Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Július 20., Kedd------------APROPÓ--------— / 4 áuCturuz é& Of <í <VKZ, Bánhegyi Gábor Annak idején, még nagyon (de azért nem annyira) régen, egy tévés paródiaműsorban Hernádi Gyulával tetették fel azt az azóta szállóigévé vált kérdést, miszerint: ^.ru-e a kultúra, és ha igen, akkor miért nem?” Akkoriban nagyon jókat is kacarász- tunk ezen, hiszen nem volt munkanélküliség (csak a kapun belül), egymást érték a művelődési házak, minden könyv olcsó volt, ekkoriban mondotta volt remek közállapotaink jellemzésére Hofi Géza:„Magyarországon analfabéta nincs! Összeírva!”' Azóta változtak az idők, van munka- nélküliség, már nem érik egymást a művelődési házak, minden könyv drága lett, vészharangok konganak a kultúra felett. Nincs olyan rendezvény jóformán, ahol kénytelen-kelletlen időről időre meg ne szakítanák a kultúrát, hogy közöljék, ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs X vagy Y, akik voltak olyan jók, hogy adtak, mert különben, és a sűrű hálálkodások után folytatódik a kultúra. Éppen ezért indultam felhőtlen lélekkel közelmúltban egy beszélgetésre, ahol nagysikerű rendezvény közismert zenész-szervezőjével készültünk cseverész- ni. Másik beszélgetés miatt kissé késtem, de leendő beszélgetőpartner addig sem unatkozott, élénk társalgásba bonyolódott közös ismerőssel. Nem akarván megzavarni a szövegfolyamot, a passzív befogadó szerepébe burkolóztam, legalább addig is hallok valami felemelőt arról, hogy tényleg milyen jó is volt ez, amikor a srácok ott tapsoltak, meg velünk énekeltek, és ezért a párezer emberkéért érdemes még játszani, vállalva a szervezés ezernyi megpróbáltatását, izzasztó talpalását. Ábrándozás azonban az élet megrontója, mert kénytelen voltam rádöbbenni, itten bizony arról folyik a szó, hogy a bevétel, meg hogy a büféseket előbb le kellene káderezni, meg ki adott volna még többet a helyért, meg hogy a vásározókat máshová kellene helyezni, mert akkor esetleg még több büfés... Előbb-utóbb majd csak lesz egy másik paródiaműsor, ahol talán felteszik azt a kérdést: „Kultúrát árusítunk-e, és ha igen, akkor miért nem?”--------------TÉKA--------------É zt írja a Valóság Miskolc (ÉM - HS) - Keserves dolog tudomásul venni - noha régóta tudjuk, érezzük —, hogy az ország árnyékosabb, szegényebb részében élünk, s hogy a közeljövőben semmi remény a felemelkedésre. Ám, ha közgazdász szakember mondja (Cséfalvay Zoltán: Felharmadolt ország), aki meggyőzően érvel, dokumentál, akkor tudomásul kell venni. Az újnak éppen nem mondható helyzet nem a rendszerváltás, hanem egy több évtizedes folyamat eredménye. Annak az árát fizetjük most, amire az előző kurzus oly büszke volt, a nehéziparénak, amely rengeteg energiát pocsékolva alapanyagot, félkészárut termelt, s miután megszűnt az állami dotáció, most versenyképtelenné vált a világpiacon. Sorsunkban osztozik az egész Alföld, tehát a Dunán-inneni országrész, mert a tőke és a korszerű technika Budapestre és Észak-, valamint Nyugat- Dunántúlra települ. Mintegy kiegészíti ezt az elemzést Márkus István írása Szeghalomról (Nincs visszaút), aki a szociográfus eszköztárával mutatja be ennek a békési városnak a felemelkedését és ellehetetlenülését. Nem kevesebb izgalommal, érdeklődéssel olvastam fóldink, Bőd Péter Ákos dolgozatát (előzmények és következmények) saját életútjáról, az MDF, illetve az Ántall-kor- mány három évéről. A dolog természetéből következően a hajdani miniszter, mai bank- igazgató sikeresnek, eredményesnek ítéli meg az eddig megtett utat, s a helyzetet. Gondot csak az MDF, a kormány és a sajtó kapcsolatában lát, amely rosszul informálja, tereli a közvéleményt. Hm. Más pártoknak nyilván más erről a véleménye, s nagyon is el tudnék képzelni egy vitát róla akár az Észak-Magyarország hasábjain is. Lompin, a török Eulenspiegel Miskolc (ÉM-BG) - A Miskolci Muzsikáló Udvarban tegnap mutatták be és még ma is színpadon lesz Daniel Speer „Musikalisch- Türckischer Éulenspiegel” című zenés játéka. Azt még az igazán fanatikus zenerajongók is beismerik, hogy egy barokk operát végighallgatni nem tartozik a legfelhőtlenebb szórakozások közé. Iglódi István, a darab rendezője azonban nem fél attól, hogy a nézők esetleg lopva ásítozni kezdenek majd az előadás alatt. • Ezt a művet idáig minden esetben úgy adták elő, mint egy oratóriumot. Felmentek a művészek a színpadra, beálltak a kottaállvány mögé és énekeltek. Mi vagyunk az elsők, akik megpróbálunk valamiféle színházi előadást kerekíteni a darabból, el is játsz- szuk azt, ami történik. A másik újítás az eddigi előadásokhoz képest az, hogy első ízben ez a társulat adja elő magyarul a művet. UHa jól tudom, Speer Magyarországon, de legalábbis magyar nyelvterületen írta a Musikalisch- Türckischer Eulenspiegelt. • Az igaz, hogy szegény Dániel Speer Brnotól egészen Temesvárig élte az életét, tehát ideje java részét az akkori történelmi Magyarország területén töltötte, Iglódi István Fotók: ÉM-archív de ezt a művét is német nyelven írta. □ A barokk énekes műfajokra általában az a jellemző, hogy az ének és a kíséret a legritkább esetben egyenrangú „partner”. Vagya zenekar dominál az ének rovására vagy fordítva... • A zene az adott, azon nem változtatunk, nem is változtathatunk. Mi azonban igyekeztünk ezen túl egy humoros, néha-néha meglepő produkciót összehozni. Egy csöppet megpróbáltuk egyenrangúvá tenni az előadást a zenével. Már a szereplőválogatásnál is az volt számomra a legfontosabb, hogy ne olyan színészeket válasszak, akiknek az átlagnál jobb énekesi adottságaik vannak, hanem olyan énekeseket, akik tudnak játszani. A címszerepet alakító Oberfrank Pál például a Vígszínház West Side Story előadásában a férfi főszerepet játssza, a Szultán vezért és a Narrátort alakító Gogolyák György és Haramza László pedig operaénekes. A bohócokat öt színművészeti főiskolás - Anger Zsolt, Fekete Tibor, Hajdú István, Keszég László és Széles Tamás - alakítja. Rajtuk kívül még egy pantomimes és négy pár táncos lép fel. A tizenkét tagú zenekart Sugár Miklós vezényli. □ Van valami köze Lompin-nek a német Thyl Eulenspiegelhez? • Természetesen, hiszen maga a történet tulajdonképpen Eulens- piegel-utánérzés. Thyl Eulenspi- egel alapvetően vidám ember volt, de adottságait csupa gonosz tréfára tartogatta. Egy idő után azonban rájött arra, hogy képességeit érdemesebb jó ügyek szolgálatába állítani. Lompin is hasonló figura, aki a török elnyomás ellen veszi fel a küzdelmet. Lényegében erről szól a darab. A színpad - nagy találkozás Jelenidéző miskolci beszélgetés Igó Évával Amikor még rendszeresen láthattuk Igó Évát a miskoki színpadon Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - A nyári színházi előadások egyik nagy vonzereje, hogy a közönség újra találkozhat egykori kedvenceivel, hajdani miskolci színészekkel, akikből időközben országosan ismert művészek lettek. A Régi nyár szereplői között láttuk viszont Igó Évát, akivel jelenlegi színházáról és feladatairól beszélgettünk. □ Mennyire fontos egy adott művészi közösséghez tartozni? • Nehéz kimondani, de a nagy közös együttlétekben nem hiszek. Annyiszor bebizonyította már az élet, hogy ilyen nincs. Csak néhány évig működik a dolog, azután mindenki járja a maga útját. Ezért én azt tartom fontosnak, hogyha alkalom adódik, akkor olyan csapatok verődjenek össze, akik boldogan dolgoznak együtt, és olyan színvonalat nyújtsanak, amire büszke az ember, hogy én abban benne voltam és jó voltam. Azt gondolom, produkciókra kell összejönni. □ Mégis a Vígszínház tagja... • A Vígszínház az egy társulat valóban. De a Vígben mi nem nagyon találkozunk egymással, csak azok, akik egy produkcióban benne vagyunk, és esténként együtt játszunk. Van olyan kollégám, akivel szinte egész évadban nem találkozom. A lényeg, hogy egy produkcióra összeverődjön egy jó csapat, az mindegy, hogy egy kis közösségen vagy a színházi élet egészén belül. □ A Vígszínház repertoárját főleg zenés darabok alkotják. Nem hiányoznak a prózai feladatok? • A legtöbb színház zenés darabokat játszik, hiszen az a közönség- siker. Ám azokat is úgy kell megoldani, mint egy Csehovot. Az, hogy én tudok énekelni meg táncolni, szerencsés dolog, ez adja a népszerűséget. De azért hiányoznak a prózai szerepek is, ezért a tavalyi évadban a Merlin Színházban megcsináltam Esterházy Péter Fuharosok című regényét, mert arra volt vágyam. Ott például kísérleteztünk. Az eredeti mű regény, mi tettük színpadra - bábokkal. Ez fontos dolog volt az életemben, kicsit pótolta a hiányérzetem. Ugyanilyen fontos vállalkozás Bereményi Géza Légköbmétere, ahol nekem kell megteremtenem a helyzetet, hogy létrejöhessen egy bemutató, hogy együtt játszhassunk: nekem van pénzem. De azt gondolom, nagyon fontos, hogy minél több színház legyen. Itt például a szerző személye, és az előadások időpontja (éjszaka játszunk) olyan közönségréteget vonz, amely máshová nem menne el. Márpedig nagyon kell, hogy a fiatalok a videótól visszaszokjanak a színházba. □ A Vígszínház most egy évre, a felújítás időszakára bezár. Mintha ez is jelképezné a színházban végbemenő generációváltást. • Már az is jelképes dolog volt, amikor bezártuk az épületet és csináltunk egy nagy összejövetelt. Oda bárki bejöhetett. Abban a műsorban mindenki szerepelt, Benkó Gyuszi bácsi vagy Tábori Nóra, aki építette a színházat a háború után. És akik olyannak ismerték a régi épületet, amilyenné most átalakítják. Ezzel valóban lezárult egy korszak. Lehet, ilyen időknek kellett eljönnie, hogy az épülettel együtt a mi lelkűnkben is valami új kezdődjék. □ Most egy éven át sátorban játszanak majd. Kissé szokatlan megoldás... • Terveket láttunk, de hogy ez valóban miként fog működni, üzemelni, kinézni, és a közönség mit fog ehhez szólni, azt csak találgatjuk. Mindenesetre roppant izgalmas, és biztos, hogy mindenki erről fog beszélni... Alapítványi nyertesek megyénkben A Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól megyénkben a következő pályázók kaptak támogatást. Művelődési Ház (Bogács) Nemzetközi ifjúsági táborok rendezése Bogács községben 37.000 Ft; Művelődési Ház (Boldva) Támogatás kérése a néptánc csoport nyári táborozásához. 20.000 Ft; Közművelődési Intézmények (Encs) 18. olvasótábor Encs és térsége általános iskola felsőtagozatos tanulói részére. 88.000 Ft; Közművelődési Intézmények (Encs) Felvidéki Népfőiskola, Felvidék történelme és hagyományai az ott élő magyarság mai helyzete. 100.000 Ft; Közművelődési Intézmények (Encs) Országos Amatőr Képzőművészeti Alkotótábor 88.000 Ft; Tóth Ágnes, Általános Iskola (Harsány) Művelődési és kézműves tábor. 25.000 Ft; Alkotótábori Egyesület (Hidasnémeti) Vizuális művészeti nevelés komplex módon nyári alkotótelepi formában, tehetségfeltárás, tehetséggondozás. 352.000 Ft; Kis- győr Község önkormányzat (Kis- győr) Negyedik családi kézműves szaktábor Kisgyőrben (fafaragás, szövés). 88.000 Ft; Községi önkormányzat (Lak) Regionális hagyományápoló cigánynap egésznapos, gazdagtartalmú programokkal a cigányság felzárkóztatása céljából 50.000 Ft; Községi Ház (Mezőkövesd) IX. Matyófóldi Nemzetközi Néptáncfesztivál 150.000 Ft; Községi Ház (Mezőkövesd) Északmagyarországi Fúvószenekari fesztivál 120.000 Ft; Matyó Népművészeti Egyesület (Mezőkövesd) Népművészeti gyermektábor szervezésének támogatása 20.000 Ft. (A lista közlését következő számunkban folytatjuk) Rajz a szere tétről Budapest (ÉM) - A budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon kilencven éves jubileumának alkalmából országos gyermekrajzpályázatot hirdet általános iskolásoknak alsó és felső tagozatos kategóriában. A pályázat meghirdetői azt kérik, hogy a rajzok Minna Jantti „Szeretnék valakit” című verséhez készüljenek: „Szeretnék valakit, aki velem nevetne! Szeretnék valakit, aki velem sírna. Szeretnék valakit, aki néha magamra hagyna, mégis mindig nálam lenne.” A pályaművek szabadon választott technikával készülhetnek, maximum A/3-as méretben, a pályázó neve, osztálya, pontos címe és a rajztanár nevének feltüntetésével. Beküldési határidő 1993. szeptember 10. Cím: Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, 1145 Budapest, Mexikói u. 60. A zsűri elnöke Macskássy Izolda grafikusművész. Az értékes díjak mellett a legjobb alkotásokat idén szeptemberben a Stefánia Galériában állítják ki. Színházak és tárlat Szeged (MTI) - A Szegedi Szabadtéri Játékok kiegészítő programjaként megkezdődött a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, amely az idén harmadik alkalommal kínál utcaszínházi látnivalót is a közönségnek. A csütörtökig tartó programban tíz hazai és öt külföldi csoport mutatkozik be a Széchenyi és a Dugonics téren, illetve a régi zsinagógában, a tudományegyetem auditorium maximumában és a Bálint Sándor Művelődési Házban. Visszatértek a korábbi találkozókról már ismert alternatív színházak is Szegedre, több társulat viszont első ízben vesz részt a találkozón. Korábban évenkénti váltással nyári tárlat, illetve festészeti bi- ennálé fogadta Szegeden a nyári fesztivál idején a képzőművészet kedvelőit. Elhatározták, hogy minden harmadik esztendőben Szeged külföldi testvérvárosaiban, illetve testvérmegyéiben élő alkotóknak nyújtanak bemutatkozási lehetőséget. Most, első alkalommal Testvéri diptychon címen mintegy 110 alkotással vajdasági és Temes megyei festő- és szobrászművészek, grafikusok állítanak ki a Szegedi Képtárban. Ismét Anna-bál Mezőkövesd (ÉM) - Idén immár harmadszor rendeznek An- na-bált a mezőkövesdi Sportcsarnok és Szabadidőközpontban. Igaz, kicsivel a jeles névnap beköszönte előtt, de így legalább minden táncos lábú hölgy és gavallérja kipihenheti a hét végén báli fáradalmait. Július 23-án, pénteken ugyanis este 7 órától egészen szombat hajnalig tart majd a Korda-Balázs duó műsorával, divatbemutatóval és szépségkirály- nó választással fűzerezett mulatság. A legszebbnek ítélt hölgy a korona mellé egy hetes olasz tengerparti nyaralást is kap Jesolo- ban, de értékes ajándékok várnak az udvarhölgyekre, sőt a további helyezettekre is. Eszperantistáknak Miskolc (ÉM) - Az „Eszperantóért” (Pro Esperanto) Könyvkiadó Eredeti modem próza címmel új kiadványsorozat megjelentetését tervezi. Ennek keretén belül minden évben kiadják a hozzájuk elküldött, eszperantó nyelven megírt meséket, novellákat, regényeket. A beküldési határidő természetesen folyamatos. A krimiket, illetve a sci-fi és horror történeteket külön kötetben jelentetik meg, ezek beküldési határideje ez év novembere. A lírai műfajok első kötetét 1994- ben kívánják megjelentetni. A versek mellé két feljegyzést is kérnek, egyet a szerzőtől, egyet pedig egy irodalmi szakértőtől. A kiadó címe: Pro Esperanto, Postfach 28. A-1014 Austrio.
