Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

1993. Július 24., Szombat Em-Hétvége/C sáli ESZAK-Magyarország 7 Előadás halakról, horgász etikáról Gyuri bácsi szervezte az első táborokat Tíz remek nap a Rakacán Rakaca (ÉM) - Gutaütéses az idő. Az árnyékban 33 fok, a Nap alig süt, párás a levegő, a szúnyogok csípős kedve taka­rékra állítódott, a fák levele moccanatlan, esőre vágyik. Normális ember ilyenkor nyugtatót, vagy serkentőt vesz be, de mindenképpen ki­kéri orvosa tanácsát... A ra- kacai horgásztábor srácait nem zavarja a frontátvonulás, a furcsa nyár. Ök azért jöttek ide, hogy tíz remek napot tölt­senek el a parton. Őket nem lehet megfélemlíteni, s erede­ti szándékuktól eltéríteni. A miskolci Tóth Gábor és Mongyik Zalán éppen rajzol. Nem egykorúak, de egy utcá­ban és egy házban laknak. A tábori anzikszért aligha ver­sengenek majd a képkereske­dők, de emléknek megteszi... Ez még mindig jobb, mint Nagy Peti pályadíja. Ó ugyan­is a legkevesebb pontot érte el egy szakmai teszt-verse­nyen. így aztán neki kell mo­sogatnia... Harag nincs. Ez a szabály. Délután javíthat a célbadobó versenyen, vagy az ólomöntő vetélkedőn. Van itt minden, mint a vásárban. A legfiatalabb a 11 éves Litvin Gergő. Az Istvánffy Gyula ne­vét viselő iskolába jár, angolul tanul. Az ifjú horgászpalánta jó hasznát vette a nyelvnek tavaly Finnországban. Neki eddig ez a legnagyobb élmény. A diósgyőri gépszerelő szak­munkástanuló, Hegedűs Ist­ván nyomozó szeretne lenne, s ő már kapitális hallal is dicse­kedhet. A Debreceni tavon egy nyolc kilós pontyot akasz­tott. Csónak, s szülői segítség kellett hozzá, hogy a derék pikkelyes a szákba kerüljön. Nem véletlen hát, hogy ő nyerte a házi horgászver­senyt. Az erdő alatt rendezett vetélkedőn hét dévért fogott, a zsákmány súlya 1,36 kilo­grammot nyomott... A halért messzire kell annak mennie, aki sikert akar felmutatni. A tározó vize nagyon lecsök­kent. Kevés az eső, nyitva a zsilip. A tó sáros feneke kitárulko­zott, a kőgáthoz kötött csóna­kokat nem billegteti hullám. Jártak ennél jobb idők is Ra­kacán... Ám a pesti Müller Csaba mégis jó hírét viszi el ennek a tájnak. Isteni a pa­noráma, jó a levegő, s megle­hetős a kaja is. Csak példa­ként a hétfői ebéd: bableves és zúzapörkölt, s persze a re­peta. A menü hallatán - vagy a si- rájok vijjogása miatt? - Fickó is felkapja a fejét. A tábor köz- tiszteletnek örvendő kutyája mindenről tud, s éberen vi­gyázza a rendet. Véletlenül került ide, de megszolgálja az ebédet ő is. A táborvezetó Szarka Miklós dicséri a csapatot. Az Észak- Magyarországi Horgász Egye­sület tábora július 16-án nyílt, s 25-én zár. A tíz remek nap 25 gyereknek jelent felejthe­tetlen élményt, erőben és hor­gászismeretben izmosító nyá­ri kalandot. A srácok sátor­ban laknak, éjszaka őrséget állnak, úsznak, eveznek, s megtapasztalnak olyan víz­parti etikát, amely a civil élet­ben etiketté nemesedik. A szülő a tíz napért, a napi öt­szöri étkezésért 1590 forintot és áfát fizet. Megéri? Butács­ka a kérdés. Holnap zár a tá­bor. Levonják a képzeletbeli lobo­gót. Minden szónál, sornál be­szédesebb a fiúk szeme. Vég­ső, de nem ünneprontó meg­jegyzés, kapcsolódva a fenti­ekhez: jövőre jó lenne lányo­kat is toborozni a horgászno­mádok rakacai táborába. Bevetésre" készen A csend világáról - tudományosán Ifi horgászokkal vízparton - emberről, halról, horgászetikáról Rakaca (EM) — Ha valaki horgászni szeretne, bizony legelőbb nem az engedély ára, nem a horgászhely kiválasztá­sa a fő feladat, hanem fel kell készülnie halismeretből, hor­gászetikából, a horgászattal összefüggő balesetek megelő­zésének ismeretéből. Csakis a sikeres vizsga után válthat engedélyt. Jogosan feltételez­hetjük tehát, hogy amelyik horgásznak, vagy halásznak megvan a kék könyvecskéje, az illőképpen elsajátította a követelményeket. De minden múlandó, még a tudás is, (sőt, talán éppen a tudás a leghamarább értékte­lenedő, devalválódó szerzemé­nyünk, hiszen a ma megszer­zett elméleti és gyakorlati ta­pasztalat állandóan kopik, emlékezetünkből kiperegnek a rég megszerzett tanok, taní­tások, intelmek). Ezért bizo­nyos időközönként a tudás fel­elevenítése, felfrissítése szük­séges. Mindez a Rakacai víz­tározónál jutott eszembe, ami­kor - mint Pilátus a credoba — belecseppentem egy ifjúsági tábor hétköznapi munkájába. Ott döbbentem rá, hogy im­már több mint negyven évi horgászat után - nemhogy sok újat hallhat az ember e témában -, de a régi tudást is felfrissítheti. „Az ismétlés a tudományok anyja” - tartja a közmondás. Am, amikor Pa- nyi János biológia tanár húsz­egynéhány ifjú horgásznak tartott előadását hallgattam, elszégyelltem magam. Rendre olyan dolgokról informálód­tam, amelyek már az én emlé­kemből kiperegtek. Ezért hallgattam örömmel a srácok­kal együtt a közvetlen, ízes előadást, ezért írogattam a jó szívvel ajánlott tapasztalato­kat. Aki figyelte, biztos lehe­tett benne, hogy a tanár úr is gyakorló horgász, hiszen min­den egyes tudományos meg­állapítást gyakorlati példán keresztül is érzékeltetett, mi­közben nem felejtette el soha megemlíteni egy-egy ominó­zus eset helyszínét, időpont­ját, sőt, körülményeit sem. A halak életével kapcsolatos előadás-sorozatát azzal az igé­nyességgel építette fel, amit - reményei szerint - a horgász­nemzedéknek is képviselnie kell. A halak táplálkozási szo­kásait például mindenkép­pen, ha eredményesen akar­juk eltölteni a vízparti sza­badidőnket. Persze, hogy egyik legizgalmasabb téma volt a fiatalok között, minden­ki szeretné tudni, mikor, mit eszik a hal, melyik faj hogyan táplálkozik, hogyan befolyá­solja táplálkozásukat a hő­mérséklet, a légköri front, az oxigénhiány, a fény, a környe­zet, a zaj? Melyik hal turkál, melyik áll lesben, melyik csak a táplálék szagára reagál? És ki hitte volna, a halak is válo­gatnak. Minden fajnak meg­van ugyanis a kedvenc fő táp­láléka, időszakos és különle­ges eledele. De mivel „ók” is halandók, megbetegednek, gyakori a szénhidrátmérge­zés, a bélgyulladás, májelfa­julás (állítólag ekkor például a ponty kukorica helyett inkább a gilisztát kedveli). Érdekes, külön világ a halak érzékelése is a víz mélyén. Pa- nyi János tanár úr valósággal a víz alá vitte magával ifjú hallgatóit. A halak érzékelő szervei, millióféle viselkedés- formái elbűvölték a fiúkat. Ki hinné, a földrengéseket egyes halak már jó előre megérzik, és jelzik is. Némelyik szaglá­sa olyan tökéletes, hogy a víz­ben literenként egyetlen mil­ligramm mosószert is megé- rez. Az előadásból megtudhat­ták a gyerekek, hogy a stressz a halak életét is befolyásolja, s az ő életükben is döntő az alvás, a pihenés. Nagy többsé­gük éjjel alszik, de például az angolna, a harcsa általában nappal szunyókál, még ásít is. Időnként pedig - mint az em­ber is - a hal védekezésre szo­rul. Akár színe is megválto­zik, vagy némelyik faj bandá- zik, rejtőzködik, vagy mene­kül, de a védekezés - mint az ön- és fajfenntartás egyik esz­köze — valamilyen formában minden hal sajátságos, örök­lött és szerzett mechanizmu­sa. A busa képes akár métere­ket is kiugrani a vízből, másik faj (például angolna, harcsa) áramütéssel védekezik, a har­madik mérget bocsát ki, de van olyan, amelyik riasztó mozdulataival fejezi ki ve­szélyhelyzetét. (Durbincs, tör­peharcsa). Felsorolni is nehéz, mi min­denről hallhattak a táborban a jövő sporthorgászai: a halak társas életéről, szaporodás-bi­ológiájáról, táplálékszerzési módjaik sokféleségéről, a ván­dorló, kóborló halakról, erede­ti előfordulásukról, származá­sukról. (Ez utóbbira érdekes példa a Jeges-tengerből szár­mazó, de nálunk, főleg a tisza- tardosi és tiszalöki térségben élő és sajátságos bioritmusú menyhalat említhetjük.) A csend világa, mely igazából nem is olyan csendes, párat­lan élménnyel gazdagítja az ember életét. Az ilyen táborok ezt az él­ményt, a tudás, a tapasztalat átadásával még teljesebbé te­szik. Ezért követésre méltó és népszerűsítendő az ilyen jelle­gű találka a nagy ismeretlen­nel, a természet ősi bölcsőjé­vel - a vízzel... Ilyen most a Csorba... Miskolc (ÉM) - Akad, aki csakis a Miskolc melletti Csorba-tóra teszi le a nagy esküt. Okkal, hiszen a fogá­si naplók tanúsága szerint igencsak adakozó kedvében van immár évek óta ez a nagy kiteijedésű, tiszta vizű tó­rendszer; legalábbis azokhoz, akik nemcsak úgy kutya­futtában, egy-két órára „kóstolják” meg a vizet, hanem huzamosabb időre ütnek tábort a parton. Mint teszi azt László István is. Az idei szezonban is idehozta a szíve; és persze a hagyományosan jó fogás emléke egy hétre családostól, hiszen a fiatalasszony is - amint a félj mond­ja: legnagyobb örömömre - megszállott pecás. Hogy ez mennyire igaz, a nyolcadik hónapban lévő várandós asszonykát lehetetlen volt otthon marasztalni az össz­komfort kényelmében, inkább a táboi-t, a horgászatot választotta. Igaz, a két lakókocsiként funkcionáló átala­kított kis buszokra nem lehet panasz. Igen sok vizet be­jártak, megjártak már, megyében, országban, de László István szerint valamennyit magasan veri a Csorba. Itt akadt horogra eddigi legnagyobb hala, egy hétkilós tü­körponty is, a süllőkről már nem is beszélve.- Nincs még egy ilyen jó süllőző víz az országban. Talán a tassi zsilipnél a Duna vetekedhet a Csorbával - mond­Most sem csapott be a tó ja. - És hozta magát az idén is. Igen szépeket fogtam, nemcsak süllőt, de pontyot, angolnát is. Az elmúlt három nap termését az imént vitte haza az asszony Miskolcra, mert idekint nincs hűtőnk. Legalább pihen is egy kicsit, mert ő aztán éjjel-nappal a botot lesi, akaszt is szépen. Jómagam viszont jónéhány szép kapást elpuskáztam. Kapás van, hal is akad, így aztán nincs ok a panaszra. Annál inkább a szemetes vízpartra, az éjszakánként szép számmal érkező hívatlan látogatókra, akik visz­nek mindent, ami megfogható, ha nem éber a horgász. Sajnos, szomorú történetekről hallani. Nem egy hor­gásznak mindenét elszedték, még a tartóban lévő halá­tól is megszabadították, őt, magát pedig a vízbe kerget­ték. Ezért aztán a horgászok igyekeznek egymáshoz kö­zel tábort verni, így valamivel biztonságosabb.- Ha nem lenne itt Bili - mutat a napon szunyókáló óri­ás snauzerre a gazda —, akkor mi sem lennénk itt. De Bili éber és meglehetősen rámenős kutya. A jó ég tudja, hon­nan, miből érzi meg, ki közeledik rossz szándékkal, és ki nem. Száz méterről, szél ellenében megérzi, kinek eny­ves a keze. Szóval, Bili biztonságot ad, de azért jó lenne, ha alkalomadtán a Csorba-tó felé tévedne néhány kósza járőr... A közbiztonság a tó mellett is olyan, amilyen. Kellő okot szolgáltat a méregre, kesergésre. Ézért inkább jobb a horgászatról beszélni. Hogyan, milyen módszerrel fogja például a süllőt László István?- Csakis fenéken és jobbára éjszaka. Kishallal, halsze­lettel, amint az szokás. Itt, a Csorbán a fenéktől 30-40 centiméterre kötöm a kishalat élőkét, fölé pedig egy el­tartó parafadugót kötök a főzsinórra. A többi már csak a türelem, a szerencse dolga... Kapásra várva Egy jó kis tábor Összeállította: Bekecsi Szabó László, Brackó István, Szarvas Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom