Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Szín-Lap 1993. Augusztus 3., Kedd Gergő, a karmester Miskolc (ÉM - BG) - A miskolci Víg özvegy előadások talán legnagyobb meglepetése a nézőtérről szinte szemtelenül fiatalnak látszó karmester volt. Közelről sem tűnik idősnek, hiszen Kesselyák Gergely még csak huszonkét éves: -Annak ellenére, hogy ötéves koromban eldöntöttem, karmester leszek, soha nem jártam zeneiskolába, vagy konziba. Hogy miért éppen ezt a hivatást választottam, nem igazán tudom, hiszen a családban nincsenek, nem is voltak zenészek. A szüleimnek nem is igazán tetszett egy darabig ez a karmesterkedés, de tizenhét éves koromban végül a sarkamra álltam. Elmentem előkészítőre Avar Zsuzsa tanárnőhöz, és belevetettem magam a zenetörténet, az összhangzattan tanulmányozásába. Annyira nem állt tőlem távol egyik sem, hiszen már régóta tanultam csellózni, amivel együtt járt az elméleti tárgyakkal való foglalatoskodás is. Kesselyák Gergely Fotó: Dobos Klára Tulajdonképpen a dirigálás sem volt akkor már túl idegen, talán elsős gimnazista lehettem, amikor először álltam zenekar előtt. Az érettségi évében Avar tanárnő tanácsára egy évet kihagytam, és csak nagyon kemény felkészülés után jelentkeztem a Zeneakadémiára, ahol viszonylag fiatalon azzal „újítottam”, hogy többek őszinte döbbenetére jelentkeztem a ’92-es karmesterversenyre. A tanárom, Lukács Ervin elég pesszimista volt, végül ez részben be is igazolódott, hiszen „csak” a középdöntőig jutottam, amit sem akkor, sem most nem tartok kudarcnak. Annál inkább nem, mert talán ennek is köszönhetem, hogy Győrből meghívtak egy ifjúsági koncertsorozatra, állhattam a budapesti Honvéd együttes élén, idén februárban pedig Kovács László kért meg arra, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak betanítsak egy De- bussy-művet. Számomra a Víg özvegy csupa újdonságot hozott. Először foglalkozom színpadi mű dirigálásával, ami még hagyják, de játszom is a darabban. Tóth János, a rendező felvállalta, hogy nem csak kísérőzenekar, de a darab szerves részeként a garden party zenekara is vagyunk. Mindez azzal is együtt jár, hogy a darab nyolcvan százalékában csak én látom a színészeket, ők engem alig. Különösebb akadályt azonban ez sem jelentett, hiszen már az első próbától kezdve én taníthattam be a darabot, ezért a szereplők elég hamar megszokták, mikor hová kell nézniük. Szeretem-e az operettet? Már a kezdetek kezdetén abban egyeztünk meg Selmeczi Györggyel, hogy a darabot egy zenei műként kezelem, és nem azt nézem, milyen műfajt képvisel. Ha minden operett olyan, mint ez a Lehár darab, akkor nincs ok arra, hogy a műfajt lekicsinylőén kezeljük. Sokan kérdezik, hogy zavar-e a fiatalságom? Engem egyáltalán nem. Hogy mások erről miként vélekednek, annak illusztrálására egy kis epizód: az első próbára biciklivel indultam, aztán éppen hogy időre estem be az Akropolisz Színpadra. Átöltözni már nem volt időm, úgyhogy rövidnadrágban, pólóban ballagtam a színpad felé, közben kotorásztam a szemüvegtokom után. Kulcsár Imre a színpad előtt megállított, és azt mondta: „Kisfiú, ne keresd a pénzed, ma még nincs előadás!” Dóm téri kísértés Szeged (MTI) - A Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjának második bemutatóját az elmúlt héten pénteken tartották. Ekkor láthatta a közönség a Szegedi Fesztiválbalett ősbemutatóját, Márta István-Imre Zoltán Szent Antal megkísértése című, bibliai témájú egyfelvoná- sos balettjét, valamint Mascagni: Parasztbecsület című operájának olasz nyelvű előadását. A balettet a szerzők kifejezetten a hatalmas szegedi szabadtéri színpadára komponálták, olyan elektronikus zenével, amely a teljes szimfonikus hangzást képes imitálni. Az előadás koreográfus-rendezője Imre Zoltán, dramaturg Böhm György. A díszlet Khell Zsolt, a jelmez Molnár Zsuzsa munkája. Szent Antal szerepében Pataki András lépett közönség elé, a Sátánt Szakály György táncolta. Az operaelőadás a Temesvári Román Opera vendégjátéka. Rendezője Marina Emandi, karmester Molnár László. Színházi szerelem (oh) Molnár Zsuzsa, Szirtes Gábor és Zsolnay András Fotó: Farkasné Ács E. Miskolc (ÉM - FG) - Elment, és mégis itt maradt. Időről időre visszatér szülővárosába Mihályi Győző Jászai Mari-díjas színművész. A kaposvári, kecskeméti évek után 1980-tól ’88-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Sokunk emlékezetében ő maradt Romeo, Bicska Maxi, II. Lajos király, hogy csak néhányat említsünk nevezetes szerepei közül. Miután Budapestre a Radnóti Színházba szerződött, akkor sem szakadt el Miskolctól. Az egyik nyáron Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című drámájában láthattuk viszont, tavaly a Tokaji aszúban feleségének, Molnár Zsuzsának tette a szépet. Ezen a héten újra Miskolcra érkezik. Igaz, most nem mint színész, hanem a Nyitott Színház művészeti vezetőjeként. Mihályi Győzőt jelenleg egyik színházhoz sem köti szerződés. Hogy miért lett szabadúszó, erre a kérdésre így válaszolt a művész. • Nem mindig kap olyan feladatot az ember, amiben örömét leli. A legtöbb színházban előtérbe került a szórakoztatás. Mi is kénytelenek vagyunk egy-egy ilyen jellegű darabot műsorra tűzni, de nem ez a célunk. □ Miután eljött a budapesti Nemzeti Színháztól, nem is próbált meg másik társulathoz szerződni? • Nagyon sok munkával, utánajárással, támogatók keresésével jár a Nyitott Színház működtetése, de nem bántam meg döntésemet. Nem feltétlenül kell a színésznek társulathoz tartoznia. Bár egy jó erőkből összekovácsolódó közösséghez, mint például a most alakuló Művész Színház, szívesen csatlakoznék. Szerencsére így is van munkám, sokfelé hívnak, és így legalább megadatik a választás lehetősége. Csak azt a feladatot vállalom el, ami nem jár megalkuvással. Most például a József Attila Színházban, Molnár Ferenc Olympia című darabjában fogok játszani. Emellett a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Kolibri Színház közös produkciójaként bemutatjuk a Karamazov testvéreket. □ A Nyitott Színházról eddig még nem sokat hallhattunk. • Ennek a színháznak inkább jövője van, mint múltja. A történetet onnan kezdeném, hogy miután eljöttünk a Nemzetitől, a váci művelődési házzal megalakítottuk a Duna- part Színházat. Egy évig dolgoztunk együtt, de hamar kiderült, hogy négy-öt előadásnál többre nincs igény a városban. Ezután Budapesten a Gutenberg Művelődési Központban kaptunk helyet. Az első bemutatónk, még Vácott, Karinthy Ferenc Dunakanyarja volt, a következő évadban a Merlin Színházzal közösen állítottuk színpadra az Egy csepp méz című Shelagh Delaney- darabot. Ezután jött a Szerelem, oh. □ Ezzel mutatkoznak be a Miskolci Nyári Fesztivál keretében augusztus 5-én, 6-én és 7-én a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon. A miskolci közönség nem is olyan régen láthatta a Kamaraszínházban ezt a darabot. Nem félnek az összehasonlít- gatásoktól? • Ezt a kérdést eddig úgy tették fel az újságírók, hogy a legendás víg- színházi előadás, Ruttkai Éva, Bárdy György és Darvas Iván után tudunk-e még valami újat adni. Erre én azt mondom, hogy ilyen alapon semmit sem tűznének kétszer műsorra, egyetlen klasszikust sem játszanának a színházak, mert valakik már korábban megcsinálták. Jöjjön el a közönség, és döntsön. Állunk elébe. Háromszögesített körkérdés Miskolc (ÉM - FG) - Nosztalgiázhatnánk, felemlegethetnénk a régi miskolci sikereket, a közös bemutatókat. Beszélgethetnénk az egykori népszerű miskolci színészekkel, Tímár Évával, Blaskó Péterrel és Körtvélyessy Zsolttal arról is, mi történt velük azóta, hogy elhagyták városunkat. Régen találkoztunk velük így együtt. Tímár Éva jó egy évvel vendégszerepeit itt, az Egy csepp méz című nagyvárosi történet anya szerepében láthattuk. Előtte pedig mint SZDSZ-es képviselőjelölt mutatkozott be. Ebből adódik az a kérdés, hogy politizáljon-e a színész, politizáljon-e a színház.- Most mindenki ezt firtatja - nevet össze a három színész. Aztán Tímár Éváé a szó: — Az akkori változások idején úgy éreztem, részt kell vennem a politikában. Égyébként is, ha az embernek olyan a foglalkozása, hogy gyakran van nyilvánosság előtt, óhatatlanul felvetődnek politikai'kérdések. Hogy indultam a választásokon, ez a részemről elkötelezettség, egyrészt Miskolc, másrészt az SZDSZ-es barátaim miatt. Nem voltak túlzott reményeim, nagyon kezdő politikusnak számítottam. Le is mondtam a politikai pályáról, de természetesen azóta is szimpatizálok az SZDSZ-szel.- De ettől még jó barátok maradtunk „A jó színházak szellemi köz* pontok is"-jegyzi meg huncutul Körtvélyessy Zsolt. Majd így folytatja: — Én inkább MDF-szimpatizánsnak tartom magam, mert ha korábban ellenzéki voltam, hogy lehetnék most is ellenzéki?! Tudathasadásos állapothoz vezetne, ha most az ellen beszélnék, amiért eddig harcoltam. Úgy érzem, ebben a helyzetben nem lehetne ezt sokkal jobban csinálni, mint ahogyan most teszik az ország vezetői. Sajnos, itt Magyarországon nagyon sokan indulatból politizálnak. Valaki azt mondta, hogy a politika a legmagasabb rendű tudomány. Nekünk ezt még tanulnunk kell. Nagyon sok művész, író, színész is bekerült a Parlamentbe, de úgy tűnik, mintha időnként megfeledkeznének rólunk. Pedig sokszor elhangzik a távol-keleti példa, akik azt mond„Nem voltak túlzott reményeim a választásokon" ták: mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy tudósainkat, művészeinket ne fizessük meg jobban, mint a fejlett országok. Csak azok az országok tudnak felemelkedni, akik először a hosszú távon megtérülő befektetésekre gondoltak.- Véleményem szerint ne politizáljon a színész - veszi át a szót Blaskó Péter. - Inkább tegye a dolgát, szerezzen minél több ismeretet, tökéletesítse tudását. A színháztól, a szakmájától veszi el az időt, ha beleveti magát a politikai csatározásokba... így vissza is térhetünk a színházhoz. Tímár Éva a Budapesti Kamara- színház tagja, Körtvélyessy Zsolt Csiszár Imre távozása után is a Nemzeti Színházban maradt, Blaskó Péter pedig a hetedik évadot kezdi meg a Katona József Színházban. Ez azt mutatja, hogy mindhárman kötődnek egy-egy közösséghez, fontosnak tartják, hogy társulatban dolgozzanak.- A színházi világ sokszínűségébe belefér az is, hogy valaki csak egy- egy szerepre szerződik, vállalja a „szabadúszást”. Időnként én is dolgozom olyan színészekkel, akik más társulatnak a tagjai, vagy egyetlen színházhoz sem köti őket szerződés —mondja Tímár Éva.—így mutattuk be például itt Miskolcon is a Merlin Színházzal az Egy csepp méz című darabot. Nem olyan időket élünk, amikor lemondhatnánk az állandó társulatokról.- Nagy baj lenne, ha nem lennének társulatok - erősíti meg Tímár Éva véleményét Körtvélyessy Zsolt is. - Ebben a kérdésfelvetésben benne van a művész- és a boulvare-színház kettőssége. Igazi értéket csak jó értelemben vett diktatórikus intézményben, társulattal lehet létrehozni.- Minőségi társulatot kell keresnie a színésznek - folytatja a gondolatot Blaskó Péter. - Á saját véleményének, ízlésének megfelelő közösséget kell találnia. A jó színházak mindig szellemi központok is. Egy-egy személyiség vonzza a hasonló gondolkodású, hasonló szellemiségű művészeket. Ha egyszer sikerül az embernek ilyen közösségre találnia, akkor utána sem adja alább. Törekszik arra, hogy hasonlót találjon. Ilyen volt annak idején a Miskolci Nemzeti Színház is. Ezért jöttem ’79-ben másodszor Miskolcra. Azzal mindhárom művész egyetértett, hogy nagyon jó időszak volt az életükben, amikor Csiszár Imre vezetése alatt együtt dolgozhattak a „Ha korábban ellenzéki voltam, hogy lehetnék most is ellenzéki" Miskolci Nemzeti Színházban. És azt sem vitatták: ezek a közösségek nem örök életűek. Új tagok jönnek, átrendeződnek a kapcsolatok, vannak, akik elmennek, más szerepekre vágynak. Törvényszerű, hogy egy idő után felbomlanak a legjobb színházi együttesek is. Megy is, marad is Miskolc (ÉM) - Még egy év, és a huszadik évadot kezdi meg a Miskolci Nemzeti Színházban Matus György. Igaz, volt közben egy rövid megszakítás, de újra visszatért szülővárosába. Ezen a nyáron már önálló „színházat” is alapított. A Miskolci Nyári Fesztivál keretében feleségével, Zsolnai Júliával egykori és mai miskolci színészeket láttak vendégül a Muzsikáló udvar színpadán. Éz a sorozat is azt erősítette, hogy most már végleg „hazatalált” a művész, amikor az egyik országos hetilapban megjelent: Matus György a következő évadra Békéscsabára szerződött. Erről a hírről az érintett mit sem tudott, még az újságot sem látta. Mint mondta, szó sincs arról, hogy itthagyná a miskolci társulatot. Bar az igaz: a következő évadot Békéscsabán kezdi. Egyetlen szerepre hívta meg Csiszár Imre, aki a Jézusfaragó ember című Nyíró József-darabot rendezi Békéscsabán. (Egyébként teljesen véletlenül az elmúlt színházi szezont is Békéscsabán kezdte a népszerű színművész. Alikor Ruszt József meghívására a Szuzai menyegzőben játszott.) Itt Miskolcon az első bemutatója csak ’94 januárjában lesz. Még nem tudja pontosan, hogy milyen szerepet játszik majd Horváth Péter ABC-jében. De nagyon kíváncsi rá, hiszen ezt a művet „testre szabottan” a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek írta a szerző. Az elmúlt évad során sokat beszélgettek Matus Györggyel is, bár az ismeretségük régebbi keletű, hiszen a ’70-es évek elején együtt kezdték a pályát a budapesti Bartók Színházban, az Arany János Színház elődjében. Hogy a nyári „Matus Gyuri Színháznak” lesz-e folytatása, erre a kérdésre egyelőre nem kaptunk választ. O szívesen folytatná, hiszen nagyon sok lehetőség van még ebben a sorozatban, de ez nem csak tőle függ. Matus György Fotók: Fojtán László Nyírségi Macskák Nyíregyháza (ÉM) - A Mandala Színház szervezésében augusztus 11-től 13-ig Nyíregyházán vendégszerepei a Madách Színház társulata. A Macskák című musicalt a Ben- cúr téri szabadtéri színpadon mutatják be. Az előadások minden este 9 órakor kezdődnek. Jegyek igényelhetők a 310-208-as nyíregyházi telefonszámon, vagy elővételben megválthatok Miskolcon a színház Széchenyi utcai jegyirodájában. Pippin Kisvárda (ÉM) - A kisvárdai Várszínház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház közösen mutatja . be augusztus 6-án és 7-én este fél kilenctől Kisvárdán O. Húson — Schwarz: Pippin című történelmietlen zenés játékát. A történet főhőse Pippin, a legendás Nagy Károly fia, aki ebben az előadásban nem a középkor, hanem a XX. század végének fiatalja. Pippin az „élet királyfija”, aki boldog akar lenni. Ilyen vággyal bármely olyan fiatal is bírhat ma bárhol a világban, akinek véletlenül nem király az apukája. A „szegény királyfi” a számtalan lehetőség-gazdagság, tanulmányok, háború, forradalom, gyilkosság, bódulat, szex és minden egyéb — között igyekszik megtalálni élete harmóniáját. A kisvárdai előadás játékmestere Incze József és Avass Attila, Pippin —ugyancsak kettős szereposztásban — Megyeri Zoltán és Bede Fazekas Szabolcs. Nagy Károly megszemélyesítője pedig Simor Ottó érdemes művész lesz.
