Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
14 ESZAK-Magyarország Történelem 1993. Június 17., Csütörtök Horthy Miklósról másképpen Horthy Miklós sorhajókapitány 1915-ben a Novara parancsnoki kajütjében Gyöngyösi Gábor Születésnapja közeledtével temetése, illetve újratemetése ügyében járt felénk hősi halált halt repülős fia özvegye, aki nemrégiben az atya nevét viselő fiút is temette. Ezzel különben, az állítólag buddhistává vált ifjabb Istvánt nem számítva, akit a háború alatti képes levelezőlapokon még Ist- vánkának tituláltak, kihalt a Nagybányai Horthy család férfiága, legalábbis az, a- mely valamilyen módon még szerepet játszott, játszhatott volna a magyar történelemben.így, valójában csak Vitéz Nagybányai Horthy Miklós történelmi szerepéről beszélhetünk, aki Magyarország kormányzójaként a pontosan nem is olyan, de mégis hasonló Hunyadi János, Bocskai István vonalat vitte tovább a magyar történelemben, személyes kiválóságának köszönhetve karrieijét és nem öröklött jogként, pontosan úgy, mint emlegetett elődjei. Horthy Miklós ugyanis, a csaknem fél évszázadig tartó szándékos, és rafinált, -nagyon sokszor idegen érdekeket szolgáló — befeketítés ellenére kétségtelenül a magyar történelem egyik legnagyobb és legszerencsétlenebb alakja volt, akinek erős magyarságtudatához, eltökélt nemzetmentő és or- szágmegtartó-gyarapító igyekezetéhez nem fér kétség. Alakját, államférfiúi nagyságát az elmozdítását követő évtizedekben egyetlen pillanatig sem méltányolták saját cselekedetei, országépítő szándékai fényében, csak úgy, mint egy az egész Európát, Ázsiát megfertőzött szégyenletes kor és kór kényszerű kiszolgálóját, személyesen neki tulajdonítva mindazt a barbárságot, amit az egyik „világmegváltó” eszme, a másik ugyanilyen beállítottságú megsemmisítésére kitalált. Ellenkezőjét ennek bizonyítania nem volt módjában. Miután a két világháború közötti Magyarországot, az egész Európát megfertőzött téveszmék, gazdasági válságok, politikai marakodások, háborús készülődések közepette trianoni körülmények között kormányozta az akkori történelmi viharok viszonylag csendesebb vizein,- hiába lett a fasizmus első kegyvesztettje, az országát a világháborúból kimenteni igyekvők élharcosa, a győztesek mögé felsorakozott bosszúállók fő céltáblája is O lett. A feldarabolt, s az egész század folyamán területileg is sokat vesztett haza egyetlen gyarapítója, elrabolt területeinek visszaszerzője hazájától távol hunyt el, 1957 február elején, akkor, amikor újra megcsonkított országának népét, javait, másodszorra rombolta az az eszme, amelynek nevében Őt is elítélték. Újratemetése nem méltó, de talán megbékélő tiszteletadás mellett szeptember. 4-én lesz kendere- si birtokán. 1917-ben, az első világháború egyik legvéresebb tengeri csatájában, az Otrantói öbölben megsebesült, hordszéken a fedélzetre vitette magát és onnan irányította tovább az ütközetet. Foto: Fojtán László reprodukciói 125 éve született a kormányzó Csaknem huszonöt esztendőn át volt Magyarország első embere Magyari Barna Százhuszonöt esztendeje, 1868. június 18-án a család kenderesi birtokán született Horthy Miklós, huszadik századi történelmünk talán legtöbbet vitatott alakja. Nagybányai Horthy István és Dévaványai Halassy Paula, Miklós névre keresztelt ötödik gyermeke. — Csaknem huszonöt éven át Magyarország első embere -, egy korszak névadója volt. Rá emlékezni még ma is nehéz feladat.. Az 1941-es esztendő tavasza új helyzetet hozott Magyarország számára. A német befolyás alól egyre nehezebb volt kitérni. Hitler immár a háborúban való cselekvő részvételünket kívánta. Horthy tudta: a magyarság legnagyobb tragédiája az, hogy két nagyhatalom (német és orosz) hatalmi törekvései között helyezkedik el, s ezek mellett szomszédai részéről is fenyegeti veszedelem. Az ország ereje tehát egy németmagyar konfliktust már nem viselne el. Mindezek mellett, ameddig csak módjában állt, húzta a hadbalépés idejét. (Gróf Teleki Pál miniszterelnök — pedig ön- gyilkosságával tiltakozott a háborúba való bekapcsolódás ellen.) Végül a Bácskában megnyilvánuló magyarellenes atrocitások ürügyén Hitlernek sikerült a hadviselők sorába állítania Magyarországot. A kormányzó 1941. április 10-én adta ki a hadparancsát: „Honvédek! A Kötelesség ismét arra szólít bennünket, hogy elszakított magyar véreink segítségére siessünk. Mindig bevált katonai erényeitekre és fegyelmetekre építve bízom benne, hogy ezt az új feladatot is tökéletesen fogjátok megoldani (...)” Majd a hadbalépést így indokolta. „Amióta a háború tüze fellángolt Európában, állandóan az a törekvés vezetett, hogy Magyarországot és gondjaimra bízott népét, amely az 1914-18 évi világháborúban oly bőven ontotta vérét, és amelynek a háború után olyan súlyos megpróbáltatásokat kellett elviselnie, lehetőleg megóvjam az újabb vérveszteségtől és szenvedéstől. Minthogy a világháború után az akkor végleg kimerült, elalélt és félrevezetett nemzetből minden harc nélkül ragadtak el olyan területeket, amelyeket népünk ezeréves munkája és annyi áldozata szentelt magyarrá, az volt a meggyőződésem, hogy az igazság jogán a jóvátételnek is harc és küzdelem nélkül kell megtörténnie. E meggyőződésem szellemében a dunavölgyi békét kívánta szolgálni az a szerződés, amelyet a múlt év decemberében az akkori Jugoszláviával, annak akkor békés szándékú kormányával kötöttünk. Az új belgrádi rendszer katonai erőket vonultatott fel határainkon, s ezzel szemben Magyarország csak akkor tett védelmi intézkedéseket, amikor sorozatos légitámadások érték az ország területét és határunkon betöréseket kíséreltek meg, ami ellen kormányom ismételten hiába tiltakozott. A rohamosan lejátszódó események új helyzetet teremtettek. A horvát nép vezérei - látva az új belgrádi rendszer politikájának végzetes következményeit - kimondották Horvátország önállóságát és függetlenségét. Őszinte örömmel üdvözöljük ezt az elhatározásukat, amelyet a magunk részéről mindenben tiszteletben tartunk. Ezer évig éltünk jóban, rosszban együtt a horvát nemzettel, egymást megbecsülve, és bajban támogatva, s azt kívánjuk, hogy a nemes horvát nép találja meg állami önállóságban boldogulását és jólétét. A független és önálló horvát állam megalakulásával Jugoszlávia megszűnt létezni és alkotó elemeire bomlott. Ezzel egyidejűleg parancsoló kötelességünkké vált, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított terület és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból kezünkbe vegyük. Olyan szent nemzeti kötelesség ez, amelyet haladéktalanul teljesítenünk kell. Ezért még a mai napon parancsot adok katonáimnak, hogy a Délvidéken élő magyarságot az anarchia pusztításaitól megóvjuk. Katonáim akciója nem a szerb nép ellen irányul, amellyel nincs vitánk, és amellyel a jövőben békében akarunk élni. Szeretettel és örömmel köszöntöm hozzánk visszatérő s oltalmunk alá vett véreinket. Isten áldását kérem a magyar nemzetre és a hazára!” (8 Órai Újság, 1941. április 11., péntek.) Három magyar hadtest 1941. április tizenegyedikének délutánján lépte át a szerb határt. A magyar honvédek alig ütköztek ellenállásba, így útjuk olyan gyorsan vezetett előre, hogy már április 14-én elérték a Magyar Királyság egykori határát. Horthy és Hitler Mönichkir- chenben április 24-én állapodott meg arról, hogy a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura vidékét Magyarországhoz csatolják. A „Führer” a második bécsi döntéskor az új magyar-román határ megrajzolásánál igyekezett úgy eljárni, hogy sem a magyar, sem a román érdekeket ne szolgálja ki teljes mértékben, a két ország között mintegy konkurencia-harcot nyitva Németország kegyeiért. Ez az eljárás eredményhez vezetett, hisz német sugallatra 1941. június 27-én Magyarország a keleti hadszíntér harci cselekményeibe is bekapcsolódott. Pontosan meghatározhatatlan nemzeti hovatartozású gépek 1941. június 26-án bombázni kezdték Kassát. .Azok a politikai és katonai .körök, amelyek már korábban is szorgalmazták a Szovjetunió elleni hadviselés megindítását, első hallásra kijelentették: A szovjetek bombázzák Kassát!” Viszonzást követeltek: magyar bombázókötelékek galíciai városokat kezdtek bombázni. A háború és béke kérdésének eldöntése a magyar parlament hatáskörébe tartozott, s június 27-én a képviselők szavazatukkal erősítették meg a hadbalépés tényét. A „Führer” fegyvertársai közül a magyar kormányzó volt az első, aki legkorábban fölismerte, hogy a szovjet Vörös Hadsereg nem fog összeomlani és kitartóan harcol hazájáért. Mindezek tudatában Horthy kellő határozottsággal lépett fel azokkal a magyar katonai körökkel szemben, amelyek azt követelték, hogy küldjenek még több honvédőt a keleti hadszíntérre. Sztálin sürgette a brit kormányt, hogy mihamarább üzenjen hadat Hitler európai szövetségeseinek. Churchill Magyarországgal szemben vonakodott, de végül 1941. december 7-én kinyilvánította a hadiállapotot Anglia és hazánk között. Horthy Miklós gyomormérgezéssel éppen szanatóriumban feküdt, amikor Bárdossy, (a kormányzó és a magyar parlament beleegyezése nélkül) megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és december 12-én hadat üzent az USA kormányának. Amit Horthy nagyon szeretett volna elkerülni, Bárdossy László ezzel Magyarországot a német birodalom szövetségi táborába állította. Erdély hovaítélésének kérdését Hitler még nem tekintette lezártnak. Zsarolta a magyarságot,- mondván, ellenkezése esetén Románia javára dönt, hisz Antones- cu-kormánya már két teljes hadsereget (huszonöt hadosztályt) küldött a Wehrmacht támogatására. A honvédség legfőbb hadura Horthy Miklós volt. Ennek ellenére a tábori alakulatokat sohasem látogatta meg a fronton. Ezzel azt kívánta érzékeltetni, hogy nem táplál rokonszenvet a németek o- roszországi hadjárata iránt. Családja körében többször kifejtette: — ebben a háborúban a magyar részvétel nem szolgál nemzeti érdekeket, csupán terhet jelent a haza vállán. Horthy Miklós 1942 elején már eljutott ahhoz a meggyőződéshez, hogy a háború az antihit- lerista szövetséges hatalmak győzelmével végződik. Ezért elhatározta: Magyarországnak a nyugati hatalmak rokonszen- vét kell elnyernie még akkor is, ha sajnálatos módon paradox helyzetben talál- tatik, hisz hadseregével a keleti hadszíntéren részt vesz a Szovjetunió elleni háborúban. Az új politikai irányvonal kivitelezésének legnagyobb hátra- mozdítója Bárdossy László volt, ezért a kormányzó lemondatta miniszter- elnökét. Az új miniszterelnök, 1942. március 9-én Kállay Miklós lett, aki jelölésekor nem élvezte a kormánypárti többség támogatását, viszont Horthy szűkebb baráti köréhez tartozott. Horthy igen nehéz feladatot jelölt ki új miniszterelnökének: Magyarország sorsa felett a szabad rendelkezés lehetőségét visszaszerezze, és ha mód van rá, visszatérhessen nem hadviselő állapotába. Horthy Miklóst 1942. augusztus 20-án súlyos veszteség érte: a keleti fronton (az ilovszkojei repülőtér közelében) rejtélyes körülmények között elhunyt nagyobbik fia, Horthy István kormányzóhelyettes, akivel apjának nagy tervei voltak a háborúból való kiugrás előkészítésében. így talán még inkább érthető, hogy fia halála megviselte, az akkor már hetvennégy esztendős államférfit. Kállay miniszterelnök nem okozott csalódást a kormányzónak, szüntelenül kereste a kiutat a német szorításból. Az 1943-as esztendő nyarán titkos küldöttei által Kállay eredményesnek tűnő tárgyalásokba bocsátkozhatott a nyugati demokráciákkal, hogy amint az angol vagy az amerikai csapatok elérik Magyarország határát, a magyar kormány föltétel nélkül kapitulál, és így megmenekül attól, hogy az ország hadszíntér legyen. Ennek volt köszönhető, hogy a nyugati szövetségesek 1944 áprilisáig nem küldtek bombázókat magyar területekre. 1943 szeptemberében az Olasz Királyság sikeresen kivált a német oldalon folytatott harcokból. Hitler bábállamot hozott létre Felső-Olaszországban, amit Horthy vonakodott elismerni. Ekkor Hitler végérvényesen rájött, hogy a magyar kormány sem megbízható szövetséges. A németek megkezdték a „Margarete terv” kidolgozását, mely Magyarország megszállásának előkészületeit tartalmazta. A német vezetés szorosabb együttműködést kezdeményezett a magyar nyilaske- resztesekkel. Hitler 1944 tavaszán magához rendelte Horthy Miklóst. A kormányzó vonakodott, végül március 17-én elutazott Klessheim- ba. Hitler nem sokat udvariasko- dott. Bejelentette, tudomása van Kállay áruló szerepéről, és nem tűri, hogy ez így menjen tovább. Elhatározta, megszállja Magyar- országot. A kormányzó felháborodott és tiltakozott, sót a tárgyalásokat is megszakította. Azonnal el akarta hagyni Klesshei- mot. Szombathelyi és Csatay csitították. Végül nagy nehezen ismét tárgyalóasztalhoz ült. Ám a „Führer” mindenben húzta az időt, igyekezett késleltetni Horthy hazatérését. Mire a kormány' zó Pestre ért, 11 német hadosztály szállta meg Magyarországot- A kormány benyújtotta lemondását, ám Horthy - a németekkel szembeni ellenállásképpen - nem mondott le; a hatalom viszont már kicsúszott a kezei közül- Sztójay Döme lett a miniszterelnök. Edmund Veesenmayer, birodalmi meghatalmazott, 1944. április 2-án azt az utasítást kapta, hogy a kormányzót tartsa távol minden politikai tevékenységtől- Horthy Miklós nehezen törődött bele sorsába és nemzete kiszolgáltatott helyzetébe. 1944. június 6-án keltezett levelében a kormányzó Hitlerhez fordult a magyarság panaszával: „Ä német megszálló csapatokért eddig 235 milliót fizettünk. Folyó év március 19 óta 2700 tisztet és 119654 embert adtunk le. Nem tudnám megmondani, hogy ilyen fenntartás nélküli áldozatkészség mellett mit lehet még a szemünkre vetni... Mit gondoljon rólam az, aki ártatlanul van bebörtönözve; mit gondoljon a paraszt, aki fáradságosan dolgozott az élelmiszerért a családja számára, és akitől aztán erőszakkal veszik el lisztjét, zsírját és tehenét; mit gondoljanak azok, akiknek üzletét kiürítik...” (Részlet Horthy Hitlerhez írott leveléből- Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban - Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992 - 349-350 oldal.) Horthy levele válasz nélkül maradt. Szeptember hetedikéről nyolcadikára virradóan Horthy Miklós arra a megállapodásra jutott, hogy a további véráldozat elkerülése végett, kilépteti Magyarországot a világháborúból- Az új kormány többsége nem vállalta az ezzel járó esetleges politikai felelősséget, hanem a fegyverszünet ellen szavazott és lemondott. A kormányzó a lemondás tényét tudomásul vette, de kérte a minisztereket, egyelőre maradjanak hivatalukban; közben folytatta a háborúból való kiugrás szervezését. Ám sajnos kedvezőtlen visszajelzéseket kapott: a 8. hadsereg légierő-parancsnoka, John Slessor nyíltan kimondta: Magyarországnak az oroszokhoz kell fordulnia, mert a nyugati hatalmak - egy, a szovjetekkel kötött szerződés miatt - nem léphetnek ez ügyben. Az oroszoktól Horthy mindig óvakodott, de most a közeledésen kívül nem maradt más választása. Faragho Gábor altábornagyot szeptember utolsó napjaiban küldte Moszkvába a kormányzó- Az altábornagy október 11-én előzetes egyezményt írt alá az oroszokkal, ám a fegyverszünet hatályba lépésének napját további tárgyalásoktól tették függővé. Közben Hitler értesült a moszkvai tárgyalásokról, s kiadta parancsba Horthy eltávolítását. A kormányzó fegyverszünetre vonatkozó kiáltványát október 15- én tizenhárom óra körül olvasták be a rádióban. A nyilasok a kiáltványt mintegy jeladásnak vették. Vörös vezérkari főnök nevében ellenpontot fogalmaztak meg; délután pedig már Szálasi Ferenc beszédét közvetítette a rádió. A nyilaskeresztesek - német segítséggel átvették a hatalmat, s vele az ország irányítását. Horthy Miklós csaknem negyedszázados kormányzói tevékenysége ezzel végleg befejeződött. Horthy Miklós Magyarország kormányzója - korabeli metszeten
