Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
1993. Szeptember 7., Kedd 4 Z Itt-Hon Csak ültek szótlanul... Mészáros István Csak ültek szótlanul a kocsiban, hazafelé. Az eső vigasztalanul gyűlt, gyöngyöződött a jármű szélvédőjén, az úton akadály, kicsikével arrébb baleset történt, sajnálkozó sóhaj, Istenem, szegények - mondták szinte egyszerre (vagy tán nem is mondták, csak gondolták). Gondolatban egyáltalán nem ott voltak, agyukban egyre csak az bolyongott, hogy: hát elmentek. A gyerekek. Eddig még úgy, ahogy jó volt, mert a kisebb otthon volt, de most... A középiskolai kollégiumban nagy volt a sürgés-forgás, szülők hatalmas pakkokkal egyensúlyoztak, tekintetükkel felmérték a terepet. A lift előtt sorba kellett állni. No, mikor jutunk már végre fel, a TE szobádba, édes kislányom?... Ez a gyerek tegnap már nem találta a helyét. Izgalommal volt teli, tán ő is érezte, élete most nagy fordulatot vesz. Kilép a Nagybetűsbe. A bátyja, persze, röhög a markába. Könyörtelen, kamasz testvéri „szeretettel”. Szóval, a kicsi leányka is, no majd meglátod, ez meg az, próbálta ijesztgetni. Es: hogy a középiskola, kis csitri, te még nem tudod azt, amit én... No, megérkezett a felvonó. Belépnek más szülőkkel együtt, de világít a piros lámpa. Nyomkodják a gombot, ám a „szekér” csak nem indul. Túlsúlyos. A papa kiszáll, majd én felcaplatok a negyedikre. De nem, inkább megvárja, míg visszaér a lift. így hátha gyorsabb. A gyerek is vele marad. Csak menjél, mama, mi is megyünk majd utánad - mondja erőltetett nyugalommal. Aztán fölémek, hát ez az? Egész otthonos, persze, a vakolat kicsit hámlott, tavalyi poszterek nyomai a falon, a szekrényeken ormótlan lakatpántok, te jó ég, hát lakatot nem hoztunk! Még van idő, veszünk egyet. (Nem egyet, kettőt kell, hiszen két szekrény jut egy „lakosra”) A fiú fői se jön, mit neki egy kóter?! Megszokta már ő, és különben is, mit kell úgy oda lenni... 0 már kifejezetten kéri, édesanyám, ne is gyere fel velem, tudod, olyan ciki! Bezzeg mikor elsőbe ment! Minden megvan? Te gyerek, bepakoltunk minden szükségeset? - aggodalmaskodik a szülő. Itt a pénz, vigyázz rá, az iskolában végy meg minden tankönyvet, írd fel, mi az, ami még hiányzik, beszerezzük. Szóval, tetszik. Akkor minden rendben. Hazaérnek. A kutya örvendezve szalad a kapuhoz. Aztán csendben hát- rakullog. Érzi, tudja, valakik most nem jöttek haza... _!__1_____ T öbb helyszín, nagyobb siker A füzérradványi kastélyra is felhívták a figyelmet A rendezvény házigazdája a Liszt Ferenc Kamarazenekar volt Sárospatak (ÉM-BG) - Rolla Jánoson, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetőjén kívül az elmúlt időszakban jó néhányan felvetették a jogos kérdést, hogy Zemplénnek miért nem jut legalább egy picike kis fesztivál. A kérdés felvetésénél aztán be is fejeződött az ábrándozás, hiszen ideális helyszínek ide, nyáron zömmel unatkozó helybéliek és külhoniak oda, nincs pénz, nincs rendezvény sem. Rolla Jánosnak azonban esze ágában sem volt ilyesmiken töprengem, gondolt kettőt-hár- mat, felvázolta az ötletet, megtalálta a szponzort és idén már a második Zempléni Művészeti Napokat rendezték meg augusztus 21. és 28. között. A nemrégiben befejeződött fesztivál rögtönzött értékelésére kértük Stumpf Gábort, a sárospataki Művelődés Háza igazgatóját: • A tavalyi nyitó fesztivál olyan nem várt sikert hozott, hogy felvetődött a kérdés, az idén sikerül-e biztosítani azt a színvonalat, amit egy évvel korábban. Most, hogy véget ért a rendezvénysorozat, azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a II. Zempléni Művészeti Napok is felülmúlta reményeinket. Az idén szinte ellepték Sárospatakot a fesztiválra látogatók. A nagyobb vonzóerő talán annak is köszönhető, hogy ebben az évben már több helyszín kapcsolódott be a rendezésbe. Azt hiszem, a színvonalban is sikerült némi előrelépést elérnünk, ami azonban egyértelműen Rolla János érdeme, hiszen a hazai fellépőkön kívül olyan külföldi előadóművészeket tudott elcsalogatni ebbe az isten háta mögötti régióba, akiket mi sohasem tudnánk idehozni. Ez utóbbiban Rolla János kapcsolatrendszerén kívül döntő szerep jutott az Antenna Hungáriának, akik a meglehetősen borsos tiszteletdíjak biztosítását átvállalták tőlünk. □ A Klukon Edit-Ránki Dezső esten még pótszékeket is igénybe kellett venni a nagy érdeklődés miatt. Ugyanez igaz volt a többi helyszínen is? • A kép egy kicsit csalóka, hiszen a sátoraljaújhelyi városháza díszterme nagyon szép, impozáns, viszont csak 100-120 ember befogadására képes. A pataki helyszíneken nem volt ilyen gond, ami azonban nem jelenti azt, hogy üresen maradtak volna a széksorok. A zárókoncert telt házzal ment, de a többi rendezvénynek sem volt oka panaszkodni az érdeklődés hiánya miatt. Pontos számításokat még nem végeztünk, de megközelítőleg 3-4 ezer látogatója volt a hangversenyeknek, színházi előadásoknak. □ Az idei fesztiválprogramban kuriózumként szerepelt a kiránduló koncert a füzérradványi - kastélyért. • Ennek a koncertnek nem az volt a lényege, hogy milyen bevétellel zárul, hiszen az összegyűlt mintegy százezer forint a kastély felújításához csak egy csepp a tengerben. A kitűzött célt azonban mindenképpen sikerült elérnünk, azt, hogy felhívjuk a figyelmet erre a szánalmas állapotban lévő műemlékre. □ Pénzszűkös világban élünk, így a siker ellenére is sajnos muszáj megkérdezni: lesz jövőre III. Zempléni Művészeti Napok? • A fesztivál főszponzora, az Antenna Hungária vezérigazgatója, Barta József tavaly úgy nyilatkozott, hogy hosszú távra gondolta a Zempléni Művészeti Napok támogatását. Ezt a nyilatkozatát az idén is megerősítette. 1993. Szeptember 7., Kedd Itt-Hon Z 5 A Hét Embere pityergett Priska Tibor r~~ I ' ! A Hét Embere előbb csupán halkan pityergett, majd a kapuhoz érve már nem tudta visszatartani illetlenül hangos bőgését. Onnan, a kapuból még egyszer visszanézett az imént megsimított mászókára, a csúszdára, honnan még lesik- lott, a hintára, melyen az imént még repült, benyúlt a homokozóba is, mindezektől elköszönt, jól tartva magát, bár a homokozóba már belehullott az első, nagy könnycsepp. A bömbö- lés a kapuban kezdődött, ahová már a nagy zsákkal érkezett, mely zsákba mindent bele kellett rakni, mit eleddig soha, de most mái' a végleges elköltözés... a valaminek a befejezése... A valaminek a vissza nem térése. Soha vissza nem térése... Mivel, hogy a mamája, ki szintén ott ment vele, a zsákot is ő cipelte mondta, hogy most már ők ide többet nem jönnek. És úgyszintén erősen törölgette a szemét. Bőgött hát a Hét Embere, pedig tudta, hogy nagycsoportosként ez nem illő. Vége hát az ovinak... Vége hát és visszavonhatatlanul vége valaminek, egy csodának, egy szépséges korszaknak és kezdődik egy másik Egy más... Nagyon is más kezdődik, de, hogy menyire más, ezt a bömbölős nagycsoportos, az oviból már kinőtt gyerek nem tudja. A vigasztalásokat, biztatásokat viszont hallja, mely vigaszok-biz- tatások szerint nagyon is jó lesz majd az isibe. A suliba. Az iskolába. Megvan már a táska is, a sok színes ceruza is, a nem színes is, a rengeteg füzet, a rajzlap, a tolltartó, a... Sohsem lenne vége, ha sorolnék mind. A gyerek hát elköszönt az ovitól és följebb lépett egy lépcsővel, hogy elinduljon egy más világba. Kicsit felnőttebb világba. Ahová már nem viheti a macit, ahol már nem szundíthat ebéd után, nincs homokozó, csúszda, hanem csengő van, iskolapad, fegyelem, feladat, számonkérés, pár nap múlva föltehetően rossz álmok vannak, félelmek, vágyakozás visz- sza az oviba és tudomásulvétele annak, hogy oda már nem lehet. Elmúlt. Valami elmúlt. Valami más megkezdődött. Mi is lesz veled csöpp emberke? Mi lesz veled ennek a másik szakasznak a végén? Ha majd befejezed ezt a ma még azt sem tudhatjuk, valójában hány osztályból álló iskolát? Most már viszed ugye a vállaA Hét Embere dat lehúzó, könyvekkel teli táskát. Vajon miről szólnak a könyvek? Mit fogadnak el abból, ami eddig történt, és mit látnak másként? Mit kell neked most „amúgy” tudnod, nem pedig akként, mint eddig tanították a könyvek? Mi a fehér, mi a fekete? De hát ez igazából nem a te gondod. Azoké, akik úgy hiszik: tudják. Hivatottak ennek eldöntésére. Az sem a te gondod, de tudnod kell, hogy most, Borsod-Abaúj-Zemplén- ben nagyjából nyolcvanezer munkanélküli van. Nemigen kell neked érteni, mi is az a munkanélküli. Legföljebb majd megkérded, hogy a százas égőt miért cserélték ki negyvenesre, miért nincs olyan meleg télen, mint eddig, miért szaporodtak meg a csirke-farhátak, a lábak a vasárnapi ebédben, miért próbáltatja anyu a régi cipődet, amit pedig már letettél, meg talán feltűnik, hogy idegesebb a hangulat, mintha papa, meg mama könnyebben veszne össze bármin is, amin egyébként eddig nem, meg... Hát sok minden felkeltheti érdeklődésedet. Például a szomszédod csodás szerelése, sokezres cipője, dzsekije, míg a tiéd... Ezeket kár is kérdezned otthon. Mármint a miértet. És ne sokat kérdezz másról sem, mert nehéz rá válaszolni. Például, ha Abaújban vagy, akFotó: Farkas Maya kor arra, hogy hol, miből építs majd itt házat, hol lesz munkahelyed. Legyél-e itt például mezőgazdász. Ha miskolci vagy, akkor legyél-e kohász, gépészmérnök, ha zempléni vagy, akkor készülj-e idegenforgalomra, vendéglátónak, ha alföldi részeken, érdekeljen-e az állattenyésztés, ha Ózdon, akkor az orvoslás, vagy egyáltalán mire készülj. Ne nagyon kérdezd még ezeket Hét Émbere, mert nem igen tudunk valósan válaszolni. Azt sem kérdezd, hogy mire te felnősz, látszanak-e még az ágyúk villámlásai délről, hallatszanak-e a bombák, gránátok becsapódásai, esetleg átröp- pennek-e ide hozzánk, a háború lángja átcsap-e megperzselni a mi földünket. Azt sem kérdezd, hogy akik most acsarkod- nak ránk, addigra belénk marnak-e. Főleg azt ne, hogy mi, itthoniak addigra miként marjuk halálra egymást... Hét Embere! Mégsem ijedj meg mindettől. Nem is ijedsz, hiszen még el sem tudod mindezt olvasni. Csak most indultál el a súlyos táskáddal. Inkább rakj bele annyi tudást, emberséget, körültekintést, hogy felnőttként elénk tárhasd és mi is hasznosuljunk belőle. Hát csak menj Hét Embere! Menj, bátran, szükség van rád! És ne bőgj! Elég, ha mi bőgünk. A Bodrogköz volt a szenvedélye Nagy Géza Cigánd (ÉM) - Immáron negyedszázada, hogy egy nagy bodrogközi egyéniség, Kántor, Mihály elköltözött az élők sorából. Élete Tiszakarádhoz és Cigándhoz, e két jelentős bodrogközi faluhoz kötődik: az előbbiben töltötte élete első húsz esztendejét, míg Cigán- don a többi hatvanhárom évet. A néptanító kenyérkereső munkája mellett jelentős tudományos munkát is végzett. Nagy érdeme volt, hogy munkásságával ráirányította a néprajztudósok és a nyelvtudomány szakembereinek a figyelmét a Bodrogközre. Házának ajtaja mindig nyitva állt azok előtt, akik az itt élők életét, szokásait, hagyományait akarta kutatni. Kapcsolatban állt Simonyi Zsigmond- dal, Bátky Zsigmonddal, s baráti szálak fűzték Balassa Ivánhoz, Gönyei Sándorhoz. Vendégszerető házában megfordult Györfty István, Vajkai Aurél és Lajtha László is. A néphagyomány szinte minden ágával foglalkozott. Az ő munkájának köszönhető a Gyöngyös bokréta cigándi együttes sikere, s a jelenleg is működő cigándi gyermektánc csoport nagy híre. Igazi népművelő volt Kántor Mihály. Munkáját hivatásnak érezte, s tudta azt, hogy hazaszeretetre a szülőföld szeretete nélkül nem lehet nevelni. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy a szülőföldet nem lehet szeretni az ott élő nép szeretete nélkül és az ottaniak kultúrájának ismerete nélkül. Kántor Mihály emlékét falujában egy évtizede - a Kazinczy Ferenc Társaság kezdeményezésére - emléktábla őrzi. Jó lenne azonban, ha írásaiból könyv jelenne meg, s ezt a cigándi (de más településeken) lakók, a fiatalok olvashatnák. Már csak azért is, mert - bár életében nem kapott sem megyei, sem országos elismerést - faluját országosan ismertté tette. Felfedező körúton Fotó: Laczó József
