Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

1993. Június 24., Csütörtök 4 ÉSZAK-Magyarország T jttVKl ,T!7ÉS Ez nem zöldség Bevallom, szeretem a friss zöldségféléket, a különböző ízletes gyümölcsöket és az ezekből készített ételeket. Mégis fenntar­tással fogyasztom kedvenceimet, ugyanis nem tudhatom, mennyi el nem bontott per­metezőszert hordoznak magukon és felszí­vódva testükben. Alapos mosás ellenére is mennyi mérget fogyasztok el a vitaminfor­rásokkal együtt, amely fokozatosan károsít­ja szervezetemet. Kételyeimet csak erősítette az a televíziós műsor, amely az egyik budapesti nagybani piacon tapasztaltakról szólt. Nem volt elég látni, hogy az egymásba érő gépkocsik mi­képpen permetezik, füstölik be a zöldáru­kat ólommal szennyezett bűzös kipufogóik­kal, de keserűen kellett tudomásul ven­nem, hogy nagyon sok termelő nem tudott számot adni arról a kötelezően előírt köny­vecskéről, amibe a permetezőszer nevét és a permetezés idejét szokás bejegyezni. Tu­domásom szerint enélkül nem árusíthat- (ná)nak a termelők. Nyilván azért tartottak általános ellenőrzést, hogy kiszűrjék a mu­lasztókat. De vajon miképpen lehetne fülön csípni azokat, akik a naplójukat meghami­sítva, a ténylegesen megtörtént permetezé­si időpontoktól eltérő adatokat jegyeznek be, a mihamarábbi nyereség érdekében? Ezek után remélem megértik, ha nekem szimpatikusabb a biokertészet, amelynek Nyugaton már nagyobb kultusza van. Sőt, USA-ban most egy újabb környezetkímélő megoldást találtak, miután ráakadtak egy olyan vírusra, amelyet egy zellerre veszé­lyes rovar testéből izoláltak, s amelyet más rovarkártevők testébe juttatva szaporíta­nak. A már egyszer megtámadott rovar képtelen felépülni betegségéből. Nagy elő­nye, hogy nem válogat áldozataiban, s így csaknem valamennyi fontosabb kártevő el­len sikeresen alkalmazható. Reméljük, e biokészítmény hazánkba is rövidesen el­jut, s így jóval kevesebb kémiai védekező szert használnak fel a termelők. Pásztor György Miskolc Ha a márvány... ...beszélni tudna, bizonyára örökre el­menne az ismeretlen utcai piktorok ked­ve hasonló firkálmányoktól, rajzóktól. Bá­torságuk csupán a leleplezésükig tartana. Képviselőnkhöz Tisztelt Párkányi Zsolt! A május 22-i Északban, a Pénzt osztott a képviselő című írásban örömmel olvastam, hogy önkormányzati alapjából mennyi hasznos és szép dologra juttatott. Bízunk abban, hogy rólunk sem feledkezik meg, s tekintettel lesz 40 család kérésére. Régi óhajunk ugyanis, hogy a Taksony utcához felvezető gyalogúihoz kapaszkodó korlát készüljön és az utat valamilyen zúzalék­kal járhatóvá tegyék. A 40 családból mint­egy 30 idős nyugdíjas és ha egy kis hó vagy sár van, ezen a szakaszon életveszélyes szá­mukra a közlekedés. Az is problémát okoz, hogy az utcában két szemétdomb van, jó lenne ezeket is megszüntetni. A vízelveze­tő árkot és a járdát a múlt év őszén megcsi­nálták, amit ezúton is köszönünk. Sőt az el­ső házig az utat is megjavították, de szeret­nénk, ha végig zúzalékkal leszórnák. Húsz évvel ezelőtt portalanították az utcát, mos­tanáig kitartott. Kérjük szíves intézkedését! 40 család nevében: özv. Brunclik Jánosné Miskolc-Pereces Bodnár Ildikó rovata Szabad(fel)fogású ellenőrzés Három napot Miskolcon töltöt­tem munkám kapcsán, május 25- től 27-ig. Többször is jártam a bel­városban, így szerdán, 26-án is és parkolni szerettem volna. Mint önmagát rendes autósnak tartó, keringtem a belváros környékén egy parkolót keresve, amit talál­tam is az Avasi templom és a Spaten söröző közelében, a zene­iskola szomszédságában. Ahogy azt egy parkolóban mifelénk szo­kás, beálltam a felfestett helyek egyikébe. Közel-távol egy terem­tett lélek sem állt, aki parkolóőr­re emlékeztetett volna. Körülbe­lül öt óra után tértem vissza a helyszínre amikor is, egy felszólí­tást és egy hozzávaló csekket ta­láltam a szélvédőmön, melyet 13.55 órakor állítottak ki és amelyben közli velem a 17-es kódszámmal rendelkező ellenőr, hogy megszegtem Miskolc város önkormányzatának 20/1992 (VII. 15.) számú rendeletét, parkoló­szelvény nélkül parkoltam és ezért 400 Ft pótdíjat vagyok kö­teles fizetni... Nos hát, törvénytisztelő szombat- helyi állampolgár lévén nagyon megijedtem és elkezdtem keresni a közelben a rendeletre utaló je­leket, hogy legalább tudjam mi az, amit megszegtem. Ilyet nem találtam, találtam viszont egy ki­egészítő táblát a parkoló kezdetét jelző tábla alatt, amely arra utal, hogy parkolójegyet kell vásárol­nom, ha parkolni akarok a felfes­tett (őrzés nélküli!) parkolóban. Na, ezt elpuskáztam gondoltam - hát igen, precízen kell figyelni a jelzőtáblákat, mert hát átutazó lévén nem ismerhetem a helyi parkolási előírásokat és kellemet­len helyzetbe kerülhetek. A történet itt véget is érhetne az­zal, hogy a tájékozatlan átutazó igenis fizesse meg a tanulópénzt. De mindenképpen érdekes az a körülmény, hogy körben, a mel­lettem és mögöttem álló autók kö­zül csak egy Trabantnak volt par­kolószelvénye a szélvédő mögött. Ennek ellenére felszólítás csak az én autómon volt. Megjegyzem, hogy csak az én rendszámtáblá­mon volt látható vidéki (szombat- helyi) autó-alkatrész kereskedés neve... Munkámból fakadóan mindig van nálam fényképezőgép, így hát lencsevégre kaptam a parkoló autókat, amelyekkel hitelt ér­demlően tudom igazolni állításo­mat. Sajnos a felvételeken nem vehető ki az Avasi templom órá­ján a pontos idő. (A fényképek a szerkesztőségben megtekinthe­tők). Töprengeni kezdtem: honnan tudta vagy tudja a munkáját - minden bizonnyal kitűnően - végző ellenőr, hogy csak a szom­bathelyi rendszámtáblájú gépko­csi tulajdonosának nincs parkoló­szelvénye, amikor a többi autó szélvédője mögött sem volt parko­lószelvény? Ugyanis ez esetben bizonyára megbüntette volna őket is és a „Felszólítás” látható lenne a szélvédőkön. Bizonyára racionális útvonal-tervvel és re­mek „leszállással rendelkezik az ellenőr járat, mert remekül idő­zített. Negyed kettő körül par­koltam le, s 13.35-kor már meg is bírságoltak. Kitűnő! Csak az azért mégis furcsa, hogy az ellenőrzés alkalomszerű, szórvá­nyos. Mindezt azért írom, mert valószí­nű, hogy előző nap szabadságon volt(ak) az ellenőr(ök). (Könnyen kitalálható, hogy honnan jöttem rá erre.) A kérdés az, hogy Mis­kolc város 20/1992 (VII. 15.) szá­mú rendeletét nem kell minden­kinek és mindenkor betartani? Vagy csak azoknak kell, akikről az ellenőr úgy látja - mert úgy észleli -, hogy megsérti azokat? Egy jogszabály betöltheti akkor a funkcióját, ha a betartásának kontrollálása nem megfelelő szer­vezésmódszertani alapra van he­lyezve? Égyetértek azzal, hogy egy ön- kormányzat az egyre nyomasz­tóbb eszközhiány következtében minden lehetőséget megragad be­vételei növelésére. Ezt azonban úgy tartom etikusnak, ha az el­lenőrzés konzekvens, pontos, nem hordoz magában ellentmon­dásokat, nem diszkriminatív. Kósi András Szombathely Újítsák fel az artézi kutat Az emberiség őskorában a víz- szükségletet természetes vízfo­lyások — források, patakok, fo­lyók, tavak és a csapadékvíz - fe­dezték. A későbbiekben kutakat ástak, majd a technika fejlődésé­vel a fóldfelület fúrásával tárták fel az életet jelentő vizet. Akadt olyan víznyerő hely is, ahol a víz a talajréteg nyomására több mé­ter magasra szökve jutott a föld­felszínre. Jellemzője az artézi ku­taknak a víz nagyfokú tisztasága, némelyek a különféle oldott sók hatására gyógyhatásúak is. Évtizedekkel korábban a Martin- telepen is volt egy artézi kút. Kristálytiszta vizét a MÁV Mis­kolci Fűtőházfónökség ipari célra használta. Abban az időben a MÁV a vasúti forgalmat gőzmoz­donyokkal bonyolította le, s a martintelepi artézi kút vizét a ka­zánmosásokhoz és a mozdonyok szerkocsijainak vízzel való feltöl­tésére használta. De előszeretet­tel használta az itteni lakosság is a kút vizét ivóvízként és a ház­tartásban egyaránt. A II. világháború után a buda- pest-miskolci vasútvonal fejlesz­tése során megfosztották a mar­tintelepieket a kiváló minőségi artézi víztől: a kutat betömték. Igaz, a város akkori vezetése le­hetővé tette a vezetékes ivóvíz­nek a már meglévő, vagy az ak­kor épülő lakásokba való beveze­tését. Természetesen igényt tartottak a lakosság hozzájárulására, sőt a fővezetékek földmunkáinak el­végzésére társadalmi munkában. Szívesen tettük, mert a fúrt ku­tak vize nem volt valami kiváló minőségű, különösen az artézi kút vizéhez hasonlítva. Napja­inkban mind gyakrabban emle­getik a hajdani artézi kutat. Ám ez a kérdés nem csak nosztalgia­ként merül fel. Ismerve az ottani lakosság szociális helyzetét, zseb­bevágó is, hiszen sok az idős, kis­nyugdíjas, akinek a nyugdíja nem emelkedik olyan mértékben, mint például az alapvető élelmi­szereké és a vezetékes ivóvízé. Az eredmény: állandóan csökkenő életszínvonal és növekvő elége­detlenség. Nem hiszem, hogy a technika mai fejlettsége mellett nagy műszaki probléma volna az artézi kút újbóli feltárása, hiszen a város önkormányzatának is alapvető érdeke a városüzemel­tetési költségek csökkentése, lel­kileg pedig a lakosság jogos igé­nyének a kielégítése és a környé­ken lakók bizalmának vissza­nyerése. Tarcsi Lajos Miskolc T Lassanként széthordják a házat Ha gazdátlanul marad egy épít­mény, előbb-utóbb a fotónkon lát­ható épület sorsára jut, azaz cse­repeit, tégláit, ajtajait, ablakait apránként „elszállítják”. S hogy kik? Nos, nem azok, akiknek ezt teljes egészében kellene, megala­pozott bontási engedély birtoká­ban. Pedig számos miskolci példa bizo­nyítja, hogy a megüresedett há­zakra mindaddig rájámak, amíg mozdítható értéket találnak ben­nük, rajtuk. Ez is egyfajta gube­rálás, amit azonban nehezebben tolerál a közvetlen környezet. Nemcsoda, hiszen a mind romo­sabbá váló ház(ak) látványa egye­nesen visszataszító az egyébként rendezett környezetben. Egy sorsára hagyott Szinva-parti épület Sulinapok Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is megrendeztük június 10- 11-én a tiszapalkonyai Általános Iskolában a gyermeknapot illetve az Önkormányzati Napot magá­ba foglaló Sulinapokat. A már ha­gyománynak számító rendez­vénysorozatot tavaly olyan nagy- vállalatok támogatták ajándéka­ikkal, mint a QUINTIE Édesipa­ri Vállalat, Budapesti Édesipari Vállalat, valamint a Miskolci Li­kőrgyár. Az idén is sikerült egy világhírű céget, a Chio-t szpon­zornak megnyerni. A sok-sok Chio-ajándék mellett az ág egyik magyarországi képviselője, Li- póczki László kirendeltségvezető személyes jelenlétével is emelte a rendezvénysorozat színvonalát. Egész napos küzdelem folyt a ta­nárok és a diákok között. Sokré­tű és változatos programok válto­gatták egymást. Volt: „nyári far­sang”, ünnepi tízórai (sütemény­hegyek), ügyességi verseny - melynek révén a tűzoltóság és a rendőrség is bekapcsolódott az eseményekbe —, Chio-jelmezké- szítő verseny, Chio-vetélkedő, Chio-váltó, felsőssé avatás, taná­ri ereklyék árverése, Napsugár együttes műsora, hogy csak párat említsünk a programok közül. A második nap a felfrissülés jegyé­ben zajlott, hiszen egész napos strandolás volt betervezve. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk (egész nap zuhogott), de a Tiszai Erőmű Vállalat Rt. annál inkább, mivel ingyen és bérment­ve rendelkezésünkre bocsátotta Szabadidő Központját. Nagy szponzorainkon kívül a Su­linapok sikere köszönhető még a lelkes szülőknek, a Printing nyomdának, a City Grillnek, az Andi virágboltnak, a Rózsa virág­boltnak, Molnár Illés cukorkaké­szítőnek, Varga Istvánná és Sze­mes Gyuláné zöldségkereskedó- nek. Bukovinszkiné Bártfai Erika ig.h., Tiszapalkonya Telefon nélkül A nyéki Öregtó környékén lévő településen mintegy háromszáz család él, legtöbbjük télen is ott lakik. Sajnos nincs a telepen nyil­vános telefonfülke, ezért ha vala­ki beteg lesz, megsérül, vagy va­lami más ok miatt kell sürgősen telefonálni, messzire kell menni. Arra kérjük az önkormányzatot és a Matáv Rt. Miskolci Igazgató­ságát, hogy - esetleg a lakók be­vonásával - egyezzenek meg egy nyilvános telefonállomás létesí­tésében. K. M. Nyékládháza, Öregtó Kutyával ne! Kissé felháborodva olvastam az ÉM június 3-i számában az eb­tartók elképesztő kívánságát Elérhetetlen kutyafuttatók cím­mel. A tisztelt gazdik annyira ké­nyelmesek lettek, hogy a laká­suktól mindössze félórányira levő helyen szeretnék jószágaikat sé­táltatni, kis- és nagydolgaikat ve­lük elvégeztetni. Mint írják, leg­jobb lenne erre a célra a Népkert, esetleg közvetlen környéke. Sajnálatos tény, hogy a kutyát tiltó tábla, ami a Népkert elején állt, az illetékesek hibájából régó­ta hiányzik és így a pihenő zöld park EBEK INVÁZIÓJÁNAK he­lye lett. Sürgős lenne tehát a til­tó tábla mielőbbi visszahelye­zése! Üzenem a kutyatartóknak, hogy' városunk külterületén többsza­kaszos kutyafuttató létezik és ha már vállalták a bérházi kutya­tartást, vállalják a velejáró több­let időtöltést is. A gazdikat - akik szeretnék magukat is „megfut­tatni” - természetesen szívesen látjuk a Népkertben, de csak ebe­ik nélkül. Kiss Józsefné Miskolc, Bem u. J ogsegély szolgálat Ma, június 24-én délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tar­tunk levelezési rovatunk irodájá­ban. Tanácsokat ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom