Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
1993. Június 24., Csütörtök 4 ÉSZAK-Magyarország T jttVKl ,T!7ÉS Ez nem zöldség Bevallom, szeretem a friss zöldségféléket, a különböző ízletes gyümölcsöket és az ezekből készített ételeket. Mégis fenntartással fogyasztom kedvenceimet, ugyanis nem tudhatom, mennyi el nem bontott permetezőszert hordoznak magukon és felszívódva testükben. Alapos mosás ellenére is mennyi mérget fogyasztok el a vitaminforrásokkal együtt, amely fokozatosan károsítja szervezetemet. Kételyeimet csak erősítette az a televíziós műsor, amely az egyik budapesti nagybani piacon tapasztaltakról szólt. Nem volt elég látni, hogy az egymásba érő gépkocsik miképpen permetezik, füstölik be a zöldárukat ólommal szennyezett bűzös kipufogóikkal, de keserűen kellett tudomásul vennem, hogy nagyon sok termelő nem tudott számot adni arról a kötelezően előírt könyvecskéről, amibe a permetezőszer nevét és a permetezés idejét szokás bejegyezni. Tudomásom szerint enélkül nem árusíthat- (ná)nak a termelők. Nyilván azért tartottak általános ellenőrzést, hogy kiszűrjék a mulasztókat. De vajon miképpen lehetne fülön csípni azokat, akik a naplójukat meghamisítva, a ténylegesen megtörtént permetezési időpontoktól eltérő adatokat jegyeznek be, a mihamarábbi nyereség érdekében? Ezek után remélem megértik, ha nekem szimpatikusabb a biokertészet, amelynek Nyugaton már nagyobb kultusza van. Sőt, USA-ban most egy újabb környezetkímélő megoldást találtak, miután ráakadtak egy olyan vírusra, amelyet egy zellerre veszélyes rovar testéből izoláltak, s amelyet más rovarkártevők testébe juttatva szaporítanak. A már egyszer megtámadott rovar képtelen felépülni betegségéből. Nagy előnye, hogy nem válogat áldozataiban, s így csaknem valamennyi fontosabb kártevő ellen sikeresen alkalmazható. Reméljük, e biokészítmény hazánkba is rövidesen eljut, s így jóval kevesebb kémiai védekező szert használnak fel a termelők. Pásztor György Miskolc Ha a márvány... ...beszélni tudna, bizonyára örökre elmenne az ismeretlen utcai piktorok kedve hasonló firkálmányoktól, rajzóktól. Bátorságuk csupán a leleplezésükig tartana. Képviselőnkhöz Tisztelt Párkányi Zsolt! A május 22-i Északban, a Pénzt osztott a képviselő című írásban örömmel olvastam, hogy önkormányzati alapjából mennyi hasznos és szép dologra juttatott. Bízunk abban, hogy rólunk sem feledkezik meg, s tekintettel lesz 40 család kérésére. Régi óhajunk ugyanis, hogy a Taksony utcához felvezető gyalogúihoz kapaszkodó korlát készüljön és az utat valamilyen zúzalékkal járhatóvá tegyék. A 40 családból mintegy 30 idős nyugdíjas és ha egy kis hó vagy sár van, ezen a szakaszon életveszélyes számukra a közlekedés. Az is problémát okoz, hogy az utcában két szemétdomb van, jó lenne ezeket is megszüntetni. A vízelvezető árkot és a járdát a múlt év őszén megcsinálták, amit ezúton is köszönünk. Sőt az első házig az utat is megjavították, de szeretnénk, ha végig zúzalékkal leszórnák. Húsz évvel ezelőtt portalanították az utcát, mostanáig kitartott. Kérjük szíves intézkedését! 40 család nevében: özv. Brunclik Jánosné Miskolc-Pereces Bodnár Ildikó rovata Szabad(fel)fogású ellenőrzés Három napot Miskolcon töltöttem munkám kapcsán, május 25- től 27-ig. Többször is jártam a belvárosban, így szerdán, 26-án is és parkolni szerettem volna. Mint önmagát rendes autósnak tartó, keringtem a belváros környékén egy parkolót keresve, amit találtam is az Avasi templom és a Spaten söröző közelében, a zeneiskola szomszédságában. Ahogy azt egy parkolóban mifelénk szokás, beálltam a felfestett helyek egyikébe. Közel-távol egy teremtett lélek sem állt, aki parkolóőrre emlékeztetett volna. Körülbelül öt óra után tértem vissza a helyszínre amikor is, egy felszólítást és egy hozzávaló csekket találtam a szélvédőmön, melyet 13.55 órakor állítottak ki és amelyben közli velem a 17-es kódszámmal rendelkező ellenőr, hogy megszegtem Miskolc város önkormányzatának 20/1992 (VII. 15.) számú rendeletét, parkolószelvény nélkül parkoltam és ezért 400 Ft pótdíjat vagyok köteles fizetni... Nos hát, törvénytisztelő szombat- helyi állampolgár lévén nagyon megijedtem és elkezdtem keresni a közelben a rendeletre utaló jeleket, hogy legalább tudjam mi az, amit megszegtem. Ilyet nem találtam, találtam viszont egy kiegészítő táblát a parkoló kezdetét jelző tábla alatt, amely arra utal, hogy parkolójegyet kell vásárolnom, ha parkolni akarok a felfestett (őrzés nélküli!) parkolóban. Na, ezt elpuskáztam gondoltam - hát igen, precízen kell figyelni a jelzőtáblákat, mert hát átutazó lévén nem ismerhetem a helyi parkolási előírásokat és kellemetlen helyzetbe kerülhetek. A történet itt véget is érhetne azzal, hogy a tájékozatlan átutazó igenis fizesse meg a tanulópénzt. De mindenképpen érdekes az a körülmény, hogy körben, a mellettem és mögöttem álló autók közül csak egy Trabantnak volt parkolószelvénye a szélvédő mögött. Ennek ellenére felszólítás csak az én autómon volt. Megjegyzem, hogy csak az én rendszámtáblámon volt látható vidéki (szombat- helyi) autó-alkatrész kereskedés neve... Munkámból fakadóan mindig van nálam fényképezőgép, így hát lencsevégre kaptam a parkoló autókat, amelyekkel hitelt érdemlően tudom igazolni állításomat. Sajnos a felvételeken nem vehető ki az Avasi templom óráján a pontos idő. (A fényképek a szerkesztőségben megtekinthetők). Töprengeni kezdtem: honnan tudta vagy tudja a munkáját - minden bizonnyal kitűnően - végző ellenőr, hogy csak a szombathelyi rendszámtáblájú gépkocsi tulajdonosának nincs parkolószelvénye, amikor a többi autó szélvédője mögött sem volt parkolószelvény? Ugyanis ez esetben bizonyára megbüntette volna őket is és a „Felszólítás” látható lenne a szélvédőkön. Bizonyára racionális útvonal-tervvel és remek „leszállással rendelkezik az ellenőr járat, mert remekül időzített. Negyed kettő körül parkoltam le, s 13.35-kor már meg is bírságoltak. Kitűnő! Csak az azért mégis furcsa, hogy az ellenőrzés alkalomszerű, szórványos. Mindezt azért írom, mert valószínű, hogy előző nap szabadságon volt(ak) az ellenőr(ök). (Könnyen kitalálható, hogy honnan jöttem rá erre.) A kérdés az, hogy Miskolc város 20/1992 (VII. 15.) számú rendeletét nem kell mindenkinek és mindenkor betartani? Vagy csak azoknak kell, akikről az ellenőr úgy látja - mert úgy észleli -, hogy megsérti azokat? Egy jogszabály betöltheti akkor a funkcióját, ha a betartásának kontrollálása nem megfelelő szervezésmódszertani alapra van helyezve? Égyetértek azzal, hogy egy ön- kormányzat az egyre nyomasztóbb eszközhiány következtében minden lehetőséget megragad bevételei növelésére. Ezt azonban úgy tartom etikusnak, ha az ellenőrzés konzekvens, pontos, nem hordoz magában ellentmondásokat, nem diszkriminatív. Kósi András Szombathely Újítsák fel az artézi kutat Az emberiség őskorában a víz- szükségletet természetes vízfolyások — források, patakok, folyók, tavak és a csapadékvíz - fedezték. A későbbiekben kutakat ástak, majd a technika fejlődésével a fóldfelület fúrásával tárták fel az életet jelentő vizet. Akadt olyan víznyerő hely is, ahol a víz a talajréteg nyomására több méter magasra szökve jutott a földfelszínre. Jellemzője az artézi kutaknak a víz nagyfokú tisztasága, némelyek a különféle oldott sók hatására gyógyhatásúak is. Évtizedekkel korábban a Martin- telepen is volt egy artézi kút. Kristálytiszta vizét a MÁV Miskolci Fűtőházfónökség ipari célra használta. Abban az időben a MÁV a vasúti forgalmat gőzmozdonyokkal bonyolította le, s a martintelepi artézi kút vizét a kazánmosásokhoz és a mozdonyok szerkocsijainak vízzel való feltöltésére használta. De előszeretettel használta az itteni lakosság is a kút vizét ivóvízként és a háztartásban egyaránt. A II. világháború után a buda- pest-miskolci vasútvonal fejlesztése során megfosztották a martintelepieket a kiváló minőségi artézi víztől: a kutat betömték. Igaz, a város akkori vezetése lehetővé tette a vezetékes ivóvíznek a már meglévő, vagy az akkor épülő lakásokba való bevezetését. Természetesen igényt tartottak a lakosság hozzájárulására, sőt a fővezetékek földmunkáinak elvégzésére társadalmi munkában. Szívesen tettük, mert a fúrt kutak vize nem volt valami kiváló minőségű, különösen az artézi kút vizéhez hasonlítva. Napjainkban mind gyakrabban emlegetik a hajdani artézi kutat. Ám ez a kérdés nem csak nosztalgiaként merül fel. Ismerve az ottani lakosság szociális helyzetét, zsebbevágó is, hiszen sok az idős, kisnyugdíjas, akinek a nyugdíja nem emelkedik olyan mértékben, mint például az alapvető élelmiszereké és a vezetékes ivóvízé. Az eredmény: állandóan csökkenő életszínvonal és növekvő elégedetlenség. Nem hiszem, hogy a technika mai fejlettsége mellett nagy műszaki probléma volna az artézi kút újbóli feltárása, hiszen a város önkormányzatának is alapvető érdeke a városüzemeltetési költségek csökkentése, lelkileg pedig a lakosság jogos igényének a kielégítése és a környéken lakók bizalmának visszanyerése. Tarcsi Lajos Miskolc T Lassanként széthordják a házat Ha gazdátlanul marad egy építmény, előbb-utóbb a fotónkon látható épület sorsára jut, azaz cserepeit, tégláit, ajtajait, ablakait apránként „elszállítják”. S hogy kik? Nos, nem azok, akiknek ezt teljes egészében kellene, megalapozott bontási engedély birtokában. Pedig számos miskolci példa bizonyítja, hogy a megüresedett házakra mindaddig rájámak, amíg mozdítható értéket találnak bennük, rajtuk. Ez is egyfajta guberálás, amit azonban nehezebben tolerál a közvetlen környezet. Nemcsoda, hiszen a mind romosabbá váló ház(ak) látványa egyenesen visszataszító az egyébként rendezett környezetben. Egy sorsára hagyott Szinva-parti épület Sulinapok Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is megrendeztük június 10- 11-én a tiszapalkonyai Általános Iskolában a gyermeknapot illetve az Önkormányzati Napot magába foglaló Sulinapokat. A már hagyománynak számító rendezvénysorozatot tavaly olyan nagy- vállalatok támogatták ajándékaikkal, mint a QUINTIE Édesipari Vállalat, Budapesti Édesipari Vállalat, valamint a Miskolci Likőrgyár. Az idén is sikerült egy világhírű céget, a Chio-t szponzornak megnyerni. A sok-sok Chio-ajándék mellett az ág egyik magyarországi képviselője, Li- póczki László kirendeltségvezető személyes jelenlétével is emelte a rendezvénysorozat színvonalát. Egész napos küzdelem folyt a tanárok és a diákok között. Sokrétű és változatos programok váltogatták egymást. Volt: „nyári farsang”, ünnepi tízórai (süteményhegyek), ügyességi verseny - melynek révén a tűzoltóság és a rendőrség is bekapcsolódott az eseményekbe —, Chio-jelmezké- szítő verseny, Chio-vetélkedő, Chio-váltó, felsőssé avatás, tanári ereklyék árverése, Napsugár együttes műsora, hogy csak párat említsünk a programok közül. A második nap a felfrissülés jegyében zajlott, hiszen egész napos strandolás volt betervezve. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk (egész nap zuhogott), de a Tiszai Erőmű Vállalat Rt. annál inkább, mivel ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsátotta Szabadidő Központját. Nagy szponzorainkon kívül a Sulinapok sikere köszönhető még a lelkes szülőknek, a Printing nyomdának, a City Grillnek, az Andi virágboltnak, a Rózsa virágboltnak, Molnár Illés cukorkakészítőnek, Varga Istvánná és Szemes Gyuláné zöldségkereskedó- nek. Bukovinszkiné Bártfai Erika ig.h., Tiszapalkonya Telefon nélkül A nyéki Öregtó környékén lévő településen mintegy háromszáz család él, legtöbbjük télen is ott lakik. Sajnos nincs a telepen nyilvános telefonfülke, ezért ha valaki beteg lesz, megsérül, vagy valami más ok miatt kell sürgősen telefonálni, messzire kell menni. Arra kérjük az önkormányzatot és a Matáv Rt. Miskolci Igazgatóságát, hogy - esetleg a lakók bevonásával - egyezzenek meg egy nyilvános telefonállomás létesítésében. K. M. Nyékládháza, Öregtó Kutyával ne! Kissé felháborodva olvastam az ÉM június 3-i számában az ebtartók elképesztő kívánságát Elérhetetlen kutyafuttatók címmel. A tisztelt gazdik annyira kényelmesek lettek, hogy a lakásuktól mindössze félórányira levő helyen szeretnék jószágaikat sétáltatni, kis- és nagydolgaikat velük elvégeztetni. Mint írják, legjobb lenne erre a célra a Népkert, esetleg közvetlen környéke. Sajnálatos tény, hogy a kutyát tiltó tábla, ami a Népkert elején állt, az illetékesek hibájából régóta hiányzik és így a pihenő zöld park EBEK INVÁZIÓJÁNAK helye lett. Sürgős lenne tehát a tiltó tábla mielőbbi visszahelyezése! Üzenem a kutyatartóknak, hogy' városunk külterületén többszakaszos kutyafuttató létezik és ha már vállalták a bérházi kutyatartást, vállalják a velejáró többlet időtöltést is. A gazdikat - akik szeretnék magukat is „megfuttatni” - természetesen szívesen látjuk a Népkertben, de csak ebeik nélkül. Kiss Józsefné Miskolc, Bem u. J ogsegély szolgálat Ma, június 24-én délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk levelezési rovatunk irodájában. Tanácsokat ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.