Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

1993. Június 19., Szombat Em Hétvége/Csali ESZAK-Magyarország 9 Egy sem él odáig, míg... A tiszavirágzásról, a kérészről, vízről, halakról, horgászokról Fotó: Szarvas Dezső Tiszatardos (ÉM) - Már lát­ni pár türelmetlen, sietős pél­dányt a víz felett. Már tábo­roznak a biológiai „csoda” kí­váncsiskodói, mert „megin­dult” a kérész a Bodrogon is, a Tiszán is. Ki tudja kinek si­kerül meglátni - megcsodálni a Tisza virágzását... Aki lemarad e gyönyörű él­ményről talán vigasztalódhat a Csaliban. Mert, ha láttatni nem is tudjuk, leírjuk — elme­séljük a Tiszavirág életét. Azét a rovarét, melynek kifej­lődése utolsó fázisa valóban rövid élete. Mert hisz„ maga az imágó talán addig sem él, míg végigolvassa valaki az „ő” titokzatos életét. Az ősi szervezetű kérészek (Ephemeroptera) Európában is több tucat válfajukkal kép­viseltetik magukat. A 10-40 mm testhosszúságú, az álre- césszárnyúak rendjében (Pse- udoneuroptera) tartozó rova­rok közül a legnagyobb a ti­szavirág'(Palingenia longica- uda), amely Európa több fo­lyójábán is előfordul, de legna­gyobb többségben Magyaror­szágon, a Tiszában és mellék­folyóiban él. A FAO (az ENSZ élelmezésü­gyi és mg. szervezete) vizsgá­latai szerint a Szamos torko­lata fölötti Felső-Tisza Európa egyetlen I. osztályú tisztaságú folyószakasza. Itt a kedvező időjárású években olyan bősé­ges a kérészrajzás mint száz évekkel ezelőtt volt. A kipusz­tulás veszélye — legalábbis itt — egyelőre nem fenyegeti őket. A tiszavirág átalakulással (metamorfózis) fejlődik. Élete három év. Ennek az időnek utolsó néhány óráját tölti el a szemünk előtt, a többit lárva­állapotban a folyó agyagos medrében, a víz fenekén. Fejlődése, növekedése egyen­letesnek mondható. A peték 30-40 nap elteltével kelnek ki. Az egyéves lárva 10-15, a ké­téves 20-25, a hároméves 30- 40 mm hosszú. A lárva tra- cheakopoltyúval (vízben élő rovarlárvák légzőszerve) lé­legzik. A potrohszelvényeken lévő kopoltyúfedők mentén kétoldalt csillószőrökhöz ha­sonló rojtsorok találhatók. E rojtok mozgatásával vízáram­lást idéz elő, ami nemcsak a friss, oxigéndús víz jobb fel­vételét szolgálja, hanem az úszásban is segíti. (Kérészsze­déskor a baggerral kiemelt agyagcsomó szétmosásánál éppen ezzel a mozgásával Kérészre kaptak a kecsegék árulja el a lárva jelenlétét a sáros vízben. — A szerk.) A lárvák tápláléka a vízben és az agyagban található nö­vényi eredetű szerves anya­gok, korhadékok. A kérészek az agyagos mederben rendkí­vül erős és fejlett rágó száj­szerveikkel és első, páros ásó­lábaikkal lyukakat vájnak. (Ezek az ásólábak a lóbogár első lábaira emlékeztetnek.) alacsony vízállás idején (au­gusztus, szeptember) a ké­részlyukak egy része a víz szé­lén szárazra kerülve „elárul­ja” a kérésztelepek helyét. Ezek mindig a kanyarok kül­ső, szakadékos oldalán van­nak. A három év elteltével - mi­közben többször vedlenek — a víz hőmérsékletétől függően június 1 és július 15 között (néha még nagyobb ez az in­tervallum!) délután 4-5 óra körül, szélcsendes és általá­ban napos időben levegővel „pumpálják fel” kitintartalmú bőrüket és a víz felszínére jön­nek, ahol gyorsan megvedle- nek. Nemenként eltérő folya­matjátszódik le. A szubimágó hím a partra repül és néhány perc múlva újra vedlik; ekkor válik ivarérett imágóvá. Ez a lárvából szemünk előtt kibúvó rovar nagyon szép. Szárnyai gazdagon erezettek s általában grafitszürkék. A teste felülnézetben feketés, míg hasi oldaláról a sárga szín különböző árnyalatait mutat­ja. De még egy jellegzetessége szembetűnő: a 35-40 mm-es rovar testhosszának több mint a dupláját teszi ki a töm- lőszerűen felfújt két szál fa- roksörte. Ezeken mint a hid- roplán, úgy siklik a vizen és keresi a nőstényt. A nőstény csak egyszer ved­lik, nem repül ki a partra. Testesebb, kevésbé színes mint a hím és a faroksörtéi is, jóval rövidebbek, így könnyen felismerhető. Az egyszer meg- vedlett nőstényt a 10-15-szö- rös létszámfölényben lévő hí­mek azonnal megtalálják a nászrepülés során és hatal­mukba kerítik. A természet ilyen csodálatosan egyszerű módon gondoskodik a fajfenn­tartásról... A megtermékenyített nőstény a víz fölött 10-50 cm magasan repülve kb. 5000-7000 darab kis méretű de nagy fajsúlyú petét szór a vízbe. A ragadós peték megtapadnak az aljza­ton. Mire leszáll a nap, a ha­lálosan fáradt kérészek el­pusztulnak, millióik tetemeit sodorja a víz. („Temető a Ti- sza, mikor kivirágzik...”) Itt fent bevégeztetett, de a vizek mélyén - mint évmilliók óta szakadatlanul — újra kezdő­dik minden. A tiszavirág a halak kedvenc csemegéje. A folyóban élő bé­kés halak minden fajtája fog­ható vele, de a ragadozó har­csa, süllő, sőt a csuka is rá­kap néha a kérésszel csalizott horogra. Kiemelkedő fogóssá- ga mellett további előnye, hogy a horgászat helyén, vagy annak közelében „beszerezhe­tő”, ezért a horgászok szíve­sen tűzik horogra. Igaz, hogy a vele való halfogás nagyobb figyelmet, ügyessé­get, gyorsaságot kíván, mint a gumiszerú, vagy keményebb csalétkek használatánál. De ha jól tűzzük fel, nem szakad le, nem ázik szét (ha csak egyet teszünk fel, a testében végig kell vezetni a horgot); ennek ellenére a kisebb halak gyakran letéphetik. Kapásnál azonnal be kell vágni és ha nem akadt, akkor is fel kell nézni a szerszámra, mert va­lószínű, hogy a horog üres... A kérész begyűjtése — mivel három nemzedék él egyszerre együtt a folyó medrében - bár­mikor lehetséges, ha a vízál­lás megengedi. Közepes, vagy alacsonyabb (például Tisza- becsnél - 50 cm alatti) víz ese­tén legfeljebb 6-7 méter mé­lyen vannak. Hosszá nyelű kérészásóval elérhetők. He­lyenként a víz szélében egy méter mélyen kézzel, kapával is könnyen szedhetők. A kérészszedő bager több vál­tozata is használatos. A lénye­ge: egy tetszőleges hosszúsá­gú, alsó vége felé szűkülő cső, amit köpűvel csatlakoztatunk a nyélhez. A kiásott ép kéré­szek friss vízben (a folyóban bárkában = lyukacsos doboz) napokig élve tarthatók, de tá­rolhatók hűvös helyen vizes homokban is. Legkönnyebb a gyűjtés ké­részrajzáskor. Ilyenkor na­gyobb mennyiség is befogható. Ezek a kérészek hamar el­pusztulnak. Tárolásuk kétfé­le módon ajánlható: 1. Mély- hútve (a horgászathoz kivett kérészeket használjuk el, a maradékot ne tegyük vissza), és 2. Szárítva. (A szárított ké­rész szitán gőz felé tartva pu­hítható). A „konzerv”-kérész már kevésbé tartós a horgon, de még így is érdemes vele horgászni, mert eredményes­ségével a többi csalit messze felülmúlja. • • Öreg horgászok tábora Rakacán Újra él a Sajó, mozog benne a hal Miskolc (ÉM) - Benépesül­nek a réges-régi horgászhe­lyek a Sajó partján Sajópüspö- kitől a kesznyéteni torkolatig, ahol ez a kanyargós, vadregé­nyes folyó a Tiszába ömlik. Tiszta a víz, mint a kristály - hallani itt is, ott is, végig a parton, ahol mostanában éj­szakánként sokszáz tábortűz fénye vetődik a vízre. Különösen így volt ez az idén, akácvirágzás idején, amikor élénk harcsajárásról érkeztek hírek, halászoktól, horgászok­tól. Hiába, a természet nem ta-; gadja meg önmagát. Néhány esztendeje, hogy az ipari üze­mek nem szennyezik a vizet, rohamosan megindult a víz öntisztulása, s a Sajó újra visszanyerte régi funkcióját, nevezetesen: a Tisza halnöve­lő bölcsőjévé vált. ívás idején a tiszai halak óriási csapata­it figyelték meg, amint a Ti­szából kiváltva, felfelé úsztak a Sajón ívóhelyet, bölcsőt ke­resve. Megmaradt, szépen fej­lődik az az állomány is, ame­lyet két-három esztendeje te­lepített az Észak-magyaror­szági Horgász Egyesület, tag­jai legnagyobb örömére. A je­lek szerint különösen a har­csanépség kedveli a Sajót. Ámbár ebből a halból igen ke­vés akadt horogra, hálóba. Ki tudja miért?- Majdhogynem ivóvíz tiszta­ságú a Sajó - mondja dr. Czik- rai Zoltán, az egyesület elnök- helyettese. — Horgászainktól igencsak jó hírek érkeznek. Nemcsak a harcsákról, de a pontyokról, süllőkről, csukák­ról is. Amikor ívott a ponty, Sajószentpéternél óriási csa­patokat figyeltek meg, amint a vízfolyással szemben úszva keresték az ívóhelyet. Hogy újra él a Sajó, bizony­ság arra a fogási eredmény­napló, de a csempéző, varsázó halászok jelzése is. Az elnök- helyettes sorolja:- Az elmúlt évben a jelentett adatok szerint a halászok 1031 kilogramm halat emel­tek ki a vízből úgynevezett egyéb halként; ezentúl pedig 49 kiló amúrt, 16 kiló márnát, 43 kg balint, 132 kg csukát, 50 kg harcsát, 87 kg süllőt és 321 kg pontyot fogtak. így aztán a halászok elmúlt évi zsákmá­nya megközelíti a 2000 kg-ot.- És a horgászok?- Ők sem maradtak le, sőt. A naplók szerint az említett sor­rendben: 2062 kg vegyesha­lat, 36 kg amúrt, 57 kg már­nát, 122 kg balint, 628 kg csu­kát, 149 kg harcsát, 218 kg süllőt, 887 kg pontyot és 4 kg angolnát fogtak. A horgászok összesen 4163 kg halat zsák­mányoltak a Sajóból. Több mint 6000 kg halat adott tehát az elmúlt évben a Sajó. Ennél persze jóval többet, hi­szen tudjuk, a fogási ered­ménynaplók korántsem tar­talmazzák a valós számokat, dehát ez a 6000 kg is kenter- be veri bármelyik kedvelt hor­gásztó produkcióját. Az elnök- helyettes szerint lesz ez még jobb is. Az egyesület ugyanis 1 millió 200 ezer forint támogatást kért az országos szövetségtől haltelepítésre. Ezt a pénzt kizárólag a Sajó telepítésére költik. Ősszel 100 mázsa halat, zömében pontyot és kisebb mennyiségben ve­gyes állományt telepítenek a Sajóba. Nincs halpusztulás Miskolc (ÉM) - Mint Csikós Józseftől, az FM Borsod me­gyei Hivatala halászati főfelügyelőjétől értesültünk, sa­ját hatáskörükben eljárva, az eredeti határidőnél 4 nap­pal korábban, június 12-től feloldották a ponty és a már­nafogási tilalmat. A tilalmi idő határidő előtti feloldását az tette lehetővé, hogy a szokatlanul meleg időjárás miatt a halak hama­rább leívtak, s a szaporodást nem fenyegeti veszély. Az pedig szinte köztudott, hogy a horgászok, de a halászok nagyobb része is a pontyozást részesíti előnyben. Már csak azért is, mert megyénk vizeiben, mind a bányata­vakban, mind pedig a folyóvizekben, Tiszában, Hernád- ban, Bodrogban, túlnyomó többségében ponty található, hiszen ebből a halfajtából telepítenek a legtöbbet. Bár a nyári meleget hozó tavaszi hónapokban a csapa­dék hiánya miatt megapadt a folyók vízszintje, s ennek következtében ezek a vizek is felmelegedtek, a bennük lévő halállományt még nem fenyegeti veszély. Nem ér­kezett pusztulásról jelentés. Horgászverseny a Debreceni tavon A győztes, Csörmök László. A további sonnend: Bálint Zol­tán és Molnár Pál. Fotó: Karosi Imre. Gutaütáses kánikula, szeles idő jellemezte az Észak- Magyarországi Horgász Egyesület idénnyitó horgász­versenyét a Debreceni tavon, június 12-én. Olyan ez, mint az Anna-bál. Évente egyszer, s itt megjelenni sikk. Az orvhorgászokat leszámítva, féléves nyugalom után nyitott a tó. A víz tisztának tűnt, s a hejőkeresztúri ol­dalon rendezett versenyre majd százan jelentkeztek. Az alkalmi büfés ugyan bekapcsolta a magnetofont, de ha­mar leintették... Sorsolás, etetés, szerelvény-igazi tás. Ahogy illik. A halak nem nagyon tudtak a versenyről. A déli harangszó vetett véget a korántsem öldöklő küzde­lemnek. Nem tolongtak a versenybíróság pulpitusa előtt. A győztes ponty, amelyet Csörmök László fogott, 2 660 grammot nyomott. Örült neki, s a díjnak is, amelyet az elnök, dr. Faragó Péter adott át. Az ifik rangsora: ifj. Ik- lódi Gyula, Németh Gergely, Meréczeczki László. Nem fontos, de érdekes (?), hogy a megmérettetés után vala­ki reklamált. A halat és a nevezési díjat is. A vének ta­nácsa, s a szépszámú közönség nem adott helyt a felszó­lamlásnak. A horgászat - idézve egy másik témát-játék, a többi a szerencse dolga. Repka is repülhet... Miskolc (ÉM) - Összejött a megyei horgászválogatott, amely a borsodi színeket képviseli a nagykanizsai orszá­gos versenyen. Szenzáció, hogy az utazó csapat tagja Repka Attila is. A barcelonai olimpiai bírkózóbajnok si­kerrel kiállt minden próbát. A vízparton is bizonyított. Korábban a Monokon, június 13-án a Muhi 1-es tavon. A most 74 kilogrammos diósgyőri aranykovács repülhet - örömében -, a többiek vele tartanak: Veress Sándor, Hegedűs József, Dancsosi Miklós, Németh Szilvia, Né­meth Csaba, Szebényi Tamás. Egyébként a csapat -júni­us első hetében- Lázbércen edzett. Hatvankilós harcsa! A Sporthorgász című havilap júniusi számában már a címlapon látható óriási harcsa fotója is kedvteremtó a böngészéshez. A 60 kg 80 dekás harcsát Szekeres Károly fogta ki a Dunából, Mohács térségében. A Víztükör című sorozat legújabb fejezete a Körösök vi­dékét írja le, utalva arra, hol és merre lehet, érdemes hal­ra „vadászni” azon a tájon. Székely Zoltán a halradart mutatja be. A népszerű színművész, Bujtor István a ve­le készített interjúban arról (is) vall, hogy - igaz, ez fé- lig-meddig csak tréfa... — ismert már a horgászok köré­ben a Balatonon a „Bujtor-keszeg”. Érdekes ismertetés olvasható a pontyozás művészetéről, Kövi Gábor pedig a pérezés műhelytitkait osztja meg az olvasóval. Az oldalt összeállította: Szarvas Dezső, Beke- csi Szabó László, Brackó István Rakaca (ÉM) - Akik tavaly, tavalyelőtt meg még azelőtt is ott voltak, azok bizonyára az idén is eljönnek Rakacára, ahol a horgásztanyán minden évben találkoznak a veterán pecások. Az Észak-magyaror­szági Horgász Egyesület ugyanis immár hagyományo­san minden évben augusztus­ban szervezi meg az „Öreg horgászok táborát”, ahová nemcsak az egyesület tagjait várják. Az idén augusztus 5-én haj­nalban nyitja és 8-án zárja kapuit a tábor, ahová minden­kit hagyományosan jó hangú­lattal, minden más egyebek­kel — például halakkal is - szí­ves szóval, szeretettel várnak a szervezők. Jelentkezni lehet az ÉMHE miskolci irodáiá- ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom