Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-12 / 213. szám

1993. Szeptember 13., Hétfő Jelenidő ÉSZAK-Magyarország 15 Lengyel lapok Magyarországról Varsó (MTI) - Két lengyel újság is csaknem teljes oldalt szentéit szom­bati számában magyar kérdések­nek. A Rzeczpospolitában Jerzy Ko- chanowski A magyar királyság ré- gense címmel Horthy Miklós újrate­metésével kapcsolatban áttekintet­te a volt kormányzó életpályáját, amelyet általában pozitívan érté­kelt, kiemelve, hogy Horthy mérsék­lő erőként próbált fellépni a szélső­ségekkel szemben. A Trybuna című szociáldemokrata újság a magyar politikai és gazdasá­gi helyzetet elemezte. Méltatta a po­litikai rendszer stabilitását, amely nyilvánvalóan egyik oka annak, hogy a magyarok tudták a legtöbb nyugati beruházást magukhoz von­zani a térségben. Rafal Rastawicki megjegyezte, hogy a stabilitás nem jelent állóvizet; részletesen beszámolt az MDF-en belüli problémákról, a „konzervatív centrista” Antall József miniszterel­nök és a Jobboldali-nacionalista szárny” vezérévé vált „fasiszta és so­viniszta tendenciával vádolt” Csur- ka István harcáról. A szerző írt az árnyoldalakról is: a munkanélküliségről, a reálbérek és az export csökkenéséről. Ez utóbbiban jelentős szerepet tulaj­donít a forint megfelelő leértékelése elmaradásának és a magyar mező- gazdasági termékeket a piacairól ki­szorító nyugat-európai gyakorlat­nak. Mint írta, az MDF a következő vá­lasztásokon az eddigi felmérések szerint nem számíthat győzelemre; a nagy kérdés, hány szavazatot fog szerezni Csurka pártja. A Horthy temetésről egy orosz hetilap Moszkva (MTI) - A Moszkovszkije Novosztyi című orosz hetilap legfris­sebb számában részletesen beszá­molt Horthy Miklós újratemetésé­ről, annak előzményeiről és röviden kommentálta az eseményt. A nagy példányszámú, tekintélyes hetilap szerzője, Igor Nyekraszov emlékeztetett Antall József szavai­ra, amely szerint nem a kormány, hanem a történészek feladata a kor­mányzó megítélése, s megírta, hogy a szertartáson nem vett részt sem Göncz Árpád köztársasági elnök, sem pedig Antall József kormányfő, a politikai pártok képviselői, illetve a parlamenti képviselők pedig hang­súlyozottan magánemberként vol­tak jelen. Horthy életútjának rövid ismerteté­se után a szerzó megállapítja: a ken- deresi szertartás nem vált olyan ha­tárrá, amely két táborra osztotta volna az országot. Jelentőségét te­kintve sokkal fontosabb volt az 1956-os felkelés vezetőjének, Nagy Imrének az 1989-es újratemetése, amely fordulatot jelentett az ország történetében. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy egy év múlva parlamenti választá­sokat tartanak Magyarországon, a választók előtt jobban láthatóvá vált, hogy miként viszonyulnak az egyes politikusok Horthyhoz. Pozi­tív tényezőként értékeli a szerző, hogy ez most, és nem jövőre történt, mivel úgy véli, a politikusok nyilat­kozataiban akkor több indulat lett volna. „Potenciális zavar-övezet” Párizs (MTI) - A Le Figaro szerint „Csehország és Lengyelország NATO-tagsága nem okozhat problé­mát, Magyarországot és Szlovákiát viszont „potenciális zavarok öveze­tének” tekintik az Atlanti Szövetség tagjai. A lap ezt brüsszeli tudósításában ír­ja, Manfred Wömer NATO főtitkár pénteki beszéde kapcsán. A francia lap úgy véli, hogy a közép­európai országok tagságának lehe­tősége ugyan az egyik fő kérdés lesz az atlanti szövetség januári csúcsta­lálkozóján, de „a várhatóan elmé­lyült vita ellenére sem lehet szó há­rom-négy évnél hamarabbi felvéte­lükről”. A NATO egyre komolyabban foglal­kozik a négy ország felvételének le­hetőségével, viszont a „tisztán euró­pai” megoldás gondolata - vagyis a Nyugat-európai Unióba való felvétel NATO-tagság nélkül - „nem halad előre”. Ausztria: tovább nő a magyarországi kivitel Bécs (MTI) - A világméretű export- visszaesés ellenére Ausztria ma­gyarországi árukivitele az idén is nö­vekszik - idézi Erich Hoom, a Die