Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

12 ÉSZAK-Magyarország Egy különös szolnoki nyomtatvány sorsa Szinte az egész ország ismeri már azokat a többmillió forintjövedelemmel, vagy nyeré­si lehetőséggel csábító magányos szélhá­mosokat, illetve kollektív bűnbandákat, akik immár nemcsak kézzel, vagy géppel írt levelekben, hanem reklámhirdetésekkel, sőt nyomtatványokkal is igyekeznek hódí­tani hiszékeny embertársaikat. Nos, úgy látszik, hogy egy újabb szélhámos is beso­rakozott az eddigiek közé: az „Ecco” Keres­kedelmi és Marketing Kft., amely Szolnok­ról, a Kolozsvári út 2. szám alól küldi szét országszerte az ajánlatait a „Tisztelt Isme­retlen /Ismerősök/-nek”! „30.000000 /harmincmillió/ forintot kíná­lunk Önnek! Legális úton!” Kezdődik az ajánlat, s a felszólítást két ol­dalnyi szédítő szöveg követi. Megvallom, a kft. ajánlata, amely a megfo­galmazás szerint a „Létminimum Fölé Igyekvők Önsegélyező Programja”, engem is megszédített. Főleg, hogy nem Fortuna Istenasszonyra hivatkozott, hanem egy kristálytiszta matematikai elven alapuló rendszert ismertetett, amely állítólag az USA-ból indult ki és sikerrel járta be Né­metországot is... A „rendszer” eléggé logikusnak és hihető­nek tűnt, s bár abban nyomban kételked­tem, hogy milliomos lehetek, de annak a re­ménye mégis felvillant bennem, hogy né­hány ezer forinthoz juthatok, aránylag ke­vés befektetéssel: csupán 915 forintot kell egy címre elküldeni és 972 forintot a kft.- nek, hogy 100 példányban másolják le a le­velüket, amelyhez persze még 100 borítékot is kell vennem, amelyeket - felbélyegezve! - 100 címre kell elküldeném... Rózsaszínű csekken elküldtem a kért pén­zeket, megvettem 100 borítékot, bélyeggel, s a telefonkönyvből és máshonnan kivá­lasztottam 100 címet, megcímeztem és fel­bélyegeztem a borítékokat és vártam a kft.- től — az elküldött 972 forintért - a levelük 100 db fénymásolatát. Közben persze ró­zsaszínű terveket szövögettem a beígért pénzmagocska egy részéről. Az utóbbi helyett egy udvarias hangú leve­let kaptam a kft.-től, amelyben közük, hogy a kérésemnek nem tudnak eleget tenni, mert „a nyomtatvány további forgalmazá­sát — technikai okok és kapacitáshiány mi­att - nincs szándékunkban folytatni”... A kft. a 972 forintot visszaküldte, (Helye­sebben csak 932 forintot, mivel a postakölt­ségük 40 forint volt.) Persze a megadott címre elküldött 915 forintnak nyoma ve­szett és én itt maradtam 100 db megcím­zett, felbélyegzett borítékkal - meg a hiá­bavaló reménykedéssel a „legális úton” be­ígért pénz után. Jómagam pedig a „ba­lekok” sorában maradtam! R.A Válasz alulj áróügyben Az Észak-Magyarország 1993. június 17-i számában R. A. Mezőkövesd aláírással „Kriminális átjáró” cím alatt megjelent új­ságcikkre válaszolva az alábbiakat közöl­jük. Vigasztalást nem nyújt, de tény, hogy a cikk írója által felvetett probléma sajnos nem egyedülálló, mondhatni általában jel­lemző az ország aluljáróira. Ez a probléma szorosan összefügg azzal, hogy bizonyos embereknek, illetve embercsoportoknak szemmel láthatóan nem érdeke a társada­lom hasznos tagjai álal létrehozott értékek megóvása, sőt ellenkezőleg! Átadáskor - hasonlóan sok máshoz — ez az aluljáró sem volt ilyen állapotban, de a cikkben plasztikusan ecsetelt lezüllesztésé- hez egy év is elegendőnek bizonyult. Mivel az igazgatóság eszközei és lehetősé­gei betöltött szerepénél és helyzeténél fog­va korlátozottak, a probléma kezelése és az eredményesebb együttes fellépés érdeké­ben segítséget kérünk a rendőrhatóságtól és a polgármesteri hivataltól is a közterü­let fokozott ellenőrzése és a szabálysértők­kel szembeni hatósági fellépés érdekében. Miskolci Közúti Igazgatóság Stoll Gábor igazgató Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a Szólástérben közölt írások - válasza­ink kivételével - nem a szerkesztőség állás­pontját tükrözik. Természetesnek tartjuk, hogy különböző politikai megközelítésből fogalmazódnak a hozzászólások. Mi tiszte­letben tartjuk ezek tartalmát, de teijedel- mi okok miatt alkalmasint kénytelenek va­gyunk tömöríteni. Természetesen e rovat­ban sincs helye a gyűlöletet szító, a mások személyiségi jogait sértő közleményeknek. Szólástér 1993. Július 13., Kedd A MOSZ levele dr. Antall Józsefhez A Mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szövetségéhez tartozó szövet­kezetek nevében július 5-én háromtagú küldöttség adta át azt az Antall József miniszte­relnöknek címzett levelet, amelyben a termelői érdek- képviselet felszólítja a Kor­mányt, hogy adjon érdemi vá­laszt a május 25-i közgyűlésü­kön megfogalmazott követe­léseikre. A levelet a minisz­terelnök nevében Szentgyör- gyi András, a Kabinetiroda helyettes vezetője vette át. Az alábbiakban közöljük a levél szövegét: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségé­nek tagszervezetei május 25-én tartott Közgyűlése — miután fel­tárta az agrárágazatban kiala­kult súlyos helyzetet és a válság okait — felhívással fordult az or­szág sorsáért elsőrendű felelős­séget viselő Országgyűléshez és a Kormányhoz. Ebben a felhívás­ban a Közgyűlés kérte, hogy a Kormány tegyen azonnali és ha­tékony intézkedéseket a mező- gazdasági termelés teljes össze­omlásával fenyegető válság keze­lésére és kinyilvánította a terme­lők elhatározott szándékát, hogy amennyiben nem tapasztalnak rövid időn belül fogadókészséget a Kormány részéről, követeléseik érvényesítésére erőteljesebb esz­közöket is készek alkalmazni. Ez a helyzet bekövetkezett! A Közgyűlés felhívása süket fülek­re talált. Sem a Kormány, sem egyetlen tagja még csak válaszra sem méltatta a termelők segély­kiáltását. Ehelyett az Országgyűlésben - a szövetkezetek tiltakozása elle­nére és a Kormány támogatásá­val - az agrárágazat lerombolásá­ban eddig is élenjáró felelőtlen politikai csoport kierőszakolta a szövetkezeti gazdaságok végleges tönkretételét jelentő törvénymó­dosítási javaslat tárgyalását.” Miniszterelnök Úr! A mezőgazdasági termelők kilá­tástalannak érzik a helyzetüket. A szövetkezetek tagsága nevében utoljára fordulunk kéréssel a Kormányhoz! Kéijük, hogy a Kor­mány sürgősen tűzze napirend­jére a mezőgazdasági termelők közgyűlésén megfogalmazott igé­nyek tárgyalását és adjon határo­zott választ, hogy az eddigi, a vál­ság súlyához mérten jelentékte­len intézkedéseken túl kész és ké­pes-e lépéseket tenni a mezőgaz­daság működőképességének helyreállítására, a százezernyi munkahely megőrzésére, a ter­melők jövőjének biztosítására, a szövetkezeti tagságot ért anyagi és erkölcsi károk orvoslására! Kérjük, hogy a Kormány egyér­telműen határolja el magát a szö­vetkezetek szétrombolását célzó felelőtlen törvényjavaslattól és tegyen határozott intézkedéseket a szövetkezetek törvényben bizto­sított jogai védelmére. A termelőkre ma a mezőgazda­ság legnagyobb és legszebb fela­data, az aratás vár és ezt az elke­serítő körülmények ellenére is mindennél fontosabbnak tartjuk. Nem lehet azonban ok arra, hogy a Kormány is halogassa a maga állásfoglalását. A hónap közepé­ig határozott és nyílt választ vá­runk a Kormánytól követelése­inkre. Amennyiben ez nem történik meg, a mezőgazdasági szövetke­zetek országos figyelmeztető de­monstrációt szerveznek a köve­teléseik érvényesítésére. Kijelentjük, hogy az ebből kelet­kező minden gazdasági és egyéb kárért a Kormányt és a mögötte álló politikai erőket tartjuk fele­lősnek. Kijelentjük, hogy amennyiben sor kerül a szövetkezeti törvénynek a szövetkezetek széthordását célzó módosítására, a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői nem vállal­ják ennek a végrehajtását és a törvény minden következményé­ért a Kormánynak is viselnie kell a felelősséget. Miniszterelnök Úr! Minden év július első vasárnapja a szövetkezetek nemzetközi ün­nepe. A magyar szövetkezetek is meg­emlékeznek erről, de ünnepelni nincs okuk. A szövetkezés eszméjének lénye­ge, hogy az egyének összefogá­sukkal megsokszorozzák erejü­ket. Bízunk abban, hogy a ma­gyar mezőgazdasági szövetkeze­tek tagjai nem kényszerülnek ar­ra, hogy összefogásukat és elemi érdekeik érvényesítését erejüket drasztikus, ellenérzést is kiváltó módon kíséreljék meg. Budapest, 1993. július 2. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége nevében: Nagy Tamás társelnök Horváth Gábor főtitkár A természetgyógyász kamara véleménye 1993. április 17-én az Észak-Ma­gyarország című lapban dr. Kiss István sebészprofesszor a termé­szetgyógyászatot érintő kritikai észrevételeit kívánjuk saját né­zeteinkkel kiegészíteni. A Magyar Természetgyógyászok Kamarája egyetért a természet- gyógyászati tevékenységet sza­bályozó rendeletek kiadásának szükségességével, hogy ne fordul­hassanak elő a betegek életét ve­szélyeztető helyzetek. A Népjóléti Minisztériumban rendezett vezetői értekezleteken a rendelet-tervezet feletti vitán kifejeztük álláspontunkat, hogy a nem orvos természetgyógyá­szok a hozzájuk forduló betegek kezelése előtt minden esetben kö­telesek kikérni a kezelő orvos vé­leményét. A természetgyógyász orvosok, szakorvosok természe­tesen orvosi felelősségük tudatá­ban irányítják a betegek kezelé­sét. A természetgyógyászatot érintő negatív véleményalkotás nem használ az egészségügynek, hi­szen ezt a vállfáját a gyógyítás­nak az egyetemes orvoslás részé­nek tekintjük. A természetgyógyászat a tudo­mányos — nyugati orvosi gyógyí­tással együtt szerves része az egészség megőrzésének és helyre- állításának. A daganatos megbetegedések ke­zelését az ovostudomány és az al­ternatív gyógyászat jelen fejlett­ségi szintjén kell kezelni. A bete­geknek joguk van arra, hogy a kor szintjének megfelelő egész­ségügyi ellátásban részesüljenek. A daganatos betegségek lényegi oka ma még nem ismert, ezért oki kezelés nem lehetséges. A leg­jobb indulatú és legmagasabb szintű orvosi ellátás mellett is vannak sikertelen esetek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a gyógyíthatatlan, krízishelyzet­ben lévő betegek egy része ter­mészetgyógyász segítségét kéri, mint ahogy a nyugati világban is ismert. A fájdalom klinikákon, természetgyógyászati központok­ban ilyenkor komplex alternatív kezelésben részesítik a beteget. A tudományos orvosi irodalom­ban ma már számos közlemény számol be az áttétes gyógyítha­tatlan betegek életének jelentős meghosszabbításáról és alátá­masztja azt a tényt, hogy a rák­betegség a szervezet komplex psychosomatikus betegsége. Uta­lunk itt a Newton-hypnozis terá­piára vagy a méregtelenítő Ger- son-kúra eredményességére. Igen jelentősnek tartható a Heidelber- gi Rákkutató Központ orvosának, dr. U. Abel közleménye a cytoto- xicus szerek alkalmazásának mai megítéléséről. Véleményünk szerint a mai ma­gyar orvostársadalomnak is meg kell ismerkedni a természetgyó­gyászatban rejlő értékekkel, le­hetőségekkel. Reméljük eljön az az idő, amikor az alternatív kezelések elhagyá­sa a megfelelő esetekben ugyan­olyan hibának számít, mint ma a modern orvoslásban. Magyar Természetgyógyászok Kamarája elnöksége A tiszaújvárosi Olefin SC „betegágyánál” Tisztelt Szerkesztőség! Nagy megdöbbenéssel vettem tu­domásul, hogy Tiszaújvárosban megszűnik az Olefin SC néhány szakosztálya. Hát idáig juttatta a város sporté­letét néhány felelőtlen vállalati, illetve sportegyesületi vezető, amelyhez a helyi önkormányzat is asszisztált. Tisztában vagyok azzal, hogy nem a sportélet jelenleg a legfon­tosabb az életünkben, de az ilyen­fajta lerendezése a dolgoknak (lásd a TVK-Olefin SC megszűn­tetését) vetekszik a bűnözéssel! Ezért meg is fogadtuk a sportba­rátaimmal, hogy addig ebben nem nyugszunk bele, míg a bűnö­söket a vádlottak padjára nem ül­tetjük!!! Tudom, ezek nagy sza­vak, de tűrhetetlen az az állapot kis hazánkban, hogy itt a társa­dalom terhére büntetlenül lehet — akár'a sportéletben is — vala­kidnek kénye-kedvük szerint bármit csinálni! Nem beszélve arról, hogy nagyon sokan jól megéltek és élnek még napjainkban is a sportból! Különben a fenti gondolatok szel­lemében még 1991. október 31- én a helyi hetilapban megjelen­tették egy írásomat, amelyben évekkel visszamenőleg összefog­laltam a történéseket a sérült „TVK-Olefin SC betegágyánál” címmel, amelyet a következő gon­dolatokkal fejeztem be: „... Én a magam részéről (úgy mint '89 tavaszán) igyekeztem őszinte hangvételben végre újra tiszta vizet önteni a pohárba. Vál­lalva még azt is, hogy újból en­gem titulálnak betegnek. Engem ez hidegen hagy, de végre lépni kellene, mert az igazi betegnek (TVK-Olefin SC) valóban meg vannak számlálva a napjai! Re­mélem, még idejében adtam le az S.O.S.-jeleket és nem temet be mindent a „lavina”! Álljon itt ennek igazolásáúl a má­jus hónapi párbeszéd a 12 éves nevelt gyermekemmel:- Apa, jelentkezhetek az Olefin SC-nél? Szeretnék az ősztől ott focizni, vagyis védeni a serdülők­nél. — Tamás, ha komolyan gondolod, miért ne, de igazán védeni akarsz?! — Igen, és ehhez kellene egy iga­zi kapuskesztyű is az őszre. — Rendben van, megkapod, úgyis most lesz a szülinapod! Tamás azóta megkapta az igazi kapus­kesztyűt! (Nem gondoltam, hogy 2.400 forint az ára, mert akkor nem tettem volna ilyen ígéretet!) A hétvégén az újsághír olvasása után megkérdezte tőlem: — Apa, most hol fogok én védeni, ha megszűnik az Olefin SC?” Kérem, aki tudja a kérdésre a vá­laszt, az válaszoljon!!! Hevesi István 3580 Tiszaűjváros József A. u. 37.- Köszönöm, köszönöm, de munkaidő irtán egy fillért seL­- Annyi szörnyűséget mesélsz arról, mi van oda­kint, hogy a függönyt sem engedem elhúzni! Magyar széllovas Rajzok: MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom