Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

6 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Június 5., Szombat Művészeti osztály Miskolc (ÉM) - A 17. Szám« Általános Iskola az 1993/94-es tanévben vizuális művészeti osZ' tályt indít 7. és 8. osztályos diá' kok számára. A művészeti osZ' tály előkészítési céllal kapcsoló' dik az általános iskola épületé' ben működő Gábor Áron Műsz3' ki Középiskolához tartozó ipa1" művészeti képzéshez, ahol jelen* leg alkalmazott grafika,- ötvös-i díszműkovács-, textil,- és bronZ' műves-szoboröntő szakokon f°' lyik oktatás. Az általános iskolai prograo1 megvalósításában közreműköd' nek a középiskolában tanító vésztanárok. A tanulók használ' hatják a középiskolai műterme' két és eszközöket. Az osztályt3 felvett tanulók az alapoktatásod ■; kívül heti tíz órában alapvétőé11 rajzot, festést és mintázást tanul' nak. Az idén azoknak a tanulóknak 3 jelentkezését várják, akik 3Í 1993/94-es tanévben a hetedik osztályba lépnek. Jelentkezni j3' nius 9-ig lehet személyesen 3 17. Sz. Általános Iskolában (Mi5' kolc, Téglagyár u. 3. sz.) vagy 3 370-637-es telefonszámon. A felvételi vizsga június 10-ém csütörtökön délután három őr3' kor lesz, amelyre kérik, hogy 3 tanulók vigyenek saját készítés3 rajzokat és rajzfelszerelést. Cserkészavatás Miskolc (ÉM) - A 19. Szám3 Bükk Cserkészcsapat újonc csel" készei teszik le fogadalmukat.)1)' nius 6-án, vasárnap délelőtt fé* tizenegytől az avasi református templomban. Az ünnepre minded érdeklődőt és barátot szeretette1 várnak. APROPO Filip Gabriella Most van pedagógusnap vagy nincs ? - kérdeztem egykori kollégámat, de ő sem tudott válaszolni. Hivatalosan nem ír­ták le sehol sem, hogy ezentúl csak a magyar kultúra napján lehet köszönte­ni a tanítókat, tanárokat, óvónőket, vagy június első vasárnapján is lehet ünnepelni. És egyáltalán ünnep-e még a pedagógusnap ? Mert hallhattuk már azt is, hogy ez is csak amolyan pártál­lami csökevény. S feltehetjük úgy is a kérdést: van-e okunk az ünneplésre? Sírjunk-e vagy örüljünk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szerve­zet, az OECD felmérésének, mely sze­rint sok magyar csoda van, ám ezek kö­zül az egyik legnagyobb, hogy Európa szinte legrosszabbul fizetett pedagógu­sai Európa egyik legjobb oktatását „iz­zadják ki”. Ebben a vélekedésben az is benne van, hogy a tanítás eredményes­sége mégiscsak a pedagógusoktól függ. Hozhatnak ezernyi rendeletet, jobbnál jobb (vagy rosszabb) törvényeket, levált­hatják a minisztert, adhatnak pénzt számolatlanul, ha nem hivatásszerető ember áll a katedrára, mit sem ér az egész. S hogy várnak-e ezért köszönetét, igénylik-e az ünneplést? Nem hiszem. Egykori tanítóm adta útravalónak eze­ket a sorokat, s most továbbadom: „Tanító vagyok és megadással viselem a nevelő sorsát. Ez a sors azt mondja: szolgálj, adj és hálát ne várj. Mi nem azért vetünk, hogy hálát arassunk. A földműves vetése kicsirázik és megérik az ő földjén, de a tanító vetése az örök­kévalóságnak terem. A te jótéteménye­id nem térnek vissza hozzád, hanem az eljövendőnek szolgálnak. Csak a mun­kádban találod meg jutalmadat. ” Nem várják ők a virágcsokrokat. In­kább nekünk, a tanítványoknak van szükségünk arra, hogy legalább köny- nyítsünk valamit a lelkiismeretünkön. Mert mindannyian adósaik vagyunk.-------------MOZI -----------­A sszonyi bosszú (ÉM-DK) - A legújabb filmbemutató címe sokkal hosszabb annál, mint amilyet én ad­nék neki. És sokkal talányosabb is. Egy an­golszász rigmust idéznek a filmkészítők: A kéz, amely a bölcsőt ringatja... a világot uralja...” Talán távoli az összefüggés, de H. G. Wells egyik regénybeli mondata jut eszembe: „Ez az a kéz, mely sebet ejt, ez az a kéz, mely gyógyít...” A filmben a gyógyító kéz válik lelki sebet ejtővé, a nőgyógyász orvos úgy­mond kihasználja helyzetét. Egyik pácien­se aztán feljelenti, mire jelentkeznek a töb­biek is, a férfit elítélik, öngyilkos lesz, fe­lesége pedig a sok idegesség miatt elvetél. És bosszút esküszik. Dadaként elhelyezke­dik a feljelentő házába, ott aztán minden­ki kedvencévé válik. El kell hitetnie: ked­ves és ragaszkodó. Sokáig csak mi, nézők tudjuk, hogy minden mozdulatát a bosszú fűti. Majdnem késő, mire kiderül róla az igazság. Az idilli családi életet felborítja tehát a kétszínűség, a pszichothriller nézői lerághatják körmüket, ha belemerülnek a hitchcocki fordulatokba (bár Hitchcock mé­giscsak klasszikusa a műfajnak). Viszont olvastam egy kedves sztorit arról, hogyan választották ki az újszülöttet alakí­tó ifjú színészt a film készítői. A kis profi valószínűleg tehetett valamit a forgatás alatt az idegek „tupírozásáért”, nem vélet­lenül írja a producer: „a csecsemőkkel való munka mindig örömteli rémálom”. A hét másik bemutatója a kedves és klasszikus Walt Disney-rajzfiim, a Bam­bi. Talán többet ér a pszichothrillernél... Főnemesek a gömöri éjszakában Rimaszombat, Miskolc (ÉM ­FG) - Láttam a falon az ősök ké­pét, a híres-nemes családfát, az estélyi toaletteket, ámultam, ho­gyan raccsolnak, milyen könnye­dén táncolnak, és micsoda szóvi­rágokkal képesek udvarolni. Pe­dig nem igazi bárók és grófok, még csak nem is lecsúszott ne­mesek, hanem „csak” színészek játszottak a rimaszombati műve­lődési ház színpadán. A maguk és a közönség örömére. A miskolci Színészek Szabad Egyesülete egy évvel ezelőtt hoz­ta létre a Premier Színházi Ala­pítványt. Az alapítótagok között találjuk Ábrahám Istvánt, He- rédy Évát, Komáromy Évát, Lé­vai Jolit, Ötvös Évát, Péva Ibo­lyát, Somló Istvánt, Szegedi Dezsőt, Vass Lászlót, Várhegyi Mártát... A Premier Színház első bemutatója 1992 májusában volt, Igriciben adták elő Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét. Azó­ta számtalan kisebb-nagyobb te­lepülésre elvitték az előadást. Debrecenben, Nyíregyházán, Hajdúnánáson, Hajdúböször­ményben, Jászkiséren, Hevesen, Füzesabonyban, Szerencsen, Ka­zincbarcikán bérletsorozatba ik­tatták az operettet. De szívesen látott vendégek a Felvidéken is. Jártak Gömörben, Nagyboldogon, Feleden, Tornaiján, Királyhelme- cen, Nagykaposon, Kistárkány- ban, Nagytárkányban, Boldog­falván és az utolsó előadást pün­kösd hétfőjén Rimaszombaton tartották. Egyetlen kis plakát hirdette a művelődési ház ajtaján az előadást, ennek ellenére zsúfolá­sig megtelt a hatalmas színházte­rem. Hiába, itt is szeretik az ope­rettet! És a Lili bárónő kiválóan alkalmas a könnyed szórakozás­ra. Huszka zenéje nagyszerű (a zongoránál Herédy Éva, a dobok­nál Udvardy-Lakos Márton), Martos Ferenc fordulatos mesét írt. Igaz, a rendező Kulcsár Imre kénytelen volt a társulathoz, és Ötvös Éva és Somló István az lllésházy kastélyban Fotó: Filip Gabriella az állandóan változó színpadok­hoz igazítani a történetet. De ezt csak azok veszik észre, akik már többször láthatták a Lili bárónőt. S így a negyvenedik előadás táján már minden könnyedén megy. Li­li bárónő, Lévai Joli dalai után rendre felcsendül a taps. Illés- házy gróf szerepében Ábrahám István a tőle megszokott elegan­ciával teszi a szépet a bárókis­asszonynak. Az atya, Vass Lász­ló hol kedves, hol meg szigorú, néha tényleg olyan, mint egy iga­zi báró, de aztán megmutatja a felkapaszkodott külvárosi szató­csot is. Szegedi Dezső tiszttartó­ként kellően dörzsölt és rámenős. Somló István kedvére hancúroz- hat Frédi szerepében. Martos Fe­renc megirigyelné az újabb és újabb Somló-poénokat. És a két öreglány (természetesen csak a szerepük szerint), Komáromy Éva és Péva Ibolya is remekül el­szórakoztatja a közönséget. Öt­vös Évának pedig „csak” annyi a dolga, hogy a színpadon is színésznő legyen. Egyébként a szerelmesek egymá­séi lesznek, minden jó, hajó a vé­ge, a közönség felállva ünnepel. De ezzel csak az előadás ért vé­get. A bárók és a grófok pillana­tok alatt díszletező munkásokká változnak. Mint összeszokott bri­gádtagok adják kézről kézre a bú­torokat. Egy utánfutón elfér min­den kellék, a három személyko­csiban pedig a Premier Színház társulata. Lili bárónő a konvoj élén beindít­ja a Zsigulit, és a határig meg sem áll. Ött viszont nagyon. Mert nem olyan egyszerű „beléptet­ni” az országba a díszleteket, értékes portéka ez. Hallhattuk Malomszegi bárótól: „nekem azt mondták, mennél ócskább, annál drágább, nekem a pénz nem számít, megvettem a legócs­kábbat...” A Premier Színpad következő be­mutatója, a Dankó Pista című ze­nés játék június 6-án este 7 óra­kor Tiszalúcon lesz. Korok, költők, szponzorok Az eredetiség és az eredetietlenség felvételei Miskolc (ÉM - FG) - Nincs új a nap alatt - hogy mindjárt egy közhellyé koptatott mondattal kezdjem az írást. Mert nem is olyan egyszerű dolog mindig va­lami újat, eredetit kitalálni. A Holnap és az Apollon folyóiratok csütörtök esti bemutatkozó mű­sorának is ez volt az egyik témá­ja: Eredetiség - eredetietlenség avagy a hitünk szerinti és valós újdonság. Az est költővendégei: Határ Győző, Lator László és Somlyó. György történetekkel bizonyítot­ták, milyen nehéz megtalálni az alkotónak a saját hangját, s időnként szembe nézni azzal, hogy az eredetinek hitt gondola­tot mások már réges rég kitalál­ták. Kosztolányit, Weöres Sán­dort idézve arra is hoztak példát, hogy az igazi alkotó költészetté tudja nemesíteni a leghétközna­pibb mondatokat, s az egyéniség felismerhető a tréfának szánt ujj­gyakorlatokban is. De meg tud­juk-e őrizni önmagunkat, s nem változik-e állandóan az ember? Határ Győző az Életkor-korrelá- ta avagy az életkorral járó ízlés­változások témához két verssel szólt hozzá. Az egyiket, melyet „ő nem írt” harminc évvel ezelőtt, Kern Adrás színművész adta elő, a másikat, a mai Határ Győző versét, a költő felesége, Piroska asszony olvasta fel. S mindezek­ről Bródy János egy szál gitár­ral dalban mondta el gondola­tait. De a költőkön kívül az eredetiség­ről szólt maga az est is. Hiszen eddig az volt a szokás, hogy az író-olvasó találkozókon valaki be­mutatja a vendégeket, elhangzik az életrajzuk, esetleg felolvasnak néhány alkotást, aztán a közön­ség kérdez. Hogy mikor szokott írni a költő, min dolgozik éppen, mi erről meg amarról a vélemé­nye. Ez most elmaradt. Nem mintha nem izgalmas életutat jártak volna be a költők, vagy nem válaszoltak volna a kérdé­seinkre. De mindezeknél sokkal érdekesebb és értékesebb volt, hogy felvetettek egy (két) témát, hozzáfűzték saját véleményüket, hagyták, gondoljuk mi is tovább. (És azt sem szoktuk még meg, hogy az író-olvasó találkozón el­hangzik: ez az est nem jött volna létre, ha nincs az FLC 7, a Ma­gyar Takarékszövetkezet Bank Rt. és a Gábriel Taxi.) Fotók: Dobos Klára Mindezek után következzék egy kis ízelítő a két új lapból. Az Apol­lon félévkönyben olvashatjuk töb­bek között Esterházy Péter írá­sát, Rakovszky Zsuzsa, Mándy Iván, Somlyó György verseit, Ha­tár Győző A fülem mögött című szemelvényeit, Karátson Gábor, Ungváry Rudolf, Rugási Gyula írását, Szili József Arany János impresszionista tájfestését elem­ző tanulmányát, Szabó Magda Vörösmarty-színképelemzését. Az interjúk közül érdemes kie­melni a Petri Györggyel és a Spi- ró Györggyel készült beszélgeté­seket. Ez utóbbihoz kapcsolódik Szentesi Zsolt Spiró „történelmi regényeit” elemző írása, valamint Angyalosi Gergely, Margócsy Ist­ván és Mészáros Sándor beszélge­tése Spiró György regényeiről. A megújult Holnap első számá­nak szerzői között több helyi, il­letve Miskolchoz és a megyéhez kötődő írót is találunk. így példá­ul olvashatjuk a lapban Fecske Csaba, Finta Éva verseit, János István tanulmányát, Dobrik Ist­ván Déryné u. 5. című, a Miskol­ci Galériát bemutató dolgozatát, és Sándor L. István Egy évad Miskolcon című írását. Domspatzok Regensburg-Miskolc (ÉM-D® — Negyedévezredet „élt meg 3 Mindszenti templom. Ebből az al' kálómból június 3-án, csütö1" tökön ünnepi szentmisét ce\ef rált a templom plébánosa, Kovács Endre püspök úr. S hogy meí méltóbb legyen az emlékezés,3 Mindszenti kórus meghívására3 városunkba vendégeskedő Re' gensburger Domspatzen együttes énekelte Palestrina Missa Papae Marcelli miséjét. Hogy miért ep' pen ezt? Mondják, mert talán 32 egyik legszebb, s mert ritka3 hallható, hiszen hatszólamús3' gával nagy kihívást jelent a kór3' sok számára. Ám a regensburgi „dómverebek' nek” ez - legalábbis a végered' mény azt mutatja - nem lehetett igazán nagy feladat. Gyönyörűé11 tolmácsolták a darabot. Amint mise utáni koncertjükön a M03' teverdi-, Bach- vagy Brucknet' műveket. Tegnap a Szent Anna-templon1' ban léptek fel a gyerekek, Georí Ratzinger vezényletével. Ige3' gyerekek, hiszen egy iskola ének' karáról van szó. Mégpedig eg) több mint ezeréves iskola kórusa' ról, ahová különlegesen szép énekhangú kislegényeket veSZ' nek fel. A kórus a világ számos ország3' ban adott már hangversenyt, v3' rosunkból - országos turnéjuk so* rán, a Budapest Bank Rt. tám3' gatásával - Egerbe, majd Fertőd' re mennek. Georg Ratzinger karnagy majd húsz éve vezeti a „veréb-füle' müléket"

Next

/
Oldalképek
Tartalom