Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
Kultúra 1993. Június 15., Kedd 8 ESZAK-Magyarország----------APROPÓ----------T ZeyyeCí 'Ue&z? Csörnök Mariann Tavaly végigolvasni sem bírtuk a gyermektáborok listáját. Az intézmények szinte egymásra licitáltak: a legegyszerűbb napközis táboroktól a művészeti vagy éppen sport kínálaton keresztül egészen a külföldi pihenésig terjedt a kínálat. A skála most is széles, csak az ajánlat kevesebb. Persze még az is meglehet, hogy a kínálat a kereslet után fogyott, hiszen egyre kevesebben szánnak egy hétre, tíz napra három-, öt- vagy netán hétezer forintot. De had’ javítom ki: szánni még szánnának, csak éppen előteremteni nem tudják. Aki meg tudja, az családi üdülésre fordítja, a kettő egyszerre csak keveseknek megy. Elkeseredni még mindig nem kell, a legtöbb iskola szervez diákjainak sátortábort, vagy más, viszonylag olcsó időtöltést. De a létszám korlátozott, oda sem fér be mindenki. Faramuci vigasz: nem újdonság ez, évtizedek óta beszélnek a kulcsos gyerekekről; ma legalább ha semmire nem futja, akkor otthon van az egyik szülő, hiszen nagy valószínűséggel munkanélküli. Egy biztos. A lakótelepeken égzengető gyerekricsaj köszönti és búcsúztatja a Napot mióta kitört a vakáció. És ha emiatt panaszra nyitom a szám, akkor nem nyugodt reggeleimet féltem. A sztyepp végpontjai Miskolc (ÉM - CsM) — Amikor tavaly, a miskolci Koreai Hetek rendezvénysorozat keretében megyénkben járt Young Woo Park nagykövet, ellátogatott a Herman Ottó Múzeumba is, és az ott látott honfoglaláskori leletanyag felkeltette érdeklődését. Ez volt a kiindulópontja a múzeum szervezésében, Korea magyarországi nagy- ' követsége, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a megyei önkormányzat támogatásával tegnap, az Akadémiai Bizottság Székházában megtartott „A sztyepp végpontjai - Korea és Magyarország a népvándorlás korában” című koreaimagyar történész konferenciának. A két ország (akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia és a Koreai Királyság) között már száz évvel ezelőtt létrejött a kapcsolat , azonban a történelmi viharok gátat szabtak a további közeledésnek. Am négy évvel ezelőtt újra felvettük Koreával a diplomáciai kapcsolatot, és az „újjáépítés” fontos állomása a tegnapi konferencia. Ahogy Révész László, a Herman Ottó Múzeum történésze elmondta, a honfoglalás előtti időszakban azonos földrajzi környezetben azonos életmódot folytattak őseink. Ha közvetlenül nem is érintkezett a két nép, közvetítő népcsoportok által villámgyorsan elterjedtek az akkori technikai újdonságok, melyeket a Kárpát-medencébe is magunkkal hoztunk. Tehát az eurázsiai pusztaság két végpontján feltárt leletanyag nagy segítséget jelenthet mind a magyar mind a koreai tudósoknak. De vannak olyan emlékek is, például a királysírok, miket nálunk nem sikerült feltárni, ám az ázsiai országban igen. Ezek, illetve az ezeken található motívumok tanulmányozása további jelentős lépés lehet a kutatásban. A két ország régészeti, nyelvészeti, antropológiai kutatói azonban eddig nem ismerték egymás eredményeit. A konferencia - amely úttörő jellegénél fogva nem az újdonságokra, hanem az eddigi eredmények összegzésére koncentrált - jó alapot adhat a további kapcsolatoknak, esetleg „tudóscseréknek” is. A tanácskozást megnyitó üdvözlő beszédében Young Woo Park nagykövet és dr. Bo- dó Sándor, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője egyaránt hangsúlyozta, az eddigi kulturális kapcsolatok bővítésére törekszik mindkét ország. Ebbe kiállítások rendezése, művészek, művészeti csoportok vendégszereplése éppúgy beletartozik, mint kutatói és tanulmányi ösztöndíjak adása. Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke emellett hangsúlyozta: a kulturális és a gazdasági kapcsolatok kiépítése elválaszthatatlan. A partnernek éreznie kell, hogy valóban érdeklődünk irántuk. Az önkormányzatnak pedig nem titkolt szándéka, hogy a kulturális együttműködés támogatásával gazdasági területén is minél szorosabbra szője a Korea és régiónk közötti szálakat. Besenyői zöld erdőben... Nézők és szereplők az udvaron Fotók: Dobos Klára Szirmabesenyő (ÉM - DK) — Molnárfecskék építettek fészket a szirmabesenyöi művelődési ház oszlopain. Bár az elmúlt szombaton elég sok emberi lény vette körül őket, nem riadtak meg, esetleg a szokásosnál több „tiszteletkört” tettek mielőtt egy- egy falattal megörvendeztették fiókáikat... „Következzen néhány óra öröm, önfeledt repülés a dalok szárnyán...” - mondta Fedor Vince, Szirmabesenyő polgármestere, mikor köszöntötte a dalostalálkozó résztvevőit. Húsz népdalkor és tánccsoport jött el bemutatót tartani a magyar népzene szépségeiből. Amatőr együttesekről van szó, akiknek munkáját nem kényszer, hanem jókedv és odaadás kíséri. Ettől virágzik a mozgalom. „Amatőr mozgalmat említek, amely nem kisebbrendű, hiszen ez biztosítja a tömegesedést, azt, hogy minél több ember ajkán szóljon a dal, mások és magunk örömére.” Mondják, mikor a nép szegény és panaszkodik, akkor még szorítani kell egyet rajta. De ha énekel, akkor már baj van, hiszen nem érdekli semmi... Persze. A dal megvigasztal. A közös éneklés meg pláne felejteti a gondot, bajt. Ezért is jöttek össze négy éve a hemádnémeti nyugdíjasok, varratták a régies kékfestő ruhájukat, s nevezték el magukat Naplemente Nyugdíjas Páva- körnek. Hogy nem szomorú-e a naplemente? „Mindenkinek nagyon tetszett a névválasztás. Idősebb asszonyok vagyunk, életutunk, Napunk bizony lefelé menőben. De ha nem így volna, nem is tudnánk visszagondolni a fiatalságunkba, s akkor nem ismernénk ezeket a dalokat...” Rövidke beszélgetésünk ideje alatt a színpadon már énekeltek a kórusok, a zsűri megérkezése után (hiszen néhány együttes minősítést is kért) a Görömbölyi Népdalkor adta elő műsorát. Vezetőjük - ahogy a házigazda Szirmabesenyöi Népdalköré is - Szabó Béláné. Ó fiatalként ad tanácsokat az idősebbeknek, vezeti a kórusokat, de természetesen elfogadja az ő javaslataikat, kéréseiket is. Mondja, helyi gyűjtéseik nem nagyon vannak, a vidék nem bővelkedik néphagyományokban. Sok borsodi dalt énekelnek, és az ország más területeinek dalaiból is összeállítottak csokrot. Sőt próbálkoznak a nehéz, régi stílusú csíki népdalokkal is. Sok helyen vendégszerepeitek, s egyszer valamelyikük megkérdezte, miért „népszerűsítenek” ők más helységeket, mikor más együttesek nyugodtan behelyettesítik saját falujuk nevét a dalok szövegébe. S bár a kórusvezető nem örült túlzottan az ötletnek, a találkozón mégis úgy szólt az ének, hogy „Besenyői zöld erdőben nem zörög a falevél...” Hidasi asszonyok Tárd pünkösdi virágzása Gyarmati Béla ... mondják, hogy foglaljak magam mellett egy helyet, mert jön az esperes úr is. Kihirdette a templomban, hogy este előadás lesz, nyilván ő sem marad távol. Jól gondolják ezt a tardiak; a falu papja néhány perccel kezdés előtt tényleg megérkezik. Belenézett kicsit a Hét műsorába, meg a Híradóba, s a szokásoknak engedelmeskedve, maradt volna a képernyő előtt, mint más estéken, de ma különleges nap van... Tardon a Pünkösd nemcsak a Szentlélek eljövetelének napja; ma mutatják be a község színjátszói Heltai Jenő A néma levente című művét, melyet vígjátéknak minősít a színlap. Egyelőre ezt böngésszük, mert egy kicsit még mindig várni kell. Na nem azért, mintha a játszók nem állnának készen. A Ziliát megformáló kislány friss loknija- it már ezelőtt egy órával megcsodálhattam, valamint a karján hozott vasalt kosztümöket is. És rendre megérkeztek a többiek is mind: Beppó, Agárdi Péter, Gale- otto Marzio, sót maga Mátyás is — a magyarok királya. Na és a gyönyörű reneszánsz hölgyek - Zilia Dúca barátnői: Gianetta, Carlotta, Mona Mea. Hanem az előadás mégsem kezdődhet, mert nincs még igazán este. Este pedig csak akkor lesz, ha egészen besötétedik. S mire besötétedik, csaknem minden széket elfoglalnak a tardiak a művelődési ház nézőterén. Lehetünk vagy két és félszázan! És ugyebár ez a darab harmadik előadása. Ha pedig az első kettő telt házzal ment, akkor... Nos, könnyen be tudnám bizonyítani, hogy az 1668 lelkes község lakosságának mintegy a fele látta, látja az előadást. Ami nem volna egészen igaz (mint általában a statisztikák), mert szép Illusztráció A néma leventéhez Szikszói Imre grafikája számmal ülnek itt közöttünk olyanok is, akik most már harmadszor fogják látni A néma leventét. Tőlem nem kértek jegyet, így hát elfelejtettem megkérdezni, hogy mennyi a belépő. De azt láttam, hogy az emberek fizetnek a pénztárnál - és szívesen fizetnek. Ami ritka dolog manapság. Persze, ha az embernek a saját gyereke, unokája, rokona, szomszédja vagy éppen szívszerelme van a színpadon — ki sajnálja azt a pár forintot. A jelenlevőknek itt személyes közük van a színházhoz, hisz a néző ugyanannak a közösségnek tagja, melyből a játszó vétetett. Mindenkinek mindenki fontos - oda-vissza. A templomok áhítatát érzem; nem profán szórakozásra - szertartásra készül itt a gyülekezet. Emeljük föl szíveinket! Sok mindent tudok A néma leventéről, legalább féltucat különböző előadásban láttam (kivéve persze a Magyar Színház 1936-os premierjét Bajor Gizivel és Törzs Jenővel), azt azonban most tapasztalom először, hogy tizenéves lányokat és fiúkat miként ragad el Heltai varázsos költészete. Hogy mennyire érzik, értik és milyen szívesen mondják a verssorokat. De nagyon élvezik a mese fordulatait is. Mert mese ez bizony, földi emberek szerelem próbája; csókpecséttel, nagy-nagy daccal, némasággal — s asszonyszerző diadallal. Nincs ilyeh a valóságban? A tizenévesek többet tudnak erről. Mert a mese ugyan a költőé, de a játszó gyerekek minden mozdulása a mi mai valóságunk. Hál’ istennek nincs semmi megjátszva, vagy ha igen - az feledhető. Bár a reneszánsz miliő színpadi megteremtése egészen jó s tetszett néhány jelmez is (mindez az előadás elképzelőjének, s színrevivőjének munkája), Isten őrizz, hogy valamiféle színházi kritikába szaladjon ez a beszámoló. A tardi talajból úgy nő ki egy ilyen játék, mint magok a földből, s úgy vilit, mint a virágok a ház előtti kiskertben. Iskolanévadó Bánréve (ÉM)-A Bánrévei Általános Iskola június 19-én, szombaton délelőtt 9 órakor az intézményben rendezett ünnepségen felveszi Tompa Mihály nevét. Ugyanekkor nyitják meg az aulában a költő életútját és munkásságát bemutató kiállítást. Belga fotós Miskolc (ÉM) - Roger de Groof belga fotográfus kiállítása nyílik a Fotógalériában június 18-án, pénteken. Érdekes képei általában több negatívból komponáltak. Sok jó ötlettel és labormunkával készíti a fotókat. Évtizedek óta szerepel nemzeti és nemzetközi kiállításokon, számtalan díjat mondhat magáénak. Két évvel ezelőtt pedig meghívták a Világ tíz fotósa pályázatra Növi Sadba. Nyerő dalosok Borsi (ÉM) - II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában, a felvidéki Borsiban nemrégiben nemzetközi népzenei versenyt, találkozót rendeztek. A fellépőknek kötelező volt előadni egy Rákóczi nótát, s emellett mindenki bemutathatott valamilyen más darabot is. A zsűri négy kategóriát állított fel. Hangszeres együttes kategóriában a miskolci Érkel Ferenc Zeneiskola két tanulója (Pataki Gábor klarinét és Bodolay Dániel zongora) nyertek, a második a sátoraljaújhelyi Lavotta János Zeneiskola együttese lett. Hangszerszóló kategóriában első a sárospataki Er- dősi Andrea (fuvola), második szintén Sárospatakról Győri Eszter (blockflőte). A szólisták közül legszebben a szilágysági Popovics Zsófia énekelt, második a szintén onnan érkező Mátyás István. Énekegyüttes kategóriában pedig a trebisovi együttes szlovák népdalösszeállítása tetszett leginkább a zsűrinek. Új kultúrház Kács (ÉM) - A régi községi kultúrház nagyterme inkább istállóhoz hasonlított, mint kulturális programok rendezésére alkalmas helyiséghez. A klubtermet s a nagytermet (amelyet házasság- kötő teremként, tanácsteremként és kultúrteremként egyaránt hasznosíthanak) felújították, illetve vizesblokkal és néhány kisebb helyiséggel (ruhatár, raktár, büfé) toldották meg az épületet. A teljes korszerűsítést az elmúlt évben kezdték el, a munkálatok mostanra fejeződtek be. Természetesen az udvart is rendbe tették. A felújításhoz, és az új felszerelések vásárlásához szükséges 5,5 millió forintot a község saját erőből biztosította, illetve valamennyi állami támogatást is kaptak. Az ünnepélyes avatást és névadót az elmúlt hétvégén tartották. A kácsi Petőfi Sándor Művelődési Központban a közeljövő nagyobb rendezvénye a falugyűlés lesz. Simon, Garfunkel New York (MTI) - Újra együtt zenél tíz estén át Paul Simon és Art Garfunkel. A folk-rock két klasszikusa a New York-i Paramount Theater színpadán lép fel egy retrospektív műsor keretében, amely elsősorban Paul kedvéért, az ő dalainak felidézésére szerveződött. A két énekes-szerző október 1. és 16. között lép a közönség elé. Szerepelnek a koncerteken Simon szólókarrieijének első sikerei csakúgy, mint Grace! and és Rhythm of the Saints című nagylemezeinek legnépszerűbb dalai. S ha már a két veterán ismét összeáll, nem hiányozhat a repertoárból a Sounds of Silence, vagy a Mrs. Robinson és több más „örökzöld”. A két zenész utoljára 1981 szeptemberében New Yorkban, a Central Parkban lépett együtt közönség elé. A mintegy félmillió néző-hallgatót vonzó szabadtéri hangversenyen elhangzott dalok javarészét dupla albumon is megjelentették.
