Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

8 Ms Itt-Hon 1993. Augusztus 3., Kedd I- MISKOLCI PORTRÉ -i A szóvivő Hajas Sarolta Fotók: Farkas Maya Miskolc (ÉM - B.A.) - Tanár és szó­vivő: Hajas Sarolta, a Fidesz megyei sajtóreferense. És kedvesen mosolyog. Eredetileg pedagógus. Az egyik avasi iskola történelem-orosz szakos taná­ra volt. Amikor az orosz a rendszer- váltással kiment a divatból, átképez- tette magát angol nyelvtanárrá. De mihelyt tanítani kezdte volna, kapott egy ajánlatot, amire törekvő ember nem mondhatott nemet. Nagy kihívás volt ez: megnézni a má­sik oldalt, gyakorlatban kipróbálni az oktatás-irányítást. Ugyanis a miskol­ci polgármesteri hivatalba hívták dol­gozni. Ebben az állásban azonban nemcsak szakmai problémáikkal kel­lett megküzdenie - mint ahogy azt ko­rábban képzelte de közéletiekkel, politikaiakkal is. A leszűrhető tanul­ság: ,Ahhoz, hogy humánussá váljon az oktatási rendszer, illetve hogy az­zá tegyék, évtizedekre is szükség le­het” - fogalmaz. Maradjunk abban: szerencséje volt, hogy e felismerés után nem kellett be­lekeserednie a városházi munkába. Jött egy újabb ajánlat, ezúttal a Fi- desztől: legyen a sajtóreferensük. Nem az volt a kérdés, hogy a Fidesz, vagy más párt, hanem hogy váltson-e. Ezt nem azért említi, mintha nem lett vol­na számára szimpatikus a párt. Any- nyit máris tapasztalt, hogy nem nehéz „eladni”, népszerűsíteni a Fideszt, amit - állítja - korrektnek tart a köz­vélemény. Arra is rájött: nem ab ovo politikaellenesek a választók. A poli­tikát lehet úgy tálalni, hogy fedje a va­lóságot, tükrözze a jobbító szándékot. Hogy ez szakmailag könnyű-e annak a szóvivőnek, aki civilben se nem po­litizál, se nem újságíró? Szerinte nem lehetetlen a feladat. A munkáját úgy fogja fel, hogy az tulajdonképpen po­litikai menedzselés. A legfontosabbak, amik ehhez kellenek: a kapcsolatok és a-korrektség. Kapcsolatokat teremte­ni - ez pedig nem volt nehéz dolog a számára. Hiszen abaúji nagycsaládba született, Gadnára. S ahol sok a gye­rek, ott a legfontosabb tantárgy az al­kalmazkodás. Mégis, mi a legnehezebb ebben a munkában? Talán a szervezés - feleü. A politikusok és az újságírók roppant elfoglalt emberek. Zsebtolvajlás, a nőies szakma Kerüljék a pirosozók környékét - tanácsolja a rendőrség Miskolc (ÉM) - Többször zse­belik ki újabban a miskolci­akat, mint tavaly. De javult a felderítési arány is: több bűncselekmény elkövetője vált ismertté, mint koráb­ban. Sütő János törzszászlóstól, a miskolci kapitányság cso­portvezetőjétől tudjuk, hogy a legtöbb zsebtolvajlás a Búza téren történik. Soka­kat szabadítanak meg a bandák a pénztárcájától a Zsamain és a tömött buszo­kon, villamosokon is. Az ál­dozatok leginkább idős, il­letve figyelmetlen emberek. Gyakran szinte provokálják a zsebeseket azzal, hogy a kosaruk tetejére, vagy ha­nyagul a külső zsebükbe te­szik a bukszát, nyitva hagy­ják a táskát. Százezret szakított A legnagyobb zsebes zsákmány Miskolcon eddig százezer forint volt. A rendőrség most is nyomoz egy olyan ügyben, ahol egy asz- szony ötvenezer forintja bánja a találkozást a zsebtolvajokkal. A dolog érdekessége: az áldozat észre sem vette, hogy kifosztot­ták. Egy szemtanú látta a tör­ténteket. Azonban nem kívánt vallomást tenni a kapitánysá­gon. Sütő János szerint éppen ez a probléma: tanúskodni sen­ki sem akar szívesen, mert fél­nek a zsebtolvaj bandák bosszújától. Ezért nehéz rács mögé juttatni az elkövetőket, bármennyire is jól ismeri őket a rendőrség. „Lenyúlják” a tárcát Tudják például róluk, hogy a legtöbbjük nem miskolci. Po­roszlóról, Ároktőről, Kazincbar­cikáról jönnek. A zsebelés módszerei az évszá­zadok alatt mit sem változtak. Öt-hat fős csoportokban dolgoz­nak az asszonyok, mert mi ta­gadás: nőies szakma lett a zsebtolvajlás. A kiszemelt áldozatot többen zavarják, elterelik a figyelmét, míg az egyikük „lenyúlja”, azaz kiveszi a táskájából, a zsebéből a pénztárcát. Ezt aztán rögtön tovább is passzolja társainak, így ha még véletlenül rajta is veszítene, nyugodtan várhatja a motozást: nála ugyan semmit sem találnak majd meg. Rit­kább esetben fiatalemberek is űzik ezt a szakmát, de ők ki­sebb csoportokban dolgoznak, mint az asszonyok. Metszik a zsebet Bár nem túl gyakori, de volt már példa Miskolcon a zseb­metszésre is. Ilyenkor a kabátot elölről, a zsebeket hátulról vágják meg zsilettel. A résen pedig kieme­lik a bugyellárist. A rendőrök gyakran ellenőrzik a Búza téri piacot. Mert nem­csak ők ismerik a zsebeseket, de azok is őket. És ha felbukkan a járőr, nem dolgoznak. A törzszászlós szerint egyéb­ként ki-ki tehet valamit zsebe, illetve tárcája védelmében. A legokosabb, ha a pénztárcát a bezárt táska aljában tartja az ember, a táskát pedig a hóna alá szorítja. Célszerű messzire elkerülni a pirosozókat is. A já­ték körüli tumultust kihasznál­va érzik igazán elemükben ma­gukat a zsebtolvajok: ilyenkor tarolnak. Lapzártakor kaptuk a hírt egy bravúros rendőrségi akcióról. Ä Centrum Aruház előtt 70 ezer forintot emeltek ki egy táská­ból. A tettesek 24 órán belül rendőrkézre kerültek július 27- én. Eddig 20 bűncselekményt sikerült rájuk bizonyítani. A vizsgálat folyik. Gyermekek honi rajzasztala Bohócok Hercegfalvi György Pirigyi Levente Szendi Eszter rajza a városi napközis táborból, Perecesről AZ ÉSZAK-MA GYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE • 1993. augusztus 3- • L ev/. 13. szám A korábbihoz képest kevesebben mondják ki manapság az anyakönywezető előtt Mis' kolcon a holtomiglan-holtodiglant (2. oldal) Lefújták a drága gyermektábort Miskolc (ÉM - B.A.) - Bár meglehetősen drágák a vállal­kozói alapon szervezett nyári táborok, az ezeket meghirdetők állítják: gyakorlatilag semmi hasznuk nincs a gyermeküdül­tetésen. Legfeljebb annyi, hogy a saját üdülésükért, vagy a gye­rekük nyaralásáért nem kell külön fizetniük. Az ember pedig azt gondolná, hogy bőven hoz bevételt a nyá­ri gyermeküdültetés. Egy-egy tíznapos, vagy egyhetes szak­táborért 5-10 ezer forintot is el­kérnek a jelentkezőktől. Nem is igazán tapossák egymás sar­kát a szülők - tudtuk meg a tá- boroztatóktól. A miskolci Ifjúsági és Szabadi­dőház például ezen a nyáron szervezett lovas-, tenisz- és úszó napközis tábort. Három hétig nyolc-tizenhat fős csopor­tokról gondoskodtak. A moz- gásmúvészeti táborukban húsz gyerekkel foglalkoztak. Kilenc­ven gyereket vittek el a tokaji, úgynevezett nagy táborukba, ahol a lovaglást kombinálták az angol és a német kurzussal, de volt kiránduló és képzőmű­vészeti csoportjuk is. Bár nagyon kedvező volt az ajánlatuk: a Magas-Tátra-beli gyermeküdülésre nem jelent­keztek elegen. így felnőttekkel kellett feltölteniük a volt nem­zetközi úttörőtáborba induló turnust. A kézműves táboraikat elegen­dő jelentkező híján pedig meg sem tarthatták. Ugyanígy jár­tak az eredetileg Tokajba hir­detett fotós-táborral. Ezt való­színűleg igen drágállották az érdeklődők. Az ifjúsági házban állítják: nem kínálhatták a szolgáltatást 10 ezernél olcsóbban. A „neveket”, azaz a foglalkozásokat tartó szakembereket ugyanis meg kell fizetni. Hogy nevek kellenek, ez nem vitás. Ezt bizonyítja a Holló Tá­bor példája is. A Galla Miklós Holló Színháza által szervezett Fónagyságbeli táborban 18 fia­talt akartak fogadni. Ehhez ké­pest nyolcvanan jelentkeztek. S ha már szó esett az anyagi­akról: kérdésünkre válaszolva az intézményben elmondták, hogy amíg tavaly kaptak a vá­rostól támogatást a táborozta­tásra, idén már nem. Márpedig a város pénzével vagy olcsóbbá, vagy komfortosabbá lehetne tenni a nyári táborokat. Nagy segítséget jelentene az is, ha lenne Miskolcnak saját tábor­helye, amit - ingyen, vagy ked­vezményesen - a nyári gyer­meküdültetést szervezők ren­delkezésére tudna bocsátani. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy egy-egy tábor költségei­nek több mint a felét a szállás­díjak teszik ki. A lovastábort a Fónagyságban éppen azért szervezték nomád tábornak, hogy olcsóbban kínál­hassák az érdeklődó gyere­keknek. Ebrendelet: pórázon szájkosárral Nem árt megismerni az ebrendeletet, mielőtt megbüntetnék a szabálytalan kutyatartókat (3. oldal)- A TARTALOMBÓL ­Nem lesz tűzijáték Sokba kerülne, ezért nem lesz tűzijá­ték idén augusztus 20-án Miskolcon. (2. oldal) Lesz telefon Bővítik a hálózatot Répáshután. (2. oldal) Pang a piac Meglehetősen gyér az ingatlanforga­lom a borsodi megyeszékhelyen - ál­lítják a közvetítőirodában. (2. oldal) Ismét a 20-asról Ismét foglalkozunk a miskolci 20-as iskola ügyével: az intézmény egyik nyugdíjasa ragadott tollat kedves is­kolája védelmében, és ezúttal megszó­lalt az igazgatónő néhány híve is. (4. oldal) Kápolna a sziklában Hogyan került kápolna a tapolcai bar­langba? Az eset hiteles története. (5. oldal) Tolvaj asszonyok Nem tanácsos bámészkodni a piacon a pirosozók környékén - állítják a rendőrök. Sokakat zsebeltek már ki, miközben nézelődtek. A zsebtolvajlás egyébként elnőiesedett szakma - nyi­latkozza a szakértő. (8. oldal) . J

Next

/
Oldalképek
Tartalom