Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Július 10., Szombat------------APROPÓ------------­$ ín£ ajtóé, Mta'yött Csörnök Mariann Az ellenzéki pártok képviselői egy véle­ményen voltak. Számukra jelenlegi for­májában elfogadhatatlan a közoktatá­si törvénytervezet, mert a nemzeti alap­tanterv és a vizsgarendszer ismerete nélkül szinte üres a javaslat. Közös ál­láspontjuk volt az is, hogy a törvény ne ez év őszén, hanem csak 1994. szeptem­ber 1-jén lépjen hatályba. A kormány- párti képviselők is egy véleményen vol­tak. Szerintük egyértelmű, hogy a, köz­oktatási törvénynek ez év szeptemberé­ben kell életbe lépnie. Azon túl az egyik képviselő szerint az egész koncepció visszalépés az 1985-ös- höz képest; a másik szerint főbb eleme­ket tekintve főleg politikai és nem szak­mai érvek csapnak egymásnak; a har­madik szerint bevezetése káoszt terem­tene az iskolákban; a negyedik szerint nemcsak a tanszabadságot, de a mun­kajogi szabályokat is sértik a javaslat egyes részei; az ötödik szerint pedig megrokkanthatják az önkormányzato­kat, mivel a központi költségvetés egy­re több területről kíván kivonulni. Azért megtartották, sőt le is zárták az „üres” - a későbbiekben ellentmondásos, elfo­gadhatatlan, érthetetlen - javaslat vi­táját. Valószínűleg nem jutott el a képvise­lőkhöz az a pedagógus kérelem, mely - egyetlen megmaradt reményként - par­lamenti döntést és törvényi fogalma­zást kért annak megoldására, hogy a tanulók csakis zárt ajtók mögött végez­hessék szünetben kisebb és nagyobb dol­gaikat. Zárt ajtókról és a mögöttük meghúzódó kétségbeesésről ugyanis szó sem esett. MOZI Drágám, a kölyök... Csecsemőlesen a család! (ÉM - DK) - Hát persze hogy lett folytatás! Wayne Szalinszki (Rick Moranis), a szóra­kozott feltaláló az előző film kedvéért egy zsugorító készüléket talált ki otthonában, s így gyermekei sikeresen összezsugorí­tották magukat. Még szerencse, hogy a kertben a hangyányi gyerekekre rátalált a házőrző kutya... A mostani filmben csak a rendőrök jutnak zsugorított sorsra, akik akadályozni pró­bálják fontos atyai teendőinek ellátásában a professzort. Nevezetesen abban, hogy az elektromagnetizmustól negyven méteres­re nőtt Adam nevű rendetlen csemetéjét eredeti nagyságába állítsa vissza. Minden­féle kalandok során végül sikerül is elérnie célját, úgy hogy megnöveszti a mamát, aki így negyvenméteres kisgyermekét az ölébe véve várja a megmentő sugárzást. A forgatókönyvet megírni nem hiszem, hogy túl nehéz volt, viszont filmre vinni annál inkább. Mert ahhoz, hogy az óriáscse­csemőt beletegyék Las Vegas világába (vagy inkább Las Vegas világát a csecsemő-, ébe), speciális látványtervezésre volt szük­ség. (Persze tapasztalatuk volt már, hiszen hajói emlékszem, a King-Kong is Walt Dis­ney produkció. Csak most nem egy majom­fej jelenik meg a casinók között, hanem egy mosolygó gyermekarc.) A különböző cégek több mint kétméteres óriáscukorkát, ötmé­teres teniszcipőt, hatalmas tipegőruhát gyártottak... Hogy megérte-e, abban nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy sokaknak szerez majd kellemes perceket. Folytatás még mindig lehet. A kicsi és a nagy „változat” megvolt, most akármilyen más ellentétpár következhet: kövér, sovány, fekete, fehér, csíkos, kockás... Aki érzi a lenolaj szagát Dobrik István, a Miskolci Galéria új igazgatója Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Nem azért kell bemu­tatni Dobrik Istvánt, mert kevesen tudják, hogy ki ő, hanem mert min­denki máskép ismeri. A felsődob- szai iskolások a tanító bácsira em­lékeznek, az egri diáktársaknak ő maradt a gitáros, a pataki főiskolá­sok tanár úrnak szólítják, a Fókusz olvasóinak szerkesztő, a kiállításo­kon pedig mint művészettörténészt kérik fel a tárlat megnyitására... • így visszatekintve valóban sok kanyar volt az életemben - kezdi a bemutatkozást Dobrik István, a Miskolci Galéria új igazgatója. - Diákkoromban szinte minden ér­dekelt, sportoltam, zenéltem, iro­dalmi műsorokat szerkesztettem. Igazán nem is gondolkodtam azon, hogy mi akarok lenni. Elő­ször a Kertészeti Egyetemre je­lentkeztem, de végül az egri főis­kola biológia - rajz szakára ke­rültem. Pedig abban az időben leginkább a zene foglalkoztatott. Csak negyedikes koromban kezd­tem el igazán rajzolgatni. Később aztán bekerültem itt Miskolcon a pedagógusok rajzstúdiójába, mégsem lettem önálló alkotó. Pe­dig a Képzőművészeti Főiskolán is tehetségesnek tartottak taná­raim. De amikor Végvári mester ajánlására a múzeumhoz kerül­tem, és rám bízták a Miskolci Képtár vezetését, akkor el is dőlt, hogy az elméletet kell választa­nom. □ És a hivatalt?! • Igen, az is a történethez tarto­zik, hogy öt év után elcsaltak a megyei tanács művelődési osztá­lyára. Pedig tényleg jó időszak volt az a múzeumi félévtized az életemben. Akkor vettük át a Pet- ró-gyűjteményt, megírtam a Mokri Mészáros Dezsőről szóló monográfiámat, ledoktoráltam, rajztanítási kísérletben vettem részt... Hogy miért választottam mégis a hivatalt?! Én tényleg ko­molyan gondolom a szolgálatot. Az ötéves ciklus alatt végigjár­tam a hivatali ranglétrát, és köz­ben megismertem a megyét, az itt élő művészeket, az amatőr mozgalmat, és a művészet kicsit fennköltebb világa mellett az éle­tet. Később a tanításban az is se­gített, hogy a művészek között él­tem, ismertem őket, és magam is átéltem az alkotás örömét, kín­ját. Most is az orromban érzem a lenolaj szagát. Nem lehet csak a könyvekből megtanulni a művé­szettörténetet... Az akkori szokások szerint a ta­nács után a pártbizottság követ­kezett, de az végképp nem nekem való munka volt. Szerencsére hív­tak a sárospataki főiskolára, így kilenc hónap pártbizottsági köz­játék után ’87 augusztusában a művészeti nevelés tanszékre ke­rültem mint főiskolai docens. Sze­rettem tanítani... □ Mégis újra a hivatalt választot­ta! • Ez volt az első olyan döntés az életemben, amikor nem elsősor­ban szakmai szempontok vezé­reltek. Nagyon jó volt Patakon, de messze kerültem a családtól, így amikor ’91-ben hívtak az ön- kormányzathoz, leadtam a tan­székvezetést, de mint óraadó azó­ta is tanítok a főiskolán, és a nép­főiskolái tanfolyamokon. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy régi kedves kollégák közé jöttem visz- sza, és olyan területekkel kellett foglalkoznom, melyek szakmai szempontból is érdekelnek. □ Jó időszakban lett a Miskolci Galéria igazgatója, hiszen készül az új épület, nemrégiben avatták fel a Hunyadi utcai kiállítóhe­lyet... • Kívülről talán úgy tűnik, hogy egyszerű dolog galériát működ­tetem. De ez azért sokkal több annál, mint megrendezni egy-egy időszaki kiállítást. A meglévő gyűjteményeket fel kell dolgozni, kezelni kell, van tehát múzeumi funkciónk is. Nagyon fontos fela­datnak tartom a miskolci művé­szettörténet feldolgozását. Jelen­tek már meg az itteni alkotókról monográfiák, de sok adósságunk van még. Mindezeken kívül a ga­léria működteti az alkotóházat is. Jó lenne, ha minél több művész dolgozhatna a műhelyekben, és hagyná itt alkotásait a városnak. A nyári szabadiskolákban pedig a legkiválóbb szakemberek irányí­tásával tanulhatnának a valóban tehetséges fiatalok. A költözés után szeretném, ha a Miskolci Galéria vizuális központtá ala­kulhatna, ahol a képzőművészet mellett megjelennének a társmű­vészetek is, az iparművészet, az építőművészet, helye lenne a fo­tónak, a filmnek, a videónak. Elő­adásokkal, szabadegyetemi soro­zatokkal szolgálnánk a vizuális nevelést. Erre azért is szükség van, mert az információk 70 szá­zaléka a látás újtán jut el hoz­zánk. Nincs olyan szakma, ahol ne lenne jelentősége a vizuálitás- nak. Nem akarjuk átvenni az is­kola feladatát, de nagyon sok te­hetséges fiatal él ebben a város­ban, akik igénylik is a szakmai segítséget. Nem feltétlenül lesz­nek valamennyien festők, szob­rászok, de másképpen viszonyul­nak a világhoz, ha értik a művé­szetet. A törvényekről az Akadémián Budapest (MTI) — Az akadémi­ai és a felsőoktatási törvény par­lamenti tárgyalásának szétvá­lasztása mindkét jogszabályt, s ezzel együtt a magyar tudomá­nyos élet fejlődését veszélyezteti — hangzott el a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Magyar Rek­tori Konferencia elnökeinek kö­zös sajtótájékoztatóján. Kosáry Domokos véleménye sze­rint a háttérben sértett szemé­lyek marginális érdekei állnak. Az MTA elnöke neveket nem em­lített. Nyomatékosan hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy a két egymáshoz kapcsolódó tör­vényt mindenképpen együtt és minél előbb kell tárgyalnia az Or­szággyűlésnek. Hámori József, a Rektori Konfe­rencia elnöke szintén a két tör­vény egysége mellett tört lán­dzsát, mivel nézete szerint az akadémiai törvény tárgyalásá­nak elhalasztása veszélybe sodor­ná az egyetemek és az akadémi­ai intézetek között már kialakult együttműködést is, annak to­vábbfejlesztését pedig lehetetlen­né tenné. Hámori József úgy vél­te, nem lehet akadálya a két ter­vezet együttes tárgyalásának, an­nál is inkább, mert az akadémiai törvénynek mind terjedelme, mind a hozzá érkezett módosító javaslatok száma lényegesen ki­sebb, mint az „előre vett” felső- oktatási törvényé. A miskolci Montmartre Piaija Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Az elmúlt szín­házi szezon négy darabjában is benne volt Horváth Zsuzsa, még­is kevésnek éreztük a kapott já­téklehetőségeit, hiszen csak rö­vid színpadi pillanatok adattak meg a számára. A Pletykák című vígjáték vendégei közül ő csenge­tett be utoljára, s utolsóként lé­pett színre a Daliástól nyugatra című játékban is, ahol megint csak neki jutott a legkevesebb szöveg. A háromlevelű lóhere szintén csak jnásodpercnyi jele­néseket kínált számára. Régóta váijuk már tartalmas, súlyos, te­hetségéhez mért szerepben, de rendezői, igazgatói rendre visszaélnek adottságaival: legin­kább semmi kis szerepeket oszta­nak rá, mert tudják, hogy ő a leg- átlátszóbb papírfigurából is ké­pes embert formálni. S valóban, az ő röpke villanásai évek múltán is élő képek maradnak. Legújabb feladatában végre egye­düli főszereplőként elsőként lép a közönség elé egész estét betöltő produkciójával: az avasi vasár­napok keretén belül önálló mű­sorát mutatja be Regős Zsolt kí­séretében.Legelőször az Alabár- dosban énekelt, szólt arról, ho­gyan szeretünk. S mindeközben az is kiderült, hogy Horváth Zsu­zsa mit szeret a musical, a sanzon világában, és érezhettük, hogyan szereti, mennyire tiszteli a kö­zönség is ezt a különös tehetségű színésznőt, aki ugyanolyan érzé­kenységgel tolmácsolja Fényes Szabolcs és Kurt Weil dalait, épp­úgy érzi a jazzt, mint a musicalt, s tehetségével egybefogja a zenei, műfaji sokszínűséget, ugyano­lyan minőségként megszólaltatva a könnyed slágert és a drámai musicaít. A műsor második felében Edith Piaf alakját idézi meg néhány sanzonnal s egy-két anekdotával. Horváth Zsuzsa nem Piaf-sláge- reket énekel, de rendkívüli érzé­kenységgel, mértékkel átlénye­gül a francia énekesnővé - nemes egyszerűséggel, törékeny lírai- sággal és nyers keménységgel éli át a „kis veréb” határtalan szere- tetéhségét. A műsor végén az Oliver című musical kocsmabeli dalával te­remt jókedvet a mulatozáshoz, hazafelé ballagva még sincs túl­ságosan jókedvünk, hiszen ha az igazi Montmartre-on énekelne Horváth Zsuzsa, hamarosan sztár lenne. Mi meg most itt an­nak is örülnénk, ha a miskolci színházig elhallatszana a hangja, s a társulat legjobb epizodistájá- ból végre a legjobb főszereplő le­hetne. Addig is hallgassuk őt az Avason! Karmelita búcsú Miskolc (ÉM) — A világban élő karmeliták miskolci közössége az elmúlt év júliusában alapítványt hozott létre „Miskolci karmelita templom és rendház rekonstruk­ciójáért” elnevezéssel. A templom teljesen lepusztult állapotban volt. A í'endházat át kellett építe­ni, de a templom felújítása sem kerülhető el. A hívek és a gazdál­kodási egységek adományaiból il­letve társadalmi munka felaján­lásokból a rendház közel nyolc­van százalékban elkészült. Re­mény van arra, hogy ez év októ­beréig a munka teljesen befeje­ződik, a karmelita szerzetesek visszatérésének dologi feltételei megoldódnak. A Kármelhegyi Szűz Anya búcsú­ját a miskolci karmel július 18- án, vasárnap tartja. Az ünnepi szentmise - melyet a Rómából ér­kező P. Tadeusz definitor atya mond P. Tamás magyarországi tartományfőnök és P. Rafael atyák segédletével — délelőtt 11 órakor kezdődik, a mise után pe­dig a templom körül ünnepi ska- puláré körmenet lesz. A búcsút megelőző napokban, július 15,16 és 17-én délután fél öttől lelki- gyakorlat lesz a templomban. Templomi koncert Hét (ÉM) - A Magyar Zeneművé­szeti Társaság, a Gömör Népfőis­kolái Egyesület és Hét község ön- kormányzata szervezésében júli­us 11-én, vasárnap a református templomban az istentisztelet után templomi hangverseny lesz. A délben kezdődő koncerten So­mogyi Eszter (ének) és Virágh András (harmonium) működnek közre. Kamaraénekesek Tiszakeszi, Tiszabábolna (ÉM) — Július 11-én, vasárnap adja el­ső két koncertjét a Bogácson tábo­rozó középiskolások kamaraéne­kes kórusp. Délután 3 órakor a tiszakeszi, este 7 órakor a tisza- bábolnai templomban lépnek fel. A pesti kabaré Mikó István, Csákányi Eszter, Szombathy Gyula, Simorjai Emese és Kocsis György hozták el nemré­giben országos turnéjuk során a Régi pesti kabarét Miskolcra. Azt a kabarét, „ahol a sztárok tapsra várnak". Sok volt a taps a Rónai Sándor Művelődési Központban is, pedig a kabaré tényleg régi. Ismertük a poénokat, mégis nevetésre inge­relte a közönséget a népszerű szí­nészek kedves előadása. S ez va­lószínűleg így lesz július 12-én, hét­főn este fel hattól a sárospataki Művelődés Házában vagy ugyan­ezen a napon este fél kilenctől Sá­toraljaújhelyen a Művelődési Ház­ban. Fotók: Dobos Klára Matyóföld Bogács (ÉM) - A Matyóföld író­csoport mutatkozik be a bogácsi művelődési házban július 12-én, hétfőn este hét órától. Az esten ott lesznek még a Barczi Pál kép­zőművész által vezetett nyíregy­házi főiskolások táborának és a középiskolások zenei táborának résztvevői. A beszélgetést Cseh Károly költő vezeti. „Én tényleg komolyan gondolom a szolgálatot..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom