Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezes 1993. Június 17., Csütörtök •« Kriminális átjáró Kriminálisnak, sőt kriminalisztikusnak nevezik Mezőkövesden azt az aluljárót, amely alig egy éve épült a belvárostól a hőfürdőig vezető, 3. számú főközlekedési útról elterelendő kerékpárosok és segédmotorosok közlekedésének megkönnyítésére. Méltán nevezik kriminalisztikusnak ezt az útszakaszt, mert ami itt folyik, az igazán krimibe illő. És itt nemcsak a szennyvízre gondolunk — mert az is folyik bőven a csaknem pöcegödörként is használatos alagútban — hanem méginkább gondolunk arra az életvitelre, ami az alagútban (!) folyik. Mégpedig éjjel-nappal. Itt lett ugyanis a csavargók tanyája, alvófészke, a hajléktalanok „otthona”, alkalmi párok szeretkezőhelye. Éz az alagút továbbá az összetört üvegek gyűjtőhelye is. Az összetört szeszesüvegek között már fel sem tűnnek az alagút lám- patestjei — már amiket ugyan még nem csavartak ki. A lámpatestek hiánya csupán a sötétség miatt tűnik fel nappal is. De nem ám a rendőröknek, hiszen rendőröket nem is látni itt sem éjjel, sem nappal. Pedig karambol bőven adódik. Kerékpárosok és segédmotorosok futnak össze az alagútsza- kaszban, ahol két olyan éles kanyar is van, amelyekben maximum öt méter a látótávolság és így nemcsak a kerékpárosok, hanem még a gyalogosok sem tudnak megállni, vagy kitérni egymás elől. A kriminális helyzet miatt persze mindenki panaszkodik. Az erre közlekedők minimális igényként, illetve követelményként emlegetik a fényt, a tisztaságot, a közbiztonságot. Sőt még az is szóba kerül, hogy ha már itt, Mezőkövesden menthetetlen, javíthatatlan (?) a helyzet, legalább máshol, ahol hasonlóan szükséges terelőutat építenek, a tervezők és a kivitelezők egyaránt tanuljanak ezekből a hibákból! R.A. Mezőkövesd Kétnapos ünnep A miskolci Gyermekvárosban immár 20 éves hagyomány, hogy a gyermeknapot az itt élők nagy örömére kétnapos programsorral teszik a szervező pedagógusok emlékezetessé. így történt ez az idén is. Szombaton reggel az intézmény kulcsát átvették a fiatalok által választott vezetők, majd jutalmat kaptak a sportban, kulturális munkában jeleskedő tanulók, és átvette díját a Frank Miklós Alapítvány ez évi nyertese is. A délelőtt folyamán nagy sikert aratott a fél éves múltra visszatekintő miskolci kutyás mentőcsoport munkakutya bemutatója. Közben - az Ifjúság Ház jóvoltából — 30 gyermek ingyen részt vehetett a Diósgyőri Várjátékok programján. Délután sokszínhelyes játékfesztivál és gyermeknapi vásár adott lehetőséget a szórakozásra. 17 órakor kezdődött és vasárnap 13 óráig tartott a Gyermekváros 20 éves fennállásának alkalmából szervezett 20 órás'kosárlabdamérkőzés. Vasárnap asz- faltrajz-versenyen, számítógépes játékokon, valamint 20 táblás sakkszimultánon mérhették össze a gyermekek tudásukat egymással és Varga Péter sakknagymesterrel. Ekkor adta át a Drop-IN Kft. csokoládé ajándékait. Délután kívánság-videofilm, majd a kulcsvisszaadás zárta a mozgalmas két napot. A szervezők a Borsod Megyei Tejipari Vállalat, a Nestlé Hungária Kft. szerencsi csokoládégyára segítségével és adományai fel- használásával igazán színes és érdekes rendezvényt biztosítottak, amit a „városlakók” többek között azzal köszöntek meg: kár hogy egy évet várni kell a következő gyermeknapig. A kutyás mentőcsoport bemutatójából Fotó: amatőr Esiak-Magyarország, Bodnár Ildikó rovata Nemcsak közterületi közügy Eb gondolat címmel írt M. Szabó Zsuzsa pár megállapítást és óhajt kutyatartásról - embereknek. (Eb gondolat nélkül, mert az nem biztos, hogy hízelgő lenne számunkra nézve.) Ennek kapcsán jutott eszembe számtalan „szebb- nél-szebb” gondolat. A múlt év végén felhívtam Miskolc lakosságának figyelmét a készülő állattartási tervezetről, de csak egy személyem elleni támadás lett lakótársaim részéről a reakció. Aztán sok szenny és piszok folyt le a Szinván, míg ismét napirendre került az állattartás. Tekintettel arra, hogy az Állat és Természetvédő Egyesületet (HÉROSZ), Állatvédelmi Világszövetséget (WSPA), valamint a Zöld Pártot képviselem, és nem csak itthon, de hazám határain kívül is elismernek, úgy gondoltam én naiv, némi módosítást javasolhatok a tervezetben. Annál is inkább, mert ekkoriban már egyre többen kerestek fel a lábra kelt kósza hírek hallatára. Véleményemet írásba foglaltam, az írás viszont nyomtalanul eltűnt. Pedig személyesen kézbesítettem. (Úgy látszik ez is egy kóbor sorsra jutott levél volt.) Utána városunk egyik első embere határozott ígéretet tett arra, hogy az illetékesekkel tárgyalóasztalhoz ülhetünk. Na, az ígéret az ígéret maradt, helyette jött az elfogadott határozat. Mentségükre legyen mondva, ettől a kormánytól mást nem is nagyon tanulhattak. Ráadásul városunkban oly magas az állattartási kultúra, és annyi, de annyi nemzetközileg is elfogadott állatvédelmi szakember van, hogy az én véleményemre már nem is volt szükség. (Csak az állatbarátoknak). Ezáltal se a HEROSZ-ra, WSPA-ra, de még a Zöld Pártra sem voltak kíváncsiak. Nesze neked demokrácia. Az újságíró európai színvonalról is tett említést. Igen, van ilyen, csak nem nálunk. Hogyan beszélhetünk ott kulturált állattartásról, ahol még állatvédelmi törvény sincs? Hol van nálunk kulturált viselkedés, egymással szembeni tisztelet, tolerancia? Talán ott ahol élő kutyákat bérházi ablakokból dobnak ki, ahol 21 késszúrással embert ölnek s még a legalapvetőbbet — az ÉLETET - sem tisztelik?! Ahol az adományokból épülő állatmenhely tartozékait lebontják és ellopják? (Ezek után úgy néz ki, elvész a terület is, mert a hiányt pótolni nem tudjuk s oda még a remény is, hogy valaha lehet még menhely az állatok számára, ahol bizonyítani tudnánk — a gőgösen oly sokat emlegetett - emberi felsőbbrendűségünket.) Ahol megírják nekem hogyan lehet kutyából pörköltet készíteni?! Milyen jogon szólnak bele abba, hogy ki mit tart a saját portáján vagy lakásában, ha az másokat nem veszélyeztet, nem zavar? A közterület más - az közügy. Megállapodás kérdése, szélsőségek, elfogultságok nélkül, szakszerűen az észszerűség határain belül. De hol van ez nálunk mindig betartva? És hol van a rendőrség, adóhatóság, polgármesteri hivatal, amikor a véres és kegyetlen, olykor szinte szadista kutyaviadalokat rendezik? Öreg kontinensünkön már a bikaviadalok ellen emelnek szót, amikor nálunk még a szenvedésre, az élet legyőzésére tesznek otromba fogadásokat. Fegyelmezett állattartás, állattartók, valamint nem tartók toleranciája nélkül Európára még gondolni is nevetséges volna. Szigorúan fel kell lépni az esztelen barbár rongálok, környezetszennyezők ellen, és azok ellen is kiknek az ózonritkulást, ózonlyukat köszönhetjük, hiszen ezzel az emberiség jövőjét veszélyeztetik. Ismerek jó és rossz, törvénytisztelő és egyáltalán nem tisztelő embereket, akiket lépten-nyomon lehetne minősíteni. De!! Ázt a fajta rosszindulatú megkülönböztetést, amivel a kutyásokat minősítik - csak, mert állattartók -, ami erősen sérti személyiségi jogaikat, a HÉROSZ, WSPA, Zöld Párt és minden becsületes ebtartó nevében egyszer, s mindenkorra visszautasítok. Sokat kell még nekünk tanulni — feltéve, ha egyáltalán akarunk - ahhoz, hogy európaiul tudjunk gondolkodni és cselekedni. Kletz László Nevezzük nevén a dolgokat Amikor első osztályos gyermekeket tanítottam és valamelyik kisgyerek eltulajdonította társa ceruzáját, törlőgumiját vagy takarékbélyegét, nevén neveztem a tettét: ez lopás! A felnőttek világában ezért súlyos büntetés jár. „ A gyerekek hamar megértették, s a szülők azonos reagálása megéreztette velük: lopni szégyenteljes dolog, bűn, a vallatás, leleplezés megalázó tortúra. Amit a kicsi gyerekek igyekeztek elkerülni, azt ma a felnőttek sportszerűen űzik. Soha ennyi rablás, kifosztás, virágágyak kipusztítása, temetői lopás, stb. nem volt, mint ma. Olvasom az újság erről szóló híreit és megdöbbent az újságíró értékítélete. Az utcai járókelők kifosztásában vétkesek „huncutságokat” követnek el, s már több ilyen „csíny” terheli a lelkűket. A szüleit kirabló gyermek „csinta- lanságért” kap majd büntetést, - amit már többször elkövetett, — de most a rendőrség előtt kell felelnie tettéért, mert szülei följelentették. Szerencsére a cím jól fogalmaz: meglopta szüleit! Úgy, mint az a gyerek, aki szülei ékszereit bocsátotta áruba, mert sürgősen pénzre volt szüksége. Ezek bizony nem csínyek, csalafintaságok, hanem lopások a javából! Amit az egyházak bűnnek, a világi törvények büntetendő cselekménynek, ezek elszenvedői és szemlélői sajnálatos erkölcsi romlásnak ítélnek. Garadnai Ferencné Miskolc Korbácsok és visszarendeződés Vadász Dóri áll bírái előtt. A tanúk állítják: nem tudnak boszorkány tetteiről, de azt tudják, hogy káromkodik. Dóri szerencsés. Nem lett istenítélet, sem tűzhalál csak (káromkodásért) 30 korbácsütés. Történt mindez 1738-ban a Somogy megyei bíróságon. 1768- ig (Mária Terézia tilalmáig) vagy 1000 boszorkánypert jegyzőkönyveztek a magyar bíróságok. Hogy lehet ez? Kálmán király (1095- 1116) törvényben mondja ki: „De Strigis verő qae non sunt...” (Boszorkányok pedig nincsenek). Az eseményre magyarázatot ad egy most kitenyésztett szavunk: „visszarendeződés”. Manapság csak a kommunista visszarendeződésről beszél a politika, de ez évezredes jelenség a világtörténelemben. Új hazánkban már a kereszténység felvétele első éveiben „visszarendezésért” a hevesi Tonuzaba nemzetségfőt élve eltemették. Koppányi felnégyelték (998-ban), Vászoly szemét kiszúrták, fülébe forró ólmot öntöttek, még kicsi Béla fiát is megvakították. (Mégis király lett). Példák özöne bizonyítja, a világtörténelemben a visszarendezés igénye örökös, mert a maradás is tömegigény. De az is örök tanulság lehet, hogy a történelem nem ismételhető, semmit sem lehet véglegesen visszarendezni, mert az emberiség tudatvilága sem marad a helyén. Kálmán király törvénye is idejét múlta, nem a törvény miatt nincsenek boszorkány perek. A reformáció és ellenreformáció harcai is csak emlék. A visszarendeződés időrekordját Magyarországon jegyzik. Egy visszarendező ideológus azt ajánlja, térjünk vissza őseink hitéhez és gyakoroljuk az ősi magyar erényeket. Csak választani kell, ahogy tették őseink is. Ajtony Gyula például görög keresztény hitre tért, de hét feleséget tartott. Királyi hercegeink: András, Béla és Levente (testvérek) három hit követője. I. András Vi- segrádon (1053-ban) görög kolostort épít, Béla öccse nyugatra orientált, Levente megmaradt po- gánynak. Ősi erényeinket Európa is jegyezte: „Ab Ungarorum nos defendas jaculis” (Ments meg a magyarok kopjáitól). Az erények történelmi koronként is változnak, a jellem az, amit a lélek forrása táplál. Ennek része az erkölcs, az erény, az akarat, a viselkedés, az ítéletalkotás, a célkitűzés, stb. A jellem — társadalmi méretekben - él és alkot, de csak a jelenben. A cselekvés csak a jelenben alkothat, a jövő reményében. A jellemes ember tudja, hogy része egy társadalomnak, amit nem fogyasztani, hanem gyarapítania kell. A visszarendezés korbácsütés, az újjászületés gyarapítás. Csapó András Miskolc Tamperében énekeltek Finnországi testvérvárosunkban Nemzetközi Kórusfesztivál zajlott június 2-6-ig. A város gyermekkórusától meghívást kapott a miskolci 18. sz. Fazola Henrik Általános Iskola énekkara és tánckara is. A felnőttek versenyén ugyan nem vehettek részt, de nagyon sok helyen fellépett a kórus és a tánckar. Május 31-én a vidámpark színpadán, június 1- én az Alexander templomban, 2- án a Régi Könyvtár dísztermében, este pedig a város egyetlen Római Katolikus Templomában, valamint június 4-én az Öregek Otthonában adtak műsort önállóan és a finn kórussal közösen is. Mivel nemzetközi fesztivál volt, így nemcsak a helyi közönség és szakemberek láthatták a produkciót. Ezáltal még értékesebb volt az elismerés és a siker. Nagyra értékelték a tiszta énekhangot, a rutinos, szép táncmozdulatőkat és elismerően szóltak a széles repertoárról, amely mindig a helyszínhez és a hangulathoz igazodott. Reméljük, a mostani vendégszereplés csak a kezdet volt, és a jövőben más országokban is tapsolhatnak a Fazola művész- együttesének. Minden jel erre mutat! Forgács Judit ig.h. Ködös válasz Meggyőződésem, hogy a múzeumok megszerettetését nem lehet elég korán kezdeni. így gyermekeimmel kicsi koruk óta rendszeresen járunk múzeumokba egy- egy városnézés alkalmával. így volt ez legutóbbi, május 19-i egri kirándulásunkkor is, amikor é- desanyámmal és öt kicsi gyerekkel (tíz éven aluliak) megtekintettük az egri tanárképző főiskolában található múzeumot, s a torony kupolájában látható periszkópot. Hat éves Anti fiam a korának megfelelő érdeklődéssel vizsgálta a kiállított tárgyakat, kérdéseire rendre válaszoltam. Majd amikor a padozatba épített szekrénykéről faggatott — melyről megvallom őszintén nem tudtam mit mondani —, azt javasoltam, érdeklődjön a teremben dolgozó idegenvezetőtől. A „mi van itt?” kérdésre a következő választ kapta: „Benne van a tengeri szerkentyű mütyürője”. Anti fiam értetlenül nézett rám, hisz' nincs hozzászokva a ködösítő válaszokhoz. Magam is ledöbbentem a hallottakon, mert végül is a tanárképző főiskola épületében történt, illetve hangzott el mindez, ott, ahol a jövő pedagógusait képezik, így aztán a sok szép élmény mellett egy kis keserűséget is vittünk magunkkal tarsolyunkban. Otthon aztán utánanéztem útikönyvekben, mit is takar a fent idézett elnevezés és frissen szerzett tudásomat fiammal is megosztottam. Kovácsné W.E- Miskolc Szerkesztői üzenetek Prok Ferenc, Edelény: Miután júniusi nyugdíja a dédestapolcsá- nyi szociális otthonba még nem érkezett meg, így a májusi elszámolással még nem készülhettek el. Ez várhatóan a napokban lebonyolódik, s az 1102 forintos ágy fenn tartási díj levonása után postázzák Önnek a 6890 forintos nyugdíjából fennmaradó összeget, azaz az 5788 forintot. Több elmaradása nincs, hiszen májusban elszámolták Önnek az áprilisi időszakot, melyből nyolc napot töltött kórházban. * Adóiján László, Miskolc: Észrevételével környezetvédelmi összeállításunkban rövidesen foglalkozunk. * Sáfián Imréné, Kazincbarcika: Szívesen foglalkozunk panaszával, de kérjük, postafordultával írja meg a tájékozódásunkhoz szükséges adatokat. (Mindkettejük nyugdíjas törzsszáma, kinek folyósítják a családi pótlékot, kislányuk személyi adatai.)
