Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

12 ESZAK-Magyarország 1993. Július 7., Szerda Szólástér SZDSZ válasz egy nyílt levélre Tisztelt Tóth Bertalan Polgármester Úr! Az Ön június 22-i nyílt levelében megje­lent néhány félreértés és jogos aggály jó al­kalmat teremt arra, hogy a Szabad Demok­raták agrárprogramjáról szóljak.Először is: programunk lényege kezdettől fogva épp az a „földhözragadt” realizmus, amit Ön szemrehányva számon kér rajtunk. A ma létező gazdálkodási szokások, szándékok, felszerelési és infrastrukturális adottságok alapján lehet és kell biztosítanunk mező- gazdaságunk folyamatos működését. A kor­mánypártok mezőgazdasági jogalkotását és a kormány téveteg agrárpolitikáját épp azért bíráltuk (és ezért dolgoztuk ki — saj­nos visszhang nélkül - minden törvényja­vaslat alternatív koncepcióját), mert osz­tályharcos hevületükben és soha összefüg­gően végig nem gondolt ábrándjaiktól ve­zetve nem figyeltek arra, hogy a tulajdono­si rendszer átalakulása könnyítse és ne ne­hezítse a résztvevők egyezkedéseit, a fold és az eszközök együttmozgását. így ezek a tör­vények és ez a politika nem az üzemrend­szer átalakulását, hanem pusztulását segí­tették. Másodszor minden lelkiismeretes politikai programhoz hozzátartozik a gazdasági és szociológiai adottságok és lehetőségek számbavétele. Ennek alapján úgy becsüljük (és nem pedig tervezzük!), hogy az a több mint egymillió család, aki ma - a válság és a zűrzavar miatt fogyatkozva - rendszeres árutermelést végez, döntő többségében to­vábbra is mellékfoglalkozású gazdálkodó marad. (Legjobb esetben is csak néhány tízezren tudnak és akarnak „farmerek” len­ni.) ezek a mellékfoglalkozású gazdálkodók körülbelül a művelt terület 20 %-át veszik igénybe. A földterület 80 %-án tudnak így gazdálkodni a hivatalos gazdálkodó szerve­zetek. Ezek pedig három üzemforma típus­ba sorolhatók: kertészeti vállalkozások kö­zépparaszti típusú - ideális esetben tanya­si - gazdaságok és amerikaias méretű óri­ásfarmok. A területi adottságok, a kialakí­tott infrastruktúra hasznosítása, a tejter­melés, a vetőmagtermelés és a biotermelés sok típusának technikai szükségletei, a for­góba illesztett zöldségtermelés mind-mind azt teszik ésszerűvé, hogy az amerikaias óriásfarmok foglalják el a terület nagyobb részét. Az óriásfarmok jogi formájukban nagyon különböznek már ma is. Van ame­lyik egy szövetkezet vagy szövetkezetből létrejött Rt. (esetleg Bt.) többé-kevésbé önálló része. Van amelyik szövetkezetből kivált csoport kisszövetkezete vagy kft.-je. Van amelyik családi vállalkozás - például a kárpótlási jeggyel rendelkező rokonok és ismerősök társulására alapozva, ahogy Zsí­ros Géza vállalkozása kialakult. De lehető­séget kell teremteni új típusú szövetkezeti és egyéb társulási formákra is. Harmadszor: természetesen nem a politika dolga, hogy rákényszerítse az emberekre, milyen formák közt gazdálkodjanak. Az azonban ránk tartozik, hogy elhárítsuk azo­kat a jogi akadályokat, amelyek egyik vagy másik működőképes forma stabilizálódá­sát fenyegetik. A mi dolgunk, hogy a léte­zőt tisztelve megtaláljuk a jövőhöz formá­lódás lehetőségét. A mi dolgunk, hogy segít­sük a mezőgazdasági üzemformák sokszí­nűségét, mert csak az a nemzetgazdaság versenyképes, amelyik vállalat- és vállalko­zásszervezetében is változatos. Az agrárpo­litika legfőbb feladata azonban nem ez. Fő figyelmünket azokra a piaci és új szövetke- zési formákra fordítjuk, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelő fel tudja mérni esé­lyeit. így ésszerűen tudjon dönteni arról, mibe érdemes belefognia és mibe nem, mi­ben van együttműködésre utalva és kikre. Nem azzal kell ma törődnünk, hogy hogyan alakult vagy alakul ki egy-egy üzem, ha­nem, hogy stabil szerephez, biztonsághoz és tervezhető jövőhöz jusson a benne dolgozó. (Aki reményeink szerint a jövőben is