Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
1993. Július 1., Csütörtök Építészeti Világnap ÉSZ Ali-Magyarország 9 „Egy fenntartható világért - válaszúton az építészet” ,Az építészet megfagyott zene.” „Való igaz: mindig volt alapom, ,A mélybe ástam szigorú falat. Ügy hágtam emeletről emeletre. S szerettem a nagy, nemes vonalat. ” IReményik Sándor: Az építész fia / Dr. Horváth Béla Az ember vágya; tevékenysége a szép és rendezett, míves környezetéért, keletkezése és történelme kezdete óta az életfeltételek biztosítása után következett. A barlangrajzoktól napjaink magas technikai és művészi színvonalon megfogalmazott létesítményig széles az értékelhető választék. Az elért eredmények és a megoldások színvonala is erősen szórt, mert a tudatos, a felkészült alkotók, mesterek és jó érzékű szakemberek mellett; a felkészületlenség, a hozzá nem értés, a rövidlátás, a megalapozatlan programok, a haszon- és nyere- ségvágy minden időben kísérőjelenségévé vált az építészeti alkotás folyamatának. Előbbiekkel párhuzamosan és azok ellentéteként élt és erősödött a nép szerény eszközökkel, de jó ízléssel létrehozott építési és alkotó kedve, amely számos - többnyire ismeretlen — tehetséget foglalkoztatott. „Egy lakással az embert csak úgy meg lehet ölni, mint egy fejszével.” ! Adolf Bekre ! Az építés és építészet világa tele van ellentmondásokkal. A rossz és jó, a jó és jobb, a szép és csúnya, a tehetség és szemfényvesztés, a hozzáértés és felkészületlenség, a szerénység és hivalkodás párhuzamai e hivatást mindennél jobban igénybe vette. Mindez az egyszerű hajlék teremtésének természetes és saját erőből is megvalósítható igényére vezethető vissza. A gazdasági lehetőségek mindenkor behatárolták az épület nagyságát. Sokan elfelejtik, hogy szakmai-gazdasági segítséget is azoktól a hiteles alkotóktól várhatnak akik hivatásukat átlag feletti színvonalon gyakorolják. Táj és környezet természetben az építészet vendég és úgy is fee/t viselkednie. Meghatározó döntés az építés helyének megválasztása; a természeti környezet és építmény megfelelő arányának kimunkálása, kijelölése. Az építmények mindenkor térben; számtalanszor a tájban is érvényesülve jelennek meg. A táj; annak növényzete, domborzata, lejtői csaknem kijelölik (behatárolják) az alkotó mozgásterét. A nagyobb méretekből az épület szűkebb környezete felé haladva a létesítményt a település adottságaihoz szükséges illeszteni. A korábban létrehozott utca- és térszerkezethez, építményekhez, szomszédokhoz. Csak a környezet tisztelete, továbbfejlesztése, a „köszönő viszony” fenntartása; mi több lehetőségeinek használata, nyújthat a magunk és szomszédaink számára is jó közérzetet. Az építész fontos feladata az adottságok mérlegelése és a helyes léptékválasztás^az illesztés igényessége és a megfelelő mértéktartás. A magamutogató, a harsogó, a saját alkotást előtérbe helyező, mások alkotását figyelmen kívül hagyó megoldások egyenetlenséget, nyugtalanságot, visszatetszést keltenek. Az építész számára számos technikai lehetőség, légi felvételek, térképek, régi városképek, taet szetek, történeti források és előállítható utcaképi elemzések vannak segítségére az alkotó folyamatban. Az építés meghatározó sorsa a tervezést megelőző program helyes meghatározásában 11 program lényegében mány, szükséglet- és igény kielégítő felmérés, de a megvalósítás előtt, közben és után az építmény anyagi (beruházási és üzemeltetési) költségeivel, megtérülésével, hasznosulásával is számoló dokumentum. Napjaink embert formáló korszakos történeti változásai bizonyítják, hogy a feltételezésekre, utópiákra fűzött túlméretezett programok mennyi értelmetlen és a társadalom számára kevéssé, vagy alig megtérülő eredményt hoztak. Hasonlóan hiba az alátervezés, vagyis a teljesség érvényesítésének hiánya. A jó épület - egyben mint használati tárgy is - létrejöttében az öt funkciónak - megrendeló-ható- ság-tervező-kivitelező-üzemelte- tó — és szervezetnek döntő szerep tartását, ugyanakkor a lehetőségek; a tér használata révén, magatartásával, a tulajdonlás és a működés gyakorlatával maga is részesévé válik e sokoldalú alkotó folyamatnak; kedvező, színvonalemelő vagy csökkentő, seké- lyesítő tevékenysége révén. Technológia „...az „átlagember” számára rideg, semleges homlokzatok, s gyakran börtönszerűen sivár lakások készültek.” I Bruce Allsop / A mindenkori építészeti alkotó folyamat - más művészetektől eltekintve; ahol ezek jelentősége kevéssé jelentős - nélkülözhetetlen része a választott építőanyag, Az edelényi tájház jut. A valóban jó és sikeres alkotásoknál az együttműködési készség, a kritikai szemlélet, az elvszerű következetesség és a kölcsönhatások szemlélete, mérlegelése a Jó csapat munka” megfelelő arányai megteremtése egyaránt része a munkának. Az építés és építészet folyamatában az alapos előkészítésnek az egész műre kiható a hatása. A körültekintés megkönnyíti, hatékonyabbá teszi a végrehajtást, segíti az üzemeltetést. Az ezen időszakban eszközölt szellemi és anyagi ráfordítás később többszörösen térül meg és járul hozzá a sikerhez. Épület és környezet Az épület környezetének ápoltsá- gával, rendezettségével válik csak teljessé. Az elmúlt évtizedek gyakran elkövetett hibája az anyagi erőforrások idő előtti kimerülése, az épületben való gondolkodás elhatalmasodása, az építés alatti túlköltekezés miatt a környezet elhanyagolása. A kapcsolódó - nélkülözhetetlen, kiegészítő- létesítmények, a parkolók, járdák, növényzet, képzőművészeti alkotások, tájékoztató és reklám berendezések; semmi mással nem helyettesíthető szerves részei az épület kulturált működtetésének, az ezek hatására kialakuló jó közérzetnek. Ezért azok megvalósítása szükséges és nem független az épületek rendeltetésétől. Épület és környezet megfelelő arányú kapcsolatában — térben és időben — egyensúly hiány jöhet létre, ha az építési igény és cél „torz”; a lehetséges szebb és jobb jövőt figyelmen kívül hagyó egységei (földszintes garázssorok, a zártkertek „szer- azámoskamrái” stb.) vagy a létrehozott értékek ápolatlansága te- remt egyenetlenséget. „Az a jó város, ahol az ember az utcán is jól érzi magát.” I Illyés Gyula I Az épületek térbeli megjelenése; utcák, terek és azok csoportjai ké- pi megjelenésében hat az emberre. A közterület használója korántsem tétlen és közömbös részese e kapcsolatrendszernek. Az építmények és azok tartozékai befolyásolják a használó magaszerkezet és technológia. A diktatúrák, monopóliumok és lobbyk, időről-időre kötelező érvényű, vagy azt megközelítő előírásokat, kényszert alkalmaztak és korlátozták a választás célszerűségét, szabadságát. Igaz ugyan, hogy a megalkuvás e folyamatában egyes tervezők (kényelemből, vagy szakmai elhivatottságuk híján, helyenként anyagi előnyökkel is járó megalkuvás következtében) feladták a lehetséges „hangtartomány” szélesebb és célszerűbb alkalmazásának, vagy megválasztásának lehetőségét. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a táj és környezet, a célszerűség, a helyi anyagok felhasználása és a szállítás költségei minden korban észszerűen jelölték ki a legkézenfekvőbb; egyben a legtakarékosabb megoldást. „De számunkra, a miterünknek, amit gyúrunk, formálunk, alakítunk és átélünk, van középpontja: az ember. Ezért kell úgy formálni az ember környezetét, hogy az maga is emberformáló legyen.” IPogány Frigyes I Az építészeti tömeg és homlokzati formálás, megjelenítés fő kérdései mellett sem hanyagolhatok el azok az építészeti kiselemek, amelyeket gyakran - sajnos sokan — figyelmen kívül hagynak. A reklámok és cégtáblák, útmutató és más