Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
ü«?guszft»$ 28., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége ESI Ahol két kézzel szórják a szabadidőt Lévay Györgyi Csenyéte (ÉM) - Azt mondta a jászalsószentgyörgyi kombáj- nos, hogy nincs az az isten, akiért ő nekimenjen ennek a meredélynek. A helyiek nevettek a síkvidéki ember tériszonyán. A harmadik bögre szilvórium után aztán nekivágott az atyafi. A következő nyáron már csak kettő kellett neki, harmadéven meg már színjózanul aratott. Ó, régi szép idők, amikor még a Jászságból kellett segítséget hívni a csereháti aratáshoz! A szóban forgó tábla most parlag. Ez még csak hagyján. De műveletlen a Szentgály is, a csodafóld, amely annyira áldottan termő, hogy nem véletlenül kapta a szent előnevet. Csenyéte 1200-1300 hektárnyi határából az idén csak 50-60 hektárnyi terem. Aztán ott van a völgyben az ezer helyes juhhodály, az 500 férőhelyes báránynevelde, a 200 állásos marhaistálló. Ha lenne a gondolkodom és (még) van munkám. De az én gondolataimtól nem nyugszik meg Szerén, Eszter néni, Klára néni, Csaba, Károly és a többiek odalenn a faluban. Azok az emberek, akik utálják a legfinomabb vargányát is, mert hétszámra azt eszik. Azok, akiknek a vérükben van a helyváltoztatás, a vándorlás, de be vannak zárva ebbe a hatalmas szabadságba. Mert errefelé két kézzel szólják a szabadidőt, de nincs pénz a buszra, ami elvin ne arra, Encs felé. A vándorbotos távgyaloglás azért már kiment a divatból. Csak ül és zenél Csenyétén 307-en laknak, többségben cigányok. Mint Kovács László önkormányzati képviselő mondja: • Huszonnyolc csak a paraszt. Szavaiból azt veszem ki, egészségesebbnek tartaná, ha tiszta cigány falu lenne Csenyéte. Mert A gazdátlan, lakatlan juhhodályok barmoknak szelleme, akkor kísértetjárta lenne a hely. A felszámolás alatt álló felsőga- gyi Virágzó Mgtsz hervatag birtokán áll a falu: Csenyéte. Polgármestere, a mezőgazdász Abo- nyi József lelkesen mutogat a dombtetőről a szemközti tölgyes felé: - Az ott a Süni. Az ország egyik legvarázslatosabb zuga. Régen tervezem, hogy ott töltök egy hetet. De mindenkinek ajánlom, aki nagyon fáradt. Hozzon magával sátrat, élelmet és ne törődjön semmivel. A kis református templom tornya, fala kopott. A kakas sem látszik igazából, csak odaképzeli az ember. A mester, aki egyszer, már jó régen tetőtől talpig felújította, azt mondta, olyan szépre sikerült, hogy ennél szebb munkája nem volt és nem is lesz. Nem sokkal később hirtelen meghalt szegény. Talán akadna még egy olyan jó mesterember, ha volna ki megfizesse. Kanadába öt holdért Különös, hogy a temető nagyon messze van a falutól, ráadásul jó magasan. Hófuvásos temetést képzelek el a rekkenő nyárban. Olyan időt, amikor derékig ér a hó és dermesztő a hideg. A halál nem nézi az időjárást, temetni meg muszáj. Lovaskocsin vitték föl a megboldogultat régen az ünnepi oldalait között. Most nincs ló, tehén is csak négy. Eztán emberek viszik vállukon a koporsót. Mondják, nem azért van ám olyan távol és magasan a temető, hogy szép rálátásuk legyen a holtaknak a falura, hanem, mert az a hely művelésre alkalmatlan. Mindenütt így választották meg temetkezési helyüket azok az emberek, akik a földet igazán becsülték. Akik képesek voltak elmenni a világ végére, mondjuk Kanadába bányásznak egypár évre azért, hogy a keresetükből újabb holdacskákat ragaszthassanak a meglévőhöz. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor valami nagyon el van rontva. Rontás, rontást követett. A sok elvadult, kényszerpihenős táblát látva azt gondolja az ember, itt a mélypont. Ennél már csak jobb lehet. És ez megnyugtató. Hogy kinek? Nekem, áld ezeken Minden nap gitárral utcán. A falu négy tehene közül a kettőt. Majd csatlakoznak a többihez és irány a legelő. Régen Különös, hogy a temető nagyon messze van a falutól, ráadásul jó magasan. Hófúvásos temetést képzelek el a rekkenő nyárban. Olyan időt, amikor derékig ér a hó és dermesztő a hideg. A halál nem nézi az időjárást, temetni meg muszáj. vannak konfliktusok. De amikor rákérdezek, így válaszol: • Mi nem asszimilálódunk, de nem is disszimilálódunk! Két asszony tehenet hajt az errefelé közelharc ment a legelőért, az árokparti fűért, most Gyöngyié, Szekfűé... a világ. Gyöngyi egy hónap múlva bor- jadzik, Szekfű napi 12 liter tejet ad. Este összegyűjtik egy kannába, a busz meg elviszi azt a néhány litert a felsőgagyi gyűjtőbe. Az itteni tejcsamok két éve bezárt. Az esti fejést Klára néni 25 forintért kiméri. Kavalecz Mihályné most boldog, nála nyaral a három alsógagyi unoka. Özv. Kiss Józsefhé szomorú: nemrég temette el a férjét, a gyerekek is távolabb élnek. Tizenkét özvegyasszony lakik a faluban. Teljesen egyedül. Ők már nem mennek sehová. • Jól megvagyunk a cigányokkal. Néha elvisznek ezt, azt a földről, de Istenem, köztük is vannak jók és rosszak. Régebben azért jobb volt, amikor a többség dolgozott. Most tíz közmunkás van a faluban, ők az irigyeltek, mert hart 9 ezer forintot kapnak. Munkanélküli járadékot már nem soknak fizetnek. Önkormányzati segélyt - 5100 forintot - kap a többség, és vannak, akik ezt sem. Például a 23 éves Kótai Csaba, aki a növénytermesztésben dolgozott, míg lehetett. Barátjával, a 25 éves, erős alkatú Adu Károllyal ülnek az árokparton. • Csak üldögélünk és gitározgatunk. Beszélgetünk is néha, meg hülyülünk. Alkalmi kőműves- munkát vállalunk az óvoda és az iskola renoválásánál, de ma A madár is így látja nincs itt Hankó Vidor, a vállalkozó. Csaba ma 11 órakor kelt fel. • Minek keljek? Mit csináljak? Egyik nap babocska Szerén asszony - kéri, ne újam le a teljes nevét - bőségesen talál magának munkát: • Öt gyerekem van, 15 unokám. Ebben a házban nyolcán lakunk. Fonyból jöttem ide féijhez, de nem szeretek itt élni. Lopnak a cigányok. Nézze, ennyi babom lett. A többit ellopták. De egye fene, egyen, ha éhes. Azt azért tudni kell, hogy az én házamban még nem kutakodott lopott holmi után a rendőr. Az én uram még nem kapott rendőrtől pofont. Más is élhetne így. Nekem csak öt hónap és a 15 nap hiányzik a munkanélkülihez. Detneg- lesz! Ha megvenné valaki a házat, elmennénk innen. □ Hová? • Olyan helyre, ahol kevesebb a cigány—mondja a szép cigányasz- szony, aztán a házába invitál. Együttiilés - a legjobb szórakozás Fotók: Farkas Maya ® A padlást tapasztottam, azért van itt rendetlenség-mentegető- zik, de nem tudom, miért. Tiszta és rendes a nagy család otthona. Csak a frissen száradt, illatos ruhák nincsenek a helyükön, vasalóra várnak. A bab és a krumpli. Tavasz óta e körül a két növény körül forog a világ. Mert nem hiába mezőgazda a tiszteletdíjas polgármester: elkülönített bizonyos összeget a fejkvótából, felszántatott 10 hektárt, jó minőségű vetőbabot és vetőburgonyát vásárolt - és földet osztott. Ki 200-200, ki 300-300 négyszögöles parcellát igényelt. A bü- döskő-babot, most szedik, szépen termett. Aki többször kapálta, többet szedhet. ® Jól jön a családnak - mondja a hétgyerekes Lakatos János. • Velem kitoltak. Alul még 26 méter hosszú a babföldem, fölül meg csalt 3. Tíz liter babom termett összesen. Hogy a krumpli milyen pályázatával a csenyétei gyerekeknek. Átalakításra, fűtéskorszerűsítésre telik belőle. Talán még egypár eszközre is. • Tizenhét gyerek jár az óvodába, az alsótagozatra, ha jól tudom negyven. Mindegyikük cigány. Az óvodásaim kedvesek, aranyosak, szívják magukba az ismereteket. Az ének, a zene a mindenük. No és a rajzolás. Éppen most írtam ismét a Diósgyőri Papírgyárnak, ajándékozzanak meg minket egy kis hulladékpapírral. Kevés az eszközünk, kevés a pénz. Mindegyik szülő munka- nélküli. Csak benti papucsot és papírzsebkendőt kérünk tőlük, egyébként minden ingyenes - mondja Dienesné Lovász Zsuzsanna vezető óvónő, aki Bakta- kéltről jár át Csenyétére. Amit az óvónővel beszélgetünk, hallják a köröttünk álló szülők. Bólogatnak, helyeselnek, de azlesz, még nem tudom. Most még három fészekből jön ki egy főzet. Ganyi Gyuláné három unokájátán egyikük a tanító úr nevének hallatán méregre fakad: • Jó, de ő a kultúrház igazgatója Ilyen bab termelt val sétálgat az utcán, a gyerekek anyja babot szed. • Dehogy adjunk el belőle! Akkor mit eszünk? Mer’mi van? Egyik nap babocska, a másik nap krumplics- ka, a harmadikon rántottleves. Húst csali akkor együnk, mikor gyün a családi. Ebbe’ a rohadt világba! Mikor a kenyér má’ száz forint! A Karcsi unokám nyomorék, Tokajba’ van. Háromezer forintot kérnének érte havonta. De mibű? Ez az Éva is kisegítés, Baktakéken járja. Adómentes falu Ebben a faluban nincs adó, senki sem tölt ki adóíveket. Annyira nincs pénz, hogy a kutyákat is az önkormányzat oltatja be. Esetenként tízezerért, Van ellenben egypár éves Csenyéte Alapítvány. Mindenki ettől vár mindent. Támogatja a Soros Alapítvány és hála Istennek még mások is. Ennek köszönhetően van a falunak egy használt MTZ traktora, ekéje, tárcsája. És van iskolája, óvodája! A rendszerváltás óta. Havas Gábor országgyűlési képviselő most éppen 2 millió forintot „nyert” egy is. Miért nincs itt soha zene, diszkó? A fiatalok a kocsmába járnak. Mi mást csinálhatnának? Kérdőjel a jövő Vegetál a falu. De a gyerekek nőnek. Ki tudja, mi lesz belőlük? Lehet, hogy professzor, művész lesz az a kis szurtos, aid most a Vasoncában pancsol. Csak meg kell érni. Abonyi József polgár- mester a minimális programról beszél: • Önálló jegyzőség kell, mégpedig feltétlenül. Most úgy van, hogy bejön hozzám a Sanyi gyógyszersegélyért, az adminisztrátor megír neki egy kérvényt, azt átviszi Felsőgagyra bélyegeztetni, majd megkapom én elbírálásra. Addigra meg is halhat a Sanyi. Aztán rendezni kell jogilag a földtulajdont. Hogy több földet használhassunk. Úgy gondolom, gyógynövényt és fűzfát tudnánk termeszteni, amiből csordogálna egy kis pénz. És kellene kalászosterület is. Ha lenne árpánk, zabunk, rozsunk, kukoricánk, vehetnénk állatokat. És kellene végre építeni egy ravatalozót. A gyász könnyítése végett.