társ- tulajdonos.) Programunk, ahogy 1989-90-ben, úgy most is elsősorban az agrárium, a hozzá szüksé­ges ipari, kereskedelmi és pénzügyi rend­szer fölépítésének kérdéseivel foglalkozik. Ehhez az építkezéshez keressük a vitapart­nereket és a társakat. Pető Iván Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a Szólástérben közölt írások - válasza­ink kivételével - nem a szerkesztőség állás­pontját tükrözik. Természetesnek tartjuk, hogy különböző politikai megközelítésből fogalmazódnak a hozzászólások. Mi tiszte­letben tartjuk ezek tartalmát, de teijedel- mi okok miatt alkalmasint kénytelenek va­gyunk tömöríteni. Természetesen e rovat­ban sincs helye a gyűlöletet szító, a mások személyiségi jogait sértő közleményeknek. Ki a szélsőséges, ki a jobb és baloldali! Nagy«n régi előfizetője és olvasó­ja vagyok az Észak-Magyaror- szágnak. Most is kezembe vettem a lapot a június 23-it és rögtön megragadta a figyelmemet egy cikk, amelyet Három az igazság címen írtak. Elolvasása után kis­sé bosszúsan felhívtam a cikk író­ját. Elbeszélgettünk, természete­sen nem értettünk egyet. Ezért meg is egyeztünk, hogy leírom a véleményem. A cikk úgy kezdődik, hogy bekö­vetkezett, amit vártunk! Már­mint kik várták, igen tisztelt cikk írója? Mert mi munkások meg­voltunk nélkülük. Nekünk nem hiányzott a Csurka csapat. Mi 1990-ben sem szavaztunk rájuk, nem kívántuk őket a parlament­be. Jobban éreztük magunkat ad­dig, amíg a lóversenypályán vol­tak. Cikkét folytatva szemérme­sen elhallgatja azt az igazságot, amit mindenki tud, hogy ezzel a már parlamentbe lévő négy jobb­oldali frakció mellé csatlakozik az ötödik a szélső jobboldali. Hogy mitől szélsőjobboldali? Kér­dezze meg Tom Lantost, ameri­kai képviselőt, vagy a magyar zsi­dóságot, vagy éppen a bennünket körbevevő országokat. A cikk író­ja örömmel konstatálja azt a tényt, és boldogan leírja, hogy ez más pártokkal nem sikerült! A más pártokhoz sorolja Torgyánt, Pozsgayt, Bírót, még a köztársa­ságiakat is. Nem tudom, ők mit szólnak hozzá? Ezután a KDNP következik! Le­írja Surján elnök óhaját, amely úgy szól, hogy a következő válasz­tásokon jó lenne ha csak hárman jutnának a parlamentbe, termé­szetesen ők a keresztények, a li­berálisok és valamelyik szocialis­ta párt. Óhajnak nem rossz, csak van egy kis hibája. A jelenlegi helyzetben ezt rajta kívül senki sem akaija. Közben, ha igaz, lesz egy választás is. Ekkor már re­méljük, hogy nem a vágyakra, hanem a meglévő valóságra fog­nak szavazni. Azok is, akik 1990- ben nem hitték el, hogy ha a jobboldalra szavaznak, mit ve­szíthetnek. Hogy bezárt bányá­kat, üzemeket és szétvert tsz-t fognak kapni a szavazataikért. És hogy 1 millió embertől elve­szik az alapvető emberi jogot a munkához való jogát. Hárommil­lió embert a koldulás szintjére süllyesztenek. A következő vá­lasztásokig reméljük észhez tér­nek és tudják majd, hogy hová szavazzanak. Ezután a szocialis­ták következnek, leíija egyesülé­si szándékukat, de szinte szá- monkéri, hogy az MSZP-nek mi­ért nem szólnak. Szerintem jól tették! Hiszen ez a párt már olyan messze van a baloldaltól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez nem baloldali párt! Ugyanilyen fenntartásai nincsenek a jobbol­dallal szemben, hiszen tőlük ta­lálkozót kér, tanácsot osztogat. A cikk végén érezhetően lejárató szándékkal megnevez egy olyan pártot, amilyen már nincs is az országban. Ézt nem tudja a cikk írója, de azt tudja, hogy szélső baloldali. Mikor rákérdeztem, a munkáspárttal próbálta azonosí­tani. A szélsőségre már nem adott választ. így van ez tisztelt olvasó. Egy most megalakult frakció, aki kijelenti magáról, hogy párt, vannak összesen 11-en és róluk az egész világ tudja, hogy szélső jobboldaliak, csak a cikk írója nem. Egy olyan pártról, ami­lyen már nincs is az országban, arról viszont biztosan tudja, hogy szélső baloldali. Hogy mitől szélső jobboldali egy csoport azt már leírtam. De hogy mitől szélső baloldali egy párt, azt most öntől kérdezem tisztelt cikkíró? Ha a munkáspártra gondol az egy új párt, és nem utódja a régi MSZMP-nek. Az utódpárt az MSZP. Aki igényt tartott a mi, munkások munkáink árán létre­jött pártvagyonra és azt úgy szét­osztotta, hogy a vagyon létrehozó­inak még egy írógépet sem ha­gyott. Igényt tartott a tagságnak azon részére, akik az elmúlt rendszer haszonélvezői voltak. Az ő gyűjtőpártjuk lett. De ugyani­lyen buzgalommal már nem tar­tott igényt a múlt rendszerben el­követett hibákra, pedig ő miat­tuk került ilyen helyzetbe a párt és az ország. A hibákat megpró­bálja az újonnan alakult munkás­párt nyakába akasztani, pedig köztünk már egy köpönyeges sincs. Mi '89 után lettünk pártta­gok, amikor már láttuk, hogy a párt megtisztul. A szó szoros ér­telmében visszautasítjuk a szél­sőséges jelzőt, mi nem szolgál­tunk rá. Ebben a pártban nem szítanak sem faji, sem etnikai, sem politikai gyűlöletet. Itt soha nem mondták, hogy meg kell a kormányt buktatni, nem szervez­nek harag napját, nem szervezik a televízió, rádió elnökének levál­tására tüntetést. Nem hallgattat­ják el Göncz Árpád köztársasági elnököt, nem döntögetnek szob­rot és nem sírnak 56 áldozataiért, pedig ezen az oldalon is voltak. Nem hirdetik, hogy patak vér fog folyni és Önök tisztelt újságírók mégis miránk aggatják a szélső­séges jelzőt. Végezetül arra kérem tisztelt Gö- römbölyi László urat, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkekkel ne próbálja lejáratni a pártot és fél­revezetni a politikával nem min­dennap foglalkozó egyszerű em­bert. Kertész János agronómus Néhány kiegészítő, pontosító megjegyzés Mindenekelőtt elnézést kell kér­nem Öntől, tisztelt Kertész Já­nos, mert bár szándékaim elle­nére, mégis megbántottam Önt. Leveléből - amelyhez engedjen meg néhány megjegyzést -, lega­lábbis ezt olvastam ki. Az, hogy másként gondolkodunk a politikáról, egyáltalán nem baj, a magam részéről ezt természe­tesnek tartom. A másság, a más­ként gondolkodás önmagában senkit sem minősít, a vélemény szabadságát igazán meghozta a rendszerváltás. Azt gondolom vi­szont, hogy ez nem tévesztendő össze a belemagyarázás és a fél­reértelmezés szabadosságával. Azért tartom fontosnak ezt meg­jegyezni, mert amiket Ön az én írásomnak tulajdonít, azok több­sége abban egyszerűen nincs ben­ne. El lehet olvasni, össze lehet hasonlítani... Van azonban két kérdés, amiben, belátom, nem voltam elég pontos; az én hibám is, ha félreérthető volt a fogalmazás. Az egyik a szél­sőjobb és a szélsőbal fogalmának használata. Őszintén szólva azt gondolom, ezeken a fogalmakon régen túllé­pett az idő, sokkal bonyolultabb társadalmi képződmények a mai pártok, mintsem hogy ilyen egy­szerűen lehetne meghatározni a helyüket, szerepüket. Mégis használjuk őket, mert egyelőre jobbat nem talált magának a kö­zélet nyelve. A Magyar Igazság Pártot azért írtam egyszerűen jobboldalinak, mert a jelenlegi politikai palettán is érzékelek olyan tényezőket, amelyek attól jobbra állnak. Önt idézem: aki patak vér folyásáról beszél a Par­lamentben, azt én igenis jobbra látom a Magyar Igazság Párttól. Ugyanakkor leginkább balra — hangsúlyozom, a mai politikai szituációban — az MSZMP-t, il­letve ma már a Munkáspártot is­merem. Hangsúlyozom: a szélső nálam nem feltétlenül szinoni­mája a szélsőségesnek! A korábbi név használatáért bo­csánatot kell kémem. Elismerem a pontatlanságot, de nem hiszem, hogy ez az olvasó számára megté­vesztő lett volna. A Munkáspárt elnöke ugyanaz a személy, mint az újjáalakult MSZMP elnöke volt. Ez tény, mint ahogy az is tény, hogy a szóbanforgó párt az MSZP megalakulása után nem Munkáspárt néven jött létre (ez­zel mintegy szakítva az MSZMP- örökséggel), hanem az MSZMP nevet választotta, sokunk számá­ra jelezve ezzel az