Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
8 ESZAK-Magyarország Em-Hétvége/Jeles napok 1993. Július 17., Szombat Fölrobbant házak Hivatalos közlemény az 1984. július 12-én 13.30 órakor Miskolcon, a Tanácsház tér 13. számú ház első emeletén történt robbanásról: A szakértők bevonásával lezárult vizsgálat megállapította, hogy a halálos balesettel és több személyi sérüléssel járó, különösen nagy kárt okozó robbanás a gázvezeték szabványelőírásoknak nem megfelelő szerelése miatt keletkezett gázömlés következménye. Valaki hibát követett el, valaki belehalt. A detonáció a közvéleményben is nagy rengéshullámokat keltett. A bedeszkázott ablakok évekig figyelmeztettek. Figyelmeztettek arra, hogy az ember — robbanóanyag nélkül is - explodálhat. Egy kiegyensúlyozottnak tűnő miskolci mérnök fölgyújtotta a lakását, s öngyilkos lett. Csaknem leégett az egész bérház. A személyre szabott, időzített bombában az a legszörnyűbb, hogy nem tudni, mikor robban. Az utolsó csepp a pohárban ürügy lehet a hagymázos indulatok fellobbanására is. Maradjunk a tényéknél, s annál a városnál, ahol a város- rendezést vagy a buldózerre, vagy a paxitra bízták. A hajdani Roráriusznak is otthont adó épületet 1971. decemberében robbantották föl. Példás gyorsasággal és roppant szakszerűen. A detonáció keltette por hamar elült, de a lélek szeizmikus műszereinek mutatói sokáig maradtak- nyughatatlanok. A majd kétszáz éves cukrászda bútorai a fővárosba kerültek, Miskolc szegényebb lett egy barátságos vendéglátóhellyel, s tíz hosszú éven át dudvát termett a Széchenyi út gondosan körülkerített telke. Aztán itt épült meg a Pátria-ház. Jeles durranás színhelye volt a Szinva és a Pece találkozása is. A régi falakat robbanás takarította el, s itt áll, ha úgy tetszik virít, a Tulipán-tömb. Irány a Bükk! Kevés város teheti meg, de Miskolc azzal büszkélkedhet, hogy közigazgatási területéhez nemzeti park tartozik. Illetve és megfordítva: a Bükki Nemzeti Park része a város egy szegletének. Áldás és átok ez a közösség. írott regula nélkül is érvényes a jelszó: irány a Bükk! A diósgyőri vasas turisták 1950-ben kiadott túrakönyve néhány hasznos program mellett közmondásos szentenciákkal is ellátta az ösvények vándorait. „A gyopár nem terem üvegházban.” „ Pia divatba jön a turistaság, kimegy a divatból sok divatos nyavalya.” „Néha a görbe út a legjobb.” Utólagos adalék az agyonsanyargatott táj ökológiai térképéhez: emberemlékezet óta először, nyolc évvel ezelőtt megjelentek a halak a Szinvában. A miskolci belvárosban, a Royal-köznél törpeharcsát, snecit fogtak a pecá- zó gyerekek. Ki ül a trónra? A naivan boldog időkben, amikor az élmunkások fényképe díszítette a gyárfalakat, több mint harmincezer vasas embernek adott munkát és kenyeret Miskolc. Ennyi család, százezernél több állampolgár. Azt pontosan tudjuk, hogy Fazola mikor csapolt először vasat a Szinva völgyében. Arról is tudósít a krónika, hogy a diósgyőri kohászat mikor produkált egymilliárd forintos nyereséget. Ismeretes, hogy tíz esztendővel ezelőtt a drótgyár a város sikerüzeme volt. Aztán minden a visszájára fordult. A vesszőfutás kezdetének mohácsi dátuma ismeretlen. Hol, mikor és mi romlott el? Mi maradt a büszke vasasoknak? És még egy kérdés, utalva arra a szoborra, amelyet a volt Marx téren, nem sokkal a nagy változások előtt avattak föl, nagy csinnadrattával, s amely a Munkástrón nevet viseli: ki ül a trónra? Kérdezhetjük ezt egy évvel a bányászokkal erősített kohász-tüntetés után, s egy esztendővel a választások előtt... Jeles napok és hétköznapi csodák A miskolci fényesíti az ünnepet, de az érdemet homokra írja Brackó István Nem vagyok őshonos, de Miskolcon lakom. Sorsom itt élni kényszerít. Nem dicsekszem, nem panaszkodom, de azért teszem a dolgomat. Úgy vagyok én ezzel a se szép, se csúnya várossal, mint Cyrano az orrával... Magamat kigúnyolom, ha kell, de, hogy azt mást tegye, nem tűröm el... Az idegen gyakori véleménye a városról: Miskolcnak az a jellegzetessége, hogy jellegtelen. Nos, csokorba szedtem egy csomó kuriózumot. Ez csak itt eshetett meg. így, együtt, épülésére szolgálhat bennszülöttnek és bámész látogatónak. Közérzetjavító injekciónak is felfogható. A szúrás után ugyan fáj a far, de könnyebb a láb, s egyenesebb a gerinc. Tilalmas történetek Az újkori rendszerváltás határán, amikor a Tanácsház teret még nem keresztelték át, az elöljárók hoztak egy olyan végzést, mely szerint idegen név nem díszítheti az üzletek bejáratát. így aztán a boutique felirat sem. Pláne azon a téren, amely a tanácstól vette a nevét... Levélváltás, figyelmeztetés, bírság kilátásba helyezése, ahogy illik. Tatárék vígan árultak, de már nem a butikban. Pesten ez nem volt gond. Miskolcon, akkor még a tilalmakkal foglalkoztak. Amikor a tiltás mit sem ért. Csúnyaszájú eleinket a káromkodásról akarták leszoktatni. Nem sok sikerrel, hiszen feljegyeztetett, hogy első írásos, magyar nyelvű emlékünk sem bírná el most a nyomdafestéket... Az istent káromló Sára asszonyt korbácsolásra ítélték.,A miskolci Búza téren, az Égetőpáston hajtották végre az ítéletet. A XVIII. század elején évi tíz forint fizetésért szerződtetett Péter mester működött a nemes vármegye szolgálatában. De ezért a pénzért a pallost kezelte. Boszorkány-sütögeté- sért, tortúráért, a stigmák földerítéséért, a korbácsolásért „béren kívüli juttatás” dukált. Volt idő, amikor a pipázás is tilalmasnak számított Miskolcon. A város sokszor leégett. A zsarátnok elhamvadt, de a tiltás ellenére a pipa parazsa nem aludt ki. így van ez. ' Kapcsolódik a történethez a város jelképe, az Avas is. Ezt a máshol dombnál alig nagyobb púpot hegyként tisztelik itt. A névről, illetve az eredtről megoszlanak a vélemények. A szóhüvelyezők egyik tábora szerint az avas azt jelenti, hogy tilalmas. Az avas zsiradék (szalonna, vaj, olaj) fogyasztásra alkalmatlan, egészségre káros, tehát tilos... Tilalmas volt az Avas is a fagyűjtőknek, a disznót makkosatoknak és a vadászoknak is. Számomra ez a legszimpatikusabb etimológiai megoldás. A tilalmas Avas az északi lejtőn sokszáz, télen-nyáron 12 fokos hőmérsékletet garantáló pincét őriz. A déli lejtőn azonban egy mediterrán tulajdonságokat fölvonultató öblöt őriz. Az Aulich utcában 1979 óta törvény védi a Greut- ter-kertet. Itt a füge is megterem. Ultima ratio Egy falfirka fölkavarta a hegyet... Az angol-orosz szakos nyelvtanár ecsetet és festéket vett, s végső elkeseredésében, utolsó érvicént, ultima ratio- ként azt írta a palánkra, hogy az Avasnak nem étterem, hanem zöldségbolt és óvoda kell. A naptár 1978. év szeptemberét mutatta. Az izgága nyelvtanár két óra alatt 315 aláírást gyűjtött össze. Többre nem futotta, mert jöttek a rendőrök. Végvári József - azóta már nem lakik Miskolcon — sok vendéget fogadott akkor. Akadt, aki kéretlenül csengetett be. Egyenruhásán, vagy civilben, de a jelvényét mindegyik megmutatta. Mi a fenéért irkái a falra az a frissen lakáshoz jutott hegylakó, aki az egyetemen tanít, büntetlen előítéletű, lojális a rendszerhez? Példátlan, renitens esemény történt a félig kész Avason, a gigantomániás hascsikarással bajlódó Miskolcon. A hatóság, közpénzen szeptember 13-án lefestette a palánkot, alaptalan híre kelt, hogy Végvárit letartóztatták, s meghirdették szeptember 20-ra a békéltető tárgyalást. Közben - s az eseményektől függetlenül - a televízió Páger Antal főszereplésével bemutatott egy filmet. Az öreg állatkerti gondozó — végső elkeseredésében a zoo-béli állapotok miatt - le- moshatatlan festékkel dekorálta az elefántot. A derék ormányos egyik oldalán ez virított: Hülye az igazgató! A másik oldalon ezt olvashatta a nagyérdemű közönség: Le van szarva az állatkert! A jeles napon, a békéltető tárgyaláson zsúfolásig telt a 3. számú iskola terme. Jelen volt a párt, a tanács, a népfront képviselője, féltucat újságíró, s két nyomozó. Balhé nem történt. Az Avason megépült a tizenvalahány ezer lakás, a hegyen több mint negyvenezer ember él. Lakni csak kell valahol. A firkáló nyelvtanárt, mint már utaltam rá, kiutálták az Avasról, a városból... így van ez. Változott a kor, változott a pecsét Jancsó bravúrjai A dicsőséges dolgok, mint a sportcsarnok, a műjégpálya, a vadaspark könnyen felejtőd- nek, mert az érdemek homokra íródnak. Ám a miskolci legendárium nem lenne teljes Jancsó Miklós itteni tetteinek felemlegetése nélkül. Kézzelfogható nyoma ennek nincs. De ez a város emlékeinek és emlékeiből él. A Széchenyi útra terpeszkedő színház sok jelest sikert ért meg. Játszott itt Latinovits Zoltán, Őze Lajos, s a kegyvesztett Nagy Attila. Rendezőként az idős Major Tamás rangosítot- ta az intézményt. A régi dicsőséget emlékkönyvek őrzik. Upor Péter, Fehér Pufi, a pályakezdő Sztankay István. Jancsó Miklós úgy került be a képbe, hogy megrendezte a Csárdáskirálynőt Miskolcon. Óriási reveláció volt ez a hetvenes évek végén. A film fenegyereke akkor már maga mögött tudhatta érdekes, izgalmas, a kor számára nehezen emészthető alkotásait (Oldás és kötés, Szegénylegények), s akkor jön a fülbemászó muzsikát kínáló, közhelyesen giccses operettel. A jó hírverés nyomán iszonyatos vendégjárás színhelye volt Miskolc. Csináltak itt már ennél jobb produkciókat is. De Jancsó miatt karavánostól jöttek a pesti sznobok, teleülték a színházat, nagy szájjal, ünnepi alázat és a helyhez illő ruha nélkül, csak azért, hogy elmondhassák: ők látták, de természetesen bóvli az egész... Emlékeimben két dolgot őrzök a Jancsó-féle, teltházas Csárdáskirálynőből. Az egyik a nevezetes nagybőgő, amelyet ezüstfóliával vontak be. Bóni gróf bele is ugrott... A másik a szép Andrea. E ru- bensi idomú hölgy, bár nem szerepelt az eredeti forgató- könyvben, fontos vendégcsalogató attrakciónak bizonyult. Egy szót sem szólt, mégis, minden szem reá tapadt. A Jancsó-féle liturgia szerint vé- gigmeztelenkedte az előadást. Ma már a pucérság nem kunszt. De akkor polgárpukkasztó mutatványnak számított. Jancsó Miklós miskolci színházi belépőjének ára, előzménye volt. Ez volt az igazi megmérettetés. Megér egy külön fejezetet. Fesztivál a stadionban. Koranyár, 1976-ban. A diósgyőri stadionban 25 ezer ember szorong. Fesztivál, heppe- ning, ének, öröm, játék. A rendező Jancsó, a forgatókönyvet szellemi ikertestvére, Hernádi Gyula írta. Ilyen még nem volt Miskolcon, ilyet még nem látott Magyarország. „Felnövünk az égig” - halljátok? - felnövünk az égig! Mondjátok velem! És bekövetkezik a csoda, a lelátók kórusai megszólalnak: felnövünk az égig... Iglódi István csuklóján vörös szalag. A földig ér. Messziről úgy tűnik, mintha vére folyna. Az arénában is vörös zászlók lengenek, s az őszhajú mágus, az élőben filmet alkotó, tömeget sokkoló Jancsó is pirosban feszít... Major Tamás helikopteren érkezik. Az egyik, álcázással bajlódó civilruhás nyomozó értetlenül kapja föl a fejét a gépzúgásra. Mi készül itt? Nem ismeri a tizenhétszer (!) átírt forgatókönyvet. Az óriás szitakötő két kört ír le a stadion fölött, aztán billegve a gyepre ereszkedik. A kopasz, csontsovány férfi kikászálódik a gépből. Már a főpróbán is nehezményezte, hogy nincs lépcső, vagy kötélhágcsó. A hatás frenetikus. Major verset mond. A sorok csak foszlányokban jutnak el a címzettekhez, óriási a zaj: ... Bársony nesz inog... Nagy, álmos dzsungel volt a lelkem... Munkahelyen káromkodva... Hadd legyek hűséges fiad... Megtapsolják a művészt, s a pályát elözönlő fiatalok föl akarják dobni. Major tiltakozik, s a játékoskijáró felé fut. Ifjúgárdisták egyengetik az útját. A nézősereg hangja egyre erősebb. A szektorok előtt, kis asztalkán állva karmesterek izzadnak. Már nem kell vezényelni. Magától énekel, skandál az ezertorkú kórus. „Becsületes és nagyon nehezen megmozgatható tömeg ez” - mondja egyikük, a 25. Színház stúdiósa. „ A mozgalmi dalok jobban lelkesítik a fiatalokat, mint a beat.” — véli a fesztivál miskolci főszervezője, Járai János. A hangszórók fortissimóba csapnak. Két vöröskeresztes karszalagos lány óvakodik a tribün elé. Köpenyük patyolatfehér, a táskában géz, vatta, olló, csipesz, fájdalomcsillapító. A kulacsban víz kotyog. „Szeretnénk, ha ez a vasárnap a hétköznapok forradalmának ünnepe lenne!” - kiáltja Jobba Gabi, a szabadság angyala. A felhergelt nézők az első bíztatás után fújják a csujogatót: „A tőkés rendet jellemzi, hogy a proli ellenzi. De ezt jobban tudhatod, hogyha Marxot olvasod.” Lángra gyúl a két tétlen vöröskeresztes is. Végre dolguk akadt. Az egyik zenész elájult. A kulacsból két korty víz fogyott. Sok a csizmadia A szűkösség is, a bőség is zavart okozott ebben a városban. Tízegynéhány évvel ezelőtt csapatra való futballistát adott Diósgyőr a válogatott keretnek. Most a második ligában rúgják majd a bőrt az aranylábú gyerekek. Elfogyott a tűz... A mindig is tűzveszélyes Miskolc, noha folyton szomjas volt, a legtöbbet és leglátványosabban a vizektől szenvedett. Az 1878-as árvíz álmában lepte meg a várost. Az aprócska, máskor szelíd Szinva házakat, utcákat, emberek százait pusztította el. A tragédiában közrejátszottak a patakra települt, s a gyorsabb lefolyást akadályozó malmok és a hidak is... Ám a városfejlődéssel együtt átrajzolódott a térkép, megújúltak az átkelőhelyek, s a belvárosból gyakorlatilag eltűnt a Szinva. Lefedték. Ám ez az akció úgyis felfogható, hogy megépült a város leghosszabb hídja, amely nem keresztben köti össze a két partot, ahogy az illik, hanem hosszában feszül a víz fölött...Tény, hogy ez a „híd” hosszabb, mint a Gömö- ri felüljáró. Ennek is története van. Gömbös Gyula országosának idején, amikor a magas vendég és kísérete Miskolcról Sátoraljaújhelyre akart utazni, a Gömöri-so- rompót, ahogy azt máskor is tették, tíz pernél tovább tartották zárva. A miniszterelnöknél csak a kétségbeesett házigazdák voltak nagyobb zavarban. Másnap a helyi lapok foglalkoztak a skandalummal, nem zárva ki a szándékosság lehetőségét, célozván arra, hogy a Gömbös által is megtapasztalt állapot gyorsítja majd a régen óhajtott felüljáró építését... Nos, a síneken átívelő híd elkészültére jó negyven esztendőt kellett várni. Ám jobb későn, mint soha... Ezzel vigasztalhatták magukat a miskolci csizmadiák is. A 412 tagot számláló céh 1790-ben azzal a kéréssel fordult a tekintetes elöljárósághoz, hogy az tiltsa meg a vidéki lábtyű-mesterek városba özönlését. Ám a hivatal malmai lassan őröltek, s amikorra az embargót kihirdették, már 999-re emelkedett a céhbeliek száma. Az ezrediknek mór nemet mondtak. így maradt - nevében - Miskolc a 999 csizmadia városa. Volt idő, amikor a miskolci, diósgyőri vasas üzemek harmincezer embernek adtak munkát és kenyeret Fotók: Farkas Maya repró A tér csak a nevét változtatta. Ä panoráma maradt...
