Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
6 Z ItT'Hon 1993. Augusztus 3., Kedd Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Zempléni Regionális Vállalkozói Központ 3980 Sátoraljaújhely, Rákóczi u. 3. Postacím: 3981 Pf.: 8. Telefon: (41) 322-331; (41) 322-603 Fax, üzenetrögzítő: (41)322-919 A Zempléni Regionális Vállakozásfejlesztési Alapítvány a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alaptól (MAVA) elnyert hitelkeretből kisvállalkozások megalakulásának és már működő kisvállalkozások fejlődésének elősegítése érdekében pályázatot hirdet kedvezményes kamatozású MIKROHITEL elnyerésére. Alapvető pályázati feltételek: Pályázhatnak azok a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók, akik- vállalkozói engedéllyel, vagy cégbírósági bejegyzéssel rendelkeznek- két évnél nem régebben működik,- 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat,- éves árbevétele kisebb, mint 4 millió Ft.- a vállalkozás vagyona nem haladja meg az 1,5 miihó Ft-ot,- életképes üzleti tervvel rendelkezik, amely a hitelkötelezettség minimum kétszeresére nyújt fedezetet,- más hiteltartozása nincs,- a vállalkozás viteléhez szükséges szakképesítéssel, tapasztalattal rendelkezik. Az elbírálásnál előnyben részesülnek a következő tevékenységek:- termelő szféra,- lakossági szolgáltatás,- egészségügy,- környezetvédelem. Nem pályázhatnak az alábbi tevékenységet folytatók:- felnőtt szórakoztatás- jó erkölcsbe ütköző tevékenység- szerencsejáték- vendéglátás- idegenforgalom Hitelfeltételek: A vállalkozások által pályázható hite! összege 100-300 ezer Ft, melyet elsősorban beruházásra, a vállalkozáshoz szükséges új gépek, berendezések vásárlására lehet fordítani. A kölcsön futamideje: max. 3 év. Türelmi idő: max. 6 hónap. Kamata: a mindenkori jegybanki alapkamat. Saját erő igény: minimum 10 %. Fedezet: minimum 100 %. A pályázatokat Zemplén térségéből (Tokaj, Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely városokból és vonzáskörzeteiből! fogadja központunk. Az MAVA Mikrohitel 1993. éves keretének pályázási határideje: 1993. 10.15. A pályázatok befogadása és elbírálása folyamatos. Részletes felvilágosítást, pályázati anyagot központunkban és az alábbi információs irodáinkban kérhetnek: TOKAJ Polgármesteri Hivatal SZERENCS SÁROSPATAK CIGÁND PÁLHÁZA RICSE Galatóczki Istvánná 41/352-516. Varga Sándor 41/362-103 Szabó Dánielné 41/324-559 Gönczi Zoltán 41/321-253 dr. Lontai Lászlóné 41/321-346 Vitányi Szilvia 41/322-009 TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. *27678'10H* HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 4. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 2/2 oldal 1/1 oldal 1/2 oldal 1/4 oldal 1/8 oldal 62.000. -Ft + ÁFA 31.000. -Ft + ÁFA 30.000. -Ft + ÁFA 15.000. -Ft + ÁFA 7.600.-Ft + ÁFA 3.800.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük *Uz Észak- Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! ... . .'Á .' á-l *25174/1H* 1993. Augusztus 3., Kedd ItT'Hon Z 3 „Hány éve vágytam már ide?” Fresch Ottó és László Pál együtt dolgoznak Tokaj (ÉM - BSZL) - Elviselhetetlen a júliusi hőség. A Tisza és a Bodrog összefolyásánál még inkább így van ez, hiszen a pára csak fokozza az ember hőségérzetét. Tokajban a Magyar Művelődési Intézet Közép- Európai Művésztelepe éppen áz összefolyás gátmögötti szorosában a zugban helyezkedik el. E pár száz négyzetméternyi területen dolgozik szobrász, festő és korongozó. Az udvaron néhány hatalmas farönk, sebtiben ösz- szeálhtott égetókemence, száradó fazekak, féligkész szobrok, egyszóval igazi művészi rendetlenség... E káoszban viszonylag hamar rátalálok két emberre, akik iz- zadtan kalapálják az egyik óriási farönköt. Az idősebb Fresch Ottó, aki már tizenkettedik éve jár vissza a múvésztelepre és aki ez évben vendéget is hozott magával, a negyvenhárom éves László Pált. Vele még nem találkoztam a táborban soha, így őt faggattam, tőle érdeklődtem táborbeli munkájáról, életéről. E diskurzus legalább ürügyet szolgáltatott arra, hogy szusz- szanjon is egy kicsit. □ Honnan érkezett Hegy aljára? • Budapest tizenhetedik kerületében, Rákoskerten lakom. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságon dolgozom villa- mosgép-karbantartó csoportvezetőként már tizenegy éve. Tudom, hogy nem sok köze van a szobrászathoz ennek a szakmának, de igyekszem összeegyeztetni az időmet, így egyik sem „bántja” a másikat. Régóta vonz engem a művészet. Szeretek zenélni, rajzolni, verset írni, és természetesen faragni. □ Hogyan keletkezik az a belső kényszer, hogy egyszer csak azt érzi az ember, hogy - munka előtt, vagy munka után, éjjel vagy nappal - de neki faragni- szobrászkodnia kell? • Rajzolni, zenélni gyerekkorom óta szeretek, de a szobrászattal más a helyzet. Két éve olyan erős depresszió vett rajtam erőt, hogy gyógykezelésre szorultam és Visegrádon a szanatóriumban kötöttem ki. Nagyon összejött minden: bármennyit is kerestem, mindig rettegtem a havi több tízezer forintos tartozások miatt. Állandó kétség gyötört három fiam, családom sorsa miatt. Igyekeztem magam lekötni és ott kezdtem csodálni a fát, ott kezdtem el a fafaragást, a szobrászkodást. Aztán fokozatosan megoldódtak a gondok, amelyben szabadkeresztény hitem és a fába álmodott vágyaim is segítettek. Ma már nem tudok elképzelni egyetlen napot sem faragás nélkül. □ Mit sikerült eddig megvalósítani az itteni tervekből? • Elkészítettem egy kisméretű szobrot, s mire kész lett, egyik litván kolléga nevet is adott neki, így lett Tokaji Vénusz. Ottó barátommal közösen készítjük tölgyfából a Puttonyost, melyet egy közeli község rendelt meg. Igyekeznünk kell, mert nemsokára letelik a három hét. Pedig még szeretnék elkészíteni egy Bachus, egy Szőlőtaposó szobrot is. □ Milyen fával dolgozik szívesen? • Itt olyannal, ami éppen van. Például Zircről hoztak nekünk tölgyfát, de szeretek dolgozni dióval, körtével hárssal, cseresznyével. Szeretnék egyszer megismerkedni az ébenfával is. Ez kemény, mint a csont, nehéz faragni, csodálatos a színe. Anyaga nem szálkás, jól lehet vele dolgozni... Mert vonz engem a fa, már nem is enged el soha. Minden fa külön egyéniség. Olyan, mint az ember: Isten csodája... Még a túzrevaló fánál is megfordul a fejemben, hogy mi lehetne belőle. Sok fa- ragványom született így. Eddig több, mint húsz nagyobb szobrom készült el, amelyekből- nagy örömömre - hatot le is zsűriztettem, és harminc ezer forintra értékeltek darabonként. □ Milyen a tábor? • Én eddig csak vágyakoztam, hogy egyszer én is idekerüljek és mondhatom, boldog vagyok, hogy itt lehetek. Nyolcvanan vagyunk, ki a közeli középiskolai kollégiumban, ki itt a művésztelepen lakik, kinek itt az udvaron, kinek az iskolában jutott hely, de nagy szeretetben élünk és alkotunk németek, litvánok, ruszinok magyarok egyaránt. Az sem zavar, hogy naív vagy amatőr szobrász vagyok, a lényeg az, hogy a fával ki tudom fejezni álmaimat mondandómat. Az elkészült szobrok pedig önmaguk beszélnek, én nem magyarázgatom, hogy most mit lát az érdeklődő. Hiszen ha meghalok, ugyan ki magyarázgatná mindig a szobraimat? A szobrok világáról az én esetemben csupán elég annyit tudni, hogy kifejezésmódomat, élményvilágomat át- meg átszövi őseim eredete: én egészen a Lovárok nemzetségétől eredeztetem magam nem csoda hát a mese- és mondavilággal a látomásokkal teli szobrok születése. Ettől nem akarok, de nem is tudok szabadulni...-----HETI JEGYZET------A mi csodálatos Zemplénünk Mészáros István Olyan unalmas ez a sík vidék! - fakadt ki ismerősöm, mikor már vagy kétszáz kilométert autóztunk az Alfáidon. Semmi változatosság, semmi domb vagy hegyvonulat. Mikor aztán beértünk egy-egy településre, kicsit megnyugodott, látva a hangulatos - fákkal teli - kis tereket, öreg házakat. Persze, ott is „dolgozott” a modernizáció: például Csongrádon (de másütt is) a főutcán otromba (igaz csak két-három emeletes) bérházak sorakoznak, még szerencse, hogy a szépséges, nagyra nőtt fák eltakarják. De ha bárki végigsétál a csongrádi hajó kikötőtől a Tisza töltésén, egészen a város belsejéig, megfigyelheti azokat az - újonnan - nádazott tetejű, frissen meszelt házikókat, melyek mainapság inár gazdáinak pihenését szolgálják. Aprócska tanyákkal is találkozik az utazó, némelyik igazán szépen rendbe vagyon hozva, s az messziről is jól látszik, hogy egynéhány már igencsak régen látott kérődző tehenet, gágogó libákat, harsányan kukorékoló kakasokat, jámbor tyúkokat, mérgesen ugató, a portára, állatokra s minden értékekre vigyázó kutyát, mert - ezeket is - városi népek vették meg üdülési, nyaralási szándékkal. Az udvarokon inkább szépen nyírt gyep, néhány gondozott gyümölcsfa, fehéren rikító műanyag asztal, székek láthatók. Sok-sok szépség lelhető föl a nagy sík vidékeken, de utastársam egyre csak a Zemplént hozza fól párhuzamként. A ma már felbecsülhetetlen természeti értéket jelentő ősi erdőségeket ott fenn, a hegyaljai zegzugos utakat, a völgyekben meghúzódó pindurka falucskákat. A Hutákat, Széphalmot, Kőkaput, Lászlótanyát, Füzérrad- ványt s a messze földön is híres városokat, Patakot, Tokajt, Újhelyet, Szerencset. Persze, hogy igaza van, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy mindenki a saját lovát dicséri, no meg az ember mindig is csak ahhoz vonzódik, ahonnan a gyökerei eredeztethetők. Igaza van neki, hogyne volna. Különben is lokálpatriótának lenni igazán egészséges dolog. Az már más kérdés, hogy hazaérve vagy egy hétig csak az Alföld szépségeiről tudott beszélni...
