Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám

8 B Itt-Hon 1993. Szeptember 7., Kedd — BORSODI PORTRÉ —i Tanár úr Ózd (ÉM) - Soltész József a Szatmár- megyei Nagymajtényban született 1919-ben. Általános és középiskolai ta­nulmányait Nagykárolyban végezte, Szegeden szerzett tanári diplomát 1944- ben, de katedrára lépését mega­kadályozta a háború. Az újdonsült ta­nárt ugyanazon év őszén bevonultat­' ták. Többezer katonatársával „golyó­fogóként” hátrált Németországban az Oderáig. Itt esett angol fogságba a II. világháború befejezésének napjaiban, 1945- ben. Egy év hadifogság után, 1946 júniusá­ban került haza, s mert közben meg­változott a magyar államhatár is, a szülőföld egyik szegletéből egy másik­ba, Nyírcsaholyba megy rokonaihoz. 1947- ben megpályázza az ózdi Római Katolikus Polgári Iskola egyik tanári állását, így kerül még ez év őszén a kohászvárosba, s kezdi el végre a pe­dagógusi pályát.. Csupán egy évet ta­nít ebben az iskolatípusban, mert 1948- ban a polgári iskolák megszűn­nek Magyarországon, de folytatja ugyanebben az intézetben, mint álta­lános iskolai tanár 1952-ig. Ekkor át­helyezik a helyi József Attila Gimná­ziumba, ahol 1980-ig tanít kémiát és biológiát. Képességének, tehetségének köszönhetően a tanítás mellett tíz éven keresztül a biológiai szakfelügyeletet is ellátja a középiskolákban. 1948-ban nősül, felesége szintén tanár, közgazdaságot tanított, mára szintén nyugdíjas. Mivel mindkettőjük érdek­lődése elsősorban a néprajz iránt nyil­vánult meg, néprajzi szakkört alapíta­nak. Járják a falvakat, értékes relik­viákat, balladákat, meséket gyűjtenek. Soltész tanár úr nyugalomba vonulá­sa után aktívabbá vált. Ahogy mond­ja „smirglizi szüntelen az agyát”, fel­dolgozta az egykori munkaszolgálat­ra elhurcolt emberek történetét, Bor­sodi lakosok kényszermunkán az uk­rajnai munkatáborokban címmel pá­lyázatot nyújtott be, ami országos dí- jazásban részesült. Napjainkban Ózd és környéke iskoláinak kialakulását, oktatási formáit szedi csoportba. Jól­lehet ó maga Szatmárból, felesége Vas megyéből származott el, de Ózdon ta­lált otthonra. Megszerette az itt élő­ket, a tájat. Igazi ózdiságának elis­merését mi sem bizonyítja jobban, mint egy Pro Űrbe díj, amit tavaly adományoztak neki. Csökken az óvodások száma Tiszaújváros (ÉM) - A tanév kezdetén a városban tanuló di­ákok számáról, összetételéről érdeklődtünk a polgármesteri hivatalban Petró Mihály okta­tási felügyelőtől.- Tiszaújváros óvodáiban, álta­lános iskoláiban az utóbbi években csökkenő létszám fi­gyelhető meg, ugyanakkor megnövekedett az érdeklődés a gimnázium iránt. A város hat óvodájába az elmúlt évadban 863-as jártak, de a 93/94-es idő­szakban csak 820-an. A csök­kenés évekre visszamenően változó, s mindehhez hozzá tar­tozik, hogy a hat évüket betöl­tő tanköteles gyerekek közül 40-50-en nem iskolaérettek, magatartásbeli és szellemi fo­gyatékos zavarokkal küzdenek. Ezért felértékelődött a kisegí­tő iskola szerepe, amely új ott­honba költözött. Ez évtől sike­rült megszüntetni az úgyneve­zett lakásóvodákat is. Ézeket az épületrészeket az önkor­mányzat lakás céljára értéke­síti. Ugyanakkor az átszervezé­sekkel, intézkedésekkel nem csökken az óvónők, dajkák szá­ma. Mind elhelyezést nyertek .minőségbiztosító céllal. A hat "általános iskolában 2550 tanu­ló kezdte meg a tanévet, szem­ben a tavalyi 2639-el. Itt is nyo­mon követhető egy mérsékelt csökkenés. Az elmúlt évben tel­jesen megszűntek a kihelyezett osztályok annak ellenére, hogy Tiszaújváros általános iskolái­ba további 48 településről jár­nak be diákok, akiknek száma eléri a 170-et. A zsúfoltság fo­kozatos csökkenése jobb felté­teleket biztosít a pedagógusok­nak. Mára elmondható, hogy az országos átlag alatti a tanuló­pedagógus arány. Tizenegy ta­nulóra jut egy tanár, ami min­denképpen az oktatás minősé­gi színvonalát fogja javítani. A zeneiskolában a tavalyi 411 di­ákkal szemben az idén 370-en kezdik a tanévet. A visszaesés elsősorban a szülők anyagi helyzetére vezethető vissza, mi­vel erősen megdrágultak a hangszerek és a kották, ezt már nem képesek elviselni. A szakmunkás iskolában 690 di­ák tanul ez évtől, s 9 szakma közül választhat. Az intézet ve­zetőinek rugalmasságát jelzi, hogy a változó igényeknek meg­felelően változtatnak, ha kell évről évre a szakmák közül. A szakközépiskolában 560-an, a gimnáziumban 360-an kezdték meg a 93/94-es tanévet. Az előbbinél közgazdasági fakul­tás indult. A gimnáziumba je­lentkezők száma évről évre nö­vekszik, s a két éve bevezetett hat plusz hat osztályos mód­szer bevált. A kollégium ez év­ben 210 bentlakót fogad, akik 65 településről érkeznek falai közé. Ez a létszám úgy tűnik azonos marad az elmúlt évivel. A város óvodásai, iskolai tanu­lóinak 86,6 százaléka veszi igénybe az intézményi étkez­tetést, ami ez évtől önállósult, mivel megszűnt a Bükkvidéki Vendéglátóval az együttműkö­dés. A konyhák korszerűsítésé­re, felújítására jelentős összege­ket fordított a polgármesteri hi­vatal. S végezetül egy sokat­mondó szám. Az önkormányzat éves költségvetéséből megköze­lítően 80 százaléknyit biztosít a tanuló ifjúság oktatására, egészségügyi ellátására. Önkormányzati szolgáltatás Sajószöged (ÉM) - A község jobb lakossági ellátásának se­gítésére a helyi önkormányzat saját üzemeltetésű zöldség-gyü­mölcs- és egy élelmiszerboltot nyitott, a közeli napokban pe­dig további húsboltot nyit. A korábban átadott betonkeverő üzem jól segíti Sajószögeden az építkezőket. A négy kereskedelmi, illetve ipari üzem a településen tíz embernek biztosít megélhetést, akik eddig munkanélküliek vol­tak. Gyerekek honi rajzasztala Életük újabb szakasza elkezdődött. Az elmúlt hét közepén országszerte megtartották a hagyományos tanévnyitót, így a tiszaújvárosi Hunyadi Mátyás sporttagozatos álta­lános iskolában is, ahol az 1993/94-es tanévben 83 első osztályos kezdi meg a fel­készülést, közülük 29-en sporttagozaton. A város 5 óvodájában, 6 általános iskolájá­ban, zenei általános iskolájában, a gimnáziumban, szakközép és szakmunkásképző intézetében összesen 5117 diák tanul, őket 502 pedagógus segíti az új ismeretek meg­szerzésében. Ózd kormányzati intézkedésre vár Továbbra is nehéz helyzetben van a térség Ózd (ÉM) - Strohmayer Lász­lótól, Ózd város polgármesteré­től tudjuk, hogy a város haté­kony kormányzati intézkedést sürget a térségi fejlesztési és foglalkoztatási kérdéseiben. Teszik ezt azért, mert minden eddigi kormányzati, önkor­mányzati és vállalati erőfeszí­tés és eredmény ellenére a ré­gió gazdálkodási szerkezete szétesett, a munkahelyek töme­gesen szűntek meg, s a még meglévő állások megtartása is rendkívüli nehézségekbe ütkö­zik, új munkahelyek alig jön­nek létre, a térség iránt a be­fektetői érdeklődés minimális, a szociális feszültségek felhal­mozódtak, nő a szegénység, a lakosság túróképessége a végé­hez közeledik. Ózd, agonizál... Az Ózd Térségi Fejlesztési és Foglalkoztatási Tanács éppen ezért kezdeményezi: a kor­mányhatározatok végrehajtá­sában érintettek kétoldalú megbeszélések keretében közö­sen végezzék el a kialakult helyzet értékelését, kölcsönösen informálják egymást tervezett lépéseikről; a helyzetértékelés és az egyeztetett jövőbeni ter­vek alapján olyan intézkedések szülessenek, amelyek megfele­lő garanciát jelenthetnek Ózd és térsége felzárkóztatásának gyorsításában, a különböző - gazdasági, infrastrukturális, szociális - a problémák és fe­szültségek meg- és feloldásá­ban. A feltételezett kormányzati és önkormányzati intézkedések, garanciák megszületésén túl, azok végrehajtása is megfelelő szinten összefogott, koordinált és ellenőrzött legyen - fogal­mazza meg a Tanács. Mindezen intézkedések megté­tele hozzájárulhat ahhoz, hogy a városnak és térségének le­gyen jövője. Elöregszik a település A megépülő műúttal sem tudnak mit kezdeni (3. oldal)- A TARTALOMBÓL ­A település kérte, de már bánja (?) Évtizedeken keresztül ha valaki Tisza- újvárosból Kesznyétenbe vagy vissza akart utazni közúton, csak hosszú ke­rülővel juthatott célba. Ezért különö­sen a nyári időkben, ahogy mondani szokás: toronyiránt ment az emberfia gyalog, kerékpáron vagy személygép­kocsin a réten, kukoricáson át, földú­ton. A kesznyéteniek éveken át kérvé­nyezték egy műút megépítését, ami a rendszerváltás idején megvalósult. Az öt kilométeres útszakasz azonban sok baj forrásává vált, elsősorban a nagy­súlyú teherforgalom miatt. Nagyobb lett a közlekedési veszély is. A cikk író­ja ezúttal azt kívánja érzékeltetni, hogy egy súlyosabb balesetnek milyen következménye lehet az itt élőkre. (2. oldal) Nagyapaként újra találkoztak Az osztálytalálkozóknak hazánkban hagyományai vannak. Az egykori di­ákok 5 évenként összegyűlnek ezen a napon, s felidézik a diákéveket, beszá­molnak egymásnak sorsuk alakulá­sáról. Ez a tradíció napjainkban fele­rősödni látszik, amihez nagyban hoz­zájárul az előrehaladott életkor is. A napokban az egykori ózdi Római Ka­tolikus Polgári Iskola diákjai verődtek össze, s 45 év távlatából emlékeztek a diákos csínytevésekre. A véget nem érő beszélgetések, élménybeszámolók alapján kirajzolódik egy kor, amelyben éltek, s felkészültek a csupa nagybe­tűs életre. (4. oldal) A kajakos testvérpáros A tiszaújvárosi Szonda lányok, Korné­lia és Szilvia alig innen és túl a hú­szon, szép hazai és nemzetközi sike­rek birtokosai a kajak sportágban. Sze­retik, űzik ezt a kemény fizikai meg­terhelést igénylő sportot, s a viLágért sem akarják elhagyni klubjukat, a szü­lői házat, barátaikat. Fiatalos lelke­sedéssel, de határozott céltudatoság­gal tervezik a jövőt, s készülnek az újabb megmérettetésekre. Az újságí­rónak köszönhetően bepillanthatunk hétköznapjaikba, egy-egy elért siker hátterébe az eddig megtett úton. (7. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom