Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-20 / 167. szám
1993. Július 20., Kedd Misztika - Téka ESZAK-Magyarország 9 Rejtélyes olvasói üzenetek Miskolc (ÉM - MSZ) - Dr. T. L. oki. vegyészmérnök Tiszaújváros- ról írt levelet új (egy hónapos) rovatunknak. Üzenem neki, hogy materialista, meg természettudományos. És mérnöki — az első diploma. Nem szélhámosságot, hanem humort. Azzal a felelősséggel, hogy hátha... Annak idején sokan Edisont is (lúgosnak nézték. Mégis neki lett igaza. Igaza van, vesszenek a csalások, a csalók! De: becsapni csak azt lehet, aki hagyja magát. Ezért, semmitől nem szabad elzárkózni. „Semmi nem idegen tőlem, ami emberi.” S. F. Szendrőről írt. Üzenem, hogy egyetértünk. Sok az ismeretlen, még annál is több. De meg kell ismernünk őket. Akár így, akár úgy. Mondjuk: őrültnek hitt elképzelések elemzésével is. Lapunk kicsi ahhoz, hogy alapvető változásokat hozzon. De! Van igényünk a mesére, főként, ha tudjuk, hogy a mese nem más, mint mese. Az ismeretterjesztés is lehet öncélú - ha mesének szánjuk. Az áltudomány — nem tudomány. Kövessen el bármikor hasonló írásokat, megtisztel vele. Sci-flktív sztori Miskolc (ÉM - Szepesi Sándor)- Furcsa, rejtélyes és megmagyarázhatatlan esemény történt velem egy pénteki napon. Kicsit még számomra is hihetetlennek tűnik, de ... én nem láttam ufót akkor pénteken. Talán legjobb lesz, ha leírom az eseményeket a /nem/történések sorrendjében. Éppen a Dallast nem néztem, mikor az adást egyszerre csak nem zavarta meg semmi, és a villany sem kezdett el pislákolni. Nekem eszem ágában sem volt kimenni az erkélyre, hogy megnézzem, mi a fene nincs, így hát nem is láthattam azt a fénylő objektumot, amely épp akkor nem ereszkedett le a ház előtti parkolóba. Egyáltalán nem hökkentem meg, mikor a nem létező objektumból kis, zöld emberkék nem totyogtak elő, és eszükbe sem jutott hozzám felkiabálni, hogy hol található a legközelebbi Peep-show. Nem válaszoltam azt, hogy fogalmam sincs, így a zöld emberkék sem haragudtak meg rám, és eszük ágában sem volt holmi lézersugarakkal irri- tációt gyakorolni a szürkeállományomra, következésképp én sem éreztem úgy, mintha ennek következtében szétrobbanna az agyam. Ezután a zöld emberkék nem totyogtak vissza nem létező objetumukba, amely - mivel le sem szállt — így nem is tudott a következő pillanatban elhúzni a hatdimenziós fekete fenébe. Nos hát... ez nem történt. Mondtam hogy hihetetlennek fog tűnni... Elég óvatlan voltam és elmeséltem néhány ismerősömnek, mi minden nem történt akkor este. A dolognak híre ment, és azóta pokol az életem! Egymást érik nálam a riporterek, újságírók, ismert tudósok keresztkérdéseire kell válaszolnom a televízió nyilvánossága előtt, tucatszámra kapom a névtelen leveleket... Ráadásul az utóbbi időben mintha pszichés zavarokat is felfedeznék magamon. Dr. X., egy ismert szaktekintély vett kezelésbe, meg kell mondanom, igen lelkiismeretesen. Dr. X. egyre szomorúbb, egyre lehan- goltabb lett, végül egyenesen hozzám fordult, „mint férfi a férfihoz”: — Nézze fiam... maga egy intelligens, tájékozott mai fiatal... hogy az ördögbe állíthat olyan képtelenséget, hogy még nem látott ufót? Ne csináljon már magából szándékosan bolondot...! Rendkívül meghatott Dr. X. jóindulata, de ragaszkodtam az igazsághoz.- Bocsásson meg doktor úr, de... én még valóban, életemben nem láttam ufót - motyogtam szégyenlősen. Dr. X. elvesztette a türelmét, és az asztalra csapott:- Hogy lehet valaki ennyire megátalkodott?!! - rivallt rám - hát nem tudja, hogy lassan már maga az egyetlen a földkerekségen, aki azt állítja, hogy még nem látott ufót?!!! Ufók és ufonauták nyomában Pokoli praktikák - nyilatkozik a földönkívüliek kutatója Ózd (ÉM - Kerékgyártó Mihály) - Az ózdi Ufó-klub a közelmúltban tartotta soros foglalkozását az Olvasó Egyesület tánctermében. A minden esetben széles érdeklődéssel kísért esemény vendége ezúttal a televízió Nulladik típusú találkozások című műsorának áprilisi adásából megismert hazai ufó-kutató Soós Tibor volt, aki a Pyofor Alapítvány Csongrád megyei képviseletének vezetője. A résztvevőket és a vendégeket Kriston Endre „házigazda” köszöntötte, majd Soós Tibor tartott előadást az ufók nyomában címmel. A csongrádi „megbízott” előbb az egységes, a tudományos feldolgozás számára is értelmezhető nyilvántartási rendszer bevezetését sürgette, majd az úgynevezett külső és belső fényjelenségekről adott tájékoztatást. Az utóbbi időben - fejtegette - a lakásokban egyre gyakrabban jelennek meg fénygömbök, hologram jellegű képek és gömbvillámok. Az előadó mindezt azokkal a saját maga által készített vide- oriportokkal bizonyította, amelyeket az eseteket, jelenségeket észlelő szemtanúkkal készített különböző városokban és településeken. A riportokból megtudhattuk, hogy volt akinek a szobájába mentek be ufó-lények, akik picik voltak, ám nagy volt a fejük és szemük. Ahol fénygömb jelent meg, ott „leblokkoltak” a ház lakói. Nem tudtak megszólalni, a végtagjaik sem engedelmeskedtek. Az állatok különleges viselkedésén túl az időérzék elvesztése is a földöntúliak beavatkozását vélelmezi. Egy férfi Soós Tibor előadását tartja Fotó: Kerékgyártó például Trabantjával az egyik ufó-járás idején a megszokottnál órákkal később ért haza, mert önkéntelenül letért a sokszor megtett útról. A kötetlen beszélgetés során megkérdeztem Kriston Endrétől: Miként kell értelmezni az ufómegfigyelések osztályozását? • Már a kutatások kezdetén felfigyeltek arra, hogy a jelenség, illetve annak észlelésének kihatásai különböző csoportokba sorolhatók. Ezt követően kidolgozták az ufó-megfigyelések típusokra történő osztályozását, mely munkában Dr. J. Allen Hynek csillagász játszott főszerepet. □ Milyen szempontok szerint osztályozta a földöntúlinkkal való találkozást az említett szakember? • Első típusú találkozásról akkor beszélünk, amikor a megfigyelő bizonyos részleteket megfigyelhet az észlelt objektumon, mely azonban semmilyen kapcsolatba nem kerül a környezetével és a szemtanúval. Második típusúnak minősítjük a „randevút” az esetben, amikor az ufó látható, vagy mérhető nyomot hagy a környezetében, vagy hatást gyakorol a megfigyelő egészségi állapotára. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor magát az objektumot nem látják ugyan, viszont olyan anyagok és nyomok maradnak hátra, amelyet ufónak kell tulajdonítani. Harmadik típusúnak mondjuk a „kapcsolatot” akkor, amikor az ufó-észleléssel egyidőben, vagy attól függetlenül „lényeket” is érzékel, lát a megfigyelő. Negyedik típusú találkozásról az esetben beszélünk, ha a szemtanú nemcsak találkozott az idegenekkel, hanem saját akaratából, vagy — legtöbb esetben - akarata ellenére közvetlen fizikai kapcsolatba kerül velük, vagy űrutazást tesz az idegen űrhajó fedélzetén. Ide sorolják az „elveszett időt” is. Az ötödik típusú találkozás kategóriáját az 1990-es évek elején vezették be a kutatók. Ez a kontaktus a leghátborzongatóbb valamennyi ufó-találkozás közül. Ezeket a „kényszerkapcsolatokat” ugyanis állatcsonkítások, ufók okozta emberi halálesetek, nyomtalan és végleges eltűnések jellemzik. Gabonakör! - avagy taposni vagy nem taposni a búzatáblát Debrecen (ÉM) - Az elmúlt év ufó-krónikájának egyik legizgalmasabb eseménye volt a titokzatos gabonakörök megjelenése Magyarországon is. Ezek közül is a legnagyobb és leghíresebb a Székesfehérvár határában felfedezett 36 m átmérőjű kör volt. Ufókutatók, mezőgazdasági szakemberek, rendőrök vizsgálták a kört, és keresték keletkezésének körülményeit, lehetséges okozóit, de semmilyen eredményt sem sikerült elérniük. Legalábbis elfogadható földi eredetű okot nem találtak. Néhány héttel később a televízió „Friderikusz- show” című műsorában aztán jött a nagy „leleplezés”. Két székesfehérvári fiatalember, Dallos Róbert és Takács Gábor jelentkezett, és azt állították, hogy ők taposták a kört a gabonába, és részletesen el is magyarázták a kör készítésének körülményeit. Természetesen a műsor jól megszerkesztett forgatókönyv szerint ment, és a kört taposó fiúk állítása ellen szóló érveket gondosan elkerülték. így sikerül is nagyon sok emberrel elhitetniük állításuk valódiságát és az ufókat ellenzők tábora is fellélegezhetett, hogy „na lám, ugye erre is meg lett a magyarázat”. Az ufókat és más „szamárságokat” kutatók ellen, tevékenységük beszüntetése érdekében létrehozott Tényeket Tisztelők Társasága nevű szervezet Szentágothai János Profesz- szor Úrral az élen rögtön a fellegekbe emelte a két ifjú nagyszerű tettét, és azt év végén egy 300 dollárt érő díj odaítélésével is jutalmazta. Mi ufó-kutatók nem fogadtuk el, és nem is fogadhattuk el a fiúk állítását, mert azt nagyon súlyos érvek és tények kizárták. Akkor elhatároztuk, hogy ezt az ügyet nem zárjuk le, és idén nyáron kezdeményezünk egy újabb fejezetet, melynek során felkérjük Róbertét és Gábort arra, hogy nyilvánosan is mutassák be, hogyan készítették egy évvel korábban a kört. Ha akkor valóban ók csinálták azt, nyilvánvalóan semmi okuk kérésünket megtagadni, hiszen ha ismét kitapossák a kört, népszerűségük ezzel csak növekedni fog, és talán újabb jutalmakat is zsebre tehetnek érte. Más kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha nem ők készítették a kört, és nem is képesek erre? Ez esetben nyilvánvalóan nem vállalják a kihívást, hiszen az nem vezethet máshoz, csak az ő kudarcukhoz! Megírtuk és eljuttattuk címükre az alábbi levelet: Tisztelt Dallos és Takács Úr! A televízió „Friderikusz-show” című műsorából Önök egy ország előtt váltak ismertté, mint a Székesfehérvár határában felfedezett óriási gabonakor készítői. Állításuk szerint a kört Önök „taposták” a gabonaföldön egy éjszaka folyamán. Ezt a magyarországi ufó-kutató szervezetek képviselői és a mezőgazdasági szakemberek sem tudták elfogadni, mert a tények mást mutattak. A Magyar Ufó Kutató Hálózat nevében felkérem Önöket, hogy ismételten készítsék el a kört ugyanazon a helyen és ugyanolyan formában, mint ahogyan azt egy évvel ezelőtt tették, az ügyben érintett személyek és szervezetek képviselőinek jelenlétében. A feladat sikeres teljesítése esetén elfogadjuk állításuk valódiságát. Amennyiben a kört tényleg Önök készítették, ez az újabb kihívás nem jelent mást Önök számára, mint lehetőséget további sikerek elérésére. Abban az esetben, ha nem sikerül elkészíteniük a kört, természetesen elváijuk Önöktől, hogy ismerjék el tavalyi állításuk valótlanságát. Amennyiben nem vállalkoznak a feladat végrehajtására, azt nem tekinthetjük másként, mint az Önök kudarcaként, hiszen minden amellett szól, hogy most tanuk előtt is bemutassák a „tudományukat”. A terület tulajdonosa az Aranybulla Rt készségesen felajánlotta a kérdéses gabonafóldet e célra. A feladat végrehajtását két héten belül kéijük Önök által szabadon választott időpontban ezen időtartamon belül, mivel a gabona ebben az időszakban alkalmas a taposásra! Várjuk mielőbbi válaszukat! Levelünkre választ nem kaptunk! Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy levelünkkel párhuzamosan telefonon is kapcsolatot létesítettem velük és próbáltam őket rábírni egy újabb kör készítésére. Tettem ezt azért, hogy a részükről várható bölcs hallgatás politikáját kiiktassam, és mindenféleképpen határozott állásfoglalásra késztessem őket levelem ügyében. Első beszélgetésünk alkalmával Dallos Róbert bizonytalan igennel válaszolt, azzal a kikötéssel, hogy azt még meg kell beszélnie barátjával, és csak utána tud végleges választ adni, és abban maradtunk, hogy holnap újra hívom. Ezt meg is tettem, de akkor már csak a Dallos apukával beszélhettem, aki „megkért” arra, hogy hagyjam békén őket, és mondjak le tervemről, mert a fiúk nem fognak kört csinálni! A „miért?” kérdésemre azt az egyszerű választ kaptam, hogy ez „családi úgy”. Családi ügy, amivel „csak” egy ország foglalkozott egy évvel ezelőtt. Ezután tettem még egy kísérletet, de akkor is kategorikus elutasítás volt a válasz részükről. A fiúk nem éltek az újabb lehetőséggel, melyet tálcán kínáltunk nekik! Nem vállalták a kihívást, és nem Voltak hajlandóak bemutatni a „körtaposás rejtelmeit”! Vajon mi lehet ennek az oka?Azt hiszen ezen érdemes mindenkinek elgondolkodnia, bár úgy érzem, nem nehéz kitalálni a választ! A levél egy-egy példányát eljuttattuk Friderikusz Sándor Úrnak és Professzor Szentágothai János Ürnak is, és igazán kíváncsian várjuk, ők mivel magyarázzák a fiúk meghátrálását! Talán ók is családi ügynek minősítik ezt? Tarcali Gábor a Magyar Ufó Kutató Hálózat vezetője JEGYZET M. Szabó Zsuzsa A bölcsészhallgató Vermes Laci egyszerűen zseniális volt. Nemcsak ragyogó riportokat, interjúkat készített a kollégiumi rádióstúdió süket szobájában, hanem megadta a receptet, hogyan csináljunk legendát. Egyszer borotválkozás közben (mint ismert, ez a férfiak szellemileg legtermékenyebb időszaka) kitalálta ennek mikéntjét. Szellemi termékét azonnal elhintette közöttünk, amin mi egyetértőén jót vihogtunk, ő pedig alkalmazni kezdte. A dolog csak annyiban állt, hogy amikor elkezdte az interjút, bejelentette az alanyt: „Stúdiónk legendás bőrkanapéján ezúttal X, Y,Z... foglal helyet”. Hogy mitől volt „legendás” a bőr (mellesleg: műbőr) kanapé, azt senki nem tudta. Kezdetben mi, a stúdió munkatársai bőven kaptunk erre vonatkozó kérdéseket. Mondtunk is (a megegyezés szerint) valami homályos választ, de az igazat mélyen elhallgattuk. Most elárulom, Laci miatt lett legendás az a bizonyos „legendás bőrkanapé”. Kitalálta, hogy az legyen, hát az is lett. Legendát gyártan i ugyanis tudni kell... — Misztika-portré Ufonauta Ebe Tejút (ÉM — MSZ) — A vezetéknév, hogy Ufonauta, könnyen érthető; ufó, azaz: azo- nosítatlan repülő objektum - vezetője. A keresztnév, az Ebe angol rövidítés, Extraterrestrial Biological Entities, azaz: Földönkívüli Biológiai Egység (lény). Abban minden leírás megegyezik, hogy 80- 120 centiméter magas. Bőre fehér, zöld, vagy szürke - akár a mystic-rúzsé, az adott hangulattól, lelkiállapottól, vagy éppen az alkohol vér-tartalmától függően. Feje nagy és kopasz, füle nincs, orra csak két nyílás, ajka keskeny, szája ajak nélküli. Szeme nagy, legalább 180 fokos látást biztosít, néha 360-at. Keze vékony, ujjai között úszóhártya található. Válla széles, dereka karcsú, lába a földig ér. A boncolási eredmények arra utalnak, hogy növényevő. Osztódással szaporodik. Szexusa különösen érdekes: csak az élvezetet szolgálja, egyes példányai hajlamosak negyedik típusú találkozásra emberekkel. Ez olyan, mintha a földi lények állatokkal párosodnának. Ebével a Tejúton akadtunk össze. • Fúj, ez a gyermekmunka - kezdte földönkívüli hangon -, nem elég, hogy folyton ijesztgetni kell az embereket, a ruhámba beleizzadok, már tiszta zöld vagyok a bőr- gombától. És az a sok eperfagyi! Valaki elhíresztelte, hogy az a kedvencem, erre a gyerekek sorra azzal fogadnak. Állandóan fáj a torkom! Azzal folytatja, hogy lassan kinő az ufona- uták közül, új állás után kell néznie, Unja a fényképezéseket, a sok vakuzástól begyulladt a szeme. De jól tudja, nagy biznisz, hogy ó létezik. Valakinek, de nem neki. A múltkor már panaszkodott is a szakszervezetisnek, de hiába: a bizalmi egyúttal a főnöke, így nem érdeke, hogy harcoljon a munkaidő csökkentésért, mert a prémiumot ő vágja zsebre. • Üzenem az Észak-Magyarország olvasóinak, hogy munkatársukkal állandó kapcsolatban állok. Sikerült rávennie, hogy gyakrabban meglátogassam őket. Ha elromlik a mikrosütő, a tv, az automata mosógép, azt én tettem. így szólt Ebe, majd kikapta a csészém alól az aljat, ráült és elszáguldott...
