Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

4 B Itt-Hon 1993. Augusztus 3., Kedd Ezüst citerások Mezőcsát (ÉM) - A városi „Gyöngy­virág” citeraegyüttes évek óta eredmé­nyesen tevékenykedik, hogy a város és a környék lakói megismerkedjenek és ne felejtsék el a régi népdalokat, a né­pi hangszerek hangját és játékát. A csoport életében jelentős eseményre került sor júniusban. A szirmabese- nyői amatőr művészeti csoportok ta­lálkozóján az együttes „ezüst’-fokoza- tú minősítést ért el. A csoport vezetője Bakos József el­mondta, hogy két éve találkoztak. A gyerekek még nem ezen a szinten mu­zsikáltak, nem volt állandó vezetőjük. Egy rendezvényen kérték fel, hogy fog­lalkozzon velük. Megkezdték a mun­kát és sok régi tag újból visszatért. Na­gyon sok környékbeli és megyei ren­dezvényen léptek fel mind jobb ered­ménnyel. Legutóbb az országos minő­sítő versenyen a zsűri külön kiemel­te, hogy a gyerekek tehetségesek, ér­zik a zenét, s minden remény meg­van arra, hogy továbbfejlődve még szebb eredményt érhetnek el. A jövő biztosítéka, hogy létrejött az „után- pótlás”-együttes hat fiúból és három lányból. Lelkesen zenélnek és még van idejük tudásuk gyarapítására. Most az énekkarral közösen németor­szági vendégútra készülnek, amitől azt remélik, hogy külhonban is ugyano­lyan sikert fognak elérni, mint ideha­za. Főiskolások kiállítása Bogács (ÉM) - Június 27-én 16 óra­kor a művészetpártoló bogácsi kör tag­jai és a községben táborozó művészet­történész hallgatók előtt Hegyi Imre nyitotta meg a nyíregyházi főiskolások kiállítását. A rajzszakos tanáijelöltek Barczi Pál Munkácsy-díjas festőmű­vész vezetésével az idei nyáron ötöd­ször táboroztak Bogácson. A kiállító tanárjelölteket Katona István végzős hallgató képviselte. Barczi Pál tárlat- vezetését élénk érdeklődés kísérte. A kiállítás augusztus végéig megtekint­hető a helyi művelődési házban. Nyári évzáró tábor Bogács (ÉM) - A zeneiskolások fú­vós tábora július 30-tól augusztus 8-ig tart, Panyi Zoltán karmester vezeté­sével. Ez idő alatt a táborlakók több alkalommal is fellépnek helyben, illet­ve a környező településeken. Térzenét adnak augusztus 5-én 16 órától a bo­gácsi Hófiirdőben, augusztus 6-án 15 órától Tardon a tájház udvarán, s ugyanezen a napon 17 órától Mező­kövesden a Fő téren, végül augusztus 7-én 10 órától a bogácsi Hőfiirdóben. Ősi „hadak” a Matyók földjén Az egykori szóhasználatok ma is érvényesek Nem csak a napi érintkezésben maradtak fenn a régi kifejezések, nevek, de matyó népművészeti motívumok gazdagítják a város középületeit, áruházak portálját Szepesi Sándor Mezőkövesd (ÉM) - Való igaz, a történelem folyamán bőven kijutott városunknak a külön­féle hadakból. Prédáit itt né­met, török, tatár. Noha ezek története is megérne egy „mi­sét”, most mégis egészen más­féle hadakról lesz szó. A matyó öregek még emlékez­nek rá - és szóhasználatukban erre gyakran utalnak is -, hogy Mezőkövesdet régen a lakosok javarészt „nagycsaládok” vagy ,Jiadak” szerint lakták. Ezeket a,hadakat” olyan egynevű csa­ládok alkották, amelyek - le­származásuk révén — egyazon rokonsághoz tartozónak vallot­ták magukat. Minden ilyen csa­ládi „hadnak” saját területe volt a településen, és ezt árok­kal, vízmosással, vagy egyéb természetes határral választot­ták el a másik „had” területé­től. A hadhoz tartozó családok - lehetőség szerint - a saját te­rületükön belül osztódtak, sza­porodtak, építkeztek, ebből eredt aztán a sok zsákutca, „kutyaszorító”, köz, amely oly jellegzetesen rendszertelenné tette a korabeli matyó főváros arculatát. Előfordult, hogy a hadhoz tar­tozó családok egyetlen »agy ut­cát foglaltak el, így alakultak ki az ún. „sorok”, amelyek ne­ve máig is sokszor előfordul a mezőkövesdiek tájékozódásá­nál, helymeghatározásainál. (Ott lakik a Márton-soron; vol­tam már a Csirmaz-soron, stb.) Az előbb említetteken kívül jel­legzetes had volt még Kövesden (és máig is az) a Barczi-, a Gás­pár-, a Kriston-, a Molnár-, a Pető-, a Tóth-, a Takács-, a Mu­rányi-, a Kovács-, és a Pólik- had is. A had szaporodásával az egy­nevű családok annyira elterjed­tek, hogy - megkülönbözteté­sül - melléknevekkel, „ragad­ványnevekkel” látták el az egyes családokat. Ezek a ra­gadványnevek legtöbbször va­lamilyen tulajdonságot, vagy az illetővel történt eseményt jelöl­tek, és rendszerint ismertebbek is voltak az illető valódi nevé­nél. Herkely Károly, a mezőkö­vesdi származású neves nép­rajzkutató annak idején csokor­ba gyűjtötte az ismertebb ha­dak ismertebb ragadványneve­it, és úgy gondolom, ezek feli­dézése ma is élményt jelenthet minden, városa, gyökerei iránt érdeklődő mezőkövesdi polgár számára. Élményt jelenthet egyrészt azért, mert ékes bizo­nyítékai a kifogyhatatlan népi humornak, furfangnak, más­részt pedig - korabeli helyesí­rásukkal - értékes maradvá­nyai az eltűnőben lévő, régi matyó tájnyelvnek is. A GÁS- PÁR-had tagjait például a kö­vetkező ragadványnevekkel tisztelték meg: - kontyos, fiis- tyi, derda, bosnyák, kömse, nagycsontjai, csuja, csillagvizs­gáló, burkus, kakukk, kalas. A KOVÁCS-had egykori jelzői pe­dig imigyen szóltak: - pirai, bossós, véress, paki, gyura, kaccsancs, ámbár, tokaji, gú­nár. És a MOLNAR-had: - jó- járt, fapeta, ganesz, piszor, ila, nyusztor, búvár, binkás, bár- zsing, majer, mazega, polozs, izra, kissógor. A TAKACS-had:- balog, gari, kapcsi, purgely, szúrós, bójukú, polló, remek, tulkó. Végül a PETO-had: - sánta, letye, fityika, lackó, csengő, nagybajuszú, bogarazi, sőre. Mivel a ragadvánjmevek- fiú- vagy leányágon - néha több generáción át is öröklőd­tek a családokban, többségük­nél ma már szinte képtelenség kiderítem, tulajdonképpen hon­nan, kitől is erednek. A kevés kivétel egyike a „csillagvizs­gáló” - ragadványnév, amely­ről fennmaradt, hogy: „Gáspár Esvány olyan igen peckesen tartó a, fejét ferdén-felfelé, mintha örökkön a, csillagokra pislogna...” Ugyanígy nem tű­nik rejtélyesnek az sem, hogy a„sánta, nagybajuszú, balog, nagycsontjai, vagy kontyos” — jelzők honnan eredhettek... de már a „letye, fityika, bárzsing, ila, nyusztor, gyura...” - ragad- vánjmevekkel találkozván, csak a fejét vakarhatja az utókor jámbor gyermeke. Az meg, hogy a „bőjukú”-jelzőt miért ag­gathatták annak idején egy né­hai Takácsra... már találgatni sem merem. Maradjunk abban, hogy „rossz az, aki rosszra gon­dol!” Kelta leletek bemutatása Edelény (ÉM) - A városi könyvtárban augusztus hónap­ban is megtekinthető az a kel­ta leletanyag, amely első alka­lommal került elő Edelényben. Vélhetően a kelta ősök egy ré­sze - az őshazából, a mai Dél- Németország, Észak-Nyugat Svájc, illetve Franciaország ke­leti részéből - elindulva az Al­pok hágóin, majd Olaszorszá­gon keresztül a IV. század el­ső harmadában a Dunát átlép­ve vonultak hazánkon keresz­tül Munkácsig, s eközben érin­tették Edelény térségét is. Két évvel ezelőtt a városi közteme­tő B parcella 22/3 síijának ásá­sa közben Jéger Ferenc sírásó cserép edénytöredékeket és fémtárgyakat talált. Slezák Im­re könyvtárigazgató behozatta azokat a könyvtárba, majd az elmúlt év októberében a mis­kolci Herman Ottó Múzeumba kerültek, ahol B. Hellebronát Magdolna régész muzeológus meghatározta, majd retusálta a leleteket. Ezután került első ízben a közönség elé. 1993. Augusztus 3., Kedd Itt-Hon B 5 (Még) elvándorolni is nehéz... Támogatás nélkül elsorvad a település Alsószuha (ÉM - BE) - A Szu- ha patak völgyében fekvő apró- falvakat évtizedeken át elkerül­te a fejlődés. Dél-Gömör pará­nyi településeinek sorsa hosszú időre megpecsételődött, amikor a bányák bezárásával, a szövet­kezetek átalakulásával egyidő- ben váltak munkanélkülivé az ingázó munkások. Életmódjuk alakulását hátrányosan befo­lyásolja, hogy e térségben álig van munkahely, s hiányoznak az élethez szükséges elemi fel­tételek. Alsószuhán például nincs vezetékes ivóvíz, nincs te­lefonhálózat, nincs posta, nincs iskola, és a sok-sok nincs után csak villanyvezeték van. Ezért illúzió ma még az is, hogy a fes­tői környezet, a páratlan szép­ségű természetes növényvilág vonzza a befektetni vágyókat. A helyi képviselő-testület fej­lődésbe vetett hite, tenni aka­rása kevés az elmozduláshoz. Infrastruktúrát kell teremteni. Ez pedig központi segítségnyúj­tás nélkül lehetetlen. Enélkül Alsószuha kirekesztetté válik. * Az elmozdulás esélyeiről, az ap­rófalvak közeli és távoli jövőjé­nek alakulásáról; a válható se­gítségnyújtás formáiról fejtet­ték ki véleményüket azok a szakemberek, akik megpróbál­nak tenni a kis településeink fejlődéséért. A közelmúltban megrendezett VII. Szuhavölgyi Kulturális Napon szervezett kerekasztal-beszélgetésból sok minden kiderül. Kiss István polgármester: - Al­sószuha lélekszáma alig több, mint félezer. Ebből sok a nyug­díjas, a segélyezett, a munka- nélküli, a járadékos. Halmozot­tan hátrányos helyzetünkön önerőből nem tudunk változtat­ni. Kevés az a közel ötmillió fo­rint, amit támogatásként ka­punk. Évtizedes lemaradásun­kat máról holnapra nem lehet behozni. Kecskés Kornél minisztériumi főtanácsos: — Az országgyűlés őszi ülésszakán napirendre ke­rül az a javaslat, amely szerint a jövő esztendőben induló be­ruházásoknál a saját forrás ki­egészítésére nyílik lehetőség, így például - ha egy beruházás elkezdéséhez egymillió forint saját erőforrásra van szükség, ebből 400 ezret pályázat útján el lehet nyerni. A baj csupán az, hogy a települések eddig mintegy 2,5 milliárd forintot igényeltek, s ennek egyötöde, 500 millió áll a rendelkezé­Gömörszőlős - a Szuha- völgy egyik települése. Va­jon mikorra ér ide a tech­nika egy-egy áldása? Fotó: Fojtán László sünkre. Szétosztására pedig csak a jövő évi költségvetés el­fogadása után kerül sor. Hatvani Zoltán országgyűlési képviselő: - Sajnálatos, de el kell mondani, hogy a jelenlegi támogatáspolitikai rendszer ke­vésbé elfogadható a települések számára. Nehezményezem azt is, hogy miért csak ebben az esztendőben születtek meg azok a területpolitikai elképze­lések, amelyek körvonalazzák a települések fejlődési irányát. El kell végre dönteni, hogy az aprófalvak sorsának alakulásá­ba milyen mértékben kíván be­leszólni a kormány. Ezután a megfelelő eszközrendszer kié­pítése lenne sürgető. E nélkül, a jövőre kezdődő beruházások­hoz nyújtott segítség sem hoz­za a várt eredményt. Berényi István, az MTA igazga­tója: - A városokhoz közeli te­lepülések készek talpon marad­ni. E földrajzi területen na­gyobb esély van arra, hogy a te­lepülések egyetlen gazdasági tengelyre felfűződjenek. Az ipa­ri szerkezetváltás után megin­dulhat Alsószuhán és az ehhez hasonló adottságú, alacsony lé­lekszámú falvakban is a fejlő­dés. Családonként, rokoni kö­rökben kell elkezdeni a kisebb- nagyobb, több lábon álló, keres­lethez igazodó vállalkozásokat. Kutatóként kritizálom azt a tényt, hogy Alsószuhán miért nincs önálló péküzem, hentes vállalkozó, olyan munkahelyte­remtő, aki kooperálná a magán mezőgazdaság kereskedelmét. Feledy Károly, a megyei közgyű­lés tagja: - A lakosság tűrőké­pességének küszöbén áll. Jólle­het, sorsunkba beletörődni nem lehet. Ennek ellenére a kibon­takozáshoz szükséges egyéni kezdeményezés is elmarad. A bánya, a nehézipar egyfajta gondolkodásmódra kényszerí­tette az itt lakókat. Most ezen változtatni kell. Mi, polgármes­terek ezerszer kiemeljük: a köz szolgálatát közmegelégedésre csak a lakosság fokozott mér- . tékű támogatásával tudjuk vé­gezni. Honti Győző referens:-Az idén, márciusban azzal a szándékkal kezdte meg működését Miskol­con a Regionális Koordinációs Titkárság, hogy segítséget ad­jon a leendő befektetőknek, öt­lethordozóknak. Az észak-kele­ti régióból eddig 191 pályázat született, ebből 151-et elfoga­dott az RFT. Takács István polgármester: - Szövetségünket azzal a céllal hoztuk létre, hogy együttes erő­vel juttassuk kifejezésre akara­tunkat. Nem akarjuk például, hogy a bezárt bányák épületei lebontásra kerüljenek. Azt sze­retnénk, ha az önkormányza­tok ingyen megkapnák. Ezek a 20-30-50 milliós értékű mű­helyek, csarnokok, ugyancsak térítés nélkül kerülhetnének a tulajdonjog rendezése után egy- egy vállalkozóhoz. Cserébe vi­szont a térségben - mintegy 150-200 főt foglalkoztathat­nánk, minimum öt éven át. A gázépítési programba is egy­másra vagyunk utalva. Alsó­szuha például csak akkor kap­hat gázt, ha Múcsony, Szuha- kálló irányában a nyomvonalat már kiépítették. A telefonhá­lózat Zádorfalvához kötődik. Alföldi László osztályvezető: - Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének 12 százaléka ter­mészetvédelmi terület. Ugyan­akkor magas a védett műemlé­kek aránya. Ezzel szemben az itt élő aprófalvak természetes szépségüket még nem tudják az idegenforgalom számára fej­leszteni. E gazdaság kihaszná­lása mindaddig várattat magá­ra, míg nem lesz vezetékes ivó­víz, telefon. A jövőkép formálá­sa támogatás nélkül lehetetlen. A segítséget várva, azonban nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy tétlen szemlélői le­gyünk az aprófalvakból megin­duló elvándorlásnak. Jóllehet, innen még elvándorolni is ne­héz, mert segélykiáltástól han­gos városok Ólelik körül. A helyi egyesületek alakulásáról Sajóhídvég (ÉM) - A településen 1945 előtt a következő egyesületek ala­kultak és működtek: a lövészegyesü­let 1930-ban alakult, s elnöke Gável Kálmán főjegyző, a gazdakör 1930-ban alakult, elnöke Forgács Miklós or­szággyűlési képviselő, a levente egye­sület 1925-ben alakult, elnöke Gável * Kálmán, parancsnoka Horváth Imre nyugdíjas katonatiszt volt. A sajóhíd- végi legényegylet vezetője Nagy Mag­dolna tanítónő; a keresztény ifjúsági szervezeté Takács Béla református lel­kész; a vadásztársaság elnöke Halász János; a halásztársaság elnöke Gyü- ker János volt. A Hangya Fogyasztási és Hitel Szövet­kezet 1898-ban alakult, az elnöki tisztséget Takács Béla református lel­kész és Gyüker János kisbirtokos lát­ták el. A Hangya Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet néven induló társaság alaptőkéjét gróf Károlyi Sándor bizto­sította. A szövetkezeti központ vállalta újabb táj szövetkezetek szervezését és azok ellenőrzését, 1912-ben már összesen 1276 tájszövetkezet tartozott hozzá, amelyek megrendeléseinek 60 száza­lékát a Hangya teljesítette. 1948-ban a Földműves Szövetkezet megalakulá­sával a Hangya Fogyasztási és Hitel- szövetkezet megszűnt. Anyagi támogatás kellene... Edelény (ÉM) - Folytatódik á borso­di földvár 1987-ben elkezdett, L. Wolf Mária vezette régészeti ásása. Számos új, a szakmai körökben nagy érdeklő­dést kiváltó leletanyag került napvi­lágra, ezzel hírnevet szerezve Edelény- nek. A város önkormányzata azonban sem az ásatás anyagi támogatását, sem a Városszépítő Egyesület által elkészí­tett helyreállítási terveket anyagi for­rások hiányában nem tudja támogat­ni. Nyaraló képviselők Sajószentpéter (ÉM) - A városi ön- kormányzat képviseló-testülete meg­érdemelt nyári szünetét tölti, amely alatt feltöltódhetnek a szeptemberben kezdődő munkára, mivel legközelebb csak ekkor lesz Sajószentpéteren tes­tületi ülés a tervek szerint. Remélhe­tőleg nem jön közbe olyan rendkívüli esemény, ami miatt össze kellene hív­ni a képviselőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom