Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
Kultúra 1993. Július 22., Csütörtök 8 ÉSZAK-MagyarorszAg APROPÓ Bánhegyi Gábor Még bohó főiskolás időben nyelvészeti szemináriumokon folyt a véget nem érő eszmecsere, miszerint a magyar nyelv válságban van, elharapódzott a trágárság, a szleng, a pongyola fogalmazásmód. Szó esett ugyan arról, hogy a „kutyafáját” kifejezés a régebbi magyar időkben nem teljesen így hangzott, két szóból állt, és a derék négylábú egyik testrészét emlegették amúgy direkt-ma- gyarosan és csak az idők múltával vált szalonképessé, mosolygósán kedves alig-káromkodássá, illetve inkább csak morgós-bosszankodássá. Következésképp a ma még igencsak illetlenségszámba menő káromkodások javarésze is valószínűleg előbb-utóbb elveszti eredeti jelentéstartalmát és hasonlóképpen előbbi példához, néhány nemzedék- váltást követően a... hopp, szóval akár ez, akár az a ma még elképesztően durva, trágár kifejezés kedves kis zsörtölő- déssé szelídül. Ez volt az egyik következtetés, másik meg az, hogy lenne mit tanulnunk a határainkon túl élő magyaroktól, mert azok bizony őrzik a. magyar nyelv nemes hagyományait, szépségét, dallamát, kifejezőkészségét, nem szennyezik be mocskos szavak használatával. Mindez akkor jutott eszembe, mikor a minap útközben kapott el a nagy nyári zivatar. Néhány polgártárssal együtt bemenekültünk egy kapualjba, ahol rajtam kívül mindenki élénk társalgásba merült. Na persze, ők ismerték egymást, én meg csak magamat. Hallgatom, hallgatom, derű költözik lelkembe, hiszen ezek itt határainkon túl élő magyarok! Csak úgy hajlítják, csak úgy bodo- rítják a mi szép, veretes nyelvezetünket, ennivalóan bájos a tájszólásuk, minden egyes szavuk mint egy mély lélegzet a harmatos mezőn. Kedvesen csacsognak már vagy öt perce, mikor fiatal hölgyemény nyitja szólásra száját, hogy angyali hangok szökkenjenek ki fogai kerítésén: „Hát ilyen az én formám, b.... meg!”Ennyit a hagyományőrzésről. Alapítványi nyerteseink Folytatjuk a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól támogatást nyert megyei szervezetek listáját Varga Ákos (Nagycsécs) Színjátszó szaktábor. 44.000 Ft; Önkormányzati Művelődési Ház és Könyvtár (Nyékládháza) Az emberi kapcsolatok és az egymáshoz való viszony alakulása. Az egyes ember „másságának” elfogadása. 50.000 Ft; Ónod Község Önkormányzata (Ónod) Regionális közművelődési rendezvények támogatása (Ló- rántffy napok és ónodi napok rendezvény- sorozatai) 50.000 Ft; Ózdi Olvasó Egyesület, Dombóvári Péter (Ózd) Vasas Amatőr Képzőművészeti Alkotótábor megrendezéséhez támogatás kérése. 88.000 Ft; Ózdi Olvasó Egyesület Jag Lulugyi népi folklór együttese (Ózd) A cigány folklór ápolása, a „Ki Mit Tud?”-on való eredményes szereplés elősegítése. 20.000 Ft; Általános Iskola (Pácin) Amatőr fafaragó tábor keretében játszótér építése 53.000 Ft; Gömöri Múzeum Baráti Köre (Putnok) A Gömöri Múzeum és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság közös néprajzi tábora, elsősorban Szlovákiában élő fiatalok részére 37.000 Ft; Községi önkormányzat (Répáshuta) Nemzetiségi Találkozó Folklór bemutató szlovák- és más nemzetiségi -, valamint külföldi ének- és táncegyüttesek bemutatkozása. 50.000 Ft; Fórizs Józsefné (Sajóörös) Alkotótábor megszervezése 1993. Képző- művészeti tábor nevelőotthonban élő gyermekek részére „Mutassuk meg az utat az élet új útját” 25.000 Ft; Szabadművelődési Tanács (Sajóvelezd) Kézműves (kerámia) tábor szervezése 25.000; Amatőr művészet és népfőiskola” konferencia szervező bizottsága (Sárospatak) Az amatőr művészet és a népfőiskola kapcsolatát és módszertanát tárgyaló nemzetközi konferencia. 70.000 Ft; A Művelődés Háza (Sárospatak) Tehetséggondozó Képzőművész Szakkör Tehetséges fiatalok felkészítése közép- és felsőfokú intézmények rajz, építészeti szakára. 85.000 Ft. (Folytatjuk) A Scaiatól a diósgyőri várig Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Most pénteken lesz éppen 55 288 napja annak, hogy 1842 március 9-én a milánói Scala színpadán felcsendültek Verdi új operájának, a Nabucco- nak a melódiái - annak a zenedrámának, amely végül meghozta az akkor huszonkilenc éves zeneszerző számára a várva várt igazi sikert. Tehát az az egy már biztos, hogy holnap este fél kilenckor nem valamely évforduló apropóján kerül színpadra a diósgyőri várban - nemzetközi szereposztásban — a Nabucco. Bruno Bergerrel, a miskolci előadás osztrák rendezőjével a szerda délelőtti esőáztatta próba után ültünk le beszélgetni: • Számomra különleges élmény itt operát rendezni, hiszen szabadtéren már dolgoztam, de várban még sohasem. Fantasztikusak a vár adottságai, az épségben maradt ívek, hajlatok, szinte alig kell mesterséges díszletet használni. Különösen csodálatos akusztikája van a vár jobboldali sarkának, ahol majd Nabucco áriája, valamint a Szabadság-kórus fog megszólalni. Szívesen megrendezném itt a Fideliót vagy a Trubadúrt, de szinte minden szabadtéren is előadható operát színpadra lehetne állítani a diósgyőri várban. □ Abszolút nemzetközi szereplő- gárdával dolgozik. A címszereplő cseh, Abigélt egy német, illetve egy francia énekesnő játssza, a kórus és a zenekar Kolozsvárról érkezett, a karmester norvég. Magyarok csak „elvétve” szerepelnek az Nabucco szerepében, Richard Haan Fotó: EM-archív előadáson. Mindez csupán a véletlen műve? • Egyáltalán nem a véletlen műve, de nincs is a szereplőválogatás mögött valamiféle eszmei szándék. Az opera világában egy adott produkcióban a nemzetközi jelenlét jelenség. Szinte lehetetlen egy opera szereplőgárdáját úgy összehozni, hogy mindannyian azonos országbeliek legyenek. Nem arról van szó, hogy égjük vagy másik nemzet operaénekesei tehetségesebbek, vagy tehetségtelenebbek, de nincs egyetlen operatársulat sem a világon, ahol időről-időre ne lépnének fel vendégművészek, egyszerűen azért, mert arra a konkrét szerepre alkati-, színészi- és hangi adottságaiknál fogva ők alkalmasak. Hogy még konkrétabban fogalmazzak: egy éve, amikor Budapesten jártam és Selmeczi György felkért, hogy rendezzem meg idén Miskolcon a Nabuccot, akkor már tudtam, kikkel szeretnék együtt dolgozni. Gondolok itt például a címszerepet játszó, a hazájában, Csehországban nagyon népszerű Richard Haanra, akivel már Hollandiában dolgoztunk együtt. Ő először jár Magyarországon, csakúgy mint az Abigélt éneklő francia Pauletta de Vaughn. A társulat magyar tagjait itt a helyszínen ismertem meg alaposabban, de minden túlzás nélkül mondhatom, mind a szólisták mind pedig a kórustagok egészen fantasztikus nívót képviselnek. Ez nem valamiféle rangsorolás, egyszerűen annyit jelent, hogy ezek a művészek ezekben a szerepekben Európa bármeljük operaszínpadán felléphetnek. Ami igazán szimpatikus a számomra, hogy ez a nemzetközi gárda az átlagosnál jóval kevesebb pénzért, szinte baráti alapon vállalta a fellépést, hogy ezt a ma még nem nagyon ismert fesztivált népszerűsítse. □ Említette, szívesen megrendezné a várban a Fideliót. Ezek szerint jövőre visszatér Miskolcra? • Egyelőre még csak annyit tudok, hogy a jövő hónapban Izraelben rendezem a Sámson és Delilát, azután Norvégiában A trubadúr következik. Hogy jövő nyáron Miskolcon leszek-e, azt nem tudom, idáig még nem kaptam felkérést. Ismerve a Miskolci Nyári Fesztivál jelenlegi anyagi lehetőségeit, a magam részéről azzal is elégedett lennék, ha jövőre is megrendeznék a fesztivált. Titok a szarkofág helyett Különleges leletekre bukkantak a földvár feltárásakor A szentély íve, háttérben a titokzatos kőlap Fotók: Fojtán László Edelény, Borsod (ÉM-CsM) - Nyugodtan nevezhetjük szenzációsnak azt a leletet, amely most került elő a Borsodi földvár feltárását végző, L. Wolf Mária által vezetett csapat munkája nyomán: egy patkóíves szentélyű templom. Hogy mitől olyan különleges a 15 méter hosszú, 8 méter széles hajó, és a hozzá csatlakozó 3,8 méter átmérőjű szentély? Az egyik ok, hogy a földvárból előkerült eddigi leletek alapján a X. század végére, a XI. század elejére datálhatok a kibontott 80 centiméter vastag falak (igaz, többnyire csak az alapozási árkot, a kiszedett falak helyét találták meg, néhány helyen azonban megmaradt a habarcsba rakott kövekből álló alap is). Erre a korra utal az is, hogy sem benne, sem körülötte nem találtak temetkezési helyet, tehát 1080-ban (a pogány temetők felszámolásáról és a szentelt földbe temetésről rendelkező királyi határozatok megszületésekor) már álltak, sőt talán már elhagyatottak voltak falai. Viszont ebben az időben körtemplomokat építettek, aminek ékes bizonyítékai megyénkben is (Szalonnán, Boldván) megtalálhatók. Válaszra vár tehát az a kérdés, miért tértek el a megszokott formától? Az egyik felvetés Bizánc felé mutat. Azt tudjuk, hogy nemcsak az István által is támogatott római hit térítői tevékenykedtek nagy sikerrel Magyarországon, hanem a bizánciak is. Lehet, az ő munkájuk hatása látszik a szokatlan formán - lehet, hogy nem. De nem ez az egyetlen elgondolkodásra késztető a friss leletek között. A templomon kívül előkerült egy szenteltvíz-tartó, valamint egy 2 méter hosszú, 1 méter széles 40 centiméter vastag, hatalmas kőlap. Ez utóbbi alaposan meg is tréfálta a kutatókat. Amikor a teteje megmutatkozott — mérete és formája apján - azt hitték, szarkofágot találtak, és egy ilyen szarkofágban régi nagy úrra is bukkanhatnak. Bors vezér csontjai helyett azonban titkokat rejt a lap. Vajon mi volt a funkciója? Valószínűsíthető, hogy oltárként használták. De akkor miért van kívül a templomon? Talán megkockáztatható (különösen, hogy a tetejét az építkezésekkor kötőanyagként használt, vízzel leöntött mészréteg borította), pogány oltárt találtak a régészek. Ezeréves „apróságok" egyete' misiák rendszerező keze alatt A Bódva folyó bal partján, lapos szikladombon elhelyezkedő borsodi földvárat Anonymus is megemlít Gestájában: Árpád a honfoglalás során Bors vezért küldte erre a területre, hogy kémlelje ki a vidéket. A korábbi kutatás nem kételkedett a vár honfoglaláskori voltában, az újabb kutatás (Győrffy György) azonban úgy vélekedik, hogy Bors államalapításkori személyiség, Borsod vármegye első ispánja volt, a vár pedig ebben az időben határvárnak épült az országból kivezető fontos hadiút mellé. Ebben a vitában úgy tűnik nein újabb kérdésekkel, hanem döntő bizonyítékokkal szolgálnak a borsodi leletek — méghozzá Anonymusnak adnak igazat a feltárást 1987 óta folyamatosan végző régészek. A hármas sánc különböző építési módjai, a két második sáncperiódusban talált X. századi cserépdarabok mind a gestaírót igazolják, mint ahogy mellette szólnak a várbelsőben megtalált X. századi település maradványai is. Itt földbe ásott házakat, kemencéket tártak fel. Ez a település leégett, a házak berendezése azonban a legtöbb helyen megmaradt. Számtalan ép edényt, kést, rövid kaszát, birkanyíró ollót, szőlő- metsző-kést találtak. Am ezek a tárgyak nemcsak a szakembereknek mesélnek. A laikusnak is bi- zonjütják, sokkal kevésbé volt nomád és sokkal inkább kulturált állattenyésztő, földművelő és kézműves a honfoglaláskori magyarság, mint azt eddig hittük. Szuhavölgyi napok Alsószuha (ÉM) - Szuhavölgyi kulturális napot rendez július 25- én, vasárnap az alsószuhai ön- kormányzat és az Alsószuhai Népdalkor. A program délelőtt 10 órakor polgármesteri köszöntővel kezdődik a művelődési házban. Ezután Birinjü József, a Tradíció Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitja meg a Népművészet a divatban című kiállítást, majd népzenei műsor következik. A délelőtt legizgalmasabb eseménye valószínűleg az a divatbemutató lesz, ahol alsószuhai fiatalok mutatnak be nép- és iparművészeti ruhákat. A délutánt ünnepi istentisztelettel, és a gyerekek műsorával kezdik. Az Aprófalvaink sorsa című kerekasztal beszélgetésen Alföldi Lászlónak, a megyei Területfejlesztési és Kommunális főosztály vezetőjének, dr. Berénjü Ivánnak, az MTA Földrajztudománjü Intézete igazgatójának, Honti Győzőnek, a megyei területfejlesztési referensnek, Miklóssy Endrének, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium Terület- politikai Főosztálya vezetőjének és Takács Istvánnak, a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetsége elnökének tehetik fel kérdéseiket a környékbeli falvak polgármesterei, lakói. Végül a Héti Kulturcsoport színielőadása, a Rozsnyói Népdalkor műsora és az Anna-bál zárja a Szuhavölgyi kulturális napot. Elhunyt E. Klos Prága (MTI) - Prágában 83 éves korában elhunyt Elmar Klos Os- car-díjas cseh filmrendező. Klos 1966-ban szlovák kollégájával, Ján Kádárral közösen kapta meg az amerikai filmakadémia díját, „Üzlet a korzón” (A Shop on Main Street) című filmjükért. Klos 1910. január 21-én Brnoban született, és 17 éves korától fogva a filmiparban dolgozott. 1935- ben a dél-morvaországi Zlinben reklám-, dokumentum-, oktató- és rajzfilmek készítésével foglalkozó stúdiót alapított a Bata cég kebelében. Az 1940-es és az 1950- es években vezető posztokat töltött be a csehszlovák filmgyártásban, és tanított a prágai filmakadémián, melynek professzora lett 1968-ban. 1972-ben, a Prágai Tavaszt követő politikai „normalizáció időszakában” az akadémiáról és a filmstúdióból is elbocsátották. A rákövetkező években az építőiparban dolgozott. A kommunista rendszer megdöntése után, 1990- től újra előadásokat tartott, mint a dramaturgia tanszék profesz- szora. Oscar-díjas alkotása mellett leghíresebb filmjei közé tartozik még például az Ott a végállomásnál, a Három kívánság, A halál neve Engelchen és A vágy, amelyet Anadának hívnak. Várszínházi esték Kőszeg (MTI) - A sikeres nemzetközi utcaszínházi bemutató után várszínházi napokra várják Kőszegen a közönséget. Csütörtökön este fél kilenckor a Juri- sich Vár belső udvarában mutatják be Karinthy Ferenc fordításában Niccolo Machiavelli: Mandragora című kétrészes zenés komédiáját. Rendező Merő Béla, a főbb szerepeket Haás Vander Péter, Farkas Igánc, Hollósi Frigyes, Gáspár Tibor, Molnár Piroska, Gazsó György és Gosztola Adél játssza. A zenés vígjátékot előadják még július 23-án, 24-én, 29-én, 30-án és 31-én; esőnapok július 25-én és augusztus 1-jén lesznek. 26 év kapaszkodói Miskolc (ÉM) - „26 év, kapaszkodókat keresve” címmel Sályi László rajzaiból rendeznek kiállítást Miskolcon, a Szentpéteri kapui Nyugdíjas Házban. A július 23-án, pénteken délután 2 órakor megtartandó megnyitón Kovács Bertalan, a ME tanára, önkormányzati képviselő mond köszöntőt. Közreműködik Kardos Katalin, a Miskolci Rádió szerkesztőriportere.
