Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Június 23., Szerda APROPÓ Filip Gabriella Csak a törvény szava a tiszta beszéd, mondhatnánk szabadon a költő után. Viszont a törvényelőkészítést minden­nek nevezhetjük, csak tisztának nem. Június az „iskolás” törvényviták hava. Most került a Parlament elé az akadé­miai, a közoktatási, a szakképzési és a felsőoktatási törvénytervezet. Sorra je­lennek meg a pártok, szakmai szerveze­tek állásfoglalásai. A viták, a hangsú­lyozottan szakmai fórumok is jó alkal­mat kínálnak a politikai pengeváltá­sokra. Aki figyelemmel kíséri ezeket a nyilatkozatokat, el is szórakozhat azon, hogyan lehet a jobbító szándék álorcá­ja mögé rejteni a személyes indulatokat, a „csakazértis” ellentmondást. Szóra­kozhatna, csak hát mindannyiunk bő­rére megy a játék. Úgy tűnik, mintha egy-két nagyhangú nyilatkozó megfe­ledkezne az alapvető célról, a közokta­tás jövőjéről, az iskola demokratizmu­sának törvényi garanciájáról. A felsőoktatási törvényjavaslat parla­menti vitájában hallhattuk például Ká- vássy Sándortól, a kisgazdákat képvi­selő független honatyától: a tervezet leg­főbb hibája, hogy az a mostani állapo­tokat, az „értelmiségi csőcselék” ural­mát konzerválja a felsőoktatási intéz­ményben, és nem teremti meg az egye­temek megtisztulásának feltételeit. No, erre szokták mondani: kis nép vagyunk, egy csőcselékünk van... De félre a rossz tréfával! Figyeljünk inkább Kálmán At­tilára. Az államtitkár mindjárt védel­mébe vette a pedagógusokat. Kijelen­tette: a kormány egymilliárd forintot szán arra, hogy a törvény életbe lépése után 25 százalékkal felemelje a minősé­gi munkát végző oktatók bérét. A megnyugtató bejelentés ellenére mé­gis érdekelne, hogy tudná kiebrudalni a honatya az „értelmiségi csőcseléket” az egyetemekről, főiskolákról. S miféle káderezés alapján tudnák eldönteni, ki tartozik a csőcselékhez és ki nem?! No, ha ezen még rágódunk kicsit, nem lesz itt egyhamar tiszta szavú törvény. TÉKA Múzeumi évkönyv Miskolc (ÉM - HS) - Vaskos és noha nem könnyű, de magvas, tanulságos olvasniva­lókat kínál a Herman Ottó Múzeum legú- jább évkönyve. Akit érdekel a múltunk - városunké, megyénké - ,az sok örömet, gyö-' nyörűséget is talál a tudós szerzők tanul­mányaiban. A kötet szerkesztői (Viga Gyu­la és Veres László) a legtávolabbi múlttól, az őskortól haladnak napjaink, tehát az élő néprajz felé (Néprajzi jegyzetek Kazincbar­cikáról). Nekünk, laikusoknak csupán holt tárgy egy-egy balta, nyílhegy, nyeregkápa (S. Koós Judit: Újabb őskori emlékek a mis­kolci múzeumban; K. Végh Katalin: A kis- tokaji honfoglaláskori temető; Révész Lász­ló: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról; Nováki Gyula: A borsodi földvár sánca), a szakember kezében azonban meg­szólal, érdekes adalékokat tár fel a múltból. Természetesen a tárgyaknál sokkal izgal­masabb maga a történelmet csináló ember. Mondjuk a városi, akinek demográfiájáról Faragó Tamás ír (Városi halandóság Ma­gyarországon a 18-20. században. Nagy él­vezettel olvastam Kilián István dolgozatát (Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészé­nek élete és naplója erről a tudós, szerény emberről, Herman Ottó sógoráról. Izgal­mas és tartalmas élete volt, s neki köszön­hetjük, hogy precíz képünk lehet Miskolc történetéről. Az viszont már szomorú, hogy Miskolc cukrászdáit már csupán Dobrossy István írásából (A cukrászdák története, cukrászok és más „édes” mesterségek Mis­kolcon) ismerhetjük meg, s ezt nem csupán a nosztalgia mondatja, hisz a belvárosban jószerével már alig van hely, ahol a vendé­get és az „édeset” is szeretik. Kár, hogy a történelem a jó ízeket, hangulatokat is be­temeti. Lengyel, magyar, két jó barát - tartja a mondás, ám hogy ez valójában hogyan is működött, arról szégyenletesen keveset tudnak. Csapiáros István professzor írása a két nép rokonszenvét és szabadságszere- tetét elemzi, filológus alapossággal doku­mentálva. Volt idő - évszázadok -, amikor ellenségeink (osztrák, orosz) közösek vol­tak, következésképp a törekvéseink, remé­nyeink is. Ismét Nyári Fesztivál Egyszer elkészül az orgona Egyházi zene geisenheimi motorral a templomban Szerencs (ÉM - DK) - Kari Fla- dung, a testvérvárosi egyesület geisenheimi elnöke ministrált fi­atal korában. Persze ennek az ég­világon semmi jelentősége nem volna, ha nem ő maga mesélte volna büszkén és örömmel, mi­kor a görög katolikus templom­ban fújtatni kezdett. Mármint rá­lépett az orgona pedáljára, így adva lehetőséget Ivancsó Tibor esperes paróchusnak arra, hogy megszólaltathassa a hangszert. A koncertélmény azonban nem lett tökéletes, az orgona csak „szörcsögött”, zúgott, mindennek nevezhető volt, ami „kijött” belő­le, éppen csak zenének nem... Szerencsnek ezt a templomát nemrégiben újították fel. „A paró- chia ugyan majdnem a fejemre szakad, de előbb az Isten háza, és csak aztán a papé” — mondta mosolyogva az esperes úr. Az el­múlt évben volt a templom felé­pültének 200. évfordulója, s bár a felújítás már régen váratott ma­gára, az ünnep ürügyén végre megvalósult. Vakoltak, festettek, csatornáztak. Az orgona felújítá­sa viszont még hátra van, ez 140 ezer forintba kerülne. A sípokat is cserélni kell, meg jó lenne, ha a pedált motor válthatná fel. És ez is több mint százezer forint... Ajándékozó és ajándékozottak a templomban... Ám bármilyen furcsa, ahhoz, hogy az 1926-ban épített orgona ismét nagyon szépen szóljon, még várni kell, motor viszont már van. 2600 német márkába került. Ez már serkentheti a várost s a közösséget az orgona mihama­rabbi felújításához. S a motor ajándék. A geisenheimiek adták össze a rávalót, vásárolták meg, s hozta el most Kari Fladung. Az esperes úr és Körömi László, az egyházközség világi elnöke vet­ték át tőle az ajándékot, s köszön­ték meg a testvérvárosiaknak. Az ajándékozók mindössze annyit kértek ezért, hogy foglalják őket imáikba... És talán itt lesznek majd az el­ső igazán szép, a zene által is emelkedettebb misén, esetleg koncerten. Amiről a helynevek beszélnek Sárospatak (ÉM) — Több mint negyven éven keresztül gyűjtötte Balassa Iván Sárospatak belső területének helyneveit. Összeírá­sokból, városi jegyzőkönyvekből, adás-vételi szerződésekből, telek­könyvi bejegyzésekből, urbáriu­mokból, kiadott és kiadatlan for­rásokból több mint ötszáz elne­vezést gyűjtött össze. Ennek alapján írta meg Sárospatak tör­téneti helyrajza című művét, mely a város történetének sok ed­dig ismeretlen részletét is megvi­lágítja. A könyv a megyei Levél­tár kiadásában jelenik meg. A szerző először a város (Patak, Ketelpatak, Nagypatak, Sárospa­tak stb.) nevét elemzi különböző korszakokban, majd az egyes vá­rosrészekre (Belső-, Külsővár, Belsőváros, Héce, Hustác, Kispa- tak, Majorokköze stb.) kerít sort. Ezek után betűrendben mutatja be a város, utcáit, tereit, templo­mait, jeles házait, temetőit, híd­jait, a Bodrogot, a Várat, a Kollé­giumot. Meghatározza helyüket, történetileg, etimológiailag elem­zi elnevezésüket és levonja a be­lőlük adódó tanulságokat. Mind­ebből az is kiderül, hogy a XVI. század második negyedében Pe- rényi Péter Dél-Dunántúlról (Ba- bócsa, Szilágy) horvátokat tele­pített. Rákóczi György a Hécén újkeresztyéneknek (habánok) biztosított munkát és vallássza­badságot. A XVIII. században na­gyobb számban ruszinok, kisebb mértékben tótok (szlovákok) ül­tek meg Patakon. De jöttek görö­gök, majd zsidók, cigányok és svábok, akik évszázadok alatt sá­rospatakivá váltak. Egy-egy utca vagy más helynév emlékeztet rá­juk. A régi elnevezéseknek azon­ban ma csak 2-3 százaléka él, még ha a mindennapi beszédben többet is használnak. Itt van a munka gyakorlati jelentősége, mert napjainkban, amikor az ön- kormányzatok újra áttekintik a falvak, városok utca, tér elneve­zéseit, Sárospatakon is lehetőség lesz arra, hogy ebből a gazdag for­rásból meríthessenek. Haszonnal forgathatják ezt a könyvet a sárospataki diákok, mert belőle megismerhetik a vá­ros egyes, történeti részeit, ob­jektumait. A helytörténészeknek is sok kér­désben ad útmutatást. A pataki öregdiákok sok emlékének felkel­tésére is alkalmas, mint ahogy az egyre nagyobb számban ideláto­gató igényesebb turisták is sokat meríthetnek belőle. Ez a könyv nemcsak a lokálpatriotizmus, ha­nem a nemzeti öntudat erősíté­sére is alkalmas. Szimfonikus-nyár Miskolc (ÉM) - Május 16-án megtartotta utolsó bérleti hang­versenyét a Miskolci Szimfonikus zenekar, de most sem pihennek az együttes tagjai. A zenekar igazgatójától, Sir Lász­lótól megtudtuk, hogy azóta soro­zatban hat koncertet adtak Buda­pesten a Zeneakadémia nagyter­mében. A végzős művészképzés hallgatók diplomahangversenye­in működött közre az együttes, fontos kapcsolatokat és ismeret­ségeket kötve a jövő hangszeres szólistáival és karmestereivel. Ugyancsak az utóbbi napokban folytak Csajkovszkij VI. szimfóni­ájának lemezfelvételei. A hagyományos nyári programját ezen a héten kezdi meg az együt­tes. Jűnius 25-én, pénteken este 7 órától a miskolci minorita templomban csendül Mozart Re- quiemje a Budapesti Ifjúsági Kó­rus és az Operaház fiatal szólis­tái részvételével. Az est karna­gya Kovács László. Ugyancsak ő vezényli a zenekart július 2-án a Diósgyőri várban. Ezen a francia esten Berlioz, Delibes, Gounod és Bizet műveket adnak elő. A soro­zat záróhangversenye július 9-én lesz a minorita templomban, ahol újra Mozart-műveket szólaltat­nak meg. A zenekart és a Magyar Állami Énekkart az amerikai Se­an Deibler vezényli. Az idei évadot Külföldön zárja a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Július 17-én Münchenben, 18-án az ausztriai millstatti fesztiválon működik közre az együttes Haydn Temetés című művének előadásában. Ezeken a koncerte­ken a salzburgi dóm kórusa, nem­zetközi énekes-gárda működik közre a dóm karnagya, Czifra Já­nos vezényletével. A külföldi turné után rövid sza­badságra megy a zenekar. De le­het, hogy augusztusban a tánc* dalfesztivál tévés közvetítésén új­ra láthatjuk, hallhatjuk a miskol­ci zenészeket. Kőszegi kvartett Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nyá; ri Fesztivál keretében a Kőszeg1 kvartett — Kőszegi Imre (dob)> Hárs Viktor (bőgő), Csepreg1 Gyula (szaxofon), Nagy János (zongora) - ad koncertet június 25-én, pénteken este fél 9-tól a Muzsikáló udvarban (Kossuth u- 11. sz.). Video blues Potsdam (MTI) - Sopsits Árpád Video blues című filmje nyerte a francia Thomas Harlan alkotásá­val (Souvenance) megosztva a ne­gyedszer megrendezett potsdam1 filmfesztivál első díját a játékfil­mek kategóriájában. A vasárnap este átnyújtott díj mellé a két al­kotó fejenként 22 500 márkátlS kapott. A dokumentumfilm kategóriában az ukrán Szergej BukovszkjJ Gondolatjel című alkotását ítél; ték a legjobbnak. A potsdam1 filmfesztivált az idén „Európa szalon” névre keresztelték ej- Sopsits Árpádnak német televí­ziós állomásokon is vetített film­je két testvér videolevelezése, az egyik Nyugatra ment, a másik Magyarországon maradt. A négy­tagú - grúz, francia, ukrán, hol­land — zsűri leszögezte, a két leg­eredetibb filmet jutalmazták 3 megosztott első díjjal. Hermetika - mágia Miskolc (ÉM) - A Tan Kapuja buddhista főiskola tanára, Bakos József tart előadásokat Misk°l' con július 6. és 10. között. A tan; folyam keretében megismerte;1 az érdeklődőket a hermetika-ma' giával, az egyiptomi rózsakeres^ tes mágikus hagyományok alap jaival. Az előadássorozat inkán" történeti, de kicsit praxis jelleg11 is lesz. , Gyermekek részére agykontrol tanfolyamot tart július 15-tól In­ig egy Pestről érkező oktató, a jú­nius 26-27-i hétvégére pedig reim karnációs csoportba lehet jelent­kezni. Mindhárom programról Kása László telefonszámán ér­deklődhetnek: 46/337-079. kA**«*MW ...... . ____ - . ..._______;______________ A fecskéket, szegényeket jó felzavartuk. Mármint mi, közönség a „tömegünkkel" és a zenészek c muzsikával. Csak röpködtek zavartan a Diósgyőri vár fölött, élénk csivitelésükkel aláfestve a kon­certet. Szokhatják, hiszen hétfőn este elkezdődött a Miskolci Nyári Fesztivál: mind több rendezvény lesz itt is, másutt is. Kobold Tamás alpolgármester nyitotta meg a rendezvénysorozatot, amit - mint mondotta - a város polgárainak igényessége teremtett meg. S bár már az évszak hetek óta hirdeti a nyarat, mégis csak - a hagyományokhoz híven - június 21-én, a nyári napfordulón, a zene ünnepén kezdődik a fesz­tivál, amely (miskolci) nyárról nyárra megmutatja a város művészeti erejét. A nyitókoncerten a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaiból és a Zeneművészeti Főiskola növendé­keiből alakult zenekar Ruha István hegedőművésszel Beethoven hegedűversenyét adta elő, majd pe­dig Markovits Erika énekművész és a miskolci Bartók kórus közreműködésével Vajda János Magni- ficatja csendült fel. Az est karmestere - a Miskolci Nyári Fesztivál igazgatója - Selmeczi György volt. Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom