Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
4 ÉSZAKtMagyarország Levelezés 1993. Augusztus 2., Hétfő Feladok egy hirdetést Mezőkeresztes, vasútállomás. Gyakran utazok errefelé vonaton. Különösen most már, hogy elértem a hetvenet. Gyorsvonaton, személyvonaton ingyen, bérmentve. Talán másfél-két hónapja, hogy felfigyeltem rá először. Mert pünkösdkor már holtbiztos, hogy ott volt, ott lógott egy műanyagból készült, sírra, koporsóra való koszorú. Kiakasztva a régi, a felszámolt, de még le nem bontott állomás-WC vágányfelőli oldalára. Morfondírozok: hogyan, mi célból kerülhetett oda? A helyszínből knn- dulva, aligha valakinek az emlékére. Inkább gyanítom, hogy az egyik utas felejthette az állomáson, az állomásbeliek pedig nem tudtak mit kezdeni vele. S mivel koszorút nem szokás gyűjteni - nem jó ómen -, hát kiakasztották jól látható helyre. Gazdija így könnyebben rátalálhat, akár a vonatablakból is. Ezt a megoldást akár figyelmességként is felfoghatnánk. De úgy látszik szunnyad a kegyelet jó másfél hónapja már. Aztán eszembe jut egy másik lehetséges variáció is. Hiszen a szóban forgó illemhely már kiszolgált, betöltötte a hivatását, van helyette másik: egy korszerű, vízöblítéses. Ezért vicces kedvű utasok így akartak búcsúzni tőle. Koszorút tettek rá nosztalgiából, számtalan megkönnyebbülésük emlékére. Az állomásbeliek pedig még nem vették észre. Bárhogy is történt, de itt az ideje, hogy lekerüljön onnan. Talán mégis feladok egy hirdetést. Matiszkó Károly Bodrogolaszi A politika színpadán Az ÉM-ben olvashattunk egy glosszát az egy- vagy kétfordulós választásokról. A cikkíró megállapítja: ,Afire alkalmas az egyforduló? Arra, hogy csekély százalékkal, nem túl nagy támogatással is választást lehessen nyerni... akit a döntő többség nem akar, de a többpárti küzdelemben a sok induló közt megoszlanak a szavazatok.” A csekély százalék és a „döntő többség” viszonya a magyarországi kétfordulós rendszerben statisztikailag is konstatálható. Vegyük példának B.-A.-Z. megye legnépesebb választókerületét, a 10-est. A lajstromozott választópolgárok száma 50891. A győztes jelöltre az első fordulóban 6526-an szavaztak. Ez 12,82 %. Ugyanerre a jelöltre a második fordulóban 8479 szavazatot adtak le. Ez 16,66%, vagyis az első és a második forduló közötti - humorban pácolt - „döntő többség” 3,84 % volt. De ha a képviselő átül egy másik frakcióba, a 16,66 % is hoppon marad, megint a választó vette be a mézes cuclit. Iskolában tanultuk, hogy az ókori teátrumban a színészek álarcot tartottak maguk elé azért, hogy a néző ne őket lássa, hanem azt, akit megszemélyesítenek. Ez a szokás áthonosodott a politika színpadára. Néző legyen a talpán, aki felismeri az ál-arcot vagy az eredetit. A produkciót a közönség tapssal jutalmazza, nem többel, mint amennyit érdemel, mert a teljesítményt díjazzák, nem a praktikákat. Csapó András Szemesnek áll a világ Hűséges olvasójuk vagyok. Egy gondolatsort szeretnék megosztani Önökkel, vagy akár a többi olvasóval. Az Esküvői fotópályázatról van szó. Nagyon szép ötlet volt attól, aki kitalálta és ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget a többi fiatal pár nevében is. Mi is elküldtük a fotónkat. Elsősorban a JÁTÉK miatt tettük, nem a nyereményekért. Nagyon sok szép fiatal pár indult a versenyen, de azt is mondhatnám, mindannyian szépek voltunk. Ószintén szólva, magunknak sem mi tetszettünk a legjobban. Miskolci ismerőseink - mert onnan jöttünk Halmajra lakni - mondták is szüléinknek, testvéreinknek, hogy láttak bennünket az újságban és beküldték a lapból kivágott fotóinkat vagy éppenséggel átadták azokat nekik. Ez szerintem általános dolog. De van egy kis szépséghibája az egésznek. A gyűjtés nem mindig tisztességesen zajlott. Hallottam olyanról, hogy egyesek szinte hadjáratot indítottak a szavazatokért. De magam is tapasztaltam ezt, hozzánk is becsöngettek, s kérték, adjuk át nekik az ő fényképeiket. Ledöbbentem, mivel ilyesmire nem számítottam, főleg nem arra, hogy idegen is beállítson ilyen kéréssel. Természetesen odaadtam a képet, s miután elmentek, akkor ocsúdtam fel, hogy lényegében mi is történt. De a meglepetéseknek még nem volt vége. Levelet kaptimk, melyben arra kértek bennünket, hogy a fotópályázat ürügyén hívjunk fel egy telefonszámot. Felhívtuk a megjelölt címet, ahol arra bíztattak bennünket, gyűjtsük egymás fotóit. Persze a csere nem jött össze, én szégyelltem volna az így szerzett előnyt. Kicsit bosszankodtam, hogy vannak ilyen emberek. Aztán el* is felejtettem az egészet, sőt már a játék sem érdekelt igazán. Azt mondják, szemesnek áll a világ! Lehet, hogy én vak vagyok? Kasza Tamásné Halmaj Bodnár Ildikó rovata Az előnyugdíjról 1993. augusztus 3-án töltöm be az 57. életévemet. Eddig úgy tudtam, ha elérem ezt az életkort előnyugdíjat kaphatok. 39 évet becsülettel végigdolgoztam, ehhez jön még a két év munkanélküli járadékban eltöltött idő. Júniusban úgy tájékoztattak, nem illet meg ez az ellátási forma, mert 57. életévem betöltésekor már nem részesülök munkanélküli járadékban. Jelenleg a polgármesteri hivataltól kapok jövedelempótló támogatást. Méltánytalannak tartom ezt a rendelkezést, hiszen ezek szerint nyugdíjas csak 60 éves koromban lehetek. Addig is, hogyan tovább? S mindez három hónap miatt! - hja T. Lajos kazincbarcikai olvasónk. * Ne a nyúl vigye a puskát Ilyen jót rég nem nevettem újságolvasás közben, mint a közelmúlt napokban. Egy rendőr nyilatkozatában olvastam, hogy a Zsamai piacon pirosozók mellől 50-60 zsebtolvajlás történik, ami felderíthetetlen.(?) Szóval kész, én eldobtam magam a röhögéstől, mert eszembe jutott az a szemtanúként megtapasztalt cserkészakció, amikor a rend tisztes őri - egyenruhában (!!!) - próbálták bekeríteni a pirosozókat. Igaz, a sapkájukat levették, de ezek a csibészek valahogy mégiscsak rájöttek, hogy a szerv közeleg, és félreálltak. Nem elmentek, á, dehogy. Csak félreálltak. Ilyenkor tartják a cigarettaszünetet. Élvégre ez őket is megilleti, meg hát a körülöttük álló hivatásos közönséggel (rokonok, barátok stb.) nekik is értekezni kell valamikor, a biológiai szükségletről nem is beszélve. Én azt hiszem, nem kell a tengerentúlra menni ahhoz, de még csak akadémiát sem végezni, hogy tudjam: a macska sem köt csengettyűt a nyakába, ha egerészni megy. Gondolom, civil ruhája van minden „zsarunak, hát ne szégyelljék hordani. Azt a pár „piros” társulatot nem nehéz szemmel tartani. De ha mégis gond, hozzák ki gyakorlati foglalkozásra a most tanuló növendékeket - a jövő nagy reménységeit - és egykettőre kapják el azokat, kik megérdemlik. Vagy netán attól félnek, hogy akció közben őket is meglopják és oda a gumibot meg a spray? Megnyugtatom őket: percek múlva pár méterrel arrébb ismét megvehetik, ráadásul olcsóbban, mint a boltban. Ez aztán nem lesz olyan nagy veszteség, mintha pénzt adtak volna kölcsön valakinek, akinek valójában esze ágában sincs azt visszafizetni. Mert avval a jogrendszerrel, amit a mi szakembereink alkottak nekünk, még a piacra se mehetünk, nemhogy a jogos tulajdonunkat szerezhetnék vele vissza. Eddig úgy gondoltam: a jog van mi értünk és nem fordítva, de úgy látszik, már Jusztina sem a régi. Kezd öregedni, és kihagy az emlékezete. Elfelejti azt is időnként, hogy a joggal csak élni lehet, de nem visszaélni. (Remélem, előbb-utóbb Ó is rá fog döbbenni, nem helyes az, ha a nyúl viszi a puskát.) Mindenesetre kész röhej, hogy a mi jogrendszerünk mellett csak verőlegények közreműködésével lehet saját pénzünket visszaszerezni. (Eme jogrendszer oly impotens, mint Ubul bácsi, ki a háborúban akna által szerzett lábközi sérülést.) Tessenek mondani, a szélhámosokat miért nem gyűjtik be és viszik dolgozni - mondjuk a Hortobágyra homokot szűrni - (csak a büntetés lejárta után alaposan porolják le őket, nehogy homokosak maradjanak), hogy aztán az így szerzett jövedelmükből adósságaikat végre visszafizethessék. Persze belátom, ez a megoldás ciki, mert ha bekövetkezik, akkor a jövőben miről fogunk beszélni? Csak nem Európáról? Kletz László Miskolc Levélváltás a strandfürdőről Én is törzsvendége vagyok több mint 20 éve a miskolci Augusztus 20. strandfürdőnek, s ezen idő alatt bizony sok mindent megértem, megtapasztaltam. A belépőjegyekből nem futja címmel megjelent választ olvasva (ÉM jún. 3.) újabb kérdések, kifogások jutottak az eszembe. 1./ Észrevettük az új kabinsort, a kulturált kereskedelmi és vendéglátó egységeket, sőt a felvonulási épületet feleslegesen öltözővé átalakított, összesen két telet megért épületet is. Szerintem a sorrenddel volt a baj: először a főépületet kellett volna teljesen felújítani, azután jöhetett volna a vendéglátás. 2./ Az első emeleti öltöző tényleg megújult, de a folyosóra kilépve árad a bűz a falakból. A lábmosót elfelejtették visszarakni, a kinti zuhanyozónál pedig bokáig ér a büdös víz. 3./ Amai követelményeknek megfelelően van ugyan vízforgató, de ha nem üzemeltetik, akkor minek? 4./ Tudom, a vendégek sem angyalok. De egyetlen tábla sem „követeli meg” a fürdés előtti zuhanyozást és sajnos az úszómesterek sem figyelmeztetik erre a vízbe lépőket. 5./ A fürdősapka használatát is jó lenne kötelezővé tenni, ami szintén nem pénzkérdés.- úja többek között L. M. miskolci olvasónk. * 1. / Az elmúlt 4-5 évet megelőző beruházások, fejlesztések célszerűségét ma már értelmetlen elemezni, bizonyára lehetett volna gazdaságosabb, szükségszerűbb feladatokat megoldani az akkori forrásokból. 2. / A lábmosótól magasabb minőségű szolgáltatást nyújt a lábmosásra is használható zuhanyozó, melynek javítását igyekszünk minél hamarabb elvégezni. A folyosó felújítása a földszinti résszel együtt - következő fejlesztési lépés lesz. 37 A vízvissza- forgatóval ellátott 50 m-es medence vize mindig megfelel az előírásoknak, ezt a folyamatos ellenőrzés alátámasztja. (lásd: ÉM júl 13.) 4./ A zuhanyozó használata a medencébe lépés előtt elsősorban a vendégek kulturáltságán múlik. A selyemréti fürdőben ez annyira „nem működik”, hogy az esetenkénti figyelmeztetést is értelmetlennek tartja a fürdő személyzete. A tábla elhelyezése viszont indokolt. 57 A strandfürdő nem uszoda, tehát az úszósapka használatát nem tehetjük kötelezővé. (Az Erzsébet fürdő uszodájában és a városi uszodában ezt megtesszük.) - kaptuk a választ olvasónk felvetéseire Vojtilla Lászlótól, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat igazgatójától. Panasz a Gvadányi József utcából Ez év áprilisában kb. egy méter szélességű és harminc méter hosszúságú árkot ástak utcánk elején azzal, hogy a Tompa Mihály könyvtárba bevezetik a gázt. A munkával a kivitelezők igen lassan haladtak, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jelenleg is a megjelölt helyen tátong az árok. Hetente egy-két ember ha dolgozott a területen. Az egyik a járdára hányta a főidet, a másik az úttestre. Mivel az árok június elejéig még nem volt elég mély, tovább folytatták az ásást. Ezek után már a gyalogjárón sem lehetett közlekedni. A járművek félig az úttesten, félig a túloldali járdán lavíroztak. Júniusban a polgármesteri hivatal úgy döntött, hogy szennyvízcsatomázza az utcánkat. Nagyon örültünk e régen várt intézkedésnek. A munkások két hét alatt ragyogó ütemben végeztek is a csatornázással, pontosabban végeztek volna, ha minden házba be tudják kötni a vezetéket. Csakhogy útjukat állta azominózus árok. S amikor beköszöntött az esős idő, e késedelem miatt igen sok baj, bosszúság zúdult ránk. Sártengerré változott az utcánk, bokáig érő vízben, sárban járhattunk, de a kocsik is megkapták az alapos alsómosást. A legszömyűbb azonban az volt, Az ominózus árok Fotó: Farkas Maya amikor a rohammentő vezetője a nagy tócsákban álló esővíz miatt nem vette (nem vehette) észre a csatornát s legalább 10 percig kínlódott, míg a mélyedésből sikerült járművét kiszabadítania. Szó sincs arról, hogy mi, utcabeliek türelmetlenek lennénk, hiszen jól tudjuk ilyen beruházások átmeneti kényelmetlenségekkel járnak. De azt azonban már nem tudjuk lenyelni, hogy hozzákezdenek egy olyan munkához - gázbekötés -, amit időben képtelenek az illetékesek befejezni. Sajnos többeknek személy szerint is kárt okoztak ezzel az időhúzással. Az utca elején például megsüllyedt a járda az ott közlekedő járművek miatt, de néhánybejárati kapu is veszélyben van. Meddig kell mindezt még eltűrnünk? - kérdezi levelében az egyik lakó. Nos, bizonyára nemcsak kazincbarcikai olvasónk örül annak a jogszabályváltozásnak, amely a korábbinál rugalmasabban kezeli a határidőket. A módosítás még nagyon is új keletű, hiszen az Országgyűlés július 2-i ülésnapján fogadta el a foglalkoztatás elősegítéséről és a munka- nélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 30. paragrafüsának a következők szerinti megváltoztatását: ,A munkanélküli előnyugdíj megállapítását kérheti, ha legalább 180 napja munkanélküli járadékban részesül vagy legalább 180 napon át munkanélküli járadékban részesült és a munkanélküli járadék folyósítási időtartamának lejártát követő 1 éven belül a törvényben előírt korhatárt betöltötte.” - azaz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb 3 éve hiányzik. A megállapításhoz szükséges egyéb feltételek (például kellő szolgálati idő) nem változtak. Olvasónknak tehát azt tanácsoljuk, augusztus 3-án keresse fel ismételten az illetékes munkaügyi kirendeltséget és kérje előnyugdíjazását. ______ E mberközelben A Széchenyi szobor elhelyezéséről folyó vitához szeretnék hozzászólni. (ÉM júl. 26.) A szobor, sajnálom, de nem tetszik. Már a 7 méteres magassága miatt sem, de a térben való elhelyezését sem találom jónak. Ha a Városház térre szobrot szeretnének, lenne egy javaslatom. A Petőfi tér az átépítések során fünkcióját vesztette, de ott áll Petőfi Sándor szobra, akinek gyönyörű költeményeit öreg, fiatal egyformán szereti. Mint tudjuk, a Vadnay házban szállt meg és onnét szekérrel ment Hámorba. Petőfinek rokonai is éltek a városban (Rhúz Pál irodai segédtiszt 1907-től a Vasgyárban volt alkalmazásban), és természetesen nagyon sok barátja. Nagy költőnk szobrát helyezzék a vitatott helyre, s legyen emberközeli magasságban, alig egy-két lépcsőfoknyira. Thury Imre Kácsi meghívó „Jöjjön Kácsra nyaralni!” címmel hirdettem meg 1993. június 21-én és július 2-án Kács érdekességeit, mint a Magyar Falusi és Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének a tagja. Az invitálásnak meglett az eredménye, számtalan érdeklődő jelentkezett. E gyönyörű fekvésű településen mindig is volt idegenforgalom. Emlékezetem szerint már 1932-ben sok látogatót, üdülni, pihenni vágyót fogadott a falu. Szinte minden negyedik háznál nyaraltattak. Mostani kezdeményezésünk nyomán sokan jelentkeztek: vendégek és vendéglátók egyaránt. Nyolc család ígérte, hogy szállást és megfelelő körülményeket tud biztosítani az ide látogatóknak. S most a tapasztalatokról, hiszen már javában zajlik az üdültetés, a negyedik turnuson is túl vagyunk. A vendégeket, a falusi turizmusba bekapcsolódó ház(i)akat meglátogatva mindenütt megnyugtató kép fogadott. A nyaralók elégedettek voltak a fogadtatással, az ellátással, a település nyújtotta lehetőségekkel. Mindehhez nagyban hozzájárult a polgármesteri hivatal is. 45 személyes, szépen berendezett ebédlőjükben, melyhez konyha is tartozik, színvonalas étkeztetést nyújtanak. A fogásokkal elégedettek a vendégek, a minőséget és a mennyiséget egyaránt dicsérik. Meggyőződésem, ha minden így halad tovább, Kács egyre népszerűbb lesz. Ezúton is köszönöm a vendég- fogadó kedves családoknak a szíveslátást és jó egészséget, sok türelmet kívánok munkájukhoz. Szabó Sándor
