Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-31 / 202. szám
2 A Itt-Hon 1993. Augusztus 31., Kedd I- NÁLUNK TÖRTÉNT -» Jótett helyébe, ne várj semmit! Pár hete történt, hogy az egyik abaúji község polgármesteri hivatalának gépkocsija Miskolcról hazafelé jövet piros lámpát kapott a „Barossnál” és megállt. Hétköznap délelőtt, csúcsforgalom volt. És ekkor az előtte álló Wartburg gépkocsi hirtelen lángra lobbant! S míg mások közönyösen mentek el mellette és eszük ágában sem volt segíteni, a hivatal gépkocsivezetője előkapta a poroltót és mire a tűzoltók megérkeztek, eloltotta a tüzet. A tűzoltóság adott egy hivatalos igazolást a segítőkész sofőrnek, ami tanúsítja, hogy jogszerű és indokolt volt a poroltó használata, minek alapján a biztosító kifizeti a poroltó árát. Azt gondolná az egyszerű halandó ember, hogy ez így természetes, segítsünk a bajbajutottakon, és ezzel a dolog el is van intézve. De hát Magyarországon vagyunk, ahol a legegyszerűbbnek látszó ügyeket is meg tudják bonyolítani! Innen csak röviden mesélem el a történetet. Sofőrünk a polgármesteri hivatalba bemegy, a tűzoltóság igazolását leadja. Hivatali dolgozó telefonál a biztosítónak (van sok), biztosító válaszol, nekik a tűzoltóság igazolása nem elég! Kell a kiégett személygépkocsi rendszáma, alvázszáma, motorszáma, vezetőjének neve, életkora, hányas lába van stb. Újabb telefon a tűzoltóknak, ők állítják, hogy az nem kell. Telefon a biztosítónak, ők is állítják, hogy kell. Ismét telefon a tűzoltóknak, az adatok előkerülnek. Telefon a biztosítónak, és most derül ki, hogy a lángoló gépkocsi tulajdonosa német állampolgár, akinek nincs biztosítása, így a biztosító nem fizet! Egyenleg: egy kiégett autó, egy elhasznált poroltó, két hivatali dolgozó egy napig telefonál, plusz a telefonszámla. Tanulság: Jótett helyébe, ne várj semmit! Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Buzafalvi Győző. Az abaúji szerkesztőség címe: Szikszó, Kálvin-tér 25. Telefon: 46/396-174 A Rakac a-völgy növényvilága Dr. Farkas József Szikszó (ÉM) - Sokan úgy tudják, hogy szűkebb pátriánk, főleg a Cserehát természeti környezete, így növényvilága szinte háborítatlannak mondható. Az igazság az, hogy ma már ilyen talán sehol a világon nincs. így az eredeti növényzet maradványai vidékünkön is csak kisebb-nagyobb foltokban lelhetők fel. Abaúj jelentős része művelt terület, s a feltört szántóföldeken, gyümölcsösökben az ősi növényzet régen kipusztult. Mint máshol is, elsősorban a művelés alatt soha sem állt eldugott, védett gyepeken, legelőkön, erdőkben, mocsarakban, sziklákon lelhető már csak fel eredeti növénytakaró. Ezen növények egy része ritka és védett, mivel a kipusztulás fenyegeti. Jómagam mintegy két éve próbálom felkutatni elsősorban a Cserehát azon zugait, ahol védett növények élnek. Tapasztalataim egy részét szeretném bemutatni. Célom, hogy ismertessek néhány tájat és növényt, melyek oltalmat érdemelnek, s talán egyszer hivatalosan meg is kapják. Igaz, ma már országosan 400 növényfajta védett, de a védelem betartatása gyakran nem lehetséges. Szeretném az itt élők figyelmét is felkelteni, hogy a rohamosan pusztuló természeti értékeinket megismerjék. A Cserehát északi felének legjelentősebb völgye a Rakaca-völgy. Kelet-nyugati irányban majd’ kettészeli a dombvidéket. Leginkább figyelemre méltó növénye a kockás liliom. A feltűnő, szép növényt az emberek ismerik, s neve szinte falunként változik. így sokfelé „harangesa” vagy „papsapka” néven ismerik. A növény védett. Eszmei értéke - azaz egy szál elpusztítása nyomán fizetendő büntetés összege - 10 000 forint. Sajnos még nem hallottam, hogy leszedőit, kürtőit megbüntették. A növény a Rakaca patak, és a mellékvizei mentén mocsaras, lápos réteken nő. Biztosan él Rakaca és Szászfa között, Krasznokvajdánál, valamint Szemere és Büttös körül, több ponton is. Az idei virágzás során az utóbbi, igen eldugott helyeken nőttek a legszebb állományai. Helyi lakosok elmondása szerint előfordul Perecse, Kány és Litka közelében is, de itt nem sikerült az idén megtalálni. Az utóbbi évek aszályos időjárása szemmel láthatólag nem kedvez neki. Veszélyezteti még a létét a szedés is. A feltűnő növényt kertekbe is ültetik. Hiábavaló próbálkozás, az eredeti termőhelyén kívül nem igen marad meg, s a vázában rövid idő alatt elhervad. Krasznokvajdánál évekkel ezelőtt egy nagy állományát kiszántották. Manapság nagy divat a leka- szálatlan rétek kora tavaszi égetése. A megfigyeléseim szerint ezt sem kedveli, égetett területeken soha nem láttam, talán el is pusztul. A tűz, mint majd később is látni fogjuk, a természetes növényvilág nagy ellensége. Maga a növény április-május- bah nyílik. Szára 20-30 centiméter magas, vékony. A szár tetején egyetlen bókoló, 4-5 centiméteres, halványabb bíborszín alapon sötétbíbor kockás rajzolatú virág van. Gyakran tömegesen nő. Ilyenkor nagyon feltűnő, szép jelenség, szinte bíborszínű tőle a rét. Termőhelyeinek - de talán a Rakaca-völgy összes mocsaras rétjének védelme nagyon is indokolt lenne. Vas megyében például már több, mint egy évtizede helyi rendeletekkel védik. Bár magát a virágot ma már országszerte törvény védi, a Rakaca-völgyi termőhelyek azt hiszem megérdemelnék a területi védelmet is. Mert a jelenlegi helyzetet a kiégetés, tömeges gyűjtés, a feltörés veszélye jellemzi, ráadásul a kiszáradás veszélye is fennáll. A Rakaca-völgy a kockás liliom mellett még több ritka, védett növény élőhelye. Ha vigyázunk rá, az is maradhat. Rend a lelke mindennek... Rajz: Mező István 1993. Augusztus 31., Kedd Itt-Hon A 7 A zene és a csend gyógyító erő Szikszó (ÉM - D. J.) - Az öröm gyógyító erő. Az öröm, amit másoknak okozunk, a mi szívünk melengeti. Az öröm fölér a meleggel. Akármilyen nagy jégréteg borítja is lelkünket, megolvad e meleg hosszan tartó hatására. Az életet jó termőföldhöz hasonlíthatjuk. Ha nem vetünk, magától semmi sem terem. Nem lehet szüretelni, ha előbb nem vetettünk. Az öröm az egyik legjobb az értékes növények közül, melyek életünk földjében teremhetnek. A Kis doktor című háziorvoslási gyűjtemény szerzője, Vogel doktor jól ismerve a népi orvoslás szabályait, tapasztalatai alapján vallja az ügyesen irányított természet orvosló hatékonyságát. Saját svájci klinikáján alkalma volt értékelni a gondosan megválasztott étkezésterápiához kapcsolódó természetes biológiai módszerek jó hatását. Egy jó megfigyelő számára a természet a legjobb tanító. A Jós háziorvos” hasznos tanácsaival jó szolgálatot tesz. Segít magunkévá tenni a természetes életmódot, amellyel sok veszélytől óvhatjuk meg magunkat. Felhívja figyelmünket arra a gazdagságra, amit a természet rejt magában. Ugyanakkor soha nem kerülhetünk szorult helyzetbe, ha a „kis háziorvos” tanácsait követjük elsőként, míg ki nem tudjuk hívni a „nagy orvost”. Gyakran ez az elsősegély is elég, ha a megfelelő ellenszert használjuk akut esetekben. A biztos eredmény nem fog magára váratni. Egyedülálló patika mindennapi élehniszerkészletünk. Csodálatra méltó, hogy egy megszokott élelmiszer adott pillanatban a leghatásosabb gyógyszerré válhat. A liszt, a cukor, a víz, az olaj, a só, a tojás, a tehéntúró, a krumpli, a répa, a káposzta, a retek, a hagyma, a fokhagyma, a torma, a petrezselyem, a csalán, a sóska, a fahamu és sok más termék: íme a mi házi gyógyszertárunk! A „kis háziorvos” segítségével felfedezhetjük mindazt, ami otthon van, és segítségünkre lehet, csak eddig nem tudtunk róla... A hat és fél száz oldalas Kis doktor már a kötet elején érdeklődést keltő példákat sorakoztat betegségekre, fájdalmakra, melyek mindjárt többet elárulnak a titkokból, melyekbe a szerző be akar vezetni. Rögtön olyan gyakorlatias kérdésekre ad sajátszerű feleletet, hogy mi a teendő például, ha a fejünk fázik meg; rekedtség esetén; szemgyulladáskor; ha a láb és a lábfej gyakran fáradt; visszérgyulladáskor; gyomorégéskor; fejfájáskor; jelentkező viszketegségkor; nők alhasi vénás vérkeringészavarainál; hasmenés vagy székrekedés esetében; furunkulusok és pattanások jelentkezésekor; méh-, vagy darázscsípésre; szívpanaszokra, stb. Gazdag, új forrásokat tár fel, hogy gondjainkat, fájdalmainkat enyhítse. Az élet tele vem gondokkal. Egyes területeket csak érint, másokról bővebben szól. Ismét másokat pedig nem is érint. Szeretné gazdag zsákmányát megosztani mindazokkal, akik tanácsokra és segítségre várnak, hogy a természet nyújtotta lehetőségeket hogyan használják fel. A „kis háziorvos” segíteni fog házipatikánk gazdagításában, ismereteink bővítésében. Vidéken még az erdők és mezők kincsei állnak rendelkezésünkre. Városlakóként pedig, ha sétálni megyünk a mezőre és figyelünk, gazdag terméssel térhetünk haza, mely egy napon hasznunkra válik. Lehet, hogy éppen a legfontosabbak hiányoznak otthonunkból, hisz itten megtudhatjuk, hogy a folyók mentén húzódó erdők, mezők, legelők gyorshatású gyógyírt rejtegetnek, kifogyhatatlan mennyiségben. Forduljunk e könyvünkhöz, ha tanácsokra van szükségünk. Semmit nem kockáztatunk, ha meghallgatjuk, elolvassuk tanácsait, hisz ha akarjuk, másképp is cselekedhetünk. Azt a növényt azonban ő sem ismeri, melyről a régi népi szólás azt hangsúlyozza: „Sok gyógyfű győzi le a test bajait, de a halál ellen még egyet sem találtak”. A könyv megannyi hasznos témakörében jól eligazít az áttekinthető tartalomjegyzék. A sok közül emeljünk ki két érdekességet: a zene gyógyító erejét, melynek sok orvos is nagy jelentőséget tulajdonít, s a nyugalom gyógyhatását: gondoltunk-e már arra, hogy a csendben, a teljes nyugalomban milyen nagy gyógyító erő rejlik? Ha felismerjük és használjuk a rendelkezésünkre álló jótékony erőket, még életünk fárasztó, rossz időszakai is elviselhetőbbnek tűnnek. Az igényes külalakban most megjelent komoly kötet valóban újszerű megközelítésben, lebilincselő, olvasmányos stílusban tárja elénk a híres svájci népi gyógyászat remek tapasztalatait. Ebben a témakörben a közelmúltban megjelent könyvek között figyelemre méltó írás. Elsősorban magánhasználatra való, de könyvtárakban is helye van. (Top Trading Hungary Kereskedelmi Kft. Kiadó 1384 Budapest, Pf: 780.) Kórházi automaták valahol... S2l£W\MCS 2x40 2x10 Rajz: Mező István Sétálóutcát az óvárosban! Szakáczki Sándor Szikszó (EM) - Minden bizonnyal a fák is tudják, hogy kb. még 40 évük van hátra. A legelszomorítóbb az egészben, hogy mi, emberek vagyunk felelősek a természet pusztulásáért. Talán, ha a motorizáció rohanó tempójából visszafognánk egy keveset, vagy szigorítanánk a gépjárműipar műszaki állapotán, segíthetnénk a növényeken. Ezen túlmenően a nagymérFotó: Laczó József tékű fakitermelés, illetve a rablógazdálkodás révén óriási pusztítás megy végbe. A minap Szlovákiában jártam Betlér-Krasznahorka vára és a Szá- dellői völgy által határolt erdőkben. Az ember, a kiránduló azt látja, hogy az itt élő emberek gondozzák, és pótolják a számukra oly fontos oxigént adó erdőket. Ellenben nálunk, hazafelé jövet Tornanádaskától Szikszóig elszomorító a látvány. Kopár hegy- és domboldalak sivár látványa megdöbbenti az embert. Elgondolkodtam azon, miért nem teszünk ez ellen semmit? Elég lenne, ha mindenki csak a saját faluját, városát és annak környékét fásítaná, máris üde oxigéndús környezetben élhetnének az emberek s gyermekeink. Ezek után már nem kellene attól az előrejelzéstől félnünk, mely szerint 40 év múlva a világon az erdők 90 százaléka elpusztul, eltűnik. Gondoljunk gyermekeinkre, unokáinkra. En, mint szikszói lakos, s rajtam kívül még majd 7 ezer ember, azt is fontolóra venném és veszem, hogy Szikszó régi „0” városrészét sétálóutcává tenném. Tudjuk mindannyian, a Rákóczi út, Pázmány-, Kálvin tér, Bolt út által határolt részek forgalma óriási. A teherviselő-képességük már nem felel meg a kor követelményeinek. Sokkal egészségesebb lenne, ha kerékpárral, vagy gyalogosan lehetne ezeken a részeken csak közlekedni és ott, ahol eddig autók járnak, padok, fák fogadnák az átutazó, bevásárló, vagy éppen csak nézelődni, friss levegőt szívni vágyó embertársainkat. Bízom abban, hogy ezt a cikket nemcsak önmagámnak, hanem azoknak is írtam, akik elindíthatják az általam javasolt környezetvédelmet.