MSZMP-ha- gyományok vállalását. Hogy a névváltoztatás, az Ön le­veléből is kitűnő szándékok mek­kora társadalmi támogatásra ta­lálnak, az hamarosan kiderül. Egy évet sem kell várni, jönnek a választások, amihez sok sikert kí­vánok Önnek és elvtársainak. Görömbölyi László Az érem másik oldala a D4D ügyben A December 4 Drótművekről megjelent híradások azt sugall­ták, mintha az egész ügyből az lenne a legfontosabb tényező, hogy az APEH a felszámolási el­járás közzététele előtti foglalásá­val veszélybe sodorhatja a gyár működőképességét. Ilyen követ­keztetések levonásához ismerni kellene a lefoglalt ingóságok összetételét. Nem hinném, hogy az igazgatói bútorok, színes Tv, néhány targonca, az amúgy is „piác nélküli” késztermék lefogla­lása okozná a gyár végső tragédi­áját. Ezen intézkedések előtérbe helyezése csak arra jó, hogy elte­relje az emberek figyelmét az iga­zi tragédiát okozó tényezőkről. Arról a felelőtlen kormányzati magatartásról, amit az akkori ipari miniszter Szabó Iván, és a privatizálásokért felelős Szabó Tamás ígérgetéseiben öltött tes­tet. Ennyit ér a miniszterek sza­va? A tehetetlenségük és az ÁVÜ taktikázása miatt lehet, hogy több száz ember kerül az utcára. A közvélemény ítélete most az APEH-ot ostorozza, pedig nem volt szerepe a gyárat ide juttató döntésekben. A tények arra en­gednek következtetni, hogy a kor­mányzat teljes közönnyel hagyja sorsára Borsod megye nagy ipari üzemeit, ezáltal sorsukra hagyva a több tízezer dolgozót, akiknek a megélhetést jelentette a gyár. Az APEH lépésére visszatérve, más megvilágításból is lehet érté­kelni intézkedéseit. Ugyanis a so­rozatos üzem leállások, munka­hely megszűnések, újabb költség- vetési kiadásként jelennek meg munkanélküli segélyre, egyéb szociális támogatásra szorulók formájában. Ezen segélyek fede­zetének biztosítására újabb be­vételekre van szükség. Az APEH tehát e szociális ellátásra szoru­lók érdekében is igyekszik minél több bevételre szert tenni. Lát­hatjuk, hogy az éremnek másik oldala is van. Hogy miért éppen az amúgy is nehéz helyzetben le­vő vállalattól próbál bevételt ki­préselni? Biztos vagyok benne, hogy a fog­lalás nem a termelés megbénítá­sára irányult, hanem a termelést nem befolyásoló ingóságok érté­kesítésével akartak bevételhez jutni, a fent említett feladatok, illetve a rászorulók érdekében is. A jogi anomáliáért pedig megint csak a kormány és a jogalkotók a felelősek. Miért nem szüntették meg három év alatt a gyakorlat­ban nap mint nap problémákat okozó joghézagokat? Miért nem alkotnak olyan jogszabályt ami nem ad lehetőséget a privatizáci­óval foglalkozó szervezetnek a felelőtlen, taktikázásra, időhú­zásra, meghiúsítva ezáltal ko­moly üzleteket. A kormány miért engedte, hogy az adósság százmilliós nagyság­rendet érjen el? Ha pedig behaj­tani nem lehet, miért nem enge­di el? Az eleve behajthatatlan tar­tozásoknál - felszámolási eljárás keretében - kormányrendelettel kellene törölni a kamatot, mert nincs értelme a nyilvántartásá­nak. A hároméves tapasztalat bebizo­nyította, hogy a felszámolási eljá­rás alatt álló gazdálkodó szerve­zetek még a felszámolási költség fedezetét sem tudják biztosítani, akkor mi értelme van a kamat és késedelmi pótlék követelések nyilvántartásának? Ezek után a nagybetűs főcímet: „Az APEH az úr a drótgyárban” félrevezetőnek tartom. Annál is inkább mert az APEH köztisztvi­selői közszolgálatot teljesítenek amikor a munkájukat végzik, le­gyen az végrehajtási eljárás le­folytatása. Nem célszerű, ha egy hatalmi pozícióból történő döntés következményeként a dolgozók közhangulata a legalább annyi­ra kiszolgáltatott köztisztviselők ellen irányul. Tóth Mária Miskolc- Úgy látszik, megint valami új frakció alakul.. Grafikák: MTI Fotó KFT- A múltban sokszor akartam hallatni a hangom, de mindig a hallga­tag többséghez tartoztam...

Next

/
Oldalképek
Tartalom