Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
Itt-Hon 1993. Június 15., Kedd 8 A — ABAÚJI PORTRÉ — A népművelő E n c s (ÉM - B.A.) Huszonnyolc évvel ezelőtt szü- letett Szikszón. A miskolci Zalka Máté Szakkö- zépisko- Iában érettségizett. Már középiskolás korában feltűnt szervezőkészsége, mely elsősorban a kulturális programok összeállításában mutatkozott meg. Hamar felismerte, hogy neki érettségi után is ezen a területen kell dolgoznia. Kilenc évvel ezelőtt Hernádkércsen kezdte a népművelő pályát. Egy év múlva kettős változás állt be életében. Egyrészt felvették a nyíregyházi tanárképző főiskola történelem-népművelés szakára, másrészt Encsre került a városi Művelődési Központba, mint népművelő. Feladata közé tartozott a gyermek és ifjúsági rendezvények, előadások, koncertek szervezése. De ugyancsak az ő dolga a felnőtt szórakoztató programok, a színházak, a vetélkedő, különféle klubprogramok szervezése, az amatőr művészeti csoportok összefogása. Úgy mondja, megszerettem Encset. De ennél többről van szó. Nem csupán letelepedett itt, jól lehet házat vásárolt és azt átalakítva ízlése és anyagi ereje szerint lakhatóvá tette, hanem megtelepedett az.encsi- ek tudatában. Ismerik fiatal lendületét, akaratát, szebbre, jobbra vágyását. Ha valaki megkeresi azzal, hogy ilyen, meg olyan tervem van, rögvest rábólint: miben segíthetek. És segít, ezért is éledezik újra a klubmozgalom. Filmklub, bérletes színházi előadás Kassán, minigaléria, kiállítások, táborok, mind, az ő elképzeléseit viselik magukon. Akarata nyomán éledt újjá az aba- újdevecseri parkszínpad, s biztosít a nyarakra, színvonalas rendezvényeket. Két éve igazgatója a Közművelődési Intézményeknek. Szeretem a népművelői munka sokoldalúságát, emberközpontúságát. Örülök, ha az embereknek a kultúra, a művészet eszközeivel szebbé tehetem, megszépíthetem munkában megfáradt napjait, ha a gyermekek, a nyugdíjasok arcán láthatom az örömöt, melyhez munkámmal hozzájárulhatok - mondja Kérési Tibor. Szomorú kutya és gazdája Miskolc (ÉM - Kartal Ernő) - Meleg nyári nap volt. A folyóparti fák alatt pihentünk, lassan készülődtünk hazafelé. Akkor vettem észre a férfit. A közeli falu felől jött. Nem sietősen, de nem is kényelmesen. Ugyan mintha egy kissé bizonytalan lett volna a járása. De céltudatosan ment. A nyomában egy kis fekete kutya szedte a lábait. A kutyának lógott a nyelve, ahogy az ilyen melegben kutyáéinál szokás. Nem futká- rozott jobbra, balra, szépen kötelességszerűen trappolt a gazdája nyomában, illedelmesen lemaradva. Nem volt már kölyökkutya. Látszott, beosztja energiáit, annál is inkább, mert ugyancsak gömbölyödött az oldala. Anyakutya volt. Az ember kezében egy kékfehér műanyag zsineg volt. Nem nézett jobbra, balra, neki a táj ismerős volt és megszokott. Nem volt szokatlan jelenség számára a vízparton kikötő idegen sem - ilyen nyári időben. A partot védő kövekből bedobott egyet a halászladikba és eloldotta a csónakot. A kutya farokcsóválva nézte gazdáját, mint aki váija mi a teendő. Amikor szólították, engedelmesen beugrott a ladikba. Az ember belökte a csónakot a parttól és néhány evező- csapással a folyó sodrásába irányította. < Aztán fogta a követ és körülkötötte a zsineggel. Nyugodtan, lassan, kényelmesen dolgozott. Aztán odaszólította magához a kutyáját, és a zsineg másik végét a kutya nyakára kötötte. Aztán egy csobbanás, egy rövid nyüszítés. A csónak már jött is vissza a parthoz. Bent a folyón még egy darabig néha bugyborékolt a víz... Az ember kiszállt a csónakból, kikötötte a ladikot és elindult a fák között meghúzódó büfé felé. Utána mentem és megszólítottam: miért tette? Rámnézett szenvtelen arccal, mint aki most vesz észre, hogy egyáltalán vagyok. Megcsapott pálinka- bűzös lehellete. „Mi köze hozzá? Az én kutyám volt.” Aztán felhajtotta a féldecit, elindult a falu felé. Ahogy utánanéztem, akaratlanul is a kis fekete kutyát kerestem mögötte. És közbe arra gondoltam, ez az ember ugyanilyen rezzenéstelen arccal, ugyanilyen pálinkabűzös lehelettel, ugyanilyen szenvtelen réveteg tekintettel kísérne, kötözne, akasztana, fojtana, ütne, verne papot, zsidót, keresztényt, cigányt, feleséget, gyereket, szomszédot, barátot, ellenséget, bárkit - ha az érdeke úgy kívánná... Állítsátok meg „Arturo Uit”, mert a hadserege ma is készen áll... Itt él velünk és közöttünk. Csak éppen nincs közünk hozzá... Vállalkozók és vállalkozások Abaújszántó (ÉM) - Havonta ülésező testületi munkát tervezett programként Abaújszántó képviselőtestülete. A mondás szerint is, ember tervez... így lett ez a szántóiak esetében. Itt a nyár, a helyi képviselők annyiszor jöttek össze, mint máshol mások egy esztendőben összesen. Rendkívüli ülésekről szól gyakorta a meghívó, amelynek okai az előre nem látható kérdések tárgyalásán túl egy-egy alaposan megvitatott probléma döntéselhalasztása. Megválaszolták már az egészségügy aktuális kérdéseit, megtárgyalták s különféle pályázatokkal kapcsolatos önkormányzati feladatokat, a közrend- és közbiztonság helyzetét, értékelték Abaújszántó sportéletét, s többek között megbeszélték a vállalkozások, vállalkozók helyzetét, szerepét a nagyközség életében. Döntöttek a fejlesztésekről. Gyerekek honi rajzasztala Eső váró szántó ve tők idősebb és fiatalabb Sántha János Sántha József kölcsönadott lovával, Lepkével tikkasztó melegben is végzik napi munkájukat földjükön Fotó: Fojtán Balázs Hernádkércs (ÉM) - Esőre várnak a szántóvetők, a föld munkásai. Sajnos a tavalyi aszályos esztendő mintha megismétlődni látszanék. Bármerre jár a tollforgató, mindenhol a korán jött rettentő hőségről, a szomjazó természetről, az öklömnyi repedésekről hall. S nemcsak hall, maga is látja a sziklává szikkadt földrö- göket, a talpnyomot nem hagyó kemény talajt. Szomjasan kókadozik a búza, a kánikula bizony megtizedeli a következő esztendő kenyerét, pedig gabonából tavaly is kevés termett. A cukorrépát sok helyen újra kellett vetni, mert hiába a drága vetőmag, eső hiányában nem kelt ki a növény. Sötét felhők gyülekeznek a szántóvetők szeme előtt, de csak szomorú jövőt lát maga előtt, jókedvre derítő, üdítő esőt nem. Tikkadt, izzadt testtel végzik napi munkájukat a földművesek a kérési határban. Bár a Hemád parti táblák az ártér miatt kevésbé szára- zak, a június eleji kánikula kiszívja erejét a Sántha családnak. Sántha János a ló mögött tolja az ekét, a kukoricasorokat forgatja. Időnként hangos lihegéssel utasítja fiát, ifjabbik Sántha Jánost, álljunk egy-egy pihenőre. Lenke, a sárga kanca békésen áll, vár. Aztán újabb nekirugaszkodás, újabb sor. A kukorica itt, a folyó mentén szép képet mutat. Reménykednek is Sántháék, hogy nemhiába végzik ezt a nagy munkát. Persze a saját földjükön. Mert kikérték az apai örökséget a szövetkezetből, azt művelik most, mint hajdanán a gyermekkorban. A kukoricából takarmány lesz, ha minden igaz. Kell a jószágnak otthon a jó téli étek, mert három fejőstehenet tart János gazda. A jövő? Csak a földdel tudja azt elképzelni az idősebb, meg a fiatalabb gazda. Meg állatokkal. Úgyhogy a következő esztendőben nemcsak kukoricát kell vetni, hanem lucernát is szükséges telepíteni. Tette volna már az idén is, de későn jutott a földhöz. Mit vár az idei évtől? Reméli megtalálja számítását, persze ahhoz eső is kéne, néz kémlelőleg az égre János gazda. Majd újra nekifeszül az ekének, s indulásra nógatja fiát, az meg József nagybátyja lovát, Lepkét. Helyzetkép a határátkelőnél. Csökkenő forgalom Tornyosnál (3. oldal) [— A TARTALOMBÓL Kié lett a sütőüzem, s kié a kenyérbolt? Több testületi ülésen került szóba a szikszói pékség és kenyérbolt privatizációjának ügye. Amikor ugyanis a képviselők tudomást szereztek arról, hogy a sütőüzemet meg lehet vásárolni, azon álláspontjuknak ad- * tak hangot, miszerint nem ártana, ha azt a város venné meg. (2: oldal) Hogyan szervezzünk nyugdíjas klubot? Amikor nyugdíjba mentem, eleinte jól éreztem magam itthon. Vártam az itthoni életet, korábban már tervezgettem, hogy idehaza mit fogok tevékenykedni, s mégis... (2. oldal) Jobbra épül egy templom és balra is Ha valaki a kassai főút felől Encsre érkezik, s az első útkereszteződésnél baíra fordul, az épülő református templomnál köt ki. Jobbra előbb a római katolikusok által tavasszal lefektetett templomalapkő körüli építkezéseknél lyukad ki, de eay sarokkal tovább már a görög Katolikusok keleties templomainak körvonalait látja. (4. oldal) Sportolás kérdőjelekkel A tanulásban elfáradt gyermek persze oda sem fittyent a szülői érdeklődésre, csak a napi foci jár az eszében... (7. oldal) Fotó: Balogh Imre \ x » A mi családunk
