Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1993. augusztus 26. Kertbarát Idejében szólunk Koronaalakítás és ifjítás Ez az időszak alkalmas a már leter- mett csonthéjasok koronaalakításá­ra, és az elöregedett, lepusztult fák ifjítására is. A ritkító zöldmetszés során tőből távolítsuk el a sűrűsödő, árnyékoló koronarészeket, elsősor­ban a. felkopaszodott vesszőt, ág­részt. így a megmaradók több nap­fényhez jutnak, a termőrészeken a rügyok jól beérnek. A ritkítás során ügyeljünk, hogy az eredeti korona­fonna megmaradjon, a termőrészek arányosan és lehetőleg azonos szám­ban helyezkedjenek el a korona kül­ső és belső felületén egyaránt. Ha a koros már erősen felkopaszo­dott, keveset terem és ritkítással sem érhetünk el eredményt, akkor érdemes ifjítani. Minél rövidebbre vágjuk vissza a koronaágakat, an­nál erősebben hajtanak ki. A kisze­melt ágakat lehetőleg mindig egy ol­dalelágazás fölött távolítsuk el. Az ifjítás során vigyázva fűrészeljük le az ágakat, nehogy lehasadjanak. Az ejtett nagy seb felületét éles késsel (kacorral) vágjuk simára és kenjük be sebkezelő anyaggal. Amíg az ifjí- tott fa koronáját újra kineveli, külö­nös gondozást igényel, így alapos trágyázást, talajmunkát, öntözést és növényvédelmet. Csonkázás, szüreti előkészületek Folytassuk a szőlóskertekben a csonkázást. A túl buja növekedésű tőkék árnyékoló hajtásait rendez­zük el és a fürtöket beárnyékoló le­velek egy részét is távolítsuk el. Gondosan szedjük a csemegeszólót! Nem utóérő gyümölcs, ezért csak az érett fürtöket vágjuk le. Ha a rotha­dó bogyókat kicsíptük a fürtből, ne dobjuk a földre, hanem gyűjtsük össze, égessük el. Jáijuk be a szőlőn­ket, és a későbbi érésű csemegesző­lők földre lógó fürtjeit kötözzük fel, hogy ne szennyeződhessenek. Ké­szüljünk a szüretre. Takarítsuk ki a pincét, a présházat, meszeljük ki a falakat, mossuk fel ultrás, trisós víz­zel a padozatot. Ellenőrizzük a fel­dolgozáshoz szükséges gépeket, föl­szereléseket. Javítsuk ki a hibás hordókat, vagy vigyük kádármes­terhez. A hiányzó alkatrészeket sze­rezzük be. A megrozsdásodott fém­részeket feltétlenül tisztítsuk meg és az alapozás után fessük le. A rózsa alvószemzése E héten még a siker reményében fog­hatunk a rózsa alvószemzéséhez. Az alvószemzéshez borotvaéles szem­zőkésre, érett szemre és tíz-tizenkét milliméter gyökérnyak átmérőjű alanyra van szükségünk. Szemzés­kor az alany tövét a gyökémyakban kapával óvatosan kibontjuk, a gyö­kérnyakat szabaddá tesszük és pu­ha ronggyal megtöröljük, nehogy föld kerüljön a bevágásba. A szem­zőhajtásokat közvetlenül a szemzés előtt szedjük meg és azon frissiben használjuk fel. (Néhány napig tárol­hatjuk pincében, vagy hűtőszek­rényben nedves ruha között.) A szemzőhajtás akkor érett, ha köz­vetlenül a szem fölött megvágva a hajtás belseje kemény és fehér vagy sárgás színű. Ha itt a farész még nem érett, hanem puha és zöld, szemzésre alkalmatlan. A szem be­helyezésekor a farészig - és nem to­vább - T-alakú vágást készítünk, s a szemet a levélnyélnél fogva az ala­nyon fellazított kéreg alá toljuk. A szemzést rafiával szorosan átköt­jük, magát a szemet természetesen szabadon hagyjuk. Két-három hét múltával már látjuk, eredményes volt-e a munka: a megeredt szem zöld, a levélnyél könnyen leválik. Az oldalt szerkesztette és összeállította: H^jdu Imre Második budapesti borfesztivál Muzeális borok árverése - gazdag kulturális program A muzeális boroknak is a legjobb „lakhelye" a nemes penésszel tapétázott mésztufa pince Fotó: Farkas Maya RÁTHY SÁNDOR Budapest (ISB) - Az olcsó tömegbo­rok ideje lejárt, a nyugat-európai pi­acokon csak a minőségi, palackozott fajborokat lehet jó áron értékesíteni - szögezte le Kádár Béla. A Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának vezetője szerdán déle­lőtt a II. Budapesti Nemzetközi Bor- fesztivál sajtótájékoztatóján fejtette ki elképzeléseit a magyar.bor eladá­si lehetőségeiről. A külgazdasági miniszter felidézte a múltat: 1870 táján átlagosan 48 li­ternyi bort ivott évente a magyar polgár, a második világháború előes­téjén már csak 37 litert, míg napja­inkban csupán 20-21 literre tehető a hegy levének fogyasztása. Eközben viszont jelentősen nőtt az égetett szeszes italok iránti kereslet, s a pá­linkák fogyasztása terén a világ él­vonalába „küzdöttük magunkat”. Kádár Béla szólt a termelés és az ér­tékesítés trendjéről is: a nyolcvanas évek elején évente 4-5 millió hekto­liter bor termett hazánkban, s ennek durván felét az akkori KGST-piaco- kon adtuk el. A kilencvenes évek ele­jén azonban gyökeresen megválto­zott a helyzet: a volt szocialista tábor megszűnt, s régi vevőink fizetéskép­telenek lettek. Az olcsó tömegborok piaca ezáltal megszűnt, s a magyar bortermelők viszonylagos válságba jutottak. A belső fogyasztás növelé­se mellett így csak a nyugat-európai piacokban bízhatunk, de csak akkor érhetünk el sikereket külföldön, ha minőségi fajborokat tudunk szállíta­ni - hallhattuk a minisztertől. Ká­dár Béla összehasonlításképpen el­mondta: Nyugat-Európában a beve­zetett márkájú, minőségi borok pa­lackjáért 5-10 dollárt fizetnek, a magyar borokért viszont csak 1-1,5 dollárt. A cél tehát az, hogy az érté­kes magyar borokat elismertessük a nyugati vevőkkel, s növeljük irán­tuk a keresletet. Ha ez sikerül, ak­kor a tavalyi 65 millió dolláros bor­exportunkat jelentősen növelhetjük - állította a miniszter. Az eseményen kiderült: a magyar bor és magyar kultúra jegyében ren­dezik meg a II. Budapesti Nemzet­közi Borfesztivált is, s a rendezvény fő célja éppen e két speciális „ter­mék” szélesebb nemzetközi megis­mertetése. A fesztivál és a Vinfest '93 közös ese­ményeit- az Interkoncert Budapest Művészeti Rt. főszervezésében — szeptember 8. és 13. között tartják, s a látogatókat számos érdekes prog­ram válj a. így többek között megnézhetik a mesterségek utcáját, a szüreti felvo­nulást, a szüret szépe választást, s vendégeskedhetnek a fogyasztói borkiállításon és vásáron, valamint a csemegeszőlő kiállításon és vásá­ron is. A muzeális magyar borok ár­verésére szeptember 10-én kerül sor - az 1947-es évjáratú 5 puttonyos Tokaji Aszú, úgynevezett Sztálin- Aszú, három félliteres palackjának kikiáltási ára 45 ezer forint -, míg a bor és gasztronómia program folya­matosan zajlik a főváros húsz étter­mében. A látogatókat gazdag kulturális program váija: az Operaházban és a Zeneakadémián szinte minden nap tartanak előadásokat, s ezen kívül az Erkel Színházban, a Pesti Viga­dóban és az Operett Színházban is eltölthetnek egy-egy estét a kultúra iránt érdeklődők. A fesztiválon és a Vinfest '93 esemé­nyein harmincnyolc hazai kiállító je­lenik meg, s díszvendégként a bur­gundi bortermelőket is üdvözölhetik az érdeklődők. Égig érő gizgazok Tokaj - Hegy alj án Korszerű szőlőművelés: kaszával kapálni? Hegyi József Sárospatak (ÉM) - Egy tíz évvel ezelőtt megjelent beszámolóban ol­vastuk, hogy tavasztól késő őszig olyan tiszták, gyommentesek voltak Tokaj-Hegyalja szólóföldjei Sátoral­jaújhelytől Szerencsig, Tokajtól Abaújszántóig, mint a szépen gondo­zott virágoskertek. Dudvának, gaz­nak sehol semmi nyoma. Természe­tesen a kis parcellák és a széles táb­lák nem maguktól lettek gyommen­tesek, hanem a szőlősgazdák, a nagyüzemekben dolgozó szakembe­rek, munkások szorgalmából, hoz­záértéséből. Mindezt azért idéztük fel, mert ma­napság bármerre járunk is a törté­nelmi borvidéken - elismerés a kivé­teleknek elszomorító látvány tá­rul elénk. „Elvadult tájon gázolok: Ős buja föl­dön dudva, muhar” - jutnak eszünk­be a költő indulatos szavai. Persze, Ady a dudvát, muhart, vad gyűrűző indákat metaforaként, jelképes ér­telemben használta, mi viszont mos­tanában itt Tokaj-Hegyalján gyak­ran szemtől szembe, kézzelfogható valóságként tapasztalhatjuk az „égig nyúló gizgazokat”. A gondozott szőlőben mindig ott láttuk a gazdái Fotók: Laczó József Minden elismerésünk azoknak a gazdáknak, akik a borértékesítés szempontjából igencsak nehéz idők­ben is gondosan megművelik kisebb- nagyobb szülőföldjeiket. Annál ért­hetetlenebb, hogy egyik-másik pri­vatizált táblán is feltűnő módon el­hanyagolták a szülőföldek gondozá­sát. A gyomok: aprószulák, tarackbúza, acat, farkasalma, hamvas szeder, kakaslábfú, peije, pirokujjas mu­har, tyúkhúr, disznóparéj, árvacsa­lán, csorbóka, pásztortáska, keserű- fu akkora tömegben verte fel ezen a tavaszon és nyáron Hegyalja egyes vidékein a szőlőföldeket, hogy a haj­dan „nektárt csepegtető” furmint-, hárslevelű- és muskotályvesszők ki sem látszanak a gazból. Némelyik táblán annyit azért a kö­zeli napokban megtettek, hogy a so­rok között gépi kaszával, a tőkék kö­zött pedig kézi kaszával levágták az elbuijánzott dudvaerdőt. No de, szőlőművelés - kaszával? Nem hisszük, hogy ennyiből állna a „korszerű” nagyüzemi szőlóápolás. Az sem valószínű, hogy a pénztelen­ség lenne az oka némelyik privati­zált tábla gondozatlanságának. Mi­re véljük hát történelmi borvidékün­kön egyik-másik privatizált szőlő- föld ápolási munkáinak elhanyago­lását? Következtetés az időjárás alakulására Szép idő várható:- ha napkeltekor és napnyugtakor derült az égbolt, a Nap tiszta, ezüs­tös fénnyel ragyog, alakja élesen ki­rajzolódik, körülötte kék az ég;- ha a reggel feltünedező fátyolfel­hők napközben eloszlanak, s helyet­tük bárányfelhők vannak az égen;- ha a fecskék magasan repülnek;- ha erős reggeli harmat volt;- ha nyáron derült éjszakán „szára­zon” villámlik;- ha a szél együtt halad a nappal: reggel keletről, délben pedig nyugat­ról fúj. Esőre számíthatunk:- ha borús időben a hosszan tartó erős szél egyszer csak elcsendesedik;- ha a néhány napja egy irányból fú­jó szél hirtelen irányt változtat;- ha a szél estére felerősödik. Nyáron eső vagy zivatar várható:- ha a fecskék alacsonyan szállnak;- ha a méhek a kaptárban marad­nak és zümmögnek;- ha rekkenő hőségben a bögölyök és a legyek erősen, agresszíven csíp­nek;- ha a nap sűrű felhők mögé bújik, de láthatók a felhő mögül küllósze- rűen előtörő fénysugarai;- ha az eső utáni szélcsendben a nap perzsel, füllesztő a hőség (hamaro­san ismét esni fog);- ha a reggeli órákban délnyugatról toronyszem, sötét felhők közeled­nek, vagy déltájban egyre sötétebb gomolyfelhők gyülekeznek (zivatar lesz). Szeles, zivataros idő lesz:- ha az égen több felhőréteg úszik egyszerre különböző irányba. Csendes, derült időt jelent:- ha a füst egyenesen felfelé száll. A rossz idő jelei:- ha napkeltekor vörös az ég alja, az esőt, ha napnyugtakor, az szelet je­lent. Elromlik az idő:- ha estefelé feltűnően jók a látási vi­szonyok;- ha a távoli hegyek élesen kirajzo­lódnak, sötétkékek, az erdők feke­ték;- a hangot (vonat sípja, harangszó) nagy távolságból is tisztán halljuk;- ha a nap, vagy éjjel a hold körül széles fénykoronát látunk, úgymond „udvara van”.----------JEGYZET K ertem Fecske Csaba Minden embernek megvan a maga kertje. Ha nem is éppen reálisan létező, de egy álombéli, emlékezet őrizte kert, hajdanvolt Éden. Kert, amely inkább csukott 'szemmel látható. Abban a kertben zöld az árnyék, lombok rejtekén vadgalamb búg, rigó tril­lázik önfeledten, abban a kertben szembe­jön velünk a rég eltá vozott, abban a kertben ott tanyázik az örökkévaló idő, nesztelenül suhannak tova a füvön az évszakok. A kert a természet és az ember közös műve. Kompromisszum. Az ember valaha szimbi­ózisban élt a természettel, aztán elvadult tő­le. Megtanult ezt-azt, megtanult makogni, szerszámot készíteni, de leginkább a pusz­títást tanulta meg. Irtani a flórát és faunát. Es persze, egymást. Szójá tékkal élve, az em­ber tökéletesítette a tökéletlenségét. Az er­dők helyén házakat épített, tornyokat. De a kert valahogy mégis megmaradt. A kert az ember megmaradásának záloga. Hely, ahol az evolúció csúcsára jutott homo sapi­ens és a természet találkozhat, kibékülhet. Az én valóságos kertem, akkorka csak, egy zsebkendővel letakarhatnám. Zöldell ben­ne zeller, póréhagyma, fúodendron, piciny­ke tölgyfacsemete, a szögligeti erdők követe, és van, virít, kertünk díszei ők, királynők, egyszóval van a vasrácsra futtatva hajnal­kavirágunk. Rózsaszínű és lila virágú. Feleségem reggelente megszámolja őket, külön a rózsaszínűeket, külön a lilákat. Azt hiszem tizenhét virág van az egyikből, ti­zenhat a másikból. Összecsukódtak, mert­hogy nappal van. Szemirá misz függőkertje ez, négy emelet magasságban a benzingőz­ben fuldokló város fölött. Bekukkant olykor egy-egy madár. Magot kereső rigó, veréb, gerle. Télen varjú is. Híres borvidékek A világon nagyon sokfelé terem kiváló, minősé­gi borszőlő, s készül ezekből sajátos tájjellegű, híres bor. Kertbarát, rovatunk a jövőben ezekkel a híres borvidékekkel is szeretné megismertetni olva­sóinkat. A bemutatásban segítségünkre van dr. Török Sándor nagyszerű szakkönyve, amely Borászok uj zsebkönyve címmel 1990-ben került forga­lomba a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. Ahr: Európa legészakibb borvidéke Németor­szág nyugati felében az Aim folyó völgyében. Mintegy 600 hektáron terem itt szőlő, a fehér fajtáit közül a Rajnai rizling, a Rizlingszilváni, a vörös borfajták közül pedig a Pinot noir, amit ott Spatburgundemek neveznek. Alella: spanyol borvidék, Barcelonától keletre fekszik. Az itt termelt, Marfii néven forgalom­ba hozott bor könnyű, vékony, fehér asztali ne­dű. Alsace (Elzász): Elsősorban fehér borairól hí­res francia borvidék, közvetlenül a német határ közelében. Fő fajtái a Rajnai rizling, a Fűszeres tramini (Savagnin blanc), a Piros tramini (Sa- vagnin rose), a Szürkebarát, a Chasselas, az Ot- tonel muskotály, a Zöld szilváni és a Pinot blanc (clevner). Elzászi borkülönlegesség a Zwicker és az Edelz- wicker, amelyet a Rajnai rizling, az Ottonel muskotály és a Zöld szilváni házasításával ké­szítenek. Az elzászi Szürkebarát borát néhány éve még Tokay d”Alsace-nak nevezték. A ha­gyomány szerint ezt a fajtát Schwendi, elzászi származású generális, egykori kassai főkapi­tány hozta Tokajból. Ezért Schwendinek szob­rot is emeltek a borvidék központjában, Col­marban. A szobrász „Tokajból szerzett” szólő- vessző-köteggel a kezében ábrázolja a neves ge­nerálist. Armagnac: Délnyugat-Franciaországban ta­lálható, Gascogne szívében. Cognachoz hason­lóan, borpárlatairól híres. A különbségek: itt a talaj részben homokos, részben márgás, agya­gos (és nem meszes, krétás), éghajlata enyhébb. Nem 70 százalékos, hanem 55-60 százalékos párlatot készítenek, és ezért több illat- és za­matanyag marad a desztillátumban, amiért a fiatal annagnaci párlat extraktdúsabb és illa­tosabb, mint a cognaci. Asti: Elsősorban a muskotályszőlőből (Moscato a'Asti) készült pezsgőjéről, az Asti spumanteról ismert észak-olasz város, borvidék. Nevezetes­sége még a Barbera szőlőfajtából nyert vörös bo­ra. A környéken sok kitűnő vermutbor készül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom