Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

Itt-Hon 1993. Június 22, Kedd 2 Ms r- NÁLUNK TÖRTÉNT -i Jeles Diósgyőri Diák „A diósgyőri iskolák tanévzáró ün­nepsége ettől az évtől új színfolttal gazdagodik. Először adják át az összes diósgyőri iskola egy-egy ta­nulójának a Jeles Diósgyőri Diák címmel járó kitüntetést, annak az alapítványnak a kamataiból, ame­lyet Ruszkabányai András önkor­mányzati képviselő ajánlott fel e célra. A kitüntetettek személyére az iskolák tantestületei tettek ja­vaslatot az alapítvány kuratóriu­mának. A kurátorok a javaslatok alapján döntöttek és választották ki iskolánként azt az egy tanulót, akit méltónak találtak a megtiszte­lő cím elnyerésére és a jutalmazás­ra. Nem volt könnyű helyzetben a kuratórium, amikor a döntést meg­hozta és a hasonló képességű tanu­lók közül kiválasztotta azokat, aki­ket a címre valóban méltónak ta­lált. Az általános iskolásoknál a Je­les Diósgyőri Diák címmel egy ezüstérem jár. A középiskolai szin­ten a cím odaítélése mellett pénz­jutalomban részesült a nyertes. A diósgyőri iskoláknál az alábbiak nyerték a díjakat: a Diósgyőri Álta­lános Iskolából a nyolcadikos Nagy Zsuzsanna, a 21-esből Dm-bák Esz­ter (8. osztály), a 36-osból Gondos Gabriella (6. osztály), a Könyves Kálmán Általános Iskolából Hunya­di Viktória (8. osztály), a Móra Fe­renc Általános Iskolából Gulyás Gá­bor (8. osztály), míg a Kilián Gim­náziumból Domonyik Gábor (3. osz­tályos tanuló). Az alapítvány párhónapos kamat­jából nagyobb díjakra még nem fu­totta. Hogy az alapítvány megsok­szorozódjék, Diósgyőr többi képvi­selőinek figyelmét is szeretném fel­hívni erre a kezdeményezésre, kér­ve az intézmények és magánosok támogatását is.” Balogh Sándor a kuratórium tagja a Diósgyőri Városvédők elnöke Zár az óvoda Felsőzsolca (ÉM) - Nemcsak az is­kolákban kezdődött meg a nyári va­káció. Tegnap óta zárva tart Fel- sőzsolcán a Krisztina Óvoda is. Jú­lius 16-ig lesz zárva az intézmény. Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Baicsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Honi hírek 9 Honi hírek 9 Honi hírek • Honi hírek 9 Honi hírek Közgyűlés előtt a költségvetés Miskolc (ÉM)-Rend­kívüli köz­gyűlést tar­tanak ma a borsodi me­gyeszékhe­lyen. A városháza dísztermében délelőtt 9-kor kezdődő ta­nácskozáson a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat áta­lakításáról lesz szó. Emellett megvitatják a város idei gazdálkodásáról készült je­lentést is, amelyből kiderül majd, hogy van-e, illetve, hogy mekkora a költségveté­si hiány a településen. Német kórházban a polgármester Miskolc (ÉM) - A németor­szági Aschaffenburg kórhá­zában ápolják Csoba Ta­mást. A miskolci polgármes­ter a borsodi megyeszékhely deputációjának élén, csütör­tökön érkezett egy kulturá­lis fesztiválra Miskolc test­vérvárosába. Másnap, regge­li közben lett rosszul. Ez volt az első infarktusa. Állapota három hetes kórházi ápolást tesz szükségessé. Lapzárta­kor még nem volt világos, hogy végig Németországban kell-e kezelni Csoba Tamást. A küldöttség tagjai - Halász Rózsa alpolgármester, az ok­tatási bizottságtól Ragáfyiné Hajdú Zsuzsa, a kulturális bizottságtól Seres László, az egészségügyi bizottságtól dr. Molnár Pál - saját szakterü­letükön igyekeztek mene­dzselni Miskolcot. Csökkent a roham Miskolc (ÉM) - Csökkent a roham a miskolci polgármes­Amikor elterjedt a hír, hogy állítólag emelik az útlevelek illetékét, megnőtt a forgalom a polgármesteri hivatalban is. Ma már naponta csak 25-30 útiokmánnyai foglal­koznak itt. téri hivatal ügyfélszolgála­tán, ahol az elmúlt hónapok­ban összesen közel 30 ezer útlevéllel foglalkoztak a munkatársak. Nagyjából há­rom hete jelentősen apadt a forgalom, hiszen jelenleg na­ponta mindössze 25-30 úti­okmány ad munkát az ügy­félszolgálaton dolgozóknak. Dr. Székely László osztály- vezetőtől úgy tudjuk, hogy a napokban elkezdődött vaká­ció első napjaiban se.m lett több az ügyfél. Augusztusban jön a láma Miskolc (ÉM) - Sokan ér­deklődnek a miskolci Vadas­parkban, hogy mikortól lát­hatják majd az új szerzemé­nyeket, az ajándékba kapott kengurut és lámát. Azt fele­lik nekik, hogy erre egyelő­re várniuk kell. Mint arról az Itt-Hon már beszámolt: idén augusztus 20-án ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a miskol­ci Vadaspark. Ebből az alka­lomból ünnepséget szervez­nek, hogy méltóképpen em­lékezhessenek meg a nyitás óta eltelt esztendőkről. Ad­dig rendbehozzák a parkot, csinosítják a környezetet. Az ünnepség fényét azzal is emelni kívánják, hogy az új szerzeményeket, az ajándék­ba kapott kengurut és lámát csak augusztus 20-án mutat­nák be először a látogatók­nak. A jószágok az ünnepség előtt egy héttel érkeznek majd meg a Miskolci Csa- nyik-völgybe, új otthonukba. A jövetelüktől számított egy hétig, azaz augusztus 20-ig zárva tart majd a Vadaspark — tájékoztatták szerkesztősé­günket az illetékesek. A téesz nehéz évet zárt Felsőzsolca (ÉM) - Nehéz évet zárt a fel- sőzsolcai terme­lőszövetkezet - derül ki a Zsol- cai Hírmondó című helyi, kö­zéleti lap beszá­molójából. A téesznek a leg­nagyobb csapást az elmúlt évi aszály jelentette, ami mi­att nagyjából 28 millió forint bevétel maradt el. Több mel­léküzemágat is meg kellett szüntetniük a felvevő piac hiánya miatt, így a kábel­dobgyártást és a tűzoltó ké­szülék javító és ellenőrző üzemet. Nyereséget csak azok a részterületek hoztak, amelyeket kisvállalkozónak adtak ki bérbe, mint mond­juk az almaültetvényt. Ezt az esztendőt tiszta lappal kezdi a szövetkezet, mivel a tavalyi veszteséget leírják az üzletrész tőkéből. A Zsolcai Hírmondó arra is emlékez­tet, hogy nem csupán az it­teni téeszre jártak rossz idők. Borsod-Abaúj-Zemplén 108 szövetkezetéből 28-at felszámoltak, 55 veszteséges, 7 pedig nullszaldós volt. Mindössze 18 téesz tudott felmutatni egy kis nyeresé­get a megyében. Nyit a kemping Répáshuta (ÉM) - Várha­tóan július 1-jén nyit ki a ré­páshutai kemping. Negyven­hatvan ember táborozhat itt egyszerre, festői környezet­ben. A sátorhelyek iránt a koráb­bi évek tapasztalatának megfelelően idén is főleg a holland turisták érdeklőd­tek. 1993. Június 22., Kedd Itt-Hon M 7 Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) — Először ren­deztek Magyarországon hill- climbe, azaz „hegynek fel” kerékpáros viadalt. Az úttö­rő szerepre az idén február­ban alakult Miskolci Kon- denzgyíkok Szabadidő és Tö­megsport Egyesület vállalko­zott. Jó időpontot és remek helyszínt választottak. A nyári vakáció első vasár­napján Lillafüredre hívták a hegyikerékpárosokat. Mis­kolcról és a környező telepü­lésekről végül 67 sportem­ber, köztük két hölgy enge­dett a csábításnak a szépszá­mú érdeklődőn kívül. A nevezések sorrendjében félpercenként indították a versenyzőket a háromezer méter hosszú és 215 méter szintkülönbségű útvonalra, amely a sétányon és a hegyi szerpentinen egészen a fe- hérkőlápái turistaházig ve­zetett. Rögtön a rajtban Fri- gyik László okozott derűs pillanatokat a nézőknek, mi­után az első tíz méteren két­szer is felborult. Az indulás­ra várakozók a nevezéskor kapott édességet majszolgat- va BMX-bemutatót és MTB lassúsági versenyt is láthat­tak. Ez utóbbit éppen az egyik versenyző, Simon Gá­bor, a Dömös kerékpárszalon alkalmazottja nyerte meg. Sebességkorlátozás és gyíkveszély A tréfáskedvű rendezők a pálya mentén elhelyezett transzparensekkel igyekez­tek enyhíteni a kerékpáro­sok fáradalmait. Alig vala­mivel indulás után „Még 2900 méter” felirat tájékoz­tatta a résztvevőket a várha­tó nehézségekről. Az első hajtűkanyarban ezt olvas­hatták a már szaporán lihe­gő bringások: „Fent még ke­vesebb az oxigén”. Majd egy kimerítő, meredek szakasz után jó tippet kaptak: „Nincs esélyed, hivatkozz műszaki hibára!”. Egy kilaposodó ré­szen 40 kilométeres sebes­ségkorlátozás-jelzőtáblával találták szembe magukat, a cél előtt pedig „Gyíkveszély!” felirat figyelmeztette őket. A végső méterek cirka 60 fokos emelkedőn vezettek, s itt volt, aki előbb a biciklijét lökte át a célvonalon. Látványos levonvilás Miután valamennyi induló bukásokkal tarkítva, de sé­Hegynek fel - kerékpáron Mók József a rajtnál rülésmentesen célba ért, az egész csapat közösen jött vissza a pályán a rajthoz. A lefelé vonuló hegyikerékpá­ros sokaság iátványa nagy­szerűen mutatott! A viadal 15 szponzorától ezután értékes ajándékokat kaptak a legjobbak, név sze­rint a felnőtt férfiaknál az egri Kovács fivérek és a mis­kolci Szatmári, a nőknél Tö­mintegy 50 ezer forint érté­kű ajándék talált gazdára. Legközelebb ái’kon-bokron át A jól sikerült kísérlet után a kondenzgyíkok már a kö­vetkező versenyük megren­dezésére készülődnek. Ezút­tal cross-country-ra, azaz ár- kon-bokron keresztüli terep­versenyre hívják a hegyike­A három győztes rőcsik (Zöld Sportok Clubja) és Jakubi (MÉAFC), az ifjú­ságiaknál Kotta és Kallár a kondenzgyíkok közül és a szenioroknál a szintén Zöld Sportok Clubját képviselő duatlon magyar bajnok, Mák József. A nyeretlenek között még külön tombola sorsolást is rendeztek és összesen Fotók: amatőr rékpárosokat július 18-án a varbói legelőre, ahová a Ki­liánból különjáratú kisvasú­ti szerelvénnyel juthatnak ki a versenyzők. A hét és félki­lométeres terepkörből a nők­nek és a serdülő fiúknak egy, az ifiknek kettő, a felnőtt férfiaknak pedig négy lesz a penzuma. A díjazás díjazása Miskolc (ÉM - KAG) - „Oszt mon- gya mán lelkem, mit kapnak ma­guk ezért?” Ilyenfajta kérdése­ket tettek fel nem is olyan ré­gen az elzártabb helyeken élő, a sportban kevésbé járatos embe­rek a feléjük vetődő futóknak, tú­rázóknak. „Talán egy érmet, vagy egy oklevelet” - hangzott a vá­lasz. Természetes volt, hogy nem elsősorban a díjakért, hanem az er­kölcsi elismerésért, s főleg magá­ért a sportolásért, a testedzés örö­méért vállalkozott a sportolók je­lentős része a versenyzésre. Ma már némileg más a helyzet. Az elért eredmények erkölcsi sú­lya változatlanul fontos, ám egy­re kevésbé közömbös, milyen anya­gi javakkal párosul mindez. Tud­ják jól ezt a rendezők is és általá­ban igyekeznek minél értéke­sebb díjazással a saját versenyük­re csábítani a nevesebbnél neve­sebb sportolókat. Emiatt azután ki­rívó aránytalanságokkal találkozni. Amiatt még nem emelne szót sen­ki, ha viszonylag kis jelentősé­gű versenyeken komoly díjakat osz­tanak szét, ellenkező esetben vi­szont már hallhatóak kritikai han­gok. Hisz miért ne tartanák több­re a sportemberek az olyan rendez­vényeket, ahol a helyezettek ko­moly tiszteletdíjakban részesül­nek? Különösen annak tudatá­ban érthető ez, hogy vannak orszá­gos bajnokságok, ahol a magyar bajnokok is kénytelenek egy - egy éremmel (!) beérni... Fordított már hátat emiatt világ­bajnok is sportágának, s inkább egy pénzdíjas versenyen nyeri ösz- sze magának a mindennapi betevő­re valót. Érdekes színt kap a díjazás kérdé­se a népszerűsítő, főleg a fiatalo­kat megnyerni akaró sportrendez­vények esetén. Egyes szervezők vonzóbbnál von­zóbb tárgyjutalmakkal próbál­ják saját versenyükre, saját sportá­guk táborába csalogatni a gyere­keket és tinédzsereket, másutt meg még a kiírásban beígért ér­met, vagy oklevelet sem adják át az eredményhirdetésen, csak any- nyit mondanak, hogy sajnos nem készültek el... Csoda-e, ha az egyik sportág tábora nőttön nő, a másik­ba meg lasszóval is nehezen talál­nak épkézláb, kezdő embereket? A díjakat előteremteni, szponzoro­kat felkutatni persze cseppet sem könnyű dolog. De a kitartó, időt és fáradságot nem kímélő próbálko­zások azért valamilyen eredmény­re vezetnek. De ha a díjazást dí­jazzuk, nem kétséges, milyen érték­rendet állítanak fel maguk a spor­tolók, akikért tulajdonképpen a ver­senyek vannak, vagy kellene len­niük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom