Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Július 8., Csütörtök----------APROPÓ----------­S femCe Filip Gabriella / Éppen a tegnapi lapszámunkban ír­tunk arról, hogy Nagy Feró felcsapott templomvédőnek. Július 24-én a me- gyaszói sportpályán a református temp­lom felújításáért rendezett jótékonysá­gi koncerten hirdeti majd igéit. De a templomos lovagnak előbb ki kell állnia a hadsereg próbáját. Mielőtt megkezdené első honvédnevelő koncert­sorozatát, szakértői zsűri előtt vizsgázik a rocksztár. De nevezzük inkább szem­lének az eseményt, hiszen a testületben egyetlen muzsikus sincs, valamennyi­en magas rangú katonák. Fontos hon­védő munkájuk része lett a zenehallga­tás. Szükség is van erre, hiszen neveze­tes hazai hadi eseménynek ígérkezik a július 8-tól 19-ig tartó Feró-hadműve­let. A zsűri értékelési szempontjairól semmit sem lehet tudni. Csak feltételez­zük, hogy megvizsgálták a külső meg­jelenést, az egészségügyi alkalmassá­got, kikérdezték, hogy tényleg volt-e csirkedarálás, és megkérték: ne tolja le a nadrágját. Nyilván külön pontozták a zenét, az éneket, a szövegmondást. Esetleg történészek és ideológusok bevo­násával ellenőrizték a Nagy Feró-féle történelmi leckék pontosságát, elfogu­latlanságát. A hűvösvölgyi kaszárnyá­ban tegnap délután három órára tűzték ki a rockszemle időpontját. Csak ez után vonulhat be a laktanyákba a had- rqcksztár. Úgy látszik, a református egyház ke­vésbé bizalmatlan, mint a katonaság. A nagytiszteletű urak nem tartanak előze­tes meghallgatást. Templomvédő tevé­kenységéhez Nagy Feró megkapta az áldást. Bár a fővédnökséget nem vállal­ta el a püspök úr... Vitatkozó Fókusz Miskolc (ÉM - CsM) - Vajon tudjuk-e (és ha nem, miért?), hogy a Miskolci Képtár 14 ezres műtárgygyűjteménye az ország­ban csak a Nemzeti Galériához hasonlítha­tó? Többek között erről is olvashatunk a Fókusz júniusi számában - a 250 év ma­gyar művészete című, Goda Gertrud által rendezett tárlat kapcsán. Végvári Lajos művészettörténész értékelő szavai nemcsak a kiállítást megrendező kolléga munkájáról szólnak, de ráláthatunk általuk a nagy­részt raktárban álló gyűjtemény gazdag­ságára is. Ugyancsak a „képzőművészet” címszó alatt olvashatunk Tenkács Tibor (a Miskolci Galériában még nyitva tartó) élet­műkiállításáról, illetve Kavecsánszki Gyu­la és Raffai Kinga, sajnos már nem látha­tó tárlatáról. Évek óta vitatott a művelődési házak hely­zete, sőt feladata is. Mezei István tollából jelent meg írás erről korábban a Fókusz­ban, most ezekhez csatlakozik Csáki Imre, aki a lillafüredi rendhagyó igazgatói érte­kezletről számol be - időnként vitatkozva vele, időnként kiegészítve azt. Folytatódik a színjátszófesztivál-történet is, és megje­lent egy írás a könyvünnepről. Egészen új témaként kapott szót két írásban is az öko­lógia, méghozzá „alulnézetből”: azokról a lehetőségekről szól, amelyekkel mi magunk is élhetünk. De az eredendően közoktatási lap a nyári vakáció kezdete után sem nélkülözheti az iskolai témákat. Kell-e pedagógusnap? És ha igen, akkor milyen? Ézt kérdezi dr. Lé- nárt Béla köszöntőként közreadott, önma­gával is vitatkozó írásában. Majd nevelési kérdésekkel föglakoznak. Az angol óvodák­kal egy tanulmányút ürügyén — és lírai hangvételű írásokban azokkal a problé­mákkal, melyek nemcsak a pedagógusnak, de a magánembernek teszik fel nehezen megválaszolható kérdéseiket. Erkel a téren Miskolc (ÉM) - A korábbi évekhez hason­lóan az idén is több alkalommal ad térzenét az Erzsébet téren és Tapolcán a MÁV Kon­cert-fúvószenekar. Július 9-én, pénteken délután öt órától az Erzsébet téren adnak koncertet, 11-én és 18-án Tapolcán muzsi­kálnak. Műsorukban az évforduló tisztele­tére először Erkel-műveket játszanak, de felcsendülnek népszerű keringők, indulók, polkák, operett- és musicalrészletek. Keresztelés a Kalákán Miskolc (ÉM) - Gryllus Dániel­nek nincs még keresztgyermeke. Ám ez már nem lesz sokáig így, hiszen fogantak gyermekek a ta­valyi Kaláka fesztivál ideje alatt is. Akadnak ugyan olyan embe­rek, akinek nem túl nagy ese­mény ez a fesztivál, ezért nem ké­rik fel a Kaláka valamelyik tag­ját, hogy legyen gyermekük ke­resztatyja, ám van egy ifjú pár, akik igencsak számontartják az időpontot. Úgyhogy keresztelő lesz a Kalákán, s Gryllus Dániel a keresztszülő. Vasárnap délelőtt 11 órától az evangélikus temp­lomban tartják a nagy eseményt, az istentiszteleten természetesen a folkfesztiválon fellépő együtte­sek tagjai énekelnek. A Kaláka Nemzetközi Folkfesz- tivál idén háromnapossá bővült, így már július 9-én, pénteken is lesznek programok. Este hét órá­tól a Rónai Sándor Művelődési Házban verskoncert kezdődik, ahol Bródy János, Gryllus Vil­mos, a Kaláka illetve Selmeczi György „verséneklők” adják elő többek között Cselényi Béla, Ka­lász László, Kukorelly Endre és Vári Fábián László költeményeit. Este 10 órakor a Kossuth utcai Gryllus Dániel, a keresztapa Muzsikáló udvarban folk- és jazz- koncert kezdődik, ahol a SzaMa- Ba együttes, a Montanaro Trio és a Makám együttes szerepelnek. Az ősi helyszínen, a Diósgyőri várban szombaton délután há­rom órakor kezdődik a program, a még kevésbé ismert együttesek mutatkoznak be, sőt össze is mé­rik egymással tudásukat. Délu­tán öt órakor a Mákvirág együt­tes lép fel, majd az amerikai Bru­ce Lewis következik, később a Ro- mafolk, a Kosbor, Bakó Katalin, az olasz Agricantus a Hegedős együttes, egy spanyol-magyar ve­gyescsapat, a francia Serge Pes- ce, a csehszlovák Alan Vitousés Zuzana Lapcikova, Écsi Gyöngyi, a szlovákiai Ghymes együttes, Kobzos Kiss Tamás, Ökrös Csa­ba, majd a Vujicsics együttes sze­repelnek, a szombati nap éjfélkor Tatros táncházzal zárul. A vasárnap szintén délután há­romkor kezdődő versenyprogram után öttől Muzsay András, a svéd Leksands Spelmanslag, Sárközy Gergely, Ükrajnából Hvuszt Dmetroa és zenekara, a Kaláka, Franciaországból M. Gentils és P.Benzonana, az osztrák Wiener Tschuschenkapelle, az ír Andy Ir­vine, az Ökrös és a Gőzerő együt­tesek szerepelnek az éjfélkor kez­dődő Sirtos táncház előtt. A program természetesen változ­hat, a biztos csak annyi, hogy a 14. Kaláka Folkfesztivál is ugyanolyan színvonalas lesz, mint az előző tizenhárom. » A martinász és a forgóajtó Miskolc (ÉM-CsM) - A vancou- ver-i világkiállítás állítólag úgy kezdődött, hogy egy lerobbant ipartelepen egy jó fantáziájú mű­vész berendezett egy alkotóhá­zat. Azután lett ott galéria is, majd kávéház és boltocskák, vé­gül a város legnépszerűbb éjsza­kai korzójává vált az addig pusz­tulásra ítélt terület. Pusztulásra ítélt, lerobbant ipar­telepeink nekünk is vannak. Ál­lítólag világkiállításunk is lesz. Egy-két földtől elrugaszkodott gondolatért pedig Ronyecz Ist­vánnak (SZDSZ-es önkormány­zati képviselő, tizenötév után Ka­nadából és az USA-ból hazatért festőművész) nem kell a szom­szédba mennie. Tehát Expo '96, Miskolc - a la Ronyecz: végy egy porosodó ipartelepet, lehetőleg olyat, mint a volt LKM (a még működő egységeivel együtt), hi­szen ott van mellette a teniszpá­lya, az uszoda, az ifipark - és már kész is a szabadidőközpont. Eh­hez persze kell még némi turista­csalogató. Például? Mi elmegyünk Franciaországba megnézni a gótikát, Olaszország­ba a reneszánszot, ők meg eljön­nek ide megnézni a kommuniz­must. Az autentikusát. Azt csak mi hisszük, hogy nem érdekli őket, mert Amerikában sok ham­burgerárus Lenin-szobrot tesz a bódé elé vendégcsalogatónak. És hát a Trabant is múzeumba ke­rül. Mi pedig összegyűjthetnénk az 50-60-70-esévek művészetét bemutató alkotásokat. A marti­nászlegényektől a valóban jó mű­vekig. A mozikban (ezekben az ipari csarnokokban hatalmas a tér, micsoda mozikat lehetne csi­nálni!) régi filmeket vetítenének, olyanokat, mint most a tévé ket­tőn szombat éjszaka. Felállíthat­nánk egy panoptikumot (akár mozgó panoptikumot!). Az ipari vágányokon végre beindulhatna Pelikán elvtárs álma, a szocialis­ta szellem vasútja. Lehetne ló- dent venni az üzletekben, meg mindent, ámi ma már csak kel­lék. Ez lenne az egyik fele a ter­veknek. Azután: a városnak csak zenei élete van, igazi hangversenyter­me nincs. Bár megújul a városi galéria, kiállítóteremből sohasem elég. És hová lett a kézművessé­günk? Szerencsére vannak nép­művészeink, és újra oktatnak igazi mesterembereket is. A Gá­bor Áron Műszaki Középiskolá­ban, iparművészeti oktatásra tö­rekszenek a Matura Gimnázium­ban, és nem kellene felépíteni a művészeti gimnáziumot: kaphat­na ebben az idegenforgalmi-ke- reskedelmi-művészeti központ­ban egy épületet. Miért kell nekünk arra a piacra törekednünk, ahol épphogy csak megtűrnének minket, mert maxi­mum olyat tudunk, mint a többi (lásd: nagyipari fémgyártás, sőt az új mentsvár, a fegyvergyártás is). Csináljunk olyat, amilyet csak mi tudunk! Nyugaton már kinőttek a konfekciókorszakból. Az egyedit keresik, azért hajlan­dók mélyen a zsebbe nyúlni. Kü­lönösen, ha megállhatnak a ko- vácsmühely, a korongozóasztal előtt, és nemcsak a piár kész, de a készülő félben levő áruban is gyönyörködhetnek. És mi lenne a még működő üzem­részekkel, a bennük dolgozó em­berekkel? Semmivel sem nehe­zebb sört csapolni, mint folyé­kony vasat — mondja Ronyecz Ist­ván. És azt is mondja, tudja, az átalakításhoz pénz is kell. De nem igaz, hogy nincs! Csak meg kell találni azt az eladható termé­ket, amivel elő lehet csalogatni. Hogy ha az ő ötlete ilyen „csalo­gató” és nem annyira földtől elru­gaszkodott, mint elsőre tűnik, mi­ért nem valósítja meg? Mert ő öt­letember és nem üzletember. Két dolgot azonban nagyon megta­nult. Az egyik, hogy sárba ragasz­tó szemlélet, amire neveltek min­denkit: a nyugdíjas állás, az egy szakma, az irtózás a változ(tatjástól. A másik, hogy az USA-ban azt mondják: vigyázz a magyarral, mert utánad lép be a forgóajtóba, de előtted jön ki! Hogy ez az életrevalóság csak a „kivándoroltak” sajátja lenne, azt viszont nem hiszi... Régi nyarak, enyhe telek... Miskolc (ÉM - FG) - Kedden dé­lután megjöttek a fővárosi művé­szek: Bánsági Ildikó, Bács Fe­renc, Sáfár Mónika, Csömör Csil­la, Méhes László, Csernus Mari­ann, Igó Éva, Szélyes Imre... és a szabadtéri játékok fő ellensége, az eső. De estére elvonultak a felhők, és a Horváth kertben, Budán min­dig kellemes nyári a lég, valamint Bács Ferenc tekintete is megme­lengeti a női szíveket. így meg­tarthatták A régi nyár című ze­nés játék első bemutatóját a ta­polcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon. A Budai Színkör 1928-as ősbe­mutatója óta mindig biztos sikert hoz a Békeffi-Lajtai szerzőpáros művének bemutatása. Hiába, szeretjük a szép meséket! Ábrán­dozhatunk örök szerelmekről, ré­gi szép nyarakra emlékezhetünk, együtt énekelhetjük az ismert slágereket a népszerű színészek­kel — ha tudjuk. Mert a mostani bemutató egyik meglepetése az volt, hogy kicsit másképpen szól­tak a dalok, mint ahogyan eddig hallhattuk. Időnként mintha a saját paródiájába fordult volna a Még két alkalommal, ma és holnap este fél kilenctől láthatják az érdeklődők az előadást Fotók: Dobos Klára műfaj. De mindig sikerült vissza­rántani a közönséget az álomvi­lágba. És ahogy ezt Békeffi Ist­ván megírta, minden jóra fordult, a szerelmesek egymáséi lettek, mindenki megtalálta a párját és boldogan énekelhették a finálét. A közönség pedig kicsomagolódz- hatott a plédekből, hálózsákok­ból, az eső ellen hozott fóliákból. És sóhajtozhatott: hol van az a nyár... Fesztiváli Torzó Miskolc (ÉM) - A torzó a XIX. század végén a szobrászatban önálló műfajjá vált. Úgy műfaj, mint a költészetben az óda, a szo­nett, zenében a rondó, festészet­ben a tájkép vagy a csendélet. A torzó jellemzője az a kifejező erő, mely egy-egy antik szoborcsonk­ból is sugárzik. Nem része többé egy elképzelendő egésznek, de a szépség örök akkor is, ha a mú­landóság láthatóan rányomta bé­lyegét. Á Miskolci Nyári Fesztivál kere­tében július 12-én hétfőn délután négy órakor nyitják meg a Mis­kolci Galériában a Torzó című ki­állítást. Megnyitó beszédet mond Dippold Pál, az Élet és Irodalom szerkesztője. Operagála Budapest (MTI) - Erkel Ferenc halálának századik évfordulója alkalmából — az Erkel-emlékév országos rendezvénysorozatához kapcsolódóan - a Szabad Tér Színház nagyszabású operagálát mutat be szombaton és vasárnap este (esős idő esetén hétfőn), a Margitszigeti Színpadon. Ruitner Sándor szerkesztő, vala­mint Kürthy András rendező a zeneszerző valamennyi operájá­ból válogatott, így a közönség ab­ban a ritka élményben részesül, hogy nyomon követheti Erkel operaszerzői pályájának vala­mennyi szakaszát. A két estén az Operaház kiváló­ságai — Melis György, Ilosfalvy Róbert, Iván Ildikó, Ulbrich And­rea, Bándi János, Daróczi Tamás, Sümegi Eszter, Frankó Tünde, Kálmándi Mihály - lépnek fel, s meghívott vendégként szerepel a Kolozsvári Magyar Opera éneke­se, Hercz Péter. A karmester Er­délyi Miklós lesz, a műsorban közreműködik a Honvéd Együt­tes tánckara és énekkara, a Ma­gyar Rádió énekkara és Szimfo­nikus Zenekara. Könyvek könyve Vizsoly (ÉM) — A Vizsolyi Biblia megjelenésének 403. évforduló­ján ünnepi istentiszteletet tarta­nak július 10-én, szombaton déle­lőtt 10 órakor a vizsolyi reformá­tus templomban, igét hirdet dr. Márkus Mihály püspök. A temp­lom falán elhelyezett emléktáblát Fekete György helyettes állam­titkár avatja fel, majd dr. Ötvös László lelkipásztor tart előadást a Bibliáról. Művész és királyfi London (MTI) — Marton Lász­lót, a gyönyörű köztéri szobrok, köztük a korzói „Kis királylány”, a parlament melleti „A Dunánál” (József Attila), a Liszt Ferenc té­ri Liszt-szobor és a mezőtúri Dó- zsa-szobor alkotóját Angliában vendégül látta Károly walesi her­ceg és elbeszélgettek a londoni köztéri szobrok állapotáról. A brit trónörökös, azért hívta meg a magyar művészt highgro- ve-i kastélyába, hogy megismer­je Marton Lászlót, kinek műveit eddig csak távolról tisztelte. Szó volt egy angliai magyar szobrá­szati kiállításról, amelynek véd­nöke és megnyitója Károly her­ceg lenne. Másfelől a herceg fel­kérte Marton Lászlót, hogy bírá­ló szemmel tekintse meg a trónö­rökös patronálta építészek kiállí­tását. Károly herceg, a „Vállalkozás a közösségben” és más életminő­ség-javító mozgalmak lelkes tá­mogatója - egyebek közt a londo­ni Szent Pál székesegyház lélek­telen környékének stílusos áta­lakításáért küzd —, a magyar mű­vészetek iránt is érdeklődik. Elis­merésül Marton László ajándék­ba adta a trónörökösnek a „Kis királylány” kisméretű változatát. A trónörökös saját maga festette akvarelljeinek dedikált kötetével viszonozta az ajándékot.- A herceg nagy szeretettel festő képzett amatőr. Egyetértettünk abban, hogy a művészetben min­dent szabad, csak hazudni és unalmasnak lenni nem szabad — mondta a találkozás után Mar­ton László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom