Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

1993. Július 15., Csütörtök------------------------Tudomány ÉSZAK-Magyarország 9 X *93 - konferencia Debrecen (MTI) — Harminchat országból érkezett, csaknem há­romszáz hazai és külföldi szak­ember részvételével nemzetközi atomfizikai konferenciát rendez­nek ezen a héten Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyete­men. Az X '93 elnevezésű tanács­kozáson a röntgensugárzással, il­letve az atom belső héjszerkezeté­vel kapcsolatos legújabb kutatá­sok eredményeit ismertetik a résztvevők. Berényi Dénes akadémikus, a konferencia elnöke az MTI tudó­sítójának elmondta: 16. alkalom­mal rendezik meg a konferenciát, amelynek tavaly az USA-beli Knoxville, egy évvel korábban pe­dig Párizs adott otthont. A debre­ceni rendezés joga, nemzetközi elismerése az alföldi városban hosószú ideje folyó atomfizikai kutatásoknak. A professzor kü­lön érdekességként említette, hogy 1968-ban hasonlójellegű ta­nácskozást már tartottak Debre­cenben, amit az X'93 konferen­ciasorozat egyik elődjének tekin­tenek. Atomenergiai hírek Újdelhi (MTI) - Az indiai kor­mány az ország összes atomerő­művének időleges bezárásáról és alapos átvizsgálásáról'döntött, azután, hogy kiderült: az egyik létesítményben néhány hónapja beköVetkezett tűz a biztonsági előírások elhanyagolásának kö­vetkezménye volt. A vizsgálat szerint ugyanis a március 31-én, Uttar Pradeshben történt bale­set, amely egyébként nem járt ra­dioaktív szennyeződéssel, elke­rülhető lett volna, ha a helyi erő­műben a szabványoknak megfe­lelően elkülönítették volna a ká­belkötegeket és tűzzáró kapukat is építettek volna. A nyolc atome­rőművet egyenként állítják le az átvizsgálás végett. * London (MTI) - A Greenpeace környezetvédelmi szei'vezet sze­rint a világ gazdagabbik felének a kelet-európai atomerőművek le­állítását és nem biztonságuk nö­velését kell szorgalmaznia. A szervezet közleménye szerint „elfecsérelt erőfeszítés” a keleti nukleáris létesítmények moder­nizálása. A Greenpeace szóvivője kijelentette: a szervezet birtoká­ban van egy világbanki jelentés is, amely ugyancsak a kelet-euró­pai reaktorok leállítását nevezi a legolcsóbb megoldásnak. ______ A diadalmas Párizs (MTI) - A francia nemze­ti ünnep küszöbén kerül vízre a francia haditengerészet új nuk­leáris tengeralattjárója, a Le Tri- omphant (A diadalmas). A 138 méter hosszú, 12.640 tonna vízki- szorítású rakétahordozó az első abból a négy új típusú tengera­lattjáróból, amely a tervek sze­rint a francia nukleáris csapás­mérő erőt jelenti majd az elkövet­kező évtizedekben és felváltja a jelenlegi rakétahordozókat. A 110 főnyi személyzettel hetven napos járőrszolgálatot teljesítő, az ügyeleti szolgálatban egymást váltó hajók közül mindig kettő lesz majd készenlétben. Egy-egy atomtengeralattjárót 16 M45 tí­pusú, 5000 kilométer hatótávol­ságú nukleáris rakétával szerel­nek fel, fegyverzetükhöz ezen kí­vül torpedók és más tengeri indí­tású, de hagyományos robbanó­fejjel felszerelt rakéták is tartoz­nak majd. A jövő évtizedben ú- jabb, nagyobb hatótávolságú ra­kétákkal váltják fel a vízalatti in­dítású nukleáris csapásmérő fegyvereket. A francia sajtó-szerint a Le Tri- omphant különleges burkolatot kap, amely hangelnyelő tulajdon­ságú, így a hajót szinte „elrejti” a Sonar berendezések elől, hajtó­műve is teljesen csendes, felderí­tése ennek következtében rendkí­vül nehéz lesz. A francia szakér­tők az amerikai Stealth típusú, a radarhullámok számára „látha­tatlan” repülőgépekhez hasonlít­ják a hajót. Jellemző, hogy a típus fejlesztési költségei meghaladják a 75 milliárd frankot, egy-egy ha­jó építési költsége tíz milliárd. Joe díjnyertes szerszámai Többcélú szerszámkészlet nehézipari berendezésekhez Joe Lesko, a kitüntetett Fotó: ÉM-repró Middlesbrough (ÉM — FG) - Az idei nagy-brittaniai feltalálói ver­senyen nyolc megye győzteseként a CBI/Toshiba díját vehette át Joe Lesko a nehézipari gépek mozgatására kifejlesztett szer­számkészletéért. Az országos döntőben pedig a több mint 4.500 benyújtott pályázat közül ez a ta­lálmány bizonyult a második leg­jobbnak. A bodroghalmi születésű Leskó József 1956 decembere óta él Middlesbroughban. Huszonnyolc éven át az ICI vegyigyárban dol­gozott, s most - immáron ötvenöt évesen - már „csak” a találmá­nyaival foglalkozik. A díjnyertes szerszámkészlet sokoldalúan felhasználható a cső­szerelésekkel foglalkozó nehéz- és könnyűipari vállalatoknál, me­lyeknek munkáját a hagyomá­nyos módszerekhez viszonyítva jelentősen takarékosabbá és könnyebbé teszi. Állítólag a feltá­laló egyszer hét órán keresztül fi­gyelte a munkásokat, akik kala­páccsal próbáltak szétbontani egy csatlakozást, de sehogy sem si­került. Ez adta az ötletet a szer­számkészlet kifejlesztéséhez. De nem csak oldunk, kötünk is. Az iparban gyakran kell nagy sú­lyú berendezéseket összeépíteni, egytengelybe állítani vagy egy­mástól elválasztani. Például cső­vezetékek, készülékek, nagysú­lyú gépek esetében a csatlakozá­sokat azonos csatlakozó elemek­kel, például karimákkal alakít­ják ki. A karimákat ilyenkor csa­varkötések fogják össze. Az ösz- szeszerelés kezdetén a két ösz- szeil lesztendő karima bizonyos távolságra lehet egymástól vagy nem egytengelyű. Ilyen estekben az a szokás, hogy a munkások tá­masztó állványzatot készítenek, vagy fa feszítőrudakat alkalmaz­nak a csöveknek korrekt pozíció­ba történő állításához. A munka során meglehetősen nagy a bale­seti kockázat. A nagyobb méretű nehéz berendezéseknél mozgóda­ru és függesztés alkalmazható, ezeknek a segédeszközöknek az alkalmazása a megközelíthetőség miatt gyakran nehézkes, és ezért jelentősen késhetnek a szerelési munkák. A szerelést követően, ha bármi­kor szükségessé válik a kötés- megbontása a karimák szétvá­lasztásával, gyakran előfordul, hogy szoros kötés jött létre, amit nagyon nehéz szétválasztani. Az ilyenkor használatos egyik mód­szer az, hogy a karimák közé vert ékkel végzik a bontást. Ebben az esetben a karimák károsodhat­nak, sérülhetnek, veszélyes az ott dolgozók számára, és szikrák is képződhetnek, melyek veszélyt jelenthetnek olyan helyeken, ahol gyúlékony gázok vannak. A Leskó-féle szerszámkészlet használható a karimás csőkötés egytengelybe állítására, és ezek hegesztett kötéseinek létrehozá­sára. Nem kell bérelni nagyon költséges mozgódarut, így sok időt és pénzt takarít meg a vállal­kozó. Nem kellenek a támasztó állványok vagy fa feszítőrudak. Használható csavarkötésű kari­más csatlakozás szétválasztásá­ra. Nem sérülnek meg a munká­sok a csövek vagy karimák ten­gelybe állítása, és a karimák szét­választása során. Nem képződ­nek szikrák, lehet használni szik­ra-veszélyes környezetben. Nem kell külön más szerszám csak egy villáskulcs, amit minden csősze­relő használ. Nem kell sok hely a használathoz, könnyen fel- és le­szerelhető. Alkalmazható bármi­lyen átmérőjű csőre vagy karimá­ra. Könnyű hordozni és nagy erő kifejtésére képes. A szerszámkészlet írországi, dániai, franciaországi bevezeté­se után megérkezett Magyaror­szágra is. Bővebb felvilágosítást a budapes­ti képviseleten kaphatnak az ér­deklődők. (Daróczy Gáborné ügyintéző, Zugligeti u. 36. sz. 1121.) Bugát Pál, a társulatalapító Miskolc (ÉM) - „A természettu­dományok művelésére az ország természettudományos vizsgála­tára és az ismeretek hasznosítá­sára” alapította meg 1841-ben Bugát Pál a Természettudomá­nyi Társulatot, amelynek szelle­mében ma is működik a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat, de elődjének tekintheti a néhány éve újjáalakult Természettudo­mányi Társulat is. De Bugát Pál gazdag életútja során nemcsak ezt a társulatot, hanem a magyar tudományos élet számos szerve­zetét, folyóiratát is életre hívta. A reformkor igazi gyermekeként az újjászületés, a politikai átalaku­lás folyamatában éles szemmel ismerte fel a nemzet felemelkedé­sének minden szellemi lehetősé­gét. Pedig nem volt könnyű pá­lyája. Kétszáz évvel ezelőtt, 1793. ápri­lis 12-én született Gyöngyösön egy jobbágysorból felemelkedett egyszerű szabómester gyermeke­ként. Szülei óriási erőfeszítésé­nek köszönhette, hogy előbb a gyöngyösi gimnáziumban majd az egri líceumban tanult, végül útja 1811-ben a pesti egyetem or­vosi karára vezette. A kiváló ké­pességű ifjú csakhamar felhívta magára professzorai figyelmét, mert szorgalma mellett már ek­kor megmutatkozott büszke kül­detéstudata is. Mégis csak hosz- szas kerülők, számtalan visz- szautasítás után kerülhetett mél­tó posztra. Első jelentős próbálko­zása - amikor kiváló szemorvosi ismereteire és gyakorlatára ala­pozva megpályázta az országos szemorvosi állást — fiatal kora mi­att hiúsult meg. Önérzetében megsértve ekkor Oroszországba akart kivándorolni, hogy a kazá- nyi egyetem tanára legyen, ezt a tervét viszont a bécsi udvar aka­dályozta meg. Végül 1824-ben pá­lyázta meg és nyerte el a sebé­szek számára felállított elméleti orvostani tanszék professzori tisztségét. Ezen a többihez képest „félérté­kű” tanszéken bontakozott ki iga­zi tehetsége. Itt döbbent rá, hogy a latin és a német orvosi szakmai nyelv mellett, mennyire fejletlen a magyar orvosi szókincs, bár a sebészhallgatóknak — hiányos alapműveltségük miatt — már Mária Terézia engedélyezte az anyanyelvi előadásokat. Szakmai munkásságának jelentős része az orvosi műnyelv megalkotására irányult. Első jelentős munkáját 1828-ban tette közzé A bonctudo­mányi szavakról címmel. Részint ebben, részint további műveiben olyan maradandó szavakat alko­tott vagy népszerűsített, mint például bonckés, gyógyszer, hő­mérséklet, ideg, izom, műt, visz- szér. Munkájának sikerét első­sorban azon kell lemérnünk, hogy az ő nyomdokain haladva több tanártársa is magyar nyelvű szakmai könyv megírására szán­ta el magát. Az 1820-as évek vé­gén tett nyugat-európai útján Né­metországban megismerkedett Hahnemann-nal és elkötelezett híve lett a homeopátiának. Ezzel ’ azután olyan neves betegek házi­orvosa lett, mint Széchenyi és Kossuth. Lassan kibontakozott szervező, a szellemi erőket összefogó és alko­tásra bíró munkássága is. Külön korszakot jelentett a magyar or­vostudomány fejlődésében és az orvostársadalom összefogásában Bugát Pál és Toldy Ferenc Orvo­si Tára, amelyet 1831-től adtak ki és az első magyar nyelvű orvosi folyóirat lett. Ebben a lapban fog­lalkoztak az orvostudomány min­dennapi kérdéseivel, helyet adva a modern külföldi szakirodalom­nak egyszersmind közölték Bu­gát újabb és újabb orvosi termi­nológiai szójegyzékeit is. Ugyan­csak tág teret szenteltek a ma­gyar orvostársadalom kérdései­nek, az orvosokat foglalkoztató problémáknak, a magyar egész­ségügy megreformálásának. Ez utóbbiak közé tartozott például a kórházügy fejlesztése, az ápolói személyzet képzése. A műszaki eszközök- és vizsgálómódszerek egyik legfőbb népszerűsítője is volt, de szintén ő szorgalmazta, hogy a Rókus Kórházat egyete­mi gyakorló-tanintézetté szervez­zék át - itt helyet kapott volna a szakszerű ápolóképző taninté­zet is. A reformkor élénk társadalmi és politikai élete szinte magától kí­nálta a társulás gondolatát, a- mellyel Bugát Pál teljes mérték­ben azonosulni tudott. 1837-ben megalakult Pesten a Budapesti Királyi Orvosegyesület, amely­ben maga is részt vett, Bene Fe­renccel 1841-ben megszervezték a Magyar Orvosok és Természet­vizsgálók vándorgyűlését is. Szé­leskörű elméleti tevékenysége el­lenére sem hagyott fel az orvosi gyakorlattal. Például 1831-ben, a nagy kolerajárvány idején jár­ványorvosként dolgozott a Tisza vidéken majd Máramarosban. A szabadságharc idején lelkesen csatlakozott Kossuth Lajoshoz, jóllehet maga a fokozatos átala­kulás hívének vallotta magát. Fontos hivatalokat töltött be, ezért a világosi fegyverletétel után nemcsak tanári állásától, hanem nyugdíjától is megfosztot­ták. Visszatért Gyöngyösre, majd Pesten és Budán folytatott orvo­si gyakorlatot. Ez az időszak azonban már a hanyatlást jelen­tette életében. Készített ugyan finn-magyar összehasonlító szó­tárt, de ez nem jelent meg; az Akadémián bemutatott Szócsin- tanát (szókat csinálni tanít) pe­dig kifejezetten ellenérzéssel fo­gadták. Bár a Bach rendszer bukása után ismét felfedezték Bugát Pált, sőt 1861-ben visszahívták a Termé­szettudományi Társulat élére is, azonban már nem tudott úrrá lenni az idősebb és az ifjabb nem­zedékek áldatlan vitáin, és így előbb csak formailag, majd 1864- ben ténylegesen is átadta elnöki székét Than Károlynak. Egy év múlva 1865. július 9-én magá­nyosan halt meg, de örökül hagy­ta mindannyiunknak tévedései­vel együtt is maradandó tudomá­nyos életművét. JJCU I X • 0 'Zltutej&c Csörnök Mariann Toldy Ferenc azt írta, a magyar népet helyesen beszélni Révay, szépen Ka­zinczy, műszabatosan szólni viszont Bugát Pál tanította meg. Ez a rövid mondat nemcsak az orvos-szóteremtő- tudós-társaságszervező nagyságát bi­zonyítja, hanem azt is, hogy méltán vallhatja magát Bugát egyik szellemi örökösének a mai Tudományos Isme­retterjesztő Társulat. Ugyan elődjük (az 1841-ben először összehívott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándor- gyűlésén létrehozott Természettudomá­nyi. Társulat) eredetileg csak az akadé­mikus urakhoz szólt, az volt a célja, hogy a tudósok egymást tájékoztassák, egymás között vitassák meg gondola­taikat, terveiket, legújabb kutatásai­kat. Ez a kör azonban gyorsan bővült, hathatott rájuk az alapító „tudásszóró” szemlélete. A megszületés utáni, első igazán nagy fordulópontig több mint száz év telt el. 1953-ban hozták létre a Természet- és Társadalomtudományos Ismeretter­jesztő Társulatot, ezután kezdték el ki­építeni azt a hálózatot, amely valóban mindenhová eljuttatta a tudás, és ami még ennél is fontosabb lehetett, a tudás­vágy apró kis szikrácskáit. Itt persze rögtön meg lehet állni és lehet vitatkoz­ni. Az első vitapartner a TIT híve lehet, érve pedig az, hogy ha a TIT-et valóban úgy hozták volna létre: felülről, kira­kati céllal, akkor néhány évnél ez sem élt volna tovább. Mások pedig érvelhetnének azzal, hogy bizony könnyű úgy dolgozni, ha folyik a pénz; hogy sokszor hakni jellegű elő­adásokat hallottak; hogy ez is csak egy kommunista szervezet volt... De ez már politika, és újabb vitát szülhet, még­hozzá a döglött oroszlán rugdosása kontra tényfeltárás címen. Maradjunk inkább annyiban: amikor mindenkitől elvárták a társadalmi munkát, a TIT remek „búvóhely” lehetett. Megvolt a munka is, és a tag legalább azt csinál­ta, amit szeretett, azokkal és arról vitat­kozhatott, ami valóban érdekelte. De emellett például a nyugati nyelvek ok­tatásában elvitathatatlan érdemeket szereztek. Hogy most mégsem igazán nagyszerű külsőségek között ünnepelhették a tár­saság 40. születésnapját, az a második nagy sorsforduló bekövetkeztének tu­lajdonítható.. Ezért az évforduló alkal­mából megrendezett bensőséges találko­zások nem annyira az ünnep, mint az önvizsgálat és az erőgyűjtés órái. A TIT megváltozott körülmények között kere­si új lehetőségeit, feladatait. Ez még a tisztulás időszaka, aminek valószínűleg sok minden áldozatul esik, mint ahogy az a miskolci csillagvizsgálóval is meg­történt. De felderíthetők a pénzügyi for­rások, átláthatók a megtartandó és megszüntetendő állások. Kihullanak vagy önként elmennek azok, akik nem szívvel lélekkel, hanem, az esetleges elő­nyökért tették (vagy nem tették) dolgu­kat. Ami jelen pillanatban egészen biztos, az az: amíg lesznek Bugát Pálhoz, és a többi nagyformátumú tanítóhoz hason­ló emberek, addig lesz ismeretterjesztés. A TIT keretében vagy azon kívül. 4 _I_ \ cr o =* »- u u u ff 1W TTlTTll §if| Ü¥ 0 :Q| ifi ö 0 Q 0i MTA Sliskoid Akadémiai bizottsága Ferenczi és a svájci Miskolc (ÉM) - A Genfben élő prof. Dr. André Haynal tart előadást Dr. Ferenczi Sándor és a magyar kultúra címmel a Mis­kolci Akadémiai Bizottság székházában (Erzsébet tér 3.) július 16-án, pénteken dél­után két órától a MAB Orvosi és Biológiai Szakbizottságának Mentálhigienes Mun­kacsoportja szervezésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom