Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

1993. Június 14., Hétfő Tetőtől Talpig ESZAK-Magyarország 9 Szín konzultáció ~ hölgyeknek Edelény (ÉM) - A Perina Hajá­poló és Szjnkonzultációs Szalon Pirityi Éva divattervező közre­működésével, az Avon kozmeti­kai világcég termékeinek segít­ségével színkonzultációs napot rendez június 20-án, vasárnap az edelényi Ifjúsági és Szabadidő Központban. A délelőtt 9 órakor kezdődő rendezvényt olyan höl­gyeknek ajánlják, akik szeretnék megtudni, hogy egyéniségükhöz, stílusukhoz mely színek illenek a legjobban. A szalon munkatár­sai a helyszínen egyéni szakta­nácsot adnak mind a sminket, mind a frizurát illetően. Előzetes felvilágosítást Edelényben, a Rajk u. 55. sz. alatt, vagy az iíjú- sági központban a 48/341-824-es telefonszámon adnak. Minél több a lánc, annál jobb Budapest (MTI) - Mindenen mutat - mármint a lánc. Az idei tavaszi-nyári divat egyik slágere a nyakláncok halmozása. Minél gazdagabb, annál mutatósabb, látványosabb. A különböző hosz- szúságű lánc-kötegek szinte be­borítják a ruhát, a blúzt. Lehet a lánc gyöngyből fűzött, üveg, fém, fa, plasztik, kagyló, bármi - aki­nek telik rá ezüstöt, aranyat is magára ölthet. Hogy mihez illik? Ezen kár törni a fejet. Minden­hez. A sportos öltözettől az esté­lyi toalettig ruhatárunk összes darabjára ráaggathatjuk. A na­gyon fiatal, kitűnő alakú, merész, modern, gátlástalan lányok pu­cér felső testüket csak gyöngyzu- hataggal fedik... Talán megiri­gyelték az afrikai nőket. Hajda­nában a hódítók nem egy terüle­tet - és ki tudja hány naiv nőt - szereztek meg színes gyöngyök ajándékozásával... Minden ruhánkra ráaggathatjuk Fotó: MTI Egy nap a Burdával Budapest (MTI) - A Burda - fo­gálom. Noha egy kreatív asszony, a divat-világlapot alapító Aenne Burda neve. De a lap minden di­vat iránt fogékony nő (márpedig melyik nő nem az?) számára nyújt valamit. Negyven éve egy­folytában. Amióta Burda divat- magazin létezik. Népszerűségét annak a prakti­kus életszemléletnek, pozitív kre­ativitásnak köszönheti, amellyel olvasóit öltözködésre, elegáns megjelenésre, szabás-varrásra ösztönzi. Keressük Európa legjobb hobbi­varrónőjét címmel az idén is meg­hirdette a Burda varró versenyét. Tizenkét országból jelentkeztek a versenyzők. Franciaországból, Ausztriából, Németországból, Szlovákiából, Csehországból, Lit­vániából, Lettországból, Görögor­szágból, Törökországból, Lengyel- országból és Magyarországról. Minden országban rendeznek or­szágos döntőket, hogy aztán a legjobbak az Európa Finálén ve­télkedjenek októberben, Varsó­ban. Ezekben a napokban láthattuk a magyarországi döntőt a Kong­resszusi Központban. Ezt hat elő-- döntő előzte meg. Mosonmagya­róváron, Pécsett, Szombathelyen, Szegeden, Debrecenben és Buda­pesten választották ki az ötszáz jelentkező közül azt a 83 verseny­zőt, aki a döntőbe került. Napozni csak okosan, félve Fontos a bőr felkészítése a napfürdőre Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM) - A hőmérő hi­ganyszála ugyan már hetek óta kánikulának beillő értékeket mu­tat, de a nyár java még előttünk áll. Az iskola befejeztével kezdő­dik a nagy üdülési szezon. Bizo­nyára idén is sokan döntenek — már csak a hőség miatt is - a víz­partok mellett, ahol többek kö­zött, remekül lehet bámulni. A mai „ózonlyukas” világban azon­ban csínján kell bánnunk a nap­fürdőzéssel. Hogy ne menjünk ké­születlenül a napra Orvosné Bár­sony Judit kozmetikushoz fordul­tunk néhány megszívlelendő jó tanácsért. — A legtöbb ember számára a na­pozás csupán annyit jelent, hogy kifekszik a napra, jobb esetben bekeni magát valamilyen fényvé­dő krémmel és ha már végkép nem bírja a hőséget megmártó­zik, vagy úszik egyet. Pedig a na­pozást, egészen pontosan az elő­készületeit már otthon el kell kezdenünk. Elsőként szerezzük be a bőrtípusunknak megfelelő fényvédő krémet, e nélkül ugyan­is manapság szinte öngyilkosság napra menni. A napozószereken található fényvédő faktorszám azt jelzi, hogy a készítmény hány­szorosára növeli a bőr ellenálló­képességét a leégéssel szemben. Az ellenállóképességet alapvető­en a bőrtípus és a hajszín hatá­rozza meg, mielőtt választanánk a kereskedelemben kapható na­pozószerekből, gondosan nézzük meg melyik a számunkra legin­kább megfelelő. Ha mindezzel megvagyunk, jöhet a bőr előké­szítése. Fontos, hogy tiszta, az el­halt hámselytektől megtisztított bőrrel kezdjünk a bámuláshoz. Ezért az egész testünket radíroz­zuk át, hogy a pólusaink nyitottá válljanak, lélegzethez jussanak. A világos típushoz tartozók, a fo­kozottabb védelem érdekében - még mindig otthon - kenjék át testüket önbarnító krémmel. Sze­retném felhívni a figyelmet arra, hogy az önbarnító nem helyette­sítheti a napozószereket, azokra mindenképen szükség van. Ha már túl vagyunk a „beveze­tőn”, jöhet a napfürdó, persze a krémeink ellenére is csak mér­tékkel. A tapasztalat az, hogy a fényvé­dők hatására az emberek bizton­ságban érzik magukat, és jóval hosszabb időt töltenek a napon, mint kellene. Pedig még a legma­gasabb fényvédő faktorú szerek is átengedik az ibolyántúli suga­rak egy részét. Ezért óvakodjunk a túlzott napozástól, lehetőleg ke­rüljük a 11 és 15 óra közötti idő­szakot. És, hogy mindez nem tréfa, bizo­nyítja az orvosi tény, hogy ha­zánkban és világszerte megsza­porodtak a bórdaganatok, a bőr­képződési zavarok, a pigment anyajegyek, illetve a bőr szerke­zetének elváltozásai. Tehát a napozáshoz idén a leg­jobb jótanács; az ésszerűség, mely korlátokba tereli a divat szeszé­lyeit és előtérbe állítja az egész­ség, „a józan önféltés szempont­jait”. Étkezésed az életed minősége... Miskolc (ÉM) — Nem tudom akad-e olyan nő, teszem azt az ön környezetében kedves olvasó, aki elégedett a testsúlyával. Ugye hosszasan kell gondolkodnia, hi­szen van aki úgy érzi túl sovány, de legtöbben felesleges kilóik mi­att szenvednek. Ez utóbbi tábor tagjai rendsze­rint egyik fogyókúrából a másik­ba esnek, melyek végül nem hoz­nak igazi sikert. Persze manap­ság annyi a „soványító”, drágább­nál drágább csodamódszer, hogy nyugodtan kísérletezhet akár évekig is, akinek bíija a pénztár­cája. Mi ezúttal olyan beszélgető partnert találtunk, aki semmi­lyen reklámozott szert, illetve módszert nem követett, mégis 17 kilót adott le négy évvel ezelőtt. Ami még ezen felül is ritkaság­nak számít, azóta sem hízott vissza egyetlen dekát sem. Dr. Hérics Margit főorvos asz- szonyt, a Semmelweis kórház krónikus belgyógyászatának osz­tályvezetőjét - mert róla van szó - arra kértük, ossza meg „titkát” olvasóinkkal. A nagyevés stresszoldó Azzal kell kezdenem, hogy véle­ményem szerint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a nagyevés egyformán betegségek. Mert van aki úgy oldja a stresszét, hogy ci­garettázik, a másik iszik, a har­madik pedig - és jómagam is eb­be a csoportba tartoztam - evés­sel vezeti le a feszültségét. A nagy evőiméi egyfajta körforgás alakul ki; minél többet eszik, annál éhe- sebb lesz. Az inzulinelválasztás ugyanis, - ami az evést követően az inzulin anyagcserét szabályoz­za - megindul, egy idő után levi­szi a vércukrot és megint éhsé­gérzet keletkezik. Ezt a kört nagyon nehéz megsza­kítani. Tapasztalataim szerint a fogyó- kúrázás okai között szerepel töb­bek között a túlsúly miatti beteg­ségektől való félelem, vagy a már meglevő egészségkárosodás to­vábbi romlásának megakadályo­zása. De ugyancsak a fogyásra készte­tő körülmény, ha nehezen má­szunk emeletet, fulladunk, vagy egyszerűen csak rossz a közérze­tünk a kövérségtől. Egy azonban biztos - bármi az indíték - nagyon nagy lelkierő kell a dologhoz. Talán még nem is annyira a lefogyáshoz, mint in­kább a lefogyasztott testsúly tar­tásához. Délelőtt csak gyümölcsöt Ennyi bevezető után térjünk most rá konkrétan a fogyókúrára. Amikor könyvekben olvastam be­vallom nem igazán hittem el mi­lyen nagyszerű közérzetet ad az embernek ha reggel csak gyümöl­csöt fogyaszt. Sajnos a hazai ke­reskedelemben kapható gyü­mölcslevek java része cukrot tar­talmaz - nem beszélve a tartósí­tó szerekről - így nem alkalmaz­hatóak a fogyókúrázáshoz. Tehát marad a friss gyümölcs, melyet bátran ajánlok mindenkinek. Egyáltalán nem leszünk éhesek tőle, egész délelőtt aktívan dol­gozhatunk. Mivel a főtt étel nem annyira egészséges, mint ahogy azt ko­rábban gondoltuk, ebédre inkább salátákat válasszanak. Ezekbe mindent tehetünk a paprikától egészen a sárgarépáig, ízlés sze­rint. Én a fölvágott zöldség keve­réket kefirrel „nyakon öntve” eszem. De ha valaki ragaszkodik a főtt ételekhez fogyaszthat főze­léket. Persze nem úgy készítve, ahogy azt mi magyarok megszok­tuk: rántással és zsírral. Ezeket mellőznünk kell. Fontos szabály, hogy a főzőlevet soha ne öntsük le, mert ebben van a főzelék vala­mennyi hatóanyaga. Az ízesítés­hez a magas zsírtartalom miatt ne tejfölt, inkább kefirt alkalmaz­zunk. Rántás helyett, teszem azt a kelkáposzta főzelék sűrítéséhez burgonyát használjunk. Miből, mennyit? Azt hiszem akkor kaphat az olva­só pontos képet a szervezet szá­mára hasznos vitaminokról, ás­ványi anyagokról, ha végig néz­zük tápanyagainkat. Először ve­gyük a fehéreket. Régen az egye­temen még azt tanultuk, nagyon sok fehéijét kell fogyasztanunk. Azóta kiderült, hogy a sok fehér­je kifejezetten káros. Fehérjét tartalmaznak a húsfé­lék, a tejtermékek és a tojás. Ugye már a Dallas című filmsoro­zatban is figyelmeztették a mell­rákban szerivedő édesanyát, hogy nem ehet úgynevezett piros húso­kat, tehát marha és disznó húst. Ma ezeknek a túlzott fogyasztá­sára többféle rákos betegség kia­lakulását vezetik vissza. A belső­ségeknek, - májnak, vesének - magas, a koleszterintartalma, a földolgozott húsok, így a szalámi féleségek 30-40 százaléka pedig zsír. Legegészségesebb talán a baromfi, de még ennél is javaslom a bőr, illetve a bőr alatti zsírréteg eltávolítását a koleszterin miatt. Következőként vegyük a tejter­mékeket. Közülük a kefir, jog­hurt, író fogyasztását ajánlanám, mert alacsony a zsírtartalmuk, könnyen emészthető fehérjéket tartalmaznak. A sajtokkal már vigyázni kell, fól- tétlen meg kell nézni a zsírtar­talmukat, mert a hazaiak jó ré­szénél 30-40 százalékos ez az ér­ték. A tojásból csak kis mennyi­séget tartalmazzon étrendünk a sárgájában levő sok koleszterin miatt. Egyébként mindenkinek jót ten­ne, ha megnézetné a koleszterin szintjét és ennek alapján kérne diétás tanácsokat háziorvosától. A nyugati országokban ez bevált gyakorlat. Visszatérve kicsit a zsírokra, mindenképeen az olajok haszná­latát tudom inkább ajánlani, azonban ezt is csak kis mennyi­ségben. Mind fontosabb szerepet töltenek be az egészséges táplál­kozásban a vitaminok. Azért is kellene sok friss zöldség­félét, olajos magvakat ennünk, mert a természetes úton bevitt anyagok hatékonyabbak, mint a tabletaként beszedett C, A, E, stb. vitaminok. Nem utolsósor­ban ezek a tápanyagok csökken­tik az éhségérzetet. A szénhidrátok közül a cukrot próbáljuk meg kiváltani mézzel, a fehér kenyérnél jóval egészsé­gesebb a barna. Néhány praktikus jó tanács­Aki fogyókúrába kezd, ne feledje, csak annyit főzzön, amennyit el­fogyaszt. Le kell szokni a mara­dékok „eltakarításáról”. Nem hagyhatjuk ki a testmozgást sem. Ha kitartóak vagyunk egy regge­li 5-10 perces tornát úgy be tu­dunk építeni az életrendünkbe, mint a fogmosást. Az elején említettem, hogy a nagyevést stressz oldásra hasz­nálják az emberek. Ezért könyvekből, vagy a külön­féle tanfolyamokon sajátítsunk el feszültségoldó technikákat, ezek még a betegségek ellen is sikerrel alkalmazhatók. Az ideális test­súly férfiaknál: testmagasság, mínusz 100, nőknél testmagas­ság, mínusz 103 - 104. Az emberek nagy része nem is­meri fel a táplálkozás jelentősé­gét, inkább a gyógyszerekben hisz, pedig a tétel fordítva igaz.-------- JEGYZET 7 2tV<zt&A Marczin Eszter Amíg vékony az em ber, nincs gondja az öltözködéssel. Felvehet bármit, minden jól áll rajta. Ráadásul megspórol egy csomó bosszúságot, mert a vásárlásnál nem kell végigjárnia a város vala­mennyi boltját, hogy aztán csalódottan, dolgavégezetlen térjen haza - mérgelő­dött minap egy ismerősöm sikertelen bevásárló körútja után. Pedig - teljesen természetesen - a molett, kövérkés nők is szeretnének tetszeni, csinosak, vonzó­ak lenni, és ez gyakran nem is pénz, sokkal inkább árukínálat kérdése. A butikok tele vannak a vékony testalka­tú, fiatalabb korosztálynak való cuc- cokkal, és az állami üzletek sem kényez­tetik el a középkorú vagy idősebb höl­gyeket. A választék mind színben, mind fazonban elmarad a kereslettől. Hányszor megmosolyogjuk a kissé túl­súlyos, középkorú nőket, amint a mos­tanság menő szűk nadrágban - igen gyakran még csak nem is hosszú inggel, vagy pólóval kombinálva - „kimerész­kednek” az utcára. A dolog bizony kevés önkritikára vall, és persze ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy ez a hazai gyártók, kereskedők bizonyítványa is. Hiszen bárhová tér be az ember lánya ezt rakják elé. Nem csoda ha a tizedik próbálkozás után kezdi elhinni: ez va­ló neki. Aztán amikor már a tizenegye­dik eladó sem tud. mást mutatni, betel­jesedik a végzet. A ruhatár gazdagabb lesz egy darabbal, a tulajdonos viszont - magához térve a kábulatból - otthon döbben rá; nem erre vágyott. Ezek után nyugodtan mondhatják a vitatkozó kedvűek, egy nőnek ismernie kell annyira önmagát, hogy tudja med­dig mehet el. Ha pedig nem talál ked­vére való ruhát a kereskedőknél pró­bálkozzon egy jó varrónővel és a prob­léma meg van oldva. Valóban, ez is egy lehetőség, ám nem csökkenti a gyártók felelőségét, akiknek normális körülmé­nyek között, a piacot teljes egészében ki kell szolgálni. A sokat emlegetett piac­gazdaság egyik jellemzője, hogy nem is­meri a hiánycikk fogalmát. A vásárló kívánságát, kényelmét tartja szem előtt. Reméljük mihamarabb nálunk is. Az oldalt összeállította: Marczin Eszter Nagyanyáink kontya Eltűnt egy időre nagyanyáink koszorúba tűzött, fonott kontya, pedig nagyon szép volt. A mai nagyanyák többsége njár rö­vidre nyírt, dauerolt frizurát visel. Ám ezt a gyönyörű frizurát Vadnán, egy pár hó­napos kisbaba nagyanyja viseli. Mint el­mondta, kevés a myugdíja, úgy gondol­ta megtakarítja a fodrászköltséget. Há­rom évig növesztette a haját, míg ilyen gyönyörű hosszú lett, amelyből par perc alatt elkészíti a koszorúkontyot. Ezzel a frizurával egész nap nincs gondja, mindig rendben van. Egyedül a hajmosás, haj­szárítás ideje hosszabb, de ennyit már megengedhet magának egy nagymama. Fotó: Farkas Maya

Next

/
Oldalképek
Tartalom