Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
6 Ms :: 1-----------1 Itt-Hon 1993. Augusztus 24., Kedd F ELHÍVÁS! A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola korlátozott számban 1993. augusztus 26-án 14-17 óráig PÓTBEIRATKOZÁST tart LEVELEZŐ tagozaton. * beiratkozni. A levelező tagozaton az érettségizettek részére a számviteli-gazdálkodási ágazaton: az érettségivel nem rendelkezők részére pénzügyi ágazaton lehet A Gépíró és Gyorsíró Szakiskola pótbeírása szintén a fent közölt időpontban lesz érettségivel és szakmával rendelkezők részére. Jelentkezési lap az iskola portáján (Jászi Oszkár u. 1.) mindennap 9-12 óráig. •3198I/6H HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG MISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLCON A BAJCSY-ZS. U. 15. SZ. ALATT VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 62.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 31.000.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 30.000.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 15.000.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 7.600.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 3.800.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak- Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! %*• ' V- - - ’ • . ' ■ v > - ' . -* _ • ■ ' - ’ ~ _ *28n'WH'_ T ISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITTHON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. *27678/10H* 1993. Augusztus 24., Kedd Itt-Hon Ms 3 Egyensúly, vagy amit akartok Módosítja a költségvetést a miskolci közgyűlés Óvoda Miskolcon. A város működési kiadásai félévkor meghaladták az 50 százalékot. Fotó: Farkas Ma/a Miskolc (ÉM - B.A.) - Ezen a héten módosítja a miskolci közgyűlés a város idei költségvetését. Miért van erre szükség? - kérdeztük Fejér István MDF- es szenátort, a közgyűlés költségvetési bizottságának következő soros elnökét. • Ha csak a számokat vizsgáljuk, látszólag nem lenne erre szükség - nyilatkozta a képviselő. -A város ebben az esztendőben 12,5 milliárd forintból gazdálkodik. A bevételeink félévig elérték a 6,8 milliárd forintot, azaz az 54,7 százalékot. A kiadásaink ezzel szemben a tervezettnek csupán a 45,7 százalékánál járnak, vagyis 5,7 milliárd forintot költöttünk mostanáig. Bár ezekből az adatokból úgy tűnik, hogy nincs baj, azért azt feltétlenül meg kell említenem: a működési feladatokra a tervezettnek az 51,2 százaléka ment el. Amiből több dolog is következik. így például az, hogy a vártnál jobban növekedett az árszínvonal. Az is látnivaló, hogy nem mindegyik intézményünket jellemzi a tökéletesen fegyelmezett gazdálkodás. Itt kell megemlítenem az Ezüst Híd emelt szintű szociális otthont, a bölcsődei ellátó szervezetet, s kifogásolni valókat hagyott maga után a Miskolci Nemzeti Színház gazdálkodása is. Nem minden esetben történtek meg ráadásul a szükséges változások, amelyeket a közgyűlés a költségvetés egyensúlya érdekében sürgetett: nem építettek le és nem szerveztek át intézményeket. □ Ha több a város bevétele, mint a kiadása, miért módosítják mégis a megyeszékhely költség- vetését? • Az eredeti költségvetésünkben nem szereplő feladatok összességében 148,7 millió forintot igényelnek. Hogy mi mindennel nem számolhattunk, amikor az idei költségvetést készítettük? Például azzal, hogy 6-ról 10 százalékra emelik az általános forgalmi adót. Az önkormányzat intézményeinél ez 120 milliós többletkiadást jelent. Nyilván vita lesz róla a közgyűlésben, hogy menynyit álljon ebből a város. Hogy a Borsodtávhő csődegyezségében vállalt kötelezettségeinknek eleget tehessünk, ehhez plusz 37 miihó forint kell. A Tatárdomb és a Vargáhegy gázellátásában is lesznek kötelezettségeink, hiszen a gerincvezetéket és az ehhez szükséges terveket az önkormányzatnak kell elkészíttetnie. □ Úgy tűnik azonban, hogy a városháza nem csupán a források átrendezésével akarja javítani a költségvetési egyensúlyt. A hitelfelvétel mellett arra is szeretné rávenni a közgyűlést, hogy emelje a helyi tömeg- közlekedés és a távfűtés tarifáját. • Valószínűleg megússzuk összesen 300 millió hitel felvételével. Kétszáz milliós kölcsönnel az eredeti költségvetésünk is számolt. Az MKV és a távhő vállalat gondjairól viszont külön kell szólnom. A közlekedési vállalatnál komoly költségmegtakarítási intézkedéseket hoztak, amelyek éreztetik is a hatásukat. De előbb-utóbb ellehetetlenül a cég, hiszen sokkal több pénzre lenne szüksége, mint amennyit a saját bevételeiből fedezni képes. Ki kell cserélni a villamossíneket, az elavult járműveket. Mindez nem két fillérbe kerül, s hovatovább arra sem lesz képes a vállalat, hogy javítsa a lerobbant buszokat. Az sem járható út, hogy évről évre több önkormányzati támogatást vegyen igénybe az MKV. Ez a mostani áremelés jó pár hónapra megoldaná a vállalat legsürgetőbb gondjait. Megkockáztatom a kijelentést: a szeptember 1-től tervezett vi- teldíj-emeléssel elérhetjük, hogy jövőre egyáltalán ne kelljen tarifát emelni. A Miskolchő ügye teljesen más, olyan, mint a róka fogta csukáé. Egészségtelen állapot, hogy bár ők gondoskodnak a város távfűtéséről, az ehhez szükséges hőt egy magánkézben lévő fűtőműtől veszik úgy,_ hogy az diktálja az árakat. Uj fűtőművet építeni nincs értelme, és sokba is kerülne. Ha most az előteijesz- tés alapján 49 százalékkal felemeljük a lakossági távfűtést, a fogyasztók még mindig nem annyit fizetnek majd, mint amennyibe a fűtés valójában kerül, magyarán az önkormányzat továbbra is támogatja a lakossági fűtést. Szerintem nem helyénvaló, hogy jövedelmi viszonyaitól függetlenül mindenkit egyformán segítünk Az lenne a jó megoldás, ha valamennyi fogyasztó önköltségi áron jutna a meleghez, és a rászorulók szociális alapon kapnának ennek megfizetéséhez támogatást. A dolog akkor lenne teljesen igazságos, ha ugyanakkor valamennyi radiátort felszerelhetnénk fogyasztásmérővel, vagyis volna értelme takarékoskodni, hiszen mindenki annyit fizetne, amennyi meleget elhasznált. □ Önök a közgyűlés mostani ülésén stabilizálhatják a város költségvetését. De nem érzi-e úgy, hogy ez csak tűzoltó munka? • De igen. A lukakat foltozgatjuk, amikor mindig az éppen aktuális gondokra keressük a megoldást. Szerintem itt az ideje, hogy megmondjuk: mit akarunk a várossal. Ha nem lenne annyira elcsépelt, azt mondanám: fogalmazzuk meg a várospolitikai programunkat. Mondjuk ki például, hogy 5-10 év alatt rendbe akarjuk hozni az itteni ivó- és szennyvíz hálózatot, a távfűtési rendszert, hogy szociális lakásokat akarunk építeni és így tovább. Vegyünk fel ehhez hitelt, ha kell milliárdókat. Képviselőtársaim közül sokan vannak azon a véleményen: hogy nem verhetjük ekkora adósságba a várost, az utánunk jövő közgyűléseket. Én viszont úgy látom, hogy végre el kellene indulnunk valamerre, mert jelenleg csak helyben topogunk. — HETI JEGYZET — Jogálom Bujdos Attila Vettem három tekercs színes filmet a Sooter’s-nél. Tudom: magánügy. Amiért most mégis elmondom, az a következő. Ezen a szombaton azzal kecsegtettek ebben a miskolci üzletben, hogy minden, kidolgozásra hozzájuk beadott filmért egy újabb tekercset kapok majd tőlük cserébe. Hétfőtől azonban már mindenki az új szabályokról értesülhetett: nem ingyen, hanem 200 forinttal olcsóbban kapja majd a filmet. Mondtam is a boltvezetőnek, hogy becsapva érzem magam. Azt felelte - nem túl kedvesen, gondolom ideges volt, amiért feltartottam a forgalmat neki hogy ez nem csalás. Ok is csak vasárnap tudták meg - amikor mellesleg nyitva sem tartanak -, hogy az amerikai kontinensen élő tulajdonos változtatott a feltételeken. Hiszi a piszi - mondaná egy nálam kétkedőbb természetű ember. Én azonban meghallgattam a hölgy riposztját, miszerintfogjam föl ezt a dolgot úgy, mint egy hirtelen jött áremelést. Ilyen van máshol is. Hát éppen ez az, hogy miért pont így fogjam fel? Miért nem úgy, hogy az általuk megadott feltételek mellett megvettem egy terméket, amivel létrejött közöttünk egyfajta szerződés. A hölgy vagy tudta szombaton, hogy változnak a szabályok, vagy nem. En biztos, hogy nem tudtam, különben a Kodakék akciójára fizetek be. A mi kis kvázi szerződésünket mindenesetre nem én rúgtam fel. Nem vagyok persze biztos benne, hogy igazam van, amikor így okoskodom. Es ez a feneség a dologban. Mert hiába hívják jogállamnak, amiben élünk, az mégis csak egy álom, hogy az ember ismerje is a jogait. Például én azt, hogy ezek után ingyen jár-e nekem az a film, vagy fizessek érte - persze 200 forinttal kevesebbet... Eszembe jutott egy közérdekűbb példa is. Mondják: nagy razziák voltak a Zsarnai piacon. Az intézkedő rendőrök, hivatalnokok azzal a biztos tudattal mosolyogtak az eseményt megörökítő felvevőgép lencséjébe, hogy ők most hasznos dolgot cselekszenek. Biztosan így is volt. Azt is mesélik: akadtak vásárlók, akikkel kipakoltatták a szatyrukat és a zsebük tartalmát. Az árut, aminek az eredetét nem tudták igazolni blokkal, el is vették tőlük. Nahát, én az ilyesmit egyszerűen el sem hiszem. Éppen a polgárbarát rendőrök ne tudnák, hogy egy szabad államban ki-ki azt vásárol, amit akar? És hogy bár az árus köteles nyugtát adni, a vevőt senki nem kötelezheti rá, hogy azt meg is őrizze. De mi van, ha egyszer mégis megtörténik valami ilyesmi? Vajon tudja-e mindenki, hogy mit tehetnek meg vele és mit nem? Vajon célszerűtlen időpocsékolás- e a jogállamról álmodni?