Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Augusztus 25., Szerda-------------APROPÓ--------— D ilettánsok Fecske Csaba Néhány dedikált könyv, stencilezett, önmagát irodalmi folyóiratnak aposztrofáló lap hever előttem. Időnként neki-nekidurá- lom magam az olvasásnak, de nem megy. Csikorognak a mondatok az agyamban. Olvasásuk fáraszt, lehangol. Nem az, hogy stílus nincs, de a legelemibb íráskészség sem. villan föl, nincs egy találó jelző, egy hibátlan, ép mondat. Szinte a, betűk is pikír- tek. Pedig íróik tisztességes, jóravaló embe- i rek, nem, egy közülük iskolázott. Kicsit sajnálom is őket. Vakhitükért. Radnóti írja: „Mert e könyveket fiatalemberek írták, fiatalemberek, akik költőnek hiszik magukat, s nem költők. De az életüket erre a költőség- re rendezik be. A játék nem babra megy. Rossz versekért nagy ár egy emberélet.”Bizony. Erre a boltra sajnos szegény olvasó is ráfizet, pocsékolja szűkre szabott életének drága idejét. Úgy tűnik, a demokrácia kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Ennek a nyúlnak a neve dilettantizmus. Jönnek Isten tudja honnan, jönnek sere- gestől a Múzsa nevű ledér hölgy stricijei, jönnek az önmaguk által fölként és elhivatott dalnokok, jönnek fáradhatatlanul, s kórusban üvöltenek, mint ebek a holdra. Nem mintha azelőtt nem lettek volna dilettánsok, igenis voltak, néha józsefattiladí- jazták, kossuthdíjaztákőket, mert előremutatóak voltak. Dilettánsok mindig is voltak, mindig is lesznek, legföljebb nem ilyen szép számmal. Most mintha nekik sütne a nap: A tehetetlenség lehangoló, nyomasztó. Rossz műveket olvasva vigasztalanság, fáradtság lesz úrrá az emberen. Nemhogy az olvasástól, de az élettől is elmegy a kedve. Vannak persze üdítően tehetségtelenek is, akik ennen műveik paródiáját írják, mosolyt fakasztanak. Akik éktelen csacsiságo- kat képesek papírra vetni, akik felbuknak saját mondataikban. Okét kedvelni lehet. Az ilyen tehetségtelenséghez már tehetség kell. Ami a legmeglepőbb számomra, az az, hogy ezeket a silány műveket nem egyszer ismert irodalmárok patronálják, vállalkoznak a lektorálásukra, vagy elő- és utószó írására. Ez aztán könnyen összezavarhatja az olvasót, értékzavarhoz vezethet. Úgy gondolom, tennünk kell a rossz könyvek ellen. Annyit legalább, hogy az érdekükben semmit sem teszünk. A tudás ajándéka Budapest (ISB - R.S.) - A Magyar Világ Kiadó Kft. több tízmillió forintot fektet be azért, hogy kiadhassa a Britannica Hungarica Világenciklopédiát. A társaság keddig sajtótájékoztatóján elhangzott: a világhírű enciklopédia első kötete jövő októberben jelenik meg, ára durván háromezer forint lesz, s utolsó, tizennyolcadik kötete 2000 őszén lát napvilágot. A számítások szerint a Kereskedelmi Bank Rt. által pénzügyileg is támogatott vállalkozás akkor lesz nyereséges, ha legalább 20-25 ezer enciklopédiát értékesít a cég. Az eseményen megtudtuk: a világenciklopédia 90 ezer szócikket és 18 ezer fotót tartalmaz, s ezt a magyar szerkesztőgárda újabb szócikkekkel egészíti ki. A feladatot a legkiválóbb hazai tudósok és szakemberek végzik el, s ezek az új ismeretek átkerülnek majd a Britannica újabb angol, francia japán, spanyol, kínai és török kiadásaiba is. A magyar társaság által kötött szerződés értelmében a chicagói Encyclopaedia Britannica a teljes anyagot a kiadó rendelkezésére bocsátja, s az évente átlagosan megjelenő három kötet egyenként 750-800 oldalas lesz. A kiadó ígérete szerint a vásárlók egy rendkívül igényes és korszerű ismereteket tartalmazó enciklopédiát vehetnek majd kezükbe, s gyakorlatilag a harmadik évezred tudását tartalmazó könyvekkel ékesíthetik polcaikat. A társaság igazgatójától, Halász Györgytől megtudtuk, hogy az enciklopédiára előjegyzést is felvesznek majd, s lehetőség lesz részletfizetésre. Vers és akvarell Salgótarján (ÉM) - Az ember tragédiája emlékezetes illusztrációi után ismét az irodalom szolgálatába szegődött Réti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész: Nógrád Megye Közgyűlésének kiadásában, a salgótarjáni Polar Stúdió gondozásában megjelent a Komjáthy Jenő költeményeihez készített akvarelljeiből szerkesztett album. Mátyás király Zemplénben Sárospatak (ÉM) - A Zempléni művészeti napok mai programja este hét órakor kezdődik a szerencsi várudvarban, ahol az érdeklődők a Camerata Hungarica reneszánsz estjét hallgathatják meg. Az együttes többek között bevezeti a hallgatókat Mátyás király udvarába, a XIII. századi Itáliába, de elhangzanak Balassi Bálint énekelt versei is. A sátoraljaújhelyi piarista templomban este nyolc órakor kezdődik a Magyar Kamarakórus barokk estje, amelyen közreműködik Sebestyén János orgonaművész. A Magyar Kamarakórus ezen a néven három éve koncertezik. Tagjai a Budapesti Madrigál Kórusból váltak ki. A kórus repertoárja holland mesterek motettáitól Palestrina, Lassusés Bach műveiig ível, de mindezeken kívül énekelnek romantikus kompozíciókat és számos XX. századi művet, köztük Bartók és Kodály szinte valamennyi vegyeskari művét. A sárospataki várudvarban este nyolc órától a Liszt Ferenc Kamara- zenekar ad hangversenyt Pauk György hegedűművész közreműköA Camerata Hungarica désével. A műsoron Haydn „La pas- sione” f-moll szimfóniája, Mozart D- dúr hegedűversenye (KV. 218) és Mozart B-dúr szimfóniája (KV. 319) szerepel. Pauk György hegedűművész tizenkét éves korában lett a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, Fotó: ÉM-repró ahol Zathureczky Ede tanítványaként végezte tanulmányait. 1961 óta él Londonban. Eddigi pályafutása során számos világhírű karmesterrel és zenekarral koncertezett, ezen kívül Franki Péterrel és Ralph Kirchbaummal triózik. Felbomlott a szekértábor Irodalmunkról kánikula és választási kampány idején Horpácsi Sándor Tokaj (ÉM) - Útban hazafelé a vonaton sommásan így jellemezte kollégám a 21. tokaji író(ivó)tábort: el- töltöttem itt két napot, de nem lettem okosabb. Mint minden sommás fogalmazás természetesen ez is túloz. Két és fél nap alatt még bor nélkül sem, irgalmasabb időben sem ( az agyforraló kánikula nem kedveli a gondolkodást...) lehet megváltani a világot. Nem véletlenül, s nem ok nélkül ironizálok, hiszen sokan le sem teszik a táskájukat, s máris utaznak tovább a szárszói, csobán- kai, tatai stb. táborba, hogy megvitassák a nemzet (és az irodalom?) sorskérdéseít. De ne feledkezzünk meg egyik ellenzéki pártunk tiszai csónakázásáról, aláereszkedéséről a néphez, elvegyüléséhez az istenadta nép fiai között. Mert nem feledkezhetünk meg egy percre sem arról, még István napján sem, hogy jövőre választások lesznek, s a kampány már rég megkezdődött. Visszautalva kollégám minősítésére a tokaji írótábor - noha az idei textus A magyar kultúra 1990-93, tehát az elmúlt három éve volt - is része volt ennek a kampánynak, még akkor is, ha a résztvevők esetleg kikérik maguknak. Ha a korábbi korszakot - 1990-ig - jellemezhetjük úgy, hogy őfelsége ellenzéke némi pártirányítás, ám annál erősebb pártellenőrzés alatt (emlékszünk még, a tanácskozások a tokaji pártbizottságon folytak!) mondogatott oda Aczél Györgynek, Berecz Jánosnak, Grósz Károlynak stb, akkor ezt a minősítést '90 után módosítanunk kell. Mégpedig azért, mert egyrészt a korábbi ellenzéki szerep, vagy annak illúziója komikussá vált, másrészt, mert a korábban egységesnek tűnő ellenzék mára markánsan megoszlott a hatalmat birtokló és ellenzéki pártokra. Támadt is ebből zavar, még 1990- ben, amikör is a népi-nemzeti elkötelezettségű alapító atyák (ma már „szekértáborként” aposztrofálják egyesek) megsértődtek és tüntetőén távol maradtak. Ezt a dilemmát ma úgy oldják fel: ha mindig ellenzéki volt a tokaji író tábor, akkor most miért ne lehetne itt az ellenzék? A kérdés jogos, csakhogy ez a tábor már nem az a tábor. A kontinuitást (a résztvevők háromnegyede kicserélődött) valóban a tokaji bor jelenti, s a derék literátorok ma sem vetik meg a hegy levét. Ebben sincs semmi kivetnivaló. Ha találtatik elég bőkezű szponzor, lelkes házigazda, miért ne seregelhetne össze évente kétszáz ember, hogy kellemesen érezze magát? Hisz az új (Széchenyi István) kollégium kényelmes, a koszt (és a bor) jó, s ha még program is van, az csak nyereség. Az már csak a szervezőket irritálja, ha egy-egy (mégolyán okos) előadáson 15-20 ember aszalódik a sátor alatt. De félretéve minden iróniát, hallott, hallhatott az említett kollégám új információkat adó, gondolatébresztő előadásokat is. Minthogy ezek az előadások (jövőre) megjelennek Tábori töprengő könyv tonnában is, elve lemondok arról, hogy ismertessem őket. Elvégre egy vidéki napilapnak nem lehet feladata, hogy egy ad hoc - spontán - összeverődött írócsoport belteijes kérdéseit ismertesse. Mondom ezt tudván azt is, hogy néhány fővárosi lap külön tudósítót is „leküldött”. De hiszen a fentebb érintett hangsúly- eltolódást már az is jelzi, hogy tavaly óta a Magyar Hírlap vállalta a tokaji írótábor menedzselését, beharangozását. Mint szegény bennszülött nagyon is el tudnám képzelni, hogy az illusztris írók az helyi lapoknak, irodalmi-kulturális folyóiratoknak adták volna azokat az írásokat, amelyekkel az írótábort beharangozták. így talán a helyi, a régió írástudói is szót kaphattak volna, s nem kellett volna a zárszóban olyan sértődötten, maliciózusan szólni a „megyéről, a városról”, amelyek mintha már nem lelkesednének annyira a tokaji írópiknikért. Amely, ha jói értem az alapító atyákat, éppen azért szerveződött 1972-ben, hogy ezért a szélámyékban levő, mára erősen lerongyolódott, erodált megyéért tegyen valamit. Rögtön ki is védem a provincializmus vádját. Nem az a gond, hogy a fővárosi szellemi elit is értelmiségi szógyakorló terepnek tekinti Tokajt. Sőt! Éppen ellenkezőleg, hisz a korábbi szekértábor is bel- teijes volt, hanem hogy ezek a tanácskozások már nem is érintik a megyét, elmennek mellette, fölötte, tehát bárhol megtarthatók. Mert, ha a megye szellemi elitjében nincs akkora erő, hogy országosan is érvényeset mondjon, akkor egy idő után fóltehetik a kérdést az V. VII. XII. stb. kerületben: azért hogy egymás okoskodását meghallgassák, miért kell 300 kilométert utazniuk? A zárónak szánt előadásban Sebeők János mintegy a talpára állította az előtte szólók kicsit belterjes sirámait. Sebeők a rá jellemző szellemes tömörséggel fogalmazta meg az értelmiség, a szellemi elit helyzetét és feladatát a világban. Mert bármennyire is súlyosak a könyvkia- dás-könyvterjesztés, írói honoráriumok, az írók és a hatalom (állam) viszonyának kérdései, mind periférikusak és bagatellek, ha azt a kérdést tesszük föl, hogy a magyar értelmiség (beleértve az írótábort is) mennyire tud, tudott megfelelni a kor kihívásainak, parancsainak. Hadd legyek durvább és frivolabb: az előző korszakban sem csupán az volt a kínja az íróknak, értelmiségnek, hogy mekkora (szólás) szabadságot enged a hatalom, de az is, hogy kit, s milyen szinten tart el és ki, beleértve természetesen az ellenzéket is. Nos, most, a rendszerváltás után (ki is mondatott Tokajban) meghök- kenve tapasztalja az értelmiség, hogy ez a hatalom sem szereti, hogy noha az elosztás módja (lásd alapítványok) valóban változott, ám ebben a balkáni, harács-kapitalizmusban is kiszolgáltatott, csak ezt most piacnak nevezik, amely nem működik. Az érdemi előadások ugyanis éppen erről szóltak, hogy pl. összeomlott a könyvkiadás, könyvterjesztés, nincs magyar kotta-, lemezkiadás, s illúzió az is, hogy a kultúra semlegesítse magát a (párt) politikától. Igaz, közben megváltozott a (politikai) virágnyelv is. Valamelyest szókimondóbb lett. De nem kis meghökkenéssel hallgattam az idős, köztiszteletben álló író felhorkanását az egyik ellenzéki honatya szövegének felolvasása után (az illető nem tartotta fontosnak eljönni, merthogy a családjával üdül... Dehogy is van nosztalgiám! Isten óvjon minket attól, hogy megint egyformán gondolkozzunk, hisz ha van valaminek értelme, az csak a „másképp gondolkodás”. De akkor vegyük tudomásul, hogy felbomlott a szekértábor, illetve, hogy a magyar írók soha nem voltak egy szekértáborban. Ha valami, akkor ez most, amikor az íróink a Parlamentben eshetnek egymásnak egyértelmű, nyilvánvaló. Ezért mondtam, hogy a tokaji írótábor sem pártsemleges, sőt a választási kampány része, s ez nem válik javára, mert nem javítja a minőségét. Májer János, Tokaj polgármestere biztosította pohárral a kezében a vasárnap délre erősen megfogyatkozott tábort, hogy márpedig tokaji írótábor addig lesz, amíg az írók akarják. De tényleg akarják?' Jövő nyáron majd kiderül! Nevelési ügyeink Budapest (ÉM) - Az első 1848-ban összehívott tanügyi kongresszus óta 1896-ban, 1928-ban, 1948-ban és 1970-ben tartottak hazánkban nevelésügyi kongresszusokat. S most- az augusztus 25. és 28. között az Állatorvostudományi Egyetemen megrendezendő - VI. nevelésügyi kongresszus összehívására azért volt szükség, hogy a magyar társadalomnak a közoktatásért felelősséget érző tényezői, különösen a pedagógus szakma képviselői megvitathassák, milyen pedagógiai, oktatásügyi következményekkel jár az iskolai nevelés társadalmi, gazdasági és politikai környezetének napjainkban zajló átalakulása. A több mint hatvan szakmai szervezet által összehívott VI. nevelésügyi kongresszus célja, hogy megfogalmazza a magyar oktatásügy korszerűsítésének fejlesztési elgondolásait, tekintettel a XXI. század kihívásaira és a magyar valóság reális feltételeire. Az összejövetelen a pedagógiai gyakorlat szakemberei, a tudományos élet és a neveléstudomány képviselői vesznek részt. A konferencia résztvevői az alábbi kérdésköröket vitatják meg: Társadalmi, gazdasági korszakváltás és a magyar oktatásügy. Az európai oktatási rendszerhez való igazodás társadalmi és gazdasági feltételei; A nevelés társadalmi szerepe, társadalmi céljaink iskolai megjelenése, nevelési rendszerünk kívánatos változása; Korszerű műveltségi tartalmak; A szakmai képzés formái és tartalma; Ön- kormányzat és irányítás; Pedagógusok és a pedagógusképzés; A neveléstudomány helyzete és fejlesztésének feltételei; Másság, tolerancia és pedagógiai alternatívák. Irodalmi hétvége Csobánka (MTI) - Az M-Szivár- vány című irodalmi-művészeti-kriti- kai szemle 1993. évi találkozóját augusztus 27. és 29. között rendezik meg a csobánkai Ózon kempingben. Tűz Tamás: A szív jogán című posztumusz kötetét ismertetik az irodalmi hétvége első napján. Huzella Péter: Kövek címmel tart előadóestet - ugyancsak augusztus 27-én amelynek közreműködő vendége Rátonyi Róbert. A miskolci Orpheus, a szombathelyi Életünk és a marosvásárhelyi Látó című folyóirat mutatkozik be augusztus 28-án. Magyarország a második világháborúban - volt-e alternatíva? - témakört elemzi Szakály Ferenc történész előadásában. Hobo műsora zárja a szombati programot. A zárónapon a győri Műhely című folyóirat alkotói munkájába nyerhetnek bepillantást az érdeklődők. Az irodalom mellett a képzőművészet is jelen lesz augusztus utolsó hétvégéjén az üdülőtelepen. Morvay László grafikus- művész kiállításának címe: Nagyváradi keresztút. Hungarológusok Budapest (MTI) - A külföldi egyetemek hungarológiai intézeteiben dolgozó magyar vendégtanárok és rektorok kedden tartották idei konferenciájukat. A megbeszélésre a Nemzetközi Hungarológiai Központ szervezésében került sor Budapesten. Tamói László, a központ igazgatója az MTI-nek elmondta: a külföldön dolgozó vendégtanárok konferenciáját minden évben megrendezik. Jelenleg 40 magyar vendégoktató tarnt hungarológiát államközi szerződések alapján a világ 35 egyetemén. A tanácskozásra meghívtak több külföldi szakembert, akik ezekben a hungarológiai intézetekben dolgoznak. Az évenkénti konferenciák célja, hogy emeljék a tudományos munka színvonalát, illetve hogy a magyar vendégtanárok minél jobban beilleszkedjenek a fogadó ország értelmiségi és tudományos tevékenységébe. Az idei megbeszélés fő témája a magyar szellemi értékek kutatási lehetőségei külföldön, illetve áttekintették a tanárok és rektorok most aktuális feladatait. Tamói László hozzátette: a Nemzetközi Hungarológiai Központ két új kiadvánnyal jelentkezik. Az egyik a Hungarológia címet viselő tájékoztató jellegű periodika, a másik kiadványban külföldön készülő magyar disszertációkat publikálnak világnyelveken. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy ezek a munkák külföldi könyvtárakban is hozzáférhetők legyenek.