tájékoztató anyagok, a szegélykövek és a burkolat megoldási módja, az ivókutak és vízelvezető megoldások, a pihenő padok, feliratok és hulladék- gyűjtők, mind-mind részei az épített környezet minőségének. „Semmit sem szabad visszakívánnunk ami elmúlt, csak az örökké új van, amely a múlt kibővített elemeiből formálódik, mert az igazi vágy mindig alkotó, újat, jobbat teremt.” / Goethe / A legkörültekintőbb előkészítés és tervezés sem zárhatja ki az építmény rendeltetésének, az ezzel szemben támasztott igények változását. Ezek az esetek többségében csak bővítéssel vagy átalakítással oldhatók meg. A változás jogát nem lehet az élettől elvitatni; mondják az új támogatói. A hagyományőrzők; inkább az ismert meglévőt, mint az új kockázatát helyezik előtérbe. Az építészet folyamatosan része változásainknak; ezért a megfelelő arányok, megoldások kialakítása az új létrehozásával azonos igényességet, törődést, a múlt tiszteletét és színvonalas alkotói közreműködést igényel. Sajátos helyzet keletkezhet, ha a beköltözők, használók változtatnak az adott építészeti kereteken, program, esetleg csak a részleteken. Az elmúlt évek során megindult az építéssel összefüggő szervezeti átalakulás. A folyamat napjainkban is tart. Az átmeneti időszakokban az ellenőrzés, a konzultáció minősége többnyire fellazul; nagyobb a minőségromlás veszélye. A tulajdonosi szemlélet erősödése várhatóan mégis erősödik. A nagy; gyakran indokolatlanul felduzzasztott mamut szervezetek helyét a munkájukra, alkotásaikra feltétlenül adó kis és közép szervezetek veszik át. Várhatóan ezek rugalmasabban és hatékonyabban képesek majd az embert, az épített környezet állapotát szolgálni, jobbítani. Gazdasági megfontolások „...az építészet nemcsak művészet, nem csupán az életfelfogás tükröződése vagy az életmód ábrázolás, az építészet mindenek fölött a környezet, a színpad, amelyen életünk lejátszódik.” /Bruno Zevit Az építés minden időben nagy anyagi eszközök ráfordítását igényelte. Önmagában ez is indokolja az egész folyamat rendszeres és tételes ellenőrzését, figyelemmel kisérését, tervpályázatokat, valós versenyt, változatok és alternatívák kidolgozását érdemi és nyílt bírálatát. Csak a szakmailag hitelesített eredmények, a gondos munkával alátámasztott és kiérlelt alkotások valósuljanak meg, mert a közpénzek mikénti felhasználása össztársadalmi ügy. Ebben a rendeltetés szerinti tartósság és szépség mellett fontos követelmény az üzemeltetési költségek, a fenntartás és karbantartás együttes számbavétele. A hazai települések városai többségére 1949-51 között gondos és zsűrizett átfogó tanulmányok készültek. Amikor e hazában minden újra kell értékelni, ebből az építészet és városépítés sem maradhat ki. E több mint negyven év előtti vizsgálatokat és ajánlásokat érdemes újra elővenni, elemezni és választ is adni arra, hogy mi volt az eltérés oka. Veszteségeink felmérése és az értékmentés munkájának javítása csak ettől, a tanulságok levonásától várható. Az építésben és építészetben is átfogó, oknyomozó vizsgálódásra van szükség, mert a rontás folyamata nem állt meg. Mielőbb szükséges elkészíteni - a jó gazda gondosságával - tennivalóink sorát és annak ütemezését is. Mindezt csak az alkotó munka részeként szervezett szakmai vitákon, konzultációkon, megfelelő bírálati munka keretében lehet tökéletesíteni. Tennivaló bőven van; talán nem mindig látványos nagy feladat, de sok jó összehangolt szeletből, részletből szebb település és jobb építészeti környezet formálható. A világkiállításra és az ezredéves évfordulóra tekintve ez a mi közös nagy munkánk e hazában és nem is kevés. Pácini kastély Mezőkövesd „Hadas" A Miskolci Szimfonikus Zenekar „otthona" Sárospatak Művelődés Háza Miskolc madártávlatból A Tulipán tömb a megyeszékhelyen Fotók: Laczó József
