Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
A SZELLEM VILÁGA Az Eszak-Magyarország keddi MELLÉKLETE • 1993. AUGUSZTUS 10. Kulturális Kitekintő Nyírségi ősz Nyíregyháza (ÉM) - Nemzetközi kézműves találkozót rendeznek a Váci Mihály Városi Művelődési Központban szeptember 4. és október 4. között, a nyírségi ősz keretében. Bemutatkozik a Kárpátontúli Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Szatmár Megyei Múzeum, Eperjes város kézműves alkotói, a művelődési központ és a népművészeti egyesület helyi szervezete, illetve a Fiatal Népművészek Megyei Stúdiója. Ahogy az hasonló programoknál is lenni szokott, népművészeti kirakodóvásárral, mesterek bemutatójával, játszóházzal várják az érdeldő- dóket. Szeptember negyedikén karneváli felvonulás is lesz a városban. A művelődési központtól vonulnak az együttesek a Városi Stadionba, ahol rövid műsort adnak. A nyírségi ősz természetesen a megye más városaiban is ígér programokat, Bujtoson a Győri balett díszelőadása illetve komolyzenei hangversenyek lesznek, Nyírbátorban gazdasági konferenciát tartanak. De az őszt még sok érdekes rendezvény előzi meg a Nyírségben. Augusztus 26-án kezdődnek például Nyíregyházán az Európai Filmnapok. A három nap alatt sok filmet láthatnak, neves filmesztéták előadásait hallgathatják, találkozható nak a rendezőkkel, kötetlenül beszélgethetnek a filmekről az érdeklődők. Életrajzi filmeket (Chaplin, Van Gogh), új magyar és európai filmeket egyaránt levetítenek majd. Hamlet Gyula (ÉM) - „Voltak jobb és rosz- szabb előadások, de becstelenek soha”. így mondta Kállai Ferenc, mikör a nyári színházi játékokról - különös tekintettel Gyuláról - beszélgettek vele egy kulturális műsorban. A Gyulai Várszínház idén a harmincadik szezont ünnepli. S bizony többnyire nem felhőtlenül szórakoztató darabokat tűztek műsorra. Régi nagy kérdés, hogy nyáron, két színházi évad között csak könnyedebb darabokat kell-e előadni, vagy pedig helye van a komolyabb produkcióknak is. A gyulaiak már induláskor válaszoltak erre a kérdésre, ók soha nem törekedtek a könnyebb műfaj felé. Hiszen egykori célkitűzésük - rég nem játszott vagy elfeledett magyar drámák előadása, kortárs, elsősorban határainkon túli szerzők műveinek bemutatása és klasszikus drámák feldolgozása - a mai napig alapja a programok összeállításának. S mivel Gyula Erkel Ferenc szülővárosa is, természetesen sokszor szerepeltek operái a nyári előadásokon. Az idei program is - különösen, mivel a zeneszerző évfordulója van - két Er- kel-bemutatóval kezdődött: a kolozsvári magyar opera előadásában a Brankovics Györgyöt és a Bánk bánt láthatta a közönség. Ősbemutatóként Sütő András Az ugató madár című darabját választották, augusztus 12-től 16-ig pedig Shakespeare Hamletját láthatják az érdeklődők. Az utóbbi időben a Nemzeti Színház gárdája adja a szereplők többségét, természetesen a Hamletben is játszik Kállai Ferenc, és többek között még Szakácsi Sándor, Drahota Andrea, Kozák András, Csömör Csilla. A bemutató előadás augusztus 12-én fél 9-kor kezdődik. Csokonai-társaság Hévíz (MTI) - Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság néven egyesületté alakult az immár kilencedik éve működő hévízi Csokonai Asztaltársaság. Az alakuló ülést az elmúlt pénteken kezdődött Tanulmányi napok keretében tartották a hazai és a határainkon túl élő magyar írók és költők. A hivatalos formát öltött baráti kör a jelenlegi elnök, Major Zala Lajos Svájcban élő magyar művész kezdeményezésére jött létre. Támogatni szeretnék a szúkebb régió művészeti életét, népszerűsíteni a névadó munkásságát és részt vállalni a kétoldalú kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Semmiért egészen égő kézirat Dobos Klára Budapest (ÉM)-Nem, szerencsére itt azért még nem tartunk. Nem égette el, éppen „csak” benzinnel öntötte le Lóri édesapjának, Szabó Lőrincnek égjük kéziratát elkeseredésében, mondván, ha nem oldódik meg a helyzet, ez lesz az egész hagyaték sorsa... Szabó Lőrinc hagyatékáé, akinek költői életműve csak a legnagyobbakéhoz mérhető, akit Rilke, Eliot, Pound társaságában bátran említhetünk... A helyzet A miskolci születésű költő életének nagy részét Budapesten, a Volk- mann utcában élte le. Halálakor családjának tagjai ezt a két szobát tulajdonképpen kiiktatták saját életükből, csak néha mentek be emlékezni. Illetve Lóci, mikor a számító- gépes feldolgozást végezte, kutatók, ha kerestek, diákok, ha tanáraik közelebb akarták vinni őket a költő megismeréséhez. Mert a könyvtár- szobában igazán ott van Szábó Lőrinc. A tizenötezer kötet mindegyikét érintette, egyiket, másikat az ó vagy kortársai (Tóth Árpád, Babits) bejegyzései tesznek még értékesebbé, íróasztalán a lámpa, a fóldgömb, széken a kabátja, képe alatt a féhg- tört pohár, mely 1944-ben egy bomba felrobbanásákor vált hosszában, szabályosan ketté felesége kezében. És a „levegőben” Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Kodo- lányi János, József Attila, Nagy Lajos, Tamási Áron vagy Egry József, Aba-Novók, Bemáth Aurél - akik gyakran voltak vendégek a szobában, vitatták az ország és az irodalmi élet jövőjét. Harminchat éve, a költő halála óta minden érintetlen... Azonban a II. kerületi Volkmann utcai lakásokat is elérte a megvásárol- hatóság, sokak örömére, néhányak bosszúságára. Lóci miért (és miből) is fizetne (nyugdíjasként) a nem használt szobákért, ráadásul olyan szobákért, amelyek állami megőrzést igényelnek. Ahol nem a négyzetméterek számítanak, hanem a polcokon lévő könyvek, szekrényekben kéziratok. Hiszen az örökség nem csak Lórié. Sőt!... A nagy találkozás Az elmúlt héten végre összejött a nagy találkozás. Hónapok óta szervezte Kun Cecília kulturális tanácsos, de a kerület alpolgármesterét (Koch Sándor), egy képviselőt (Takács Beáta), a művelődési minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetőjét (Bodó Sándor), a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját (Praz- novszky Mihály) és a költő kutatóját (Kabdebó Lóránt) nem volt könnyű egy időpontra „összegyűjteni”. De eljöttek, mert a helyzet egyedi, s azért is, mert egyáltalán nem egyedi. Kiderül, hogy a II. kerület a jéghegy csúcsa. Itt legalább húsz hasonló eset van, a zeneművészet, képzőművészet, irodalom nagyjainak hagyatékát kellene valahogy megőrizniük. Három percre gyalog például itt van teljesen lerobbanva Szerb Antal háza... De az országban is, más önkormányzatoknak is volna feladatuk. Gondoljunk csak Iszkázon az összedőlő Nagy László-házra! Ahogy tehát Lóci is mondja, nemcsak a Szabó Lőrinc-hagyaték a fontos, hanem általában az is, hogyan lehet az ilyen eseteket megoldani, mi az önkormányzatok feladata. És mondja azt is, hogy egy ország művészete, kultúrája messze felette kell hogy legyen a pillanatnyi hétköznapi érdekeknek. Aztán felolvas egyet édesapja versei közül, a Kortársak címűt, („Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven;/ s tetszik, nem tetszik, látni kell/ ellenségünkkel is közösebb sors köt össze/ mint azután majd bárkivel./ Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven/ - Béke, mért vagy csak a halottaké a földben!”), aztán átmegyünk a SZOBÁBA. Közben akad még látnivaló, hiszen a költő fia előveszi egyik féltve őrzött kincsét, Illyés Gyula az Egy mondat a zsarnokságról című versének kéziratát. Aztán kezdődik a nagy beszélgetés. Koch Sándor alpolgármester elmondja, hogy bizony nem jó, ha az ember a saját fészkébe piszkít, de mégis, ismerve kollégáit attól tart, nehéz lesz meggyőzni őket. Köny- nyebb lenne, ha egy autósboltról lenne szó. Viszont tudja, hogy ezeket a kincses szigeteket meg kell menteni. Bár nem hiszi, hogy ha egy fiil- hallgatós, rángatózó gyereket behoznak ide, megragadja majd Szabó Lőrinc szelleme.- Mindenképpen katalogizálni kell az anyagot, szól Kabdebó Lóránt. Lefényképezni mindent. Ezt szeretnék majd pályázati pénzből megvalósítani, de ehhez is az kell, hogy egyben maradjon a gyűjtemény. Nem szabad múzeumba kerülni az anyagnak Hiszen teltek a raktárak, s szelektálni a könyveket pedig nagy felelőtlenség. így járt Déry gyűjteménye, de Rónay György könyveit is szétszórták, a teológiai jellegűeket kidobálták. Szabó Lőrinc pedig több náluk. És ez az eddig megbontatlan mihő is egyszeri és egyedi!- A kérdés az, hogy lehet a védelemre pénzt szerezni - közelít sokkal praktikusabban a minisztérium képviselője. S hozzáteszi, nincs az a minisztérium, amely képes mind megannyi „Iszkázt” támogatni...- Én csak azt tudom elmondani, mit nem szeretnék - mondja Lóci. De ha nem születik megoldás, majd eladom az Illyés-kéziratot, aztán sorban apu műveit, és megszűnik a hagyaték... A megoldás A beszélgetés innen már kevésbé érdekes, hiszen jogi kérdéseken folyik a vita. De az biztos, hogy mindenki küzd a megoldásért. Amely lassacskán körvonalazódik is. Egy alapítványban gondolkodnak. Az önkormányzat lemondana a lakás eladásából származó bevételről, ez lenne az apportjuk. Ifj. Szabó Lőrinc maradna múzeum- őr (ez a cím régen a legelismertebb muzeológusoknak járt ki), lemond bérlői jogáról, könyveket, kéziratokat, ad át az alapítványnak, a minisztérium pedig az irodalmi múzeumon keresztül támogatja anyagilag ezt a kutató- és bemutatóhelyet. Lesz tehát megoldás, de ennek számunkra már igazából nem a módszere, csak a ténye fontos. Mert ez nem egy lakás, hanem Szabó Lőrinc lakása, amire pedig nem érvényesek az ingatlanpiaci szabályok! Egy teljesen hagyományos falu Decs (ÉM - DK) - Ócsény, Sárpilis, Alsónyék, Báta és Decs. Szúkebb értelemben ez az öt Tolna megyei község alkotja a Sárköznek nevezett tájegységet. Tájház van Decsen de nemcsak a múzeumban, azonkívül is élnek a hagyományok. Az itt még soha nem járót először is az állomásnál a kedves és érdekes templom fogja meg. Aztán jön a mostanában épült modem művelődési ház, ajtaján kiragasztott programok, benne kiállítások - és fiatalok. Voltunk olyan szerencsések, hogy programok után érdeklődve egy olyan fiatalembert szólítottunk meg, aki úgymond tévés, megmutatta stúdiójukat és elmesélte, kéthetente szerdánként sugároznak műsort. Ezek nagyobb részét ők készítik, figyelve a falu életére, hagyományaira, illetve vetítenek egy-egy filmet is. S miután Gábor - a sárközi legény - egyébként népitáncol is, elmondja, hogy két táncegjüittes működik a faluban, sokszor van táncház a művelődési házban, diszkó viszont nagyon ritkán. Szerencsére több okból sem szereti az igazgató... Hogy valami „élő népit” láthassunk - hiszen az idei sárközi lakodalmas már megvolt - megkérjük Gábort, A konyhában ••• vigyen el valakihez, aki sző, hímez vagy táncol, s mesélne is nekünk. Farkas Lászlónét ajánlja, aki a közelben lakik, s a népművészet mestere, bútorfestéssel, tojásfestéssel foglalkozik. Általában. Ám otljáriunkkor egészen másféle festés kötötte le a figyelmét: lakását újították fel. Azért az egyik szobába, ahol most is rend és tisztaság van, behív, s bizony csodát látunk. Gyönyörű festett bútorok, tányérok, az asztalokon hímes tojások.- A tojásfestéshez nem volt nagy kedvem - meséli a ház asszonya, de úgy alakult, hogy utód kellett a hátai idős népművészet mesterének. Most már szeretem csinálni. Nagyon tetszik a színvilága, a fehér, sárga, lila, zöld, piros, fekete, s a motívumvilága is. Van itt békahátas, kötőfékes, csillagrózsás, makkos tojás. S ilyen tarkák a bútorok is, pedig a hímzések és szőttesek csak fekete-fehérek, illetve fekete-fehér és piros színűek. Kiderül az is, hogy a sárközi hímes tojások a legszebbek, de a legmun- kásabbak is. Huszonhétszer kell egyet-egyet kézbe venni, mire készen lesz. Nem is csinálja itt senki más. Nem azért, mert nem tudná, hanem mert nincs hozzá türelme. Pedig a kiállításokon igen nagy sikerük van a sárközi tojásoknak, s a vásárokban is sokkad hamarabb elfogynak, mint a „többiek”. Azért természetesen benézünk a múzeumba is, ahol a kiállított térítőkét egy fiatal pár nézegeti. „Elég gyászos ettől a fekete-fehértől” - mondja a férfi. „Nem gyászos, sokkal inkább elegáns” - feleli a hölgy. Én csak azt mondom: sárközi.. Kandinszkij kukán, Picasso pólókon Velence (ÉM - DK) - Venduto - vagyis eladó. Persze hogy eladó, hiszen törölköző meg póló, melyeken Picasso felemás szemű asszonya, Dali „ideje” látható. Alig abszurd az ötlet: Picasso- alkotásba törölközni. De ez még mind semmi Kandinszkijhez képest. Ha van, aki e nevet nem ismeri, az ugorjon ki Velencébe, s ha a rengeteg látnivalótól még tud figyelni a „hétköznapokra” is, találkozni fog Va- szilij Kandinszkijjal. A dolog szépsége pedig az, hogy egyáltalán nem hétköznapi körülmények között. De Velence a meglepetések városa. Tele mindenféle kiállításokkal. Önálló Kandinsz- kij-kiáUításnak a város kiállítótermeiben jelenleg nincs hely, plakátjai - melyek a november közepéig Veronában, a Palazzo Fortiban látható tárlatról adnak hitt - talán ezért kerültek a szemetesekre. Szinte minden szemetesre, és szinte csak szemetesekre. De ez persze nem az orosz művész olasz értékelése. Kandinszkij legjelentősebb műveit Münchenben alkotta, ahol a tárgyi festészettől közeledett az absztrakció felé. Vallotta a zene és a festészet rokonságát, amit bizonyított, hogy egy időszakban képeit zenei címekkel látta el- Együtt dolgozott Paul Klee-vel, megírta az absztrakt alkotási folyamat alapművét Pont és vonal a síkban címmel. 1944-ben halt meg, munkái ma néhány gyűjteményben koncentrálódnak: a volt Szovjetunió állami múzeumában, a müncheni városi galériában, egy párizsi múzeumban és leginkább a Guggenheim Múzeumban. Nemrégiben Bécsben volt kiállítás műveiből, most tehát Veronában látható egy anyag, aztán majd csak sorra kerül Velence is. Addig marad a szemeteseken... Kandinszkij-plakát Velencében Fotók: Dobos Klára Zsinagóga-kultúrház Szekszárd (ÉM) - A város legfiatalabb kulturális intézményének a Művészetek Házának egy szépen felújított régi épület, a zsinagóga ad otthont. A templomot 1897-ben avatták fel, terveit Petsnik János tanár készítette. Mint zsidó templom 1944-ig működött rendszeresen. Az elhagyott és ezért rendkívül leromlott állapotú templomot a városi tanács 1871-ben vásárolta meg a zsidó hitközségtől. Az átépítési munkálatok 1981-ben kezdődtek. Az építész, az Ybl-díjas Kerényi József maximálisan tiszteletben tartotta az épület adottságait, így a felújítás során külsőleg az eredeti állapotába került vissza. Belső tere is megőrizte a hagyományos galériás megoldást. Az 1897-es zsinagóga-avatáson hangzott el, hogy Jegyen ez az épület végtelen időkig ápolóhelye a haza- és emberszeretetnek, hajléka a magyar kultúrának.” Hogy a zsinagógából Művészetek Háza lett, talán ennek az egy mondatnak is köszönhető. Ottj áriunkkor népművészeti kiállítás volt az épületben, találkozhattunk Feledy Gyula néhány alkotásával is. Az elmúlt héten Reich Károly grafikusművész emlékkiállítása nyűt meg, amely október 31-ig látható. De nemcsak kiállítások otthona a csillogóvá varázsolt épület, hanem reprezentatív ünnepségeket és orgonakoncerteket is rendeznek itt. Vi- rágh András több hanglemeze készült a jó akusztikájú épületben. Legközelebb augusztus 30-án lesz hangverseny, este fél nyolctól Lozsá- nyi Tamás játszik Liszt, Grigny, Dupré darabokat. Szeptemberben pedig Gudrum Dengler osztrák csembalómúvész lesz a város vendége. Beszélgetés a költő szobájában