Presse gazdasági rovatvezetője Jo­sef Schwarzot, a budapesti osztrák kereskedelmi kirendeltség vezető­jét. A bécsi lap szombati számában megjelent cikkből kiderül, hogy 1993 első felében Ausztria magyar- országi kivitele 0,6 százalékkal - 7,9 . milliárd schillingre - nőtt. Ezzel Ma­gyarország megelőzte Nagy-Britan- niát és az ötödik helyen áll az oszt­rák árakat átvevő országok listáján. Igen színes az exportáruk palettája, összesen 2500 osztrák cég szállít Magyarországra és 4500 a vegyes vállalatok száma. Az eddigi osztrák beruházások értéke több mint 11 milliárd schilling. Első helyen áll Ausztria a magyaror­szági privatizáció külföldi részvevői között is. Osztrák adatok szerint az Állami Vagyonügynökség 1989 és 1992 között külföldi partnerektől 14 milliárd schilling bevételt ért el, s ebből 5 milliárd osztrák cégektől származik. Ezt a 35 százalékos rész­vételt meg sem közelíti a második partner, Németország a maga 15 százalékával. Az osztrák vállalatok elsősorban a cukorgyártás, a papír-, az építő- és építőanyagipar, a keres­kedelem és az élelmiszeripar terüle­tén vannak jelen. A budapesti ke­reskedelmi tanácsos az EFTA sza- badkereskedelmi megállapodás ok­tóber 1-jére várható életbe lépésétől az export további élénkülését váija, hiszen ekkor megszűnnek azok a hátrányok, amelyek a magyar-kö- zöspiaci megállapodás után Ausztri­át az európai közösség országaihoz képest sújtják. A Die Presse idézi osztrák szakértőknek azt a vélemé­nyét, hogy a 20 milliárd schillingre tehető magyar államadósság tör­lesztése kielégítő. Jozef Schwarz u- gyanakkor arról is beszélt, hogy az exportoknál a hitelügylet ma cse­kély szerepet játszik. A magyaror­szági üzleteknél biztos fizetési for­mát kell alkalmazni - különösen az első kapcsolatfelvételnél - idézi a Die Presse a budapesti kereskedel­mi tanácsost. A tornádó kisasszony Könyv Szeles Mónikáról - magyarul Budapest (MTI) - Nem nehéz meg­jósolni, hogy sikere lesz annak a na­pokban pultokra kerülő sporttémá­jú könyvnek, amelyet a Népszava sportrovatának munkatársa, Pósa Árpád írt. A téma hálás, hiszen a vi-. lág egyik legjobb teniszezőnőjeként számon tartott Szeles Mónikáról ké­szült életrajzi mű, márpedig Szeles pályafutásáról mindeddig csak az újvidéki Fórum Kiadóház jelente­tett meg könyvet. A Pósa Árpád tollából származó Tor­nádó kisasszony című könyv sajtó­bemutatóját pénteken tartották a Simon Sörözőben, ahol a megjelen­tetéshez támogatást nyújtó cégek közül a nemzetközi Golden World Club és egy magyar ügynökség, az MBC/Discount képviseltette magát személyesen. A szerző - akiről szak­mai berkekben köztudott, hogy sza­badkai származású, s Újvidékről te­lepült át néhány éve Magyarország­ra - elmondta, hogy mintegy három éve kapott kedvet a könyv megírásá­hoz, hiszen fiatalabb korában sze­mélyes ismeretségben állt a Szeles­családdal, így „testközelből” ismeri a kis Mónika karrierének kezdeti lé­péseit is. (Az újvidéki Magyar Szó tudósítójaként ismerte meg a kari- katúristaként dolgozó édesapát, Szeles Károlyt, majd testnevelési fő­iskolás korában klubtársként több­ször volt Mónika edzőpartnere.) A könyvnek szomorú aktualitást ad, hogy az emlékezetes április végi hamburgi késes merénylet nyomán Szeles Mónika teniszjövóje mind a mai napig kérdéses, s mint ilyen, ál­landó témát jelent. A szerzőt dicséri, hogy a hosszú hónapok óta készülő írásból Szeles Mónika kényszerpi­henője sem hiányzik. A 299 forintos áron kapható mű né­hány nap múlva a könyvesboltok pultjain lesz, de utánvétellel meg­rendelhető a 128-8284-es telefonszá­Mónika a hamburgi pályán közvetlenül a merénylet után Fotó: Claus Bergmann (Contipress) mon is. Az egyszemélyben szerzői, kiadói és,terjesztői szerepkört betöl­tő Pósa Árpád elmondta, hogy a 10 ezer példányból jut a szomszédos or­szágok magyar anyanyelvűek lakta területeire is. S hogy az egykoron korosztályában Jugoszlávia legjobbjai közé tartozó Pósa nem csak a tollat, hanem még az ütőt is jól forgatja, azt példázza, hogy a napokban a párosban szer­zett bronzéremmel térhetett haza a szlovéniai Roganska Slatinából, az újságírók tenisz világbajnokságáról. A történelmi aláírásra készülve Amire a Fehér Ház protokollfőnökének ügyelnie kell Washington (MTI) - Azóta, hogy a történelmi jelentőségű izraeli-pa­lesztin egyezmények aláírási cere­móniájának helye és időpontja köz­hírré tétetett, szinte megállás nélkül csörögnek a telefonok a Fehér Ház­ban és az amerikai külügyminiszté­riumban. Mindenki ott akar lenni, hogy ké­sőbb elmondhassa: igen, én is jelen voltam, én is szemtanúja voltam a sorsfordító eseménynek... Az illeté­kesek szerint az 1979-es Camp Da- vid-i szerződés aláírása óta nem vol­tak ennyire kapósak a „belépője­gyek” egy fehér házi rendezvényre, minta hétfői szabadtéri ünnepségre meg az azt követő esti vacsorára. Néhány napja még csak ezer meghí­vottról volt szó, most már kétezeröt­százat emlegetnek. Természetesen ott lesz a házigazda, Bili Clinton, no és az aláírók: izraeli részről Jichak Rabin kormányfő, a palesztinok képviseletében Jasszer Arafat. George Bush és Jimmy Carter eleget tud tenni a meghívásnak, talán Ro­nald Reagan és Gerald Ford is, Ri­chard Nixomiak azonban már más programja van. Oroszországot - a közel-keleti tárgyalások fölött bá­báskodó egyik társelnököt - várha­tóan Andrej Kozirev külügyminisz­ter fogja képviselni. A fehér házi személyzetnek érthető módon fő a feje, hogyan és miként szervezze meg a dolgokat. Ennyi fontos személyiség egy helyen, ami­kor a muzulmán szélsőségesek tevé­kenysége miatt amúgy is fokozott a terrorakciók veszélye. A titkosszol­gálat, a Secret Service mindeneset­re rendkívüli biztonsági intézkedé­sekre készül. Igen ám, de mi legyen az izraeli testőrökkel és az egykori halálos, ellenséget, a palesztin veze­tőt védő kommandósokkal? Belefér­nek a fehér házi protokollba? És hát a többi apró részlet. Ki és mi­kor érkezzen, melyik kapun át, hova üljön, hol hágj ja a gépkocsiját... és hogy hozzon magával esernyőt, ha eleredne az eső, ám fényképezőgépet azt ne, mert csak biztonsági problé­mát okozna vele. Hát Bili Clinton hol foglaljon helyet? Rabin és Arafat között az asztalnál, vagy pedig inkább álljon mögöttük? És ki úja alá először az okmányo­kat? Ki melyik példányt tartsa meg?... No és mi legyen az aláírásra szolgáló toliakkal, ki őrizze meg őket? Az elnöki hivatal munkatársai nem is csinálnak titkot belőle, hogy már jó néhányszor végignézték a Camp David-i ceremóniáról készült felvé­teleket, amint Anvar Szadat és Me- nahem Begin átöleli egymást, Jim­my Carter pedig szemmel láthatóan elérzékenyülve, lelkesen tapsol. Az előzetes kiszivárogtatások szerint most nem lesz ölelkezés, csak kézfo­gás. Zászlók sem lesznek az. aszta­lon, hiszen a PFSZ szervezet, nem pedig állam. Az asztal viszont ott lesz - mármint a Camp David-i: er­re az alkalomra elóbányászták a bú­torraktárból. Az előkészületekbe bekapcsolódtak a külügyminisztérium szakértői is; elevenen él még ugyanis a Holocaust emlékmúzeum avatása alkalmából rendezett fogadáson elkövetett kel­lemetlen baklövés, amikor sonkát szolgáltak fel a vendégeknek. És hát ■ persze a lázas előkészületek sorából nem lehet kihagyni a vendéglisták összeállítását sem. A kerti rendez­vény még csak hagyján, mert a kéte­zerötszázas keretbe sokan belefér­nek - nyilván így is akadnak májd jó páran, akik megsértődnek, mert nem kaptak meghívót -, ám az esti gálán csak százhúsz ember számára lesz hely a vacsoraasztaloknál.-----------JEGYZET-----------­P ropaganda Fecske Csaba A Parlament a múltkorában megszavazott 190 millió forintot nemzetpropaganda cél­jaira. Nagy szükség van erre, mondotta Ka­tona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal ve­zetője, a javaslat előterjesztője. Feltétlenül szükséges, hogy egységes, reális kép alakul­jon ki rólunk a külföldi közvéleményben. Ehhez kiadványokra van szükség, ame­lyekben a világ elé tárjuk, milyenek va­gyunk. Mert azt, hogy milyenek vagyunk, természetesen mi magunk tudjuk a legjob­ban. A rendszerváltás kezdeti szakaszában még igen kedvező volt hazánk külföldi megítélé­se, hivatkoztunk is rá eleget, de most már korántsem olyan kedvező a helyzet. Megje­lentek a disszonáns hangok. Nem enged­hetjük, hogy mindenféle hülyeségeket össze­hordjanak rólunk! Persze régi gond ez. Ady írta 1907-ben a Budapesti Naplóban: „Si­került elhelyezni egy magyarbarát cikket olyan New-York-i lapban, mely mindig el­lenségünk volt. Amíg ellenség volt, szennyes zuglap volt a New-York-i. Most egyszer ki­vételesen, világlap, becsületes, komoly új­ság.” A kérdés tulajdonképpen most is az, ho­gyan lehet ilyen, becsületes, komoly világ­lapokat találnunk ? Elég lesz-e ehhez a 190. millió? A kalapács is elkelt — árverés Ungváron Ungvár (MTI) - Elsőként Kárpátalján, Ungvá­ron tartottak privatizációs árverést, melyen 11 eddig állami tulajdont képező üzlet, illetve kö­zétkeztetési egység került magánkézbe. Ung­vár viszi a prímet abban is, hogy Ukrajnában először itt vettek részt külföldi, magyarországi vállalkozók és jogi személyek az árverésen. Igaz, ők most még óvatosak voltak és a licitálás során nem nagyon versengtek a tulajdonjog megszerzéséért. így az üzleteket, kávézókat és étkezdéket csak­nem minden esetben a most benne dolgozó kol­lektívák tagjai vették meg. A legtöbbet (3,3 milliárd kupont) a város szívé­ben, a külföldiek által is jól ismert Zakarpattye szálló melletti üzletért fizettek, a legolcsóbban pedig - 130 miihóért - az egyik kávézó kelt el. A végén maga az árverési kalapács is kalapács alá került, amely 750 ezer kuponért került az első árverés emléktárgyaként a tulajdonoshoz. Több mint 18 milliárd kuponos bevételhez ju­tott a városi kassza az árverés útján privatizált kereskedelmi és közétkeztetési egységek révén. De mit ér ma már a kupon, amikor az üzletek­ben és a piacon is 10 és 100 ezres, sőt milliós árakon lehet vásárolni? Az ugyancsak tegnap­tól bevezetett újabb áremelés nyomán 1 kiló fe­hérkenyér több mint 1000 kuponba kerül, de már ahhoz is hozzá kell szokni, hogy egy doboz kínai gyártmányú színes ceruzáért több mint 111 ezer kupont kell fizetni a szülőnek, ami so­kak számára több mint egyhavi bér. A piacon a sertéshús kilóját 20 ezerért kínálják, amely a kormány által nemrég megállapított egy havi minimálbérrel egyenlő. A piacon azonban a kurrensebb cikkek esetében inkább a dollár és a forint a fizetőeszköz. Az árverésen ugyan ku­ponban, azaz hivatalos nevén karbovanyecben mérték az árakat, de a dollár és a forint ide is betört. A városi költségvetést gazdagítandó, a legvégén a polgármester által dedikált köny­vecskét is árverésre bocsátották: ebben a priva­tizálásról szóló tudnivalók, a megvásárolható objektumokat tartalmazó írások kaptak helyet. E könyvecske 40 dollárért és az utolsó hcitáló által plusz még felkínált 100 forintért kelt el. Ungváron összesen 29, az egész Kárpátalja vi­szonylatában pedig 207 üzlet - elsősorban ke­reskedelmi és közétkeztetési - szerepel a priva­tizációs listán. A mostani árverés az első lépés a privatizáció felé, de ahogyan a szervezők ki­hangsúlyozták, ezen az úton tovább kell halad­ni, mert nincs visszaút. Bankelnök a BlS-nél Budapest (MTI) - Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke részt vesz az európai nemzeti bankok elnökeinek soron következő ta­lálkozóján szeptember 13-án és 14-én Bázelben, a Nemzetközi Elszámolások Bankjánál (BIS). Az MNB-től kapott tájékoztatás szerint a talál­kozón a jegybank elnökök várhatóan az európai valutarendszer jelenlegi problémáiról tárgyal­nak és megvitatják ennek várható gazdasági hatásait is. Ezen a találkozón búcsúzik a fran­cia jegybank eddigi elnöke Jacques deLaro- siére, aki szeptember közepétől tölti be az EBRD elnöki tisztét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom