Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
8 B Itt-Hon 1993. Augusztus 24., Kedd i— BORSODI PORTRÉ — A kézműves ezermester Kazincbarcika (ÉM - P.J.)- Neszádeli Gyulának már a születése is megér egy misét - IV. Henrik szavaival élve, s az eddig eltelt 43 éve is hozott még néhány érdekes kitérőt számára. Tősgyökeres barcikai család sarjaként 1950 január 13- án született Sajókazán, egy bába segítségével. Mamája rokonlátogatóban járt a közeli faluban, amikor jöttek a fájások, de a nagy hó miatt a rokonoknál született meg Gyula (mondani sem kell, péntek 13-án). Középiskolásként elkerült otthonról, s Abaújszántón tanult a Mezőgazdasági Technikumban. Ekkor még állatorvos szeretett volna lenni, de mindig nyüzsgött, ami színjátszásban, néptáncban, a néprajzzal ismerkedésben nyilvánult meg. S a sok szervezés, program a tanulás rovására ment -, így állatorvos hallgató helyett szerves vegyésznek ment a BVK-ba, ahol felismerve szervezőképességét, a gyermek klub vezetésére kérték fel. Ekkor jött rá igazán, hogy milyen jó dolog a tudást átadni másnak, tanítani. Majd sínre került a magánélete is. 1976-ban napszemüveg vásárlás közben megismerkedett egy csinos eladó- gyakornokkal, aki rövidesen a felesége lett, s ma már 15 illetve 12 éves lányaik vannak, akik közül a nagyobbik örökölte az apja sokoldalúságát és szétszórtságát. De ne siessünk ennyire előre! Munka mellett elvégezte a nyíregyházi tanítóképzőt, majd a budapesti pedagógustovábbképző szervezésében elvégezte a népművész-képzőművész kiegészítő szakot. Az iparos apától örökölt kézügyesség mellé megszerezte a hatékony munkához szükséges szellemi muníciót. 1980- ban hívták az Egressy Művelődési Központba dolgozni, ahol a gyermek és ifjúsági területre került - nagy szerencséjére, mivel azokkal foglalkozhat, akiket a legjobban szeret. 1990-tól a Gyermekek Házának vezetője. Az idén nyáron is öt nyári szaktábort tudott le, amelyek ugyan fárasztóak voltak, de mindenért kárpótolták a gyerekek. A számtalan kézműves szakma közül az origami (papírhajtogatás) a legnagyobb kedvenc, amelyet kéthetente népszerűsít a Kazincbarcikai Közéletben megjelenő Gyermeksarok rovatában. Ingyen üdültetett a Phralipe A csáti cigányok már nem tartják egymást testvérnek Mezőcsát (ÉM - M.B.) - A Phralipe 1989-ben alakult meg Mezőcsáton, de munkájuk lényegében ez év márciusától érzékelhető. Tevékenységükről kérdeztem Barna Gyulát, a szervezet helyi vezetőjét, aki emellett megyei ügyvivő a miskolci körzetben.- Több pályázatot nyújtottunk be, melyek az etnikai kisebbség, azaz a cigányság helyzetének javítására, támogatására irányultak. Kiemelném ezek közül, hogy idén 20 cigánygyereket vihettünk el táborozni a Csanyikba. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, szép környezetben és kulturált elhelyezési körülmények között töltöttek el - szerintem egy felejthetetlen hetet. Változatos programokat szerveztek, illetve szerveztünk mi is. Voltunk a Vadasparkban, strandon. Rendeztünk rajz- és táncversenyt, melyeken a csáti gyerekek nagyon szépen szerepeltek, több első helyezést értek el. Főztünk kint a szabadban, volt tábortűz, ahol a kis „Kále Lu- lugya” együttes jelenlévő tagjai nagy sikerű műsort mutattak be. Emellett mesét, verset mondtak, amelyek szintén elismerésre találtak a jelenlévő pedagógusok körében is. Mezőcsáton még nem volt arra példa, hogy cigánygyerekeket ingyen visznek el üdülni. A Cigány hétköznapok Fotó: Farkas Maya kiválasztásnál figyelembe vettük a családok szociális helyzetét, hogy milyen körülmények között élnek. Ennek ellenére volt olyan cigány szülő, aki gyermekét nem engedte el a táborozásra, pedig - mint mondtam - neki egy fillérbe sem került. Úgy tapasztalom, hogy a mező- csáti cigányság megosztott lett, nincs meg az az összetartás, ami kb. 20 évvel ezelőtt megvolt. Ma már van olyan, hogy „benti” és „kinti”-cigány, attól függően, hogy a város melyik részén élnek. Emiatt is van már széthúzás. Régebben minden cigány azt mondta egymásnak, hogy testvér. Sajnos ma már ez nem nagyon van meg. Mert; ha meglátja, hogy az egyik jobban boldogul, mint ő, akkor már tapasztalható az irigység. De még így sincs olyan nagy baj Mezőcsáton. Nem tapasztalható fajgyűlölet, s a cigányok sem élnek olyan nyomorúságos körülmények között, mint a megye, az ország egyes területein. Siralmas állapotokról láttam filmet, kívánom, hogy ezek közé a csáti cigányok soha ne kerüljenek. Terveink varinak, tervezzük a cigány együttesek találkozóját, melyet anyagi lehetőségeinkhez mérten kívánunk támogatni, a fellépőket jutalmazni. A műsort cigánybál fogja követni, ahol remélem mindenki jól érzi magát. A Phralipe megpróbálja a cigányságot összefogni, hiszen mit szóljanak mások, ha mi ütjük-vágjuk egymást. Szeretnénk képviselni - érdemben - a mezőcsáti cigányságot. Bár ez nagyon nehéz, mert van aki nem is akarja, hogy ót képviseljék. Ennek ellenére mi szeretnénk segíteni a csáti cigányokon. Amit tudunk, azt megadjuk - de ezt a segítséget el is kell fogadni. Gyerekek honi rajzasztala Paradicsomi állapot a vízparton Amikor ezek a sorok íródnak, még javában dühöng a harminc fok feletti (árnyékban mérve) kánikula, amely elől sokan a hűvösbe menekülnének, ha létezne ilyen. Viszont a fiatalok többsége a legnagyobb hőségben égeti a bőrét, hogy minél barnább legyen. Persze a napozás is csak a vízparton igazán kellemes - amiből Borsodban igazán nincs hiány. A Rakacai-tótól a Tiszáig ezrek strandolnak nap nap után. Fotó: Laczó József Nyaralnak a beteg gyerekek Bogács (ÉM - Cs.L.) - A Bon- ta Zoltán emlékére gyógyászati alapítvány szervezésében 20 csontvelőbeteg és rákos kisgyerek nyaral augusztus 17. és 24. kö2ött Bogácson a volt úttörőtáborban Nagy Kálmán, majd Hunyadi Katalin, a miskolci szentpéteri kapui kórház orvosai, valamint három nővér felügyelete mellett. Ez azért nagy szó, mert így végre a beteg gyerekek is (akik egyébként közönséges táborba nem mehetnek) megtudhatják mi az, hogy nyaralás, az önfeledt játék és fürdőzés. Egy hétre legalább kiszakadnak az unalomig ismert környezetükből, s legalább egy kicsit olyan életet élhetnek mint a többi gyerek. Köszönet illeti a szervezőkön túl a Borsodi Rendőr- kapitányságot, akik díjmentesen elvállalták a gyerekek odavissza szállítását, valamint a tábor vezetőit is, akik kedvezményesen biztosították a szolgáltatásaikat. Bonta Lászlóval és dr. Brenner Gáborral beszélgettünk az alapítvány céljairól, s elmondták, hogy 1990 végén láttak munkához, miután Bonta Zolika meghalt, s elhatározták, megpróbálják segíteni a kórházi gyógyítási reformot - a maguk szerény lehetőségeivel. Az alapítvány számítógépén már el is készítették az összes (mintegy 40-50) borsodi gyermek kóresetének a nyilvántartását. Apró ajándékokkal kedveskednek a gyerekeknek, s bevezették a gyerekeknek legkedvesebb nővér évente egyszeri jutalmazását is. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, mert itt az a legfontosabb, hogy a gyerekek fejezik ki hálájukat, s ez többet ér, mint a pénz. Az alapítvány nagy álma, hogy Miskolcon létrehozzanak egy steril szobát, ahol műteni és utókezelni lehetne a csontvelő-transzplantációra szoruló gyerekeket. Amikor munkához láttak Magyarországon még nem volt ilyen steril szoba, ma már Budapesten van egy, de feltétlen szükség lenne egyre Borsodban is. Gond csupán egy van: a pénz. Az alapítvány számláján közel kétmillió van, viszont a beruházáshoz legalább hárommillióra lenne szükség. Nehéz ilyet leírni, de a jelenlegi körülmények között a gyerekek döntő többsége menthetetlen. A műtét után viszont megkétszereződne a túlélési reményük... Segítsenek, hogy segíthessenek! Rendhagyó történelemóra Habsburg Ottóval beszélgettünk a XX. század magyar történelméről (3. oldal)- A TARTALOMBÓL - Bombát találtak A második világháborúból származó robbanóanyagot találtak az egyik borsodi kis faluban egy melléképület átépítése során. Még ma is kísért a múlt... Vigyázzanak, ha gyanús tárgyat találnak valahol. Fő az óvatosság. (2. oldal) Az igazat mondd... Az Amatőr Költők és írók Szövetsége szeptember elején Kazincbarcikán tartja országos találkozóját. A rendezők terveiről, elképzeléseiről számolunk be írásunkban. (4. oldal) Aktfotó-kiállítás Tiszaújvárosban, a Derkovits Művelődési Központban a hónap végéig még megtekinthető a szentesi művelődési központ országos aktfotó kiállítása, ahol több neves művész alkotásával is találkozhatunk. (4. oldal) Az éjszakák csendje Nyugodt, csendes a táj éjszakánként a Sajó völgyében, majd hirtelen megelevenedik: a sötétséget kihasználva egyre több a mezei tolvajlás. Lehet, hogy sziszifuszi a harc ellenük? Ki tudja. (5. oldal) Ingyen üdültetett A mezőcsáti Phralipe szervezet sokat tesz a helyi cigányság érdekében. Az idén nyáron például ingyen üdültettek néhány helybéli gyereket, akik egyébként nem tudtak volna nyaralni. (8. oldal) Fotó: Zsó Tavasz Nádasdi Kitti 6 éves, Mezőcsát
