Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés 1993. Augusztus 23., Hétfő Bükki szemetelők Miskolc (ÉM - Nyl) - Az idei nyárra igazán nem panaszkodhatunk. Hétvégeken aki akart strandolhatott, aki akart a hegyekbe mehetett. Meg is teltek rendre a fürdők, s az erdei kirándulóhelyek is. Csakhogy, amíg a strandokat nap mint nap kitakarítják, cserélik a medencék vizét, lemeszelik az oldalfalakat, az erdővel nem törődik senki. A Bükköt helyenként lassan, de biztosan elönti a szemét. Nem mástól hallottam ezt, mint a diósgyőri természetjárók és a megyei szövetség volt vezetője, a sajnos már elhalálozott Lendeczky László lányától, Katikától. Elkeseredetten mesélte, hogy akármerre is mennek a Blikkben, a gazdátlanság nyomaival találkoznak. Pontosabban az olyan kirándulók nyomaival, akik a tisztásokon, az út mellett, de kiváltképpen a forrásoknál minden, a reggelinél, ebédnél megmaradt szemetet eldobnak. Hajdanán, amikor a „nagyok” még éltek, időnként megszervezték a jelzett turistautak mellett a szemét, hulladék összegyűjtését. Ma már sajnos, nem gondol erre senki, de az erdő tulajdonosa sem... Másik idős és neves turistabarátom, Ferenczi Lajos más miatt kesereg. Ó a bükki vandálokat szidja. Azokat, akik a Helyiipari Forrás, a Turista Emlékpark környékén törtek, zúztak, nem tisztelve semmit és senkit. Kik lehettek, miért tették, miért fájt nekik a sok száz óra társadalmi munka árán megteremtett szép, senki nem tudja. Mint ahogyan azt sem, lesz-e kedve újrakezdeni valakinek az egészet? Akad-e majd vállalkozó turista, aki megint feláldozza hétvégi napjait azért, hogy egy év múltán esetleg ismét vandálok, garázdálkodók martaléka legyen a nehezen létrehozott érték?... A Bükk, a Bükki Nemzeti Park nemzeti kincsünk. Mi, akik itt lakhatunk, itt élhetünk vele, szerencséseknek mondhatjuk magunkat. Nem kell messziről ideutazni, hogy gyönyörködhessünk szép tájaiban, hogy megpihenhessünk csodálatosan szép részein, hogy felüdülhessünk benne, szívhassuk ózondús levegőjét. Miért nem értékeljük ezt?! Miért nem vigyázunk rá jobban?! Nem úgy, mintha Európához tartoznánk, mert ott, az Alpokban, a svájci, bajor, francia, olasz, osztrák hegyekben elképzelhetetlen az, amiről fentebb szólnom kellett. Vigyázzunk rá úgy, mint minden más értékünkre, mint minden másra, amit a miénknek tudunk és hiszünk. Fejlődő Kesznyéten Huszonkét éve élek Kesznyétenben. Nagyon megszerettem szülőfalumat, csak azt sajnálom, hogy viszonylag keveset szerepelünk a sajtóban. Pedig az utóbbi években igen szép fejlődés tapasztalható a településen. Gondoltam, beszámolok én róla. Évtizedeken át vágytak az itt lakók arra, hogy elkészüljön az új út, amelyen kerülő, vagy kétórás buszozás nélkül bejuthatnak Tiszaújvá- rosba. Amikor megépült örültek kicsik és nagyok, de főként a TVK-ban dolgozók, akik számára most már mindössze néhány percet jelent a munkahelyre járás és a hazajövetel. Tavaly nyáron ugyancsak nagy öröm ért bennünket: elkészült az új Takarékszövetkezet. Nagyon szép az épület, bárki megnézheti, Kesznyéten egyik ékessége. Az „építése kedv” idén sem csökkent. E nyáron tataroztatta a református egyházközség a templom külsejét. Ehhez a hívők és a falu lakossága is hozzájárultak. Néhány nappal ezelőtt, augusztus 13-án megnyílt a megújhodott és kibővített postahivatal. Rá három napra már 82 előfizetőnél csenghetett a frissen bekötött telefon, így nálam is. Nagyon örülök magam is annak, hogy crossbar rendszerű telefontulajdonos lettem, s most már otthonról felhívhatom külföldi rokonaimat, ismerőseimet. S még nincs vége a telefon-örömnek. Mivel a Matáv egy kicsit késett a bekötésekkel, kötbért kell fizetniük az előfizetőknek. Mi ezt a pénzt nem igényeljük, hanem „árában” utcai telefonfülkéket létesít majd a Matáv a község különböző pontjain. Előttünk a tanévkezdés. Kesznyétenben is odafigyel az önkormányzat erre. Az általános iskolások könyveit a Polgármesteri Hivatal vásárolja meg, a közép- és felsőfokú tanintézményekben tanulók pedig 2000 Ft segélyt kapnak az önkormányzattól, ha kérik, ha jelentkeznek érte. Mondanom sem kell, milyen nagy öröm ez a szülők számára! Sajnos, örömünkbe helyenként üröm is vegyül. A legnagyobb gond nálunk is a munkanélküliség, a munkahelyek hiánya. Magam is az ő sanyarú kenyerüket eszem, de talán majd csak alakul Valahogy a mi sorsunk is. Azért a község fejlődésének még mi is szívből tudunk örülni, s egy-egy átadási esemény eltereli a figyelmünket a gondokról. Balogh Irén Kesznyéten, Petőfi u. 28. Jogsegélyszolgálat Ma, augusztus 23-án 16 és 18 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk szerkesztőségünk levelezési rovatának irodájában, a Sajtóház első emeletén. Tanácsokat és felvilágosítást ad: dr. Demeter Lajos ügyvéd. Szerkesztette: Nyikes Imre Ügyeskedők, pénzkufárok „Júdáspénzükkel” akadályozzák a felemelkedés esélyeit Minden józan gondolkodású ember látja, hogy kormányzatunk mily nehézségekkel küzd. A rendszerváltást szűkös államkasszából kellene és próbálja megoldani. A múlt bűneinek erkölcsi és anyagi gondjait is vállára kellett vennie. Pedig semmi köze és része nem volt abban, hogy haláltáborokban pusztultak el a kivetettek, internálótáborokban sínylődtek a haza legjobb fiai, elhurcolás kínjait élték át ezrek, vagy hagyták ott életüket a Szovjetunióban - méltatlanul megalázva. Kuláknak degradált dolgos parasztok, értelmiségiek vesztették el vagyonukat, vesztették el személyiségüket. Kormányunk most kárpótolni kénytelen a sérelmeket, annak ellenére hogy másra és máshol is szüksége lenne a milliárdokra. Szegénységről beszélünk, s közben olajmaffiózók, ügyeskedők, feketekereskedők, csempészek, fusizók, adócsalók tömege búvik ki évről évre a kötelezettségek alól - károsítva az egész nemzetet. Mindenki követel, mindenki elégedetlen. Nagyon hamar felejtünk. Túlságosan hamar és lehetőleg verejtékezés nélkül szeretnénk meggazdagodni, vagyonhoz jutni... Ezek a jelenségek szélesítik a szakadékot, ellenszenvet ébresztenek azokkal szemben is, akik becsületes termelőmunkával, ésszerű gazdálkodással jutnak szerény vagyonhoz. Az ügyeskedők tábora közben egyre nő, pókhálóként szőve be az egész gazdaságot, ellehetetlenítve a félemelkedés törvényes és legális esélyeit. Megjelentek a pénzkufárok is, akik potom pénzért vásárolják fel a kárpótlási jegyeket. A szegényeket, a meghurcoltakat, a töviskoszorút viselteket „Júdáspénzzel” fizetik ki! Kihasználják, hogy az idős emberek sokasága nem rendelkezik más tőkével, csak azzal, amit most kárpótlásként kap, s ha nem tud érte földet, házat vásárolni, ahol kamattal növelt összeggel használhatná fel pénzecskéjét-hát rácsapnak: 50-55 %-os áron felvásárolják mások szenvedéseinek szerény jutalmát... Ez is a „kegyetlen piac” törvényeihez tartozik!? A kufárokat nem lehet ostorral kiűzni a „templomból”!? Kitől és mikor kaphatnak védelmet a kárpótoltak!? Illés Endre Miskolc Köszönjük, hogy üdülhettünk Ezúton szeretném kifejezni köszö- netünket a Családsegítő Szolgálatnak üdültetésünk megszervezéséért. Felejthetetlenül szép hetet töltöttünk közreműködésükkel a szép cívisvárosban, Debrecenben. Mind a szülők, mind a gyerekek igen jól érezték magukat. Programjaink tartalmasak, szépek voltak, jutott idő a város megismerésére, strandolásra, pihenésre. Jó volt az ellátásunk is. Különösen sok szeretettel gondolunk a két kedves munkatársra, Évikére és Irénkére, akinek áldozatos munkájához további sikereket kívánunk. Szerezzenek sok örömet másoknak is! A magam és a többi család nevében: Csiszár Józsefné Miskolc, MÁV-telep 183 Kutya a villamoson, a parkban Oltás, póráz, szájkosár - ellenőrzés és büntetés is kellene Sok baj van a miskolci kutyákkal. Szinte nincs olyan része a városnak, ahol ne kószálnának szabadon hagyott ebek. Legtöbbjük nem hamis, ám akad köztük olyan is. Amelyik hirtelen gondol egyet, s azután harap. Majd természetesen elmenekül, az áldozat pedig töprenghet: vajon kié volt, vajon be volt-e oltva? S hogy ilyen van, arra tanú lehet szerkesztőségünk egy munkatársa, akit nemrégiben harapott meg így egy kóbor kutya a Katalin-közben...De látunk kutyákat a villamosokon és buszokon is. Legtöbbjük szájkosárral büszkélkedik, de nem mindegyik. Az ilyen kutya még veszélyesebb lehet, hiszen ha fékez egyet hirtelen a busz, vagy a villamos, rátaposhatnak, s akkor az illető aligha ússza meg marás nélkül, legyen a kutya bármilyen fegyelmezett is. S itt vannak azután még a parkokban, játszótereken sétáltatott, rendszerint rövid időre elengedett kutyák. A kisgyerekek örömei és rémei, kutyától függően... Miskolcon a minap tanácskoztak az érintettek, illetékesek a kutyákról. Jó lenne, ha ezt komoly ellenőrzés is követné. Például az oltási lapok be- mutattatása a helyszíneken, vagy a tömegközlekedési járműveken szájkosár nélkül szállított állatok tulajdonosainak a felelősségre vonása... Szegény németjuhász nem tehet semmiről, Vegyszeres paprika gyorsabban romlik Gyakran vásárolok a Búza téri piacon. Az idén például többször is vettem zöldpaprikát. Az első látásra szép paprikák otthon azonban rövid időn belül megpuhultak, vizenyőssé, barnává változtak, de megtörtént, hogy kibírhatatlanul megbüdösöd- tek. Magam is sejtem, másoktól is halottam, hogy mindez a túlvegysze- rezés következménye. A televízióból tudom, hogy a nagyobb piacokon időnként ellenőrzik az őstermelőket, az árusokat, vezetnek-e vegyszerezési naplót. Miskolcon én ilyennel még nem találkoztam/ Pedig ráférne a mi piacainkra is, a Búza térire, a vasgyárira. Szerény véleményem szerint még arra is lehetne kötelezni az árusokat, hogy tegyék portékáik mellé nevüket, lakhelyüket, s azt, hogy mikor, mivel permeteztek. így talán könnyebben tettenérhetók lennének azok a lelkiismeretlenek, akik, csakhogy nagyobb termésük legyen, csakhogy egy kicsivel több pénzhez jussanak, túlvegyszerezik a zöldséget és gyümölcsöt, vagy netán éppen rossz vegyszert használták. Jómagam az ilyeneknek megtiltanám, hogy árusíthassanak. Varga Ferenc Miskolc Bruchner Gy.u.ll. Hibás vízóra — hitelesítés pénzért! Özvegyasszony vagyok, rokkant fiammal élek együtt. Kettőnk jövedelme alig fedezi megélhetésünket. így azután minden jelentősebb kiadás szükséges rossz számomra. Mindezt csak azért mondtam el bevezetőül, nehogy fukarsággal, zsugorisággal, haszonleséssel vádoljanak. Már tavaly is baj volt a vízdíjunk túlszámlázásával. Most megint a vízdíj levelem és panaszom tárgya. Decemberben kicserélték a vízórámat. Azóta a leolvasásoknál 151 köbméteres fogyasztást mutat, amit teljesen elképzelhetetlennek tartok. Elmentem a vízművekhez, s kértem, küldjék el a vízórát hitelesítésre. Azt válaszolták: ha befizetek 2-5 ezer forintot, hitelesíttetik. Ha az óra rossz, visszakapom, ha hiteles, akkor pedig oda a pénzem. Miért? - kérdezem. Én a vízórát egyszer már kifizettem, ha rossz, nem rám tartozik a karbantartása, cseréje. Majdnem baleset lett a leszállásból Augusztus 10-én a Miskolcról Kazincbarcikára 16.45 óraikor közlekedő, BHR 355-ös rendszámú Volánbusszal utaztam barátnőmmel. A BÉM megállója után közvetlenül jeleztünk, hogy le akarunk szállni a sajókeresztúri bekötő útnál. A sofőr ezt először nem észlelte, magd amikor igen, rálépett a fékre, s még menet közben kinyitotta az ajtót. Miután megállt a busz, én elindultam lefelé. Az alsó lépcsőn jártam, amikor az ajtók már záródtak. A vezető észrevette, hogy hibázott, s ismét kinyitotta az ajtókat. Én leléptem, de barátnőm már szinte átesett mögöttem az ismét gyorsan záródó ajtók között. Szerencsénkre egyikünknek sem történt baja, de nem sok hiányzott a badesethez. Könnyen a busz alá eshetett volna akármelyikünk. S mindez azért, mert a buszvezető figyelme máshová irányult. Molnár Ilona Sajókeresztúr Szerkesztői üzenet L. J.(Kazincbarcika): Örülünk annak, hogy teljes mértékben egyetért Görömbölyi László, a lapunkban megjelent „Vadkár” című írásával. Őszintén együttérzünk Önnel, s elhisszük, hogy nem esett jól a több mint másfél ezer forintos áramszámla kifizetése. Talán reklamálhatott volna az ÉMÁSZ-nál... S talán az ÁB-nél is lehetett volna valamit keresni erélyesebb fellépés esetén. írjon máskor is, szívesen olvassuk megjegyzéseit.
