Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-08 / 209. szám

10 ELETMOD Nyugdíjas 1993. Szeptember 8., Szerda Citerás ajánlkozik Ez itt és most a reklám helye. Kéretlenül, s fi­zetési kötelezettség nélkül. Aki citerazenére vá­gyakozik, az hívja fel Magyar Ferencet, Miskol­con, az Augusztus 20. utca 18. szám alatt, a 329-208-as telefonon. Leveléből idézünk: „Örömmel olvastam az újságban, hogy újabban van benne nyugdíjasokról szóló, az idős embe­reknek szánt összeállítás. Úgy gondolom, hogy ez egyetemes érdekeket és érdeklődést fog szol­gálni... Az a problémám, hogy én már vagy tíz évvel ezelőtt vettem egy citerát, mert a mi fa­lunkban divat volt a citerázás, s meg is kedvel­tem. Úgy alakult a helyzet, hogy több nyugdí­jas társammal alakítottunk egy zenekart, az MKV nyugdíjas klubon belül. Jól is telt az idő, örömünk is telt benne. Előbb a magunk szóra­kozására, majd a nyugdíjas klubok rendezvé­nyein a magunkfajta öregek mulattatására. Ez megszűnt, mert telt az idő, kiöregedtünk, s jöt­tek a betegségek. Hiányérzetem van, ezért itt­hon muzsikálgatok. Szívesen elmennék, ha er­re valahol igényt tartanának, csakúgy kikap­csolódás végett is...” Levelekre válaszolva Drótos Mária Sajópetriből küldött üzenetet. Kö­szönjük és viszonozzuk jókívánságait. Éljenek és virágozzanak lakásának féltett, egzotikus növényei. És ha most tartja nevenapját, akkor boldog névnapot kívánunk. Bodrogi Ferenc gyógypedagógiai tanár Mezőke­resztesen várt egy címre. Reméljük, a „füves ember” azóta megkerült, s sikerült vele kapcso­latot teremtenie. Örülnénk, ha újból jelentkez­ne. Zsoldos László pesti zeneszerző vastag boríték­ja nemcsak egy terjedelmes levelet tartalma­zott, hanem egy vaskos kottagyűjteményt is. Néhány szám ismerős: Pest felé szökik a nyár, Mondd mért Szeretsz te mást... És persze, isme­rős a név is. A nyolcvan felé közeledő mester a híres-neves Zsoldos dinasztia tagja. Öccse, Im­re, a híres trombitás, bátyja fia, Béla zeneszer­ző, Marika hangmester a rádióban, öccse fia, Gábor a Dolly Ráfiban játszott... Levélírónk je­les sikerének tartja, hogy évekkel ezelőtt, a pe­kingi Eszperantó Világkongresszuson az általa komponált eszperantó indulót háromszáz mil­lió kínai hallgatta meg. „Akkor levelet írtam a Magyar Rádiónak és az illetékeseket megkér­deztem, vajon hány évig kellene élnem, hogy a hazai rádióban ennyien hallgassák meg tánc­dalaimat?” Kedves Mester! Kis ország vagyunk, s ezért is éljen sokáig! Leg, leg, leg A legidősebb korban elváltak közötti végzést a bíróság 1984. február 2-án mondta ki Wiscon­sin állambeli Milwaukee-ban a 91 éves Ida Stem és a 97 éves férje, Simon között. Az okról nem tudósít a rekordok könyve... A Guinness szerint a legidősebb vőlegény a 103 éves Harry Stevens, aki 1984. december 3-án vette feleségül Thelma Lucast. A leghosszabb nyugdíjaskor Minicent Barclay William nevéhez fűződik. Barclay százados le­ánya 1872. július 10-én született, édesapja ha­lála után, s így férjhezmeneteléig nyugellátás járt neki a madrasi katonai alapítványtól. A hölgy nem kötött házasságot, s 1969. október 26-án hunyt el. így aztán 97 évig és 3 hónapig kapta a nyugdíjat. A legidősebb férfi versenyző, aki végigfutotta a maratoni távot (42195 méter) Dimitrion Jorda- nidisz volt. A 98 éves görög 1976. október 10-én 7 óra 33 perc alatt teljesítette a távot. A női re­kord Új-Zélandon született, 1985-ben. A 82 éves Thelmia Pitt-Tumer 7 óra 58 percig futott. Az idén számíts az aszúra! A hab új, a kés a régi, a tükör homályos.. Brackó István Legutóbbi összeállításunkban, az idősek érdekszövetségének felhívá­sában szerepelt egy mondat: bizo­nyítsuk vitalitásunkat... Bizony, olyan időket élünk, amikor fogy és öregszik az ország, amikor nyugdí­jasnak lenni nem állapot, hanem szégyen. Kurázsis tetteket kell tehát felmutatni a társadalom tehetetlen­ségi nyomatékét ellensúlyozandó. Van hetvenvalahány éves maratoni futó, akadnak veterán triatlonisták, s orvos meséli, hogy egy kenyere ja­vát megette idős férfi teherbe ejtet­te a szomszédasszonyt, aki alig múlt negyven... Édes-bús történeteket mesélek el. Némelyiket ugyan az elmúlás feke­te fátyla lengi be. De ez ne keserít­sen! A jeles halottak legendáriuma is az élőknek szól, s éltesse őket. So­káig. Békében és tisztességben. Hogy ne kelljen sarat dobálni a teg­napra, hogy az unoka ne szégyellje a nagyapát, s az öreg, ha egy laza fröccs mellett a kocsmapultra tá­maszkodik, akkor dicsekedhessen. Az öregek szószátyár módján, de ne alap nélkül. Az utolsó tanács János bácsi a Hegyalján lakott, egy kis faluban, iramodásnyira Tokaj­tól. Nevét mindenki ismerte, szeret­ték, szapulták is. Funkciós borász­nak számított, fix fizetést kapott, de ó még az öntudatos szocialista gaz­daság korában rájött arra, hogy nem árt egy kis mellékes, a gazda szeme hizlalja a jószágot... Szőlőt bérelt, létrehozott egy saját bortermelő ap­parátust, hatalmas almáskertből pénzelt, a háztáji állatfarm jószágai a hazai takarmányon cseperedtek, s mellesleg bort és pálinkát árult. Két kocsit mindig tartott. Egy „rende­set”, utcára valót, s egy terepjárót. Kezdetben a szovjet ipar remekeit favorizálta, később rátért a nyugati márkákra. A faluban neki volt elő­ször összkomfortos fürdőszobája, táv­irányítós televíziója, az égi csator­nák vételére is alkalmas tányéran- tennája. Csak márkás italokat ivott és kínált vendégeinek Skót whiskyt és francia konyakot. A tokaji bort nem szerette. Hárman, hazafelé. A kutya is, az ételhordó is. Engem még visznek a lábaim. Más úri passziói is voltak. Szenvedé­lyes vadásznak számított. Nem kel­lett elmesélnie, csak megmutatnia A vörösfenyővel lambériázott, óriási előszobában sorjáztak a gondosan kikészített trófeák: őz, szarvas, muf­Mi megyünk, de a gólyák sem maradnak.. Fotók: ÉM-archív Ion, vaddisznó. Vadhús nélkül nem duruzsolt a fagyasztóláda, ünnepes étkezés nem múlt el valami ínyenc­ség nélkül..*. Vadászni úgy ment az öreg, hogy egy traktorral kivontatta a rengetegbe az otromba, de minden komforttal felszerelt lakókocsit. Ha nem gubbasztott a lesen, akkor este langyos fürdőt vett, s pizsamába bújt. Reggel nem tudott olyan korán elindulni, hogy ne borotválkozzon meg. Akkor is sokat adott a külsősé­gekre, amikor egyedül volt. Májusban másodszor került a kór­házba. Nem ment, hanem vitték. Agyvérzést kapott. A faluban mond­ták is, hogy a nagyvérű embert szél érte... Fél oldala megbénult, a nagyothalló készülékben hiába cseréltek ele­met... Nehezen tudott beszélni. Utol­só üzenete az volt, hogy a család ne kapkodja el a szüretet. Nyolc év kín­lódása után 1993 aszús esztendő lesz Hegyalján. Jó pénzért már most szerződtessenek napszámosokat, akik leszedik majd a kincset érő, töp- pedt szemeket... Akkor temették, amikor a szőlőtőkék még semmit sem ígértek és árultak el. Alig múlt hetven... Rendnek kell lenni Kovács II. József (nevezzük így) a vasútnál szolgált. Becsülettel tette a dolgát, imádta a munkáját. Szerette a pontosságot, a fegyelmet, a rendet. Nem 8zégyellte az egyenruhát, fia esküvőjén is abban feszített, noha az asszony erre az alkalomra vett neki egy ünneplő öltönyt. Jeles kitünte­tést nem kapott, s ha magas vendég jött az állomásra, akkor nem vele pa- rolázott először. Nem panaszkodott, nem elégedetlenkedett, most, nyug­díjasán is boldogan él a hatodik eme­leti bérházi lakásban. Csak a kertet sajnálja... Talán a véletlen, vagy az isteni gondviselés hozta úgy, hogy csak­nem egybeesett az obsit és a telepi vasutaslakás felszámolása. Főnökei és kollégái illendően elbúcsúztatták, emelt fővel távozhatott. Első, furcsa, s „gondtalannak” mondott napjait a kicsiny, de dédelgetett kertben töl­tötte. Metszette a rózsát, permetezte az al­mafát, összekotorta a felesleges fale­velet, hullott gyümölcsöt, törött ágat. Kiegyengette az ágyások szé­lét, s a szakajtónyi dombocskákat túró vakondra se haragudott már... Tudta, hogy új helyre költözik, a ha­todikra, megértette, hogy a város- rendezés miatt halálra ítélték az elavult vasutas-telepet. De azért a kertet, még utódára rendbe tette. Másnap jöttek a bal tás emberek. Ki­vágták a fákat, a bokrokat. A dózer sóhajtásnyi idő alatt takarította el a házat... Vajon mi lett a vakonddal? Becsaptatok elvtársak! Ez a történet rém egyszerű. Tipikus­nak is mondható, bárkivel megeshe­tett volna. Hősünk keserű, csalódott ember, s nem az bosszantja, hogy be­csapták, hanem az, hogy ő hitt, őszintén hitt, hagyta magát becsap­ni, s most illúzióitól is megfosztják. Nem szívesen beszél erről. Nem ta­lálja a helyét. Sem önmagával, sem a rilággal nincs kibékülve... A többpártrendszer idején lépett be a kommunista pártba. Fújta a jel­szót (Reakciós fasiszta, aki nem áll a sorba!), jegyezte a békekölcsönt, egyetlen felvonulást és gyűlést sem hagyott ki. Ment tsz-t agitálni, tár­sadalmi munkában játszóteret épí­teni. A bibliája a Szabad Nép volt. Szidta a papokat, a kapitalistákat, a titkon Szabad Európát hallgatókat. Sokra nem vitte ugyan. Kapott la­kást, a gyerekeket iskoláztatta, s nyaranta - a nyaralás helyett - gyakran vállalt alkalmi munkát. Vasas ember mindenhez ért... Üdült a Balatonnál, s mivel egy kitüntetett brigád tagja volt, beválasztották az üzemi bizottságba. Ötvenhatot nem értette, most is ellenforradalomnak tartja. Az elsők között lépett be az MSZMP-be, s önként húzott mun­kásőr mundért. Hitt és elhitt min­dent, mert ő erre a rendszerre tette az életét. Hitt, mert sokan hittek benne, s hitt azért is, mert a vezetők azt mondták. Annyi okos ember nem akarhat rosszat. Egy országot nem lehet az orránál fogva vezetni! És látta, bőrén tapasztalta az eredmé­nyeket is. Jutott televízióra, később hűtőgépre is. Futotta húsra, tejre, fröccsre is. Nem félt, nem gyanakodott. Re­ménykedett, hogy lesz ez még jobb is, de egy pillanatig sem merült fői benne az, hogy ez a rendszer egyszer összeomlik. Hogy a szocializmus épí­tése rossz álom... Hogy a nagy Szov­jetunió elszáll. Hogy Tito halála után Jugoszlávia szétesik. Hogy az NDK és az NSZK Németországgá egyesül. Hogy Lenin szobrát számű­zik Diósgyőrből... Utólag persze mindent másként lát az ember. Ó nem volt hős, nem lett áldozat, de életének legszebb és leg­termékenyebb éveit az ötvenes, hat­vanas években élte. A szocialista tá­bor „legvidámabb barakkjában”. Nem köpheti arcul magát. Akkor volt szerelmes, akkor lett férj és apa. Nem disszidált, nem olvasott szam- izdatot, nem hívták Lakitelekre. A rendszerváltáskor nem lett vallásos­sá, nem lépett be a hetvenvalahány párt egyikébe sem. Teng-leng, mint ütő a harangban. Csak borotválko­zás közben néz szembe önmagával. A szakáll nő. A hab új, a kés a régi, a tükör homályos... sötéttel tiltakoztak Fénnyel, Augusztus első napján fénnyel, a hó­nap utolsó előtti napján sötéttel til­takoztak az idősek a megélhetési költségek növekedése ellen. A felhí­vás szerint az első alkalommal este tízkor gyertyát kellett állítani az ab­lakba. A második kérés úgy szólt, hogy az öregek, vagy az öregek sor­sával szimpatizálók este 8 órakor, öt percre kapcsolják le a villanyt a la­kásukban... Nem tudni, hányán éltek a tiltako­zásnak ezzel a csendes lehetőségé­vel. Azt sem tudni, hogy hány gyer­tya gyűlt az ablakban, s hány vil­lanykörte sötétedett el. Nem volt nagy reklámja ennek az ügynek, nem került az újságok címoldalára. A passzív rezisztenciába vonuló és kényszerülő nyugdíjasok ártalmat­lan sóhaja nem kavart hullámokat a közvéleményben. Aprócska jelnek számított ez csupán a közélet hábor­gó tengerén. A fény is. A sötét is. A ma élő állampolgárok egyharmadá- ról, egynegyedéről van szó. Fölpislog a gyertya, s kihuny a fény... Ellentétes dolgok ezek, mégis, egyet jelentenek. A munkában megfáradt kéz vagy imára kulcsolódik, vagy keményeb­ben markosa a görbebotot. Vagy tol­lat ragad. Levelet, féljelentést ír. Vagy malmozik. Vagy á ráncos mu­tatóujj belebök a levegőbe. A semmi­be... Koccintsunk teával Mint az italokkal általában, a teával is csínján kell bánni. Ne vigyük túl­zásba. Két-három hetes kúra után szünetet kell tartam. Nem árt kikér­ni a háziorvos, vagy a természetes gyógymódokban jártas szakember tanácsát. Fontos tudni, hogy forrázatot kell készíteni az illóolajakat tartalmazó virágokból, levelekből. (Kamilla, borsmenta, hars, vagy olyan termé­sekből, mint a koriander, édeskö­mény, ánizs.) A forrásban lévő vizet az előre elkészített keverékre önt­jük, s az edényt lefedjük. Néhány perces állás után szűrve fogyasztha­tó. Főzetet kell készíteni a gyökerek­ből, a kérgekből és a fás állományú anyagokból álló keverékből. Rövid forralás, pihentetés és szűrés. Ázta- tással kell olyan növényi részekből teát készíteni, amelyek hatóanyagai hőre érzékenyek. Ilyen a csipkebo­gyó, a fehérmályva-gyökér és a len­mag. Az áztatás 6-8 órán át tartson. A keveréket csak a fogyasztáshoz szükséges hőmérsékletre melegít­sük fel. Egészségünkre! Szilvásy Magdi, Miskolc Fakanál-főiskola Az agyonreklámozott fővárosi áru­házban 19,90 forint egy kilogramm sertésláb. Nos, ez Borsodban is be­szerezhető, s némi huncutsággal fel­séges étek készíthető belőle. Nem zsíros, nem nehéz, nem fekszi meg a gyomrot, s főleg olcsó. A lábakat patyolattisztára kell pu­colni tűzzel, vízzel és éles késsel. Nagy fazékban főzni tesszük, a víz­ből ne hiányozzon só, babér és egy jó fej hagyma. Ha a csont elrúgja a húst, tálra tesszük, hűlni hagyjuk. A nagyobb csontokat kiszedjük, s az alapanyagot bepanírozzuk. Ne üt­közzenek meg! A disznólábból is ké­szíthető rántotthús. Sült burgonyá­val, tartárral vagy savanyúsággal tálaljuk... De ez még semmi! A szűrt lé is hasznosítható. Kis Vegetával dúsítva, citrommal, köménnyel, tej­föllel ízesítve jó alapiét kínál a leves­hez, amelybe virslidarabka, vagy pi- rított kenyér kívánkozik. Ezt irta az újság... (Szemelvények a Miskolcon megje­lenő Szabad Magyarország 1947. számából.) „Romy” Széchenyi u. 115. Telefon: 22-53. Asztali liter bor: 7 Ft. Édes­kés liter bor: 9 Ft. * Vasgyári munkásfeltalálók beszél­nek találmányaikról... A múlt rend­szer kapitalista termelését a mun­kásság nagyfokú kizsákmányolása jellemezte. A nagytőke nem a gépek és termelőeszközök modernizálásá­val, új ötletek bevezetésével emelte a termelést, hanem a dolgozók ere­jének túlhajszolásával. Ha valame­lyik dolgozó sgját elgondolásával akart könnyíteni nehéz munkáján, leintették, hogy ez nem az ő dolga­* A Totó meglepetésekkel tarkított e heti fordulóján összesen 142 000 szelvény érkezett. Mivel hat mérkő­zés elmaradt, így tíz találattal lehe­tett főnyereményt nyerni. Hárman, fejenként 23 500 forintot nyertek­* Kalocsai István 26 éves danyivölgyi lakos vasárnap családjával és több szomszédjával összeveszett. A ve­szekedésből olyan heves verekedés lett, hogy Kalocsai eszméletlenül maradt a helyszínen. Beszállították az Erzsébet kórházba, ahol magához tért, de a fején elszenvedett ütések­től megnémult és nem képes beszél­ni. * A Kossuth (volt Korona) mozi műso­rán Marlene Dietrch első francia és egyetlen idei filmje, a Halálos ölelés. Partnere Jean Gabin. * Az Egyesült Nemzetek gyermekse­gélyezési alapja, az UNICEF, jelen­tős mennyiségű élelmiszert adomá­nyozott a rászoruló magyar gyerme­keknek és terhes anyáknak. A mis­kolci gyermekek hat hónapon ke­resztül havonta 1 kilogramm telje3 tejporhoz, fél kilogramm cukorhoz és negyed kilogramm csukamájolaj' hoz juthatnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom