Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19 / 193. szám

Augusztus 19., Csütörtök Műhely ÉM-hétvége VII Szárszó szószólói, akkor és most Ki vontatja ki a szekeret a szekértáborból? Brackó István A megfakult fényképek bizony amatőr felvételek. Portré nincs, csak nagy családi tájkép. Min­den rajta van, de semmi sem lát­szik. A tömegből nehezen silabi- zálható ki, hogy ki, kicsoda. Ám mégis feltűnik egy szentségtörő „akt”: Veres Péter, a híres író, a huszadik század derekának egyik legtöbbet idézett bölcselő­je, az egykori hadügyminiszter fürdőgatyában feszít. Egy másik felvétel megörökítette, hogy Püski Sándor egy csónakban ült Erdei Ferenccel. A harmadik ta­núsítja, hogy Dobi István is ott volt. A negyedik bizonyítja, hogy a mokány, bihari Szabó Pál ak­kor sem kötött nyakkendőt az öl­tönyhöz. Pedig meleg nyár járt 1943-ban a Balaton partján. Forró volt a politikai légkör is. Balatonszár­szó augusztus 23. és 29. között adott otthont egy olyan rendez­vénynek, amely sorskérdésekkel foglalkozott, amely ma is példa- adásra és emlegetésre érdemes. Ötven esztendő telt el azóta. Most újra lesz „Szárszó”. Emlék­idézés, ösvénytaposás. A helyzet tisztázása, a lapok új elosztása, harag és sértődés... Ahogy ko­rábban is. Szárszó szószólói hal­latják a hangjukat. Altkor is, most is. Melegedjünk, de ne per- zselődjünk meg füzüknél. Egy késői publikáció szerint ezt mondta Zsirai Sándor, helyi gaz­dálkodó: „Bátor emberek ezek az írók, vagy pedig a csendőrök vol­tak gyáváik. Ha én olyanokat mondtam volna, amilyenek itt elhangzottak, már a csendőrőr­sön csücsülnék.” lás, a népesség fogyása, a hatá­ron túli magyarok sorsának ala­kulása, a gazdaság mélyrepülé­se, az emberek létbizonytalansá­ga és közömbössége, a politikai erők polarizálódása... Az egy hó­nappal ezelőtti inteijú sok tüs­két hagyott a nézőben. S megfejt­hetetlen talányokat. Az biztos, hogy Szárszó ötven éve sem volt, most sem lesz sorsfordító a ma­gyar történelemben. Am érde­mes azon elgondolkodni, hogy kit és miért nem hívtak meg a mostani eszmecserére. Ez jelez, jelent valamit. Ne feledjük, hogy kezdődik a választási harc. De ennél isfontosabb, hogy most va­lóban dönteni kellene. Nem a piknik résztvevőinek, hanem a parlamentnek, a kormánynak, a választóknak... De visszatérve a pikáns fölvetésre: gyanítható, hogy a mostani szárszói találko­zón nem vesz részt a miniszterel­nök, a köztársasági elnök, a fi.it- ball-könyvet is író magyar literá- tor, a vérszerződést kötött két li­berális párt képviselője, a felesé­gének pártot alapító kisgazda, vagy a nagy terveket szövő, volt malomtulajdonos... Neveket nem szívesen írunk, mert a lista még változhat. Ám az előzetes program szerint Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Für Lajos, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, továbbá Makovecz Im­re, Szokolay Sándor, Nemes- kürty István. Történelmi háttér Úgy ültek, mint a verebek. Veres Péter, Darvas József, Maj- látn Jolán, Erdei Ferenc. Fotó: ÉM - repró Farkas Maya nyék tehát összecsengenek. Szái’szó a közös óhajt erősítette fel, s helyezte fókuszba, s a mar­káns megfogalmazás avatta or­szágosan visszhangossá. Joggal írlto a konferencia után Darvas József: a tanácskozás „vitái fölé egyetlen gond és szándék terít sátrat, hogyan lehetne jobbítani a magyar nép során”. Pikáns előzmények Kezdődött azzal, hogy a humo­rista, s őslakos szárszói Farkas- házy Tivadar pikniket rendezett kertjében. A garden-party jól si­került, mindegyik média beszá­molt róla, s az ötletadó nem is akart többet. Kente a zsíros ke­nyeret, ügyelt a bográcsra, töltö­gette a könnyű balatoni bort. Nem született zárónyilatkozat, nem röppent fel arról sem hm, hogy ki, kivel veszett össze, vagy békült ki. Ez egy olyan semleges kerékasztalnak tűnt, amely nem folytatása és nem bevezetője az ötven évvel ezelőtti és a mostani rendezvénynek. Kegyeletsértés nem történt. Botrány nem volt. De az ország hegyezte a fülét. A tíz évvel ezelőtt kiadott doku- mentümgyűjteményt (amelyből gyakran idézünk majd) nem kapkodták egymás kezéből a könyvtárlátogatók. Pedig ebben feketén-fehéren az áll, hogy a szárszói szószólók szerint az or- szág_ szekere rossz irányba ha­lad. így aztán nemcsak az évfor­duló csábít a helyzetelemzésre. A mostani rendezők tudják és ér­zik ezt. A tanú, a könyves Püski Sándor a televízióban úgy vélekedett, hogy most, 1993-ban rosszabb a helyzet, mint 1943-ban. Ez indo­kolja Szái-szó szellemének idézé­sét. A kérdés az, hogy merre tart a magyarság. Szabadon idézve szavait csak tényeket sorolha­tunk: Trianon, szovjet megszál­A szárszói dokumentumgyűjte­mény bevezető tanulmányában olvasható, hogy az 1943 nyarán bekövetkezett politikai és kato­nai események nyomában a ma­gyar belpolitikában tapasztal­ható ígéretes kezdeményezések megnövelték a találkozó jelentő­ségét, egyben az ott egybegyűl­tek politikai felelősségét is. Fordulat állt be a háború mene­tében is. Angol-amerikai csapa­tok szálltak partra Szicíliában, Mussolini hatalma összeomlott, a szovjet csapatok ellentáma­dásba mentek át, s átvették az irányítást a keleti hadszíntéren. Erősödött a háború ellenzőinek hangja, s Kállay kijelentette, hogy „toljuk az időt, hogy min­den kockázatot elkerüljünk”. A nemzetközi helyzet és a minisz­terelnök hintapolitikája moz­gásba hozta a belpolitikai életet. Gyorsan nőtt a tömegek körében a különbékét, „cselekedjünk olasz módra” politikát sürgetők tábora. Bajcsy-Zsilinszky Endre memorandumot készített, amelyben leszögezte, hogy elér­kezett a külpolitikai cselekvés ideje, de azt meg kell előznie a „belső átállásnak”. Azaz: távoz­zanak a kormányból, a vezérkar­ból és a tisztikarból, a közélet minden vezető helyéről a „német-magyar sorsközösség” hirdetői. A belpolitikai élet szenzációja volt a kisgazdák és a szociálde­mokraták 1943. augusztus ele­jén megkötött pártszövetsége. A szövetség feladatát az országnak a háborúból való kivezetésében és ennek belpolitikai előkészítő- ■ sében jelölte meg. A különböző fórumokon kialakult vélemé­A sokszor idézett legendás kép: egy csónakban ülünk... Szabédi László, Majláth Jolán, Püski Sándor, Jócsik Lajos, Nagy István, Palotás Mihály, Erdei Ferenc és Somoqyí Imre. Haladék és örökkévalóság Szárszót József Attila szellem lengi át. Sokan és sokszor hivat­koztak rá. A fentebb idézett Dar­vas József is, aki pompás hely- szím-ajzot ad. Nem a nyaraló Balatonról aka­rok írni, nem az üdülő vendégek­kel teli Szárszóról, hanem egy másikról... Balatonszárszó, amelyiknek rövid időre én is ven­dége vagyok, ha nem is földrajzi­lag, lélekben mindenesetre na­gyon messzire esik a pihenést kereső polgárok nyaralóhelyétől. Ä Soli Deo Gloria református di­ákszövetség szárszói üdülőtele­pén vagyunk. Párholdas szép te­lek ez egészen közel a vízhez: parkos, fás részek és veteménye­sek váltakoznak rajta... Egy ki­csit olyan ez a telep, mint valami nomád táborhely. Nincsenek összkomfortos, folyóvizes szobák és szépen berendezett hálóter­mek: a deszkabarakkokban egy­más fölött álló, gorombafaragá- sú, kemény deszkapriccsek van­nak, s az étkezés is félig az ég alatt, telítetlen, hosszú kecske­lábú asztaloknál történik, fürdő­szobának meg ott a Balaton... Ha ma mégis tisztább, világosabb a magyar látóhatár, mint tíz évvel ezelőtt, ezeknek a szárszói kon­ferenciáknak is részül; van ben­ne. S ma már, hála Istennek, nem csak egy „Szárszó” van eb­ben az országban... Ez a mostani konferencia a népiség, a népi gondolat és a magyarság viszo­nyát próbálja tisztázni... A ma­gyar történelem és irodalom, a parasztság, a munkásság és ér­telmiség döntő problémái azok, amelyek legjobban izgatják a résztvevőket. A kérdéseket, amelyekre választ szeretnének kapni, ők maguk állították ösz- sze, s nem elégszenek meg csak azzal, amit az előadók monda­nak: maguk is szenvedélyes elfe- ledkezéssel keresik a „végső igazságok” szavait... Este, az elő­adások s viták után a tábortűz körül pihen az egész sereg. Ősi, szép népdalok szállnak, szavala­tok szólnak, s csöndes eszmélke- dések, vallomások szavai sűrű­södnek. .. Akik itt együtt vannak, úgy érzik, hogy velük van Petőfi, Ady és szegény József Attila is, aki néhány esztendővel ezelőtt itt, a szárszói állomáson vetette magát egy tehervonat kerekei alá... A konferenciát Bognár István nyitotta meg, s ezt követően Ko- dolányi János tartott bevezető előadást. Figyelmeztetett, hogy ezen a konferencián a „szavak inflációjában”, az „iszonyú bábe­li” zűrzavarban „újra kell fogal­maznunk viszonyunkat egymás­hoz és a világhoz... Történel­münkben süvölt a végzet, min­den napunk, minden korsza­kunk egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévaló­sággá nyújtanunk”. Harmadik utas? Az ötven évvel ezelőtti eszmecse­re lényege és tanulsága nehezen hüvelyezhető ki. Kevés idő telt el, s ebből 45 esztendő egy más­fajta koncepciót részesített előnyben. Nevezetesen a Né­meth László és Erdei Ferenc vi- tátlan vitájáról van szó. Püski Sándor frissiben úgy vélekedett, hogy a konferencia „legizzóbb és legtöbb ellentmondást kiváltó témája” a Németh László által megfogalmazott „harmadik ol­dal” lett. Azaz a kiállás, kivá­rás... A „kitérő” a többségnek tet­szett, de akkor már -magyaráz­za a többség azóta is - nem volt menekülés. Harmadik utas nem lehetett Magyarország 1943 nyarán. Pedig sokan még a „fel- szabadulás" után is reményked­tek ebben. A vitatott életű Erdei Ferenc a „marxista szociológia segítségé­vel átfogó elemzését nyújtotta a magyar társadalom” százéves történetének. „Szélesívű átte­kintésből vezette le”, hogy a ma­gyar társadalom válaszút elé ér­kezett. Vagy a fasizmus, de ez pusztulásra van ítélve. Vagy a „harmadik út”, amelyhez első­sorban az értelmiség kötődik. S végül, a társadalom jövőfejlódé- se szempontjából legnagyobb a realitása... „a polgári demokrá­cia útja, ennek további perspek­tívájában a szocialista társada­lom”. „ Korabeli dokumentumból idé­zünk, idézőjel nélkül. A megbe­szélések iránt minden váráko- zást felülmúló, hatalmas érdek­lődés nyilatkozott meg. Kerek számban 600-an vettek részt az egy hétig tartó konferencián. Ott volt: Jócsik Lajos, Veres Péter, László Gyula, Féja Géza, Sinka István, Szabó Pál... A résztvevők naponként a reggeli órákban bibliaköri órákban tárgyaltak... Vacsora után tábortűz körül gyűltek össze, s itt Bállá Péter vezetésével magyar nótákat ta­nultak és gyakoroltak, Muharay Elemér által rendezett népi játé­kokban és táncokban gyönyör­ködtek. Jó és pássz Szárszó a nemzeti önismeret for­rása volt ötven évvel ezelőtt. Hogy most mivé lesz? A premier előtt nem vághatunk a dolgok elébe. Az események követhető­ek. Vajon születik-e majd dokto­ri disszertáció a mostani jegyző­könyvek tudományos alapossá­gú feldolgozásából? Szabó Pál, Bihar szépszavú kró­nikása, így vallott, amikor élmé­nyeiről kérdezték:- Hallgatónak jöttem el Szárszó­ra. Elvégre nemcsak szónokok­ra, hanem fülelőkre is szükség van. No, nem igaz? Komolyra fordítva a szót, jól sikerült ez a táborozás, tanulhat belőle az or­szág. A szóáradatot világéletem­ben utáltam, de itt, ebben az ára­dásban volt sodrás is. Ez volt a jó és pássz. Lillafüred is volt A definíció szerint: Balatonszárszó 1943-ban nem először adott otthont a jórészt egy irányba törekvő, de a remélt cél elé-" réséhez eszközök és módszerek tekintetében megoszló antifa­siszta tábor, mindenekelőtt az értelmiség képviselőinek. Az előzményeket kötelező fölemlegetni. Az írók Gazdasági Egyesülete 1932. május 23-án tartotta alakuló közgyűlését, melyen elnökévé Pakots Józsefet választotta. A téma kutató­ja, a borsodi származású M. Pásztor József írja, hogy a József Attila által megverselt IGE „az írók anyagi és szellemi érdek- védelmének programjával színrelépó szervezet, a magyar írói társadalom egységét ás egyetemességét akarta megteremteni és képviselni”. A Balatoni íróhetet, éppen hatvan éve ennek, a lillafüredi követte. Szárszóra és József Attilára gondolva, itt született a világirodalom legnagyobb szerelmes verse. Egy esz­tendő múlva, 1934-ben a Margitszigeten randevúztak a lite- rátorok. Az újabb miskolci rendezvény dátuma: 1936. augusz­tus 2-9. A krónika szerint 1943-ban alelnök lett Mécs László. Az irodalmi tanácsban a meghalt Móricz Zsigmond elnöki he­lyét Zilahy Lajos foglalta el... 1948-ban - több más irodalmi szervezettel együtt - a belügyminisztérium feloszlatta az IGÉ-t is. Program és meghívó "z írjusrtG wz új rwsGTfln szeuenenT ■WLWTQn nnarflR élet tAso* sgrtwszáN. *i«a au«kj>itqs h-tóc ?•­Újra hlvunK! A fclet KftorriMriOj' • Vdi Deo Gloria SafrrriXfial tfpM tóton u irtom i* iMframtoo Uriito«6>»i B*l*«o«*tAmóR • SiOvtiatff OóOtoriben. A* idén taornbm *v- bóvitKtt (t • flMgyar mmdtn ntt**•: p*rauf. malii» ** érivlmatgi íto(*iofc UUlkonw». Ai «rin u efrl tiuiAitak. u <d»i tiborm podi| fjrblrorUit tűrni tArOaii it ém rtaxUrttlben tárgyaljuk a magyar tAraacMJom ktrrifaMit. A tábori két hónapot nyári axorrtiéa én folton**** a*ón mn§. Hatvan ictfeao agy«, tárni tellfiMÖ, paraaxt át mcnkáa if|u A tihoro« ftatttiril «pfámáil ia ók htrjAk ncg, hogy a magyar ff auiaig bacMJurtrt. atriirmiieg fogékony dől form akaró ráast egy»« itt együtt. Hinták áa »írunk, d« caak akkor ja watt tax. ha vallatod a faielóaaiftt, Udoaatot *• ""»«ki«- A MAQYAR ÉLET KONYYBARATAJ­n nflGYflR TAnsfloflLOn etÖAöAAOK Héftő Kedd Sierd* d. ». KoóotAnr Jiooa d. o LiatJó Qywia : d. «. Erdei Ferenc : d. 0. Ertn Ferenc: d. e. Kím l«*an dL u. lócáik Latot. Ltuiórrók d e. Kerék Mmaiv d. a. Keraaonr Sándor f*áa«efc d. a. El&ado lelkér»«: . d. u. Balta Pétar Seoeaóat d. a Pttoki Slndor BmrmtA etoadáaa. A honfoglaló magyar nép Alatt. A tAraadalomfudomány A magyar tlraadiiom At a tarn *ennaaieTr»|ra. A Kótép-Dunamedenca köxgatdaaAga. A magyar lóid. — Elóeóó faikár»* Magyar (aj. Magyar neveiéi. Népraji—iNépmOvéascL Varga LAnió: Népi tpitAtm. Népdal—Népit««, magyár műt««*. Sirmirti «iőmUm. .'«'«jui ürmtHi «töadiaa. d. u. Németh LAatló ét Vara Péttr a támad Ua. Vaiimar d. a. lattnbciuiet - miaa. d. u. KlrinduiAa. Tikonoi mintán tata Néaéalok. népi Játékok, táncok, irodalmi afdáéááok. A TÁBORTŰZNÉL élOAOnAK tS AZ C LÖ AVASOKON Pf LS Z 0 L A L N A Ä : A&ttato* látván, dato Jótaef. Baiogh Edgár Bdaódv Gyórgy, Darr«» jöaaat. féyt Gélt. Gulyát Pál. Hlyét Gyula. Juhit* Gcra. Kaoar Latot. Körte* Imre. Ivlkó Gábor. MolaAr Latvia Muharay Elemér. Nagy litván Pákoxdy Ferenc. Siska Imin. Somogy« Imr*. Saabod* LAatló. Swbó PaJ. Saru Oábo«. Saoca Sándor Tamé*« Áron. Tcnánaigy J Janő, Vert— fréndor. A szárszói állomás Program és meghívó az ötven évvel ezelőtti találkozó­ra... Hatszázan jelentek meg. Azt íjrta az újság... Az összejövetel célja valóban nemes és elismerésre méltó volt... A táborozás rendezői úgy vélték, hogy a népi irodalom lehet az a közös pont, amely körül létrejöhet ez a kívánt egység és ta­lálkozás... Egy-egy nyilatkozat különös színben mutatta meg ezt a nyári irodalmi táborozást, mely végül is politikában pon­tosabban szólva: baloldali, szocialista politikába olvadt fel iro­dalom helyett. (Református Jövő, 1944. február 2.) . ^ Azt kell tennünk, amit minden életre való nép tesz a történe­lem folyamán: alkalmazkodni,'hogy megmaradhassunk. Ez minden más eszmei vagy világnézeti igazság előtt áll: Megma­radni. Ahogy lehet. Hogy lehet? Úgy, ahogyan a nép nagy több­sége hiszi, hogy lehet. Mert a hit nagy erő, a történelemben ta­lán a legélsó erő. (Veres Péter záróelőadásából idéz a Kis Újság 1944. január elsejei száma.) * A kétszázharminc oldalas jegyzőkönyvben nyoma sincs an­nak, hogy egyetlen szót szóltak volna a bolsevista végveszély­ről, annak ránk nehezedő roppant nyomásáról. Éppen ekkor érződött legjobban Európa fölött az a roppant légköri nyomás, amely az ilyen nagy tatárhordák minden megmozdulását megelőzi... Egy-két halvány észrevétel kivételével senki sem kongatta meg a vészharangot, senki sem hirdette a telkeknek a bolsevizmus elleni nagy mozgósítást. (Egyedül Vágjunk, 1944. január 28.) A szárszói állomáson Veres Péter és Darvas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom