Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

10 SZABADIDŐ IDEGENVEZETŐ zzzzzzzuzzzz: 1993. Július 29., Csütörtök Nem térkép e táp Tibolddaróctól Rácsig Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudhatja, hogy hol laktak a bencés szerzetesek, hol vert tábort a „naccságos fe­jedelem”, II. Rákóczi Ferenc, hol építette vi­téz leveldi Kozma Miklós Magyarország hajdani belügyminisztere az első házat, amelyet a barlanglakók kitelepítésére szánt, hol terem és milyen ízű a daróci és kácsi. bor. Ám aki géppel száll fel e táj fölé­be, az előbb ámul szájtátva a természet e nagyszerű, emberléptékű térformáit látva, a kecsesen völgybe simuló, zöld üstökű he­gyeket, a mélyben kanyargó, fénytől csillo­gó patakokat, a piros tetős házakat, mezők, rétek, szántók, szőlők és újra csak szőlők ka- valkádját. Nos az előbb ámul ott odafent, aztán lekívánkozik nagyon gyorsan ide a földre átélni mindazt, amit e táj szépsége s egyedisége kínál minden emberfiának. Mai idegenvezetőnk megyénk újabb mik- rotájegységére kalauzolja el Önöket. Most is a Bükkaljára, ezúttal a Kácsi-patak völgyé­be, hol két ősi, történelmi község Tiboldda- róc és Kács nevezetességeivel, látnivalóival ismertetjük meg lapunk olvasóit. Jó barangolást! Kácsi hívogató A kácsi fürdőteiepet helyi vállalkozók vá' Sarolták meg A szép környezetű hidegvizes strandme­dencét megyénkben kevesen ismerik így a legromantikusabb. Budapesti fiatalok sátortábora Tibolddaróc a partoldalról. Itt voltak hajdan a hírhedt barlanglakások Farkas Maya Hajdú Imre Fényes Elek, aki 1851-ben elkészítette a történelmi Magyarország geographi- ai szótárát a kis településeket 4-5, .eset­leg 10 sor terjedelemre méltatta. Ám e könyvben voltak kivételek is, természe­tesen történelmi múltjuk, rangjuk alap­ján. Ilyen két rangos falu mar kirándu­lásunk két helyszíne. Tibolddarócról 92, Kácsról 88 sor leírás olvasható a nevezett könyvben, mind-mind csupa érdekes adat. Anonymus szerint e tájon átvonuló honfpglaló magyarok itt tartottak pihe­nőt. Árpád fejedelem pedig Örösúr ap­jának szállásbirtokot adott. Ezen a he­lyen - egészen pontosan Kácson az Örösúr nemzetség holdestjeinek őrzé­sére a nemzetség tagjai monostort ala­pítottak. De nemcsak a honfoglaló ma­gyarok telepedtek meg e tájon. Száza­dokkal később, egészen pontosan 1706. október utolso napjaiban, majd valamivel később 1710. január 9-15 között, tehát kétszer is tábort vert Ti- bolddarócon II. Rákóczi Ferenc. E néhány történelmi példa is igazol­ja, jeles települések múltját és jele­nét kutatjuk kirándulásunk során. Bükkábrányi északi, északnyugati irányban elhagyva, az addig alföldi jellegű táj előbb észrevétlenül, majd egyre inkább szembetűnően dombo­rodni kezd, s mire feltűnnek Tibold­daróc házai, már egy, két nagy part között nyugvó települést látunk, melyre merőlegesen, a látóhatárt mintegy lezárva a Bükk termetes hegyvonulata látható. Az első, ami a változatos térformák mellett a szemünkbe tűnik, a ne­künk balkézre eső partoldalon húzó­dó, fehérlő pincék se szeri, se száma. Tibolddaróc ősi, neves bortermelő­hely, ám e pincék funkciója koránt sem ilyen egyértelmű. Mert ugyan ma már e pincék 90 százaléka jóféle leánykát, zweigeltet, vagy rizlinget őriz, korábban a századforduló tá­ján, sőt még utána is évtizedekig em­beri lakhelyül szolgáltak ezek a mésztufába (ahogy errefelé nevezik kőporba) vájt üregek. Ezek voltak a barlanglakások, s Bükkalján itt Da- rócon volt belőlük legtöbb. Szabó Zoltán hües szociográfiájában a Cif­ra nyomorúságban írja „Az a borso­di falu, ahol legtöbb a barlanglakás és ahol mintegy összegyűjtve és kris­tályosán jelennek meg a föld alá szo­rult szegényparasztság bajai: Ti­bolddaróc. A Bükk lábainál feleszik a „partokon”. Lépcsőszerű lejtőn vá- jódnak odűi a talajba és ha valami óriás ezen a lépcsőn indulna fölfelé a Blikkbe, úgy járhatna, hogy minden lépését házak tetején teszi meg.” A másik szociográfus Kovács Imre meg azt úja: „sok lakás a ferde hegy­oldalakban oly szerencsétlenül he­lyezkedik el, hogy a szomszédos disznóól valamivel magasabban van, és a disznók áttúrták a vékony falat, s most a szűk nyíláson állan­dóan szivárog a trágyalé a lakásba.” Mindez ma már szerencsére csak történelem. A barlanglakások fel­számolása a Horthy korszakban el­kezdődött. Szabó Zoltánnál olvasha­tó: „Egy miniszter Tibolddarócon átutazván megrémült e látványtól és építtetett egy házat saját költsé­gén.” Ez az első ház, - alig változott a kül­leme - ma is áll a Sályi út 2. szám alatt. Kinston József lakik most ben­ne. Az ő apósa Szulányi Miklós és családja kapta ezt az épületet vitéz leveldi Kozma Miklóstól, Magyaror­szág akkori belügyminiszterétől. Az egykori házavatásról fotó is készült Frisch Oszkár miskolci fotográfus jóvoltából. A megsárgult fotót azóta is ereklyeként őrzi a Kriston család. Kozma Miidós példáját pedig követ­te az akkori Borsod megyei főispán vitéz Borbély-Maczky Emil is. O is építtetett házat, majd pedig a Révay Irodalmi Rt. - afféle reklámcélra - 40 ezer pengőt adományozott házé­pítésre, azzal a kikötéssel, hogy az új házakkal beépített falurészt Mik- száthfalvának nevezzék. így van ma is Tibolddarócon belül Mikszáthfal- va vagy népiesen Mikszárd. Persze Daróc nemcsak e „cs-lakása- iról” volt ismert. Már Fényes is úja 1851-ben, hogy „épületei közt a Majthényiak, gróf Péchy, Szalay, Fáy urak csinos lakházaik kitűn­nek.” E kastélyok, kúriák neve tulajdono­sonként változott. Ma Bottlik, Majt- hényi, Halassy, Gencsi kúria neve­Mária-szoborral ékesített forrás Kácson két emlegetnek. Mert az épületek ma is állnak, igaz többségük rogya­dozva, kihasználatlanul. A Halassy kúriához például partner keres a he­lyi önkormányzat, itt ugyanis sze­retnének - a turizmus elősegítendő - olcsó szálláshelyeket kialakítani. Ugyancsak vendégre, illetve előbb új gazdára vár a műemlékjellegű Bott­lik kastély. A jelenlegi tulajdonosa a Lion Crest Kft. eladásra kínálja a közelmúltban nagy pénzeken felújí­tott, most mégis lakatlan épületet. Az 1830 körül klasszicista stílusban épült kastély nagy, több hektáros, de elhanyagolt park közepén fekvő im­pozáns épületet szemrevételezni, megtekinteni minden erre járó tu­ristának feltétlen javasoljuk. Miként a falu közepén található ugyancsak védett XVIII. századi ro­kokó Nepomuki Szent János szob­rot, mely megkopottságában is im­pozáns alkotás. Ettől ötven méterre Kossuth Lajos bronz mellszobra ta­lálható (néhány éve avatták) száz méterre pedig a későbarokk- klagszicizáló római katolikus temp­lom. 1816-ban kezdték építeni Ré- pássy András plébános kezdemé­nyezésére Zwenger József egri kő­műves tervei alapján. A falakat csak félig tudták felhúzni, mert időköz­ben a pénz elfogyott. S csak jóval ké­sőbb 1831-ben sikerült végleg befe­jezni az építkezést. A nagyméretű épület dísze a főoltárkép, Jakobey Károly alkotása és Arpádházi Szent Erzsébetet, a templom védőszentjét ábrázolja. A templomhoz közel kezdődik a hí­res daróci pincesor sok szép régi présházzal, melyek közé az utóbbi években néhány igazán ronda „tájidegen” hétvégi ház építését is engedélyezték. Nagyon sajnálatos, mert itt egy építészeti rendezéssel Magyarország egyik legszebb, leg­hangulatosabb pincesorát, vendég­látó helyét lehetne kialakítani. így is megéri oda fellátogatni, egyik másik pincében, vagy az Erdei borozóban felhörpinteni egy pohárkával a daró­ci borokból, amelyeket rangjuknak megfelelően legjobb ünnepkor inni (például mikor az anyós beugrik a kútba), de ha nincs ilyen ünnepnap akkor sem ártalmas. Sőt... Kis mér­tékben gyógyszer, nagymértékben pedig orvosság. Darócról az utunk Rácsra vezet to­vább, méghozzá szőlőkkel, erdőkkel, s ligetes rétekkel kísért gyönyörű tá­jon. Engedtessék meg nekem az el­fogultságot: véleményem szerint Kács a megye egyik, ha nem a leg­szebb fekvésű települése. Úgy búvik a Bükk ölelő karjaiban, mint gyer­mek anyja ölébe. Engem Kács köz­pontja egy kicsit Szentendrére emlé­keztet. Kevés hozzá hasonló roman­tikus faluközpont van a megyében, mint az itteni. A Kácsi patak, a Bod­nár féle, ssgnos pusztuló vízimalom, a Mária szoborral ékesített forrás, az újonnan avatott világháborús emlékmű, Petőfi szobra és a domb­tetőn az 1724-ben a közeli románko­ri kolostor romjainak anyagából épült neoromán római katolikus templom így együtt sok-sok fával le­nyűgöző látványt nyújtanak. Kács kincse maga a táj, a levegő s a táj ad­ta források, melyek már az Árpád korban idevonzották a bencéseket, akik létrehozták a Szent Péterről el­nevezett bencés apátságot. Ok vol­tak az elsők, aki a forrásoknál épü­letet emeltek, s a langyos források vízével, meg a környék gyógyfuvei- nek kivonatával gyógyították előbb magukat, majd később a kívülálló­kat is. A fürdőterületen ma is állnak - ter­mészetesen már átalakulva - a für­dő épületek. Ma is meg van az üst, amiben a gyógyfűfőzet készült a ké­sőbbiek során is, s a hangulatos parkban strandmedence is várja a fürdőzőket. A korábban az LKM tulajdonában lévő fürdőt mára megvásárolták. Horváth Zoltán kácsi lakos családi vállalkozásban megvette a 4,6 hek­tár területet, s nagy tervekkel vág neki a vállalkozásnak. További kül­földi tőke segítséggel meg kívánják venni a már említett daróci Bottlik kastélyt is, s a gyógyidegenforgal- mat valamint a gyermekturizmust akarja fellendíteni. Újra üzemelne a boszorkányüst, lennének kádfür­dők, van itt lefolytva egy 72 fokos termálvíz, amit ugyancsak szeretné­nek hasznosítani, s persze a vadá­szat is programjukban szerepel, vonzva ide a nyugati turistákat. Szabó Sándor ugyancsak kácsi lakos szerényebb vállalkozással, ugyan­csak a vidék idegenforgalmát kíván­ja lendíteni. A 30-as évek hagyomá­nyait felújítva, amikor Kács messzefóldön híres üdülőhely volt. A Magyar Falusi Tanyai Vendégfoga­dók Szövetsége égisze alatt szervezi a falusi vendéglátást, s már 8 család van a faluban aki rendszeresen ki­adja lakását s üdültett. Érdeklődő­ből pedig nincs hiány. Nem csoda. Rácsot látni annyi mint szépet látni. S ami mégtöbb: nyugal­mat lelni. Nagyobb élmény, mint egy konzerves itáliai út! Legközelebb Tardon és Cserépváral­ján barangolunk. Cserkész-túrák Cserkészcsapat táborozik a fiirdőte- lep feletti tisztáson Kácson. Buda­pestről a XVII. kerületből jöttek, s a 264-es Hunyadi János cserkészcsa­pat nevet viselik. Vezetőjük Kovács István szerint nagyszerűen érzik itt magukat, mert a vidék gyönyörű, a kácsi embereknél vendégszeretőb­beket keveset termett a fóld.Hogy ők milyen programot ajánlanak legszí­vesebben az idelátogatóknak?- Mi ndenekelőtt a Zsendicei-barlan- got. Ez egy kb. 10 méter mély lyuk, ahova kötélen kell leereszkedni. Na­gyon izgalmas. Lent pedig egy osz­tályterem nagyságú barlangüreg ta­lálható. A másik ilyen látványosság a Farkaskő vagy Farkasszoros. Olyan mint a híres Békás szoros, csak patak nincs benne. Rejtelmes sziklák völgye. Felejthetetlen lát­vány. Aki nem hiszi, járjon utána ! A turista olykor megéhezik... ... ám az nagy baj. Mármint a meg- éhezés. A táj sok-sok látnivalójá­val a szemet valósággal jóllakatja, ám a két község szó szerint meg- böjtölteti a vendéget, legalábbis ami a gyomrot illeti. Éppen ezért jó tanács: ha valaki e szép út meg­tételét választja úticéljául egy do­logról ne feledkezzen meg, három­napi hideg élelemről. E tájegység legnagyobb kritikája, hogy se Da- rócon, se Kácson egyelőre nincs mód étkezésre. Darócon - hallot­tuk a polgármester úrtól - ha na­gyobb csoport előre jelzi ilyen szándékát megoldható a főzés az óvoda konyháján, az egyém turis­ta viszont csak tarisznyából tud ét­kezni. Talán jövőre e téren is lesz változás. Horváth Zoltán ugyanis ígérte, hogy a ftűdőtelepen az Elő­re feliratú épületet étteremmé ala­kítja át. Mi mást tehetünk hozzá a megajánláshoz? Előre. Daróci „tárlat” Nepomuki Szent János Kossuth Lajos szobra Árpádházi Szent Erzsébet, a da­róci templom védőszentje Akár Szentendre. Kacs hangulatos köz­pontja lépcsősorral, templomtoronnyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom