Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. Május 6., Csütörtök Zemplén Tájain ESZAK-Magyarország 5 Elmaradt a tor Mezőzombor (ÉM-FJ) — Alig­hanem a szemtelenség megyei csúcsát állította fel a közelmúlt­ban az a három mezőzombori fia­talember, akik többek között egy egész temetési menetet inzultál- tak sértődöttségükben. Történt, hogy az egyedül éldegélő Nagy Béla bácsi egy borongós hét­fői napon meghalt. A rokonság, ahogy az illendő, nekilátott a te­metés, illetve a halotti tor meg­szervezéséhez, minek egyik lépé­seként a megboldogult üresen maradt házikójába összehordtak sört, bort, ételt, egyéb földi jókat. Persze a nagy készülődésnek ha­mar híre ment a falucskában, így a két Farkas - János és Attila -, valamint a szintén János csak épp’ Krajcár is neszét vette a nagy alkalomnak, s hamaijában eldön­tötték: ók bizony még az éjszaka tiszteletüket teszik a halottas háznál. így is tettek. Szinte min­den mozdíthatót felpakoltak a megboldogult kézikocsijára és többszöri fordulással, a szántáson át, temető melletti hajlékukba hordták a harácsolt holmit. Még az időközben nekikeseredett idő sem tudta megtörni vehemenciá­jukat, szakadatlan „dolgoztak” az esőben. Vesztükre. A rendőrök ugyanis másnap a sártengeren át vezető keréknyomokon jutottak el fészerükhöz, ahol némi élelmi­szeren, alkoholon kívül mindent meg is találtak. Közben véget ért a temetés, s az elvonuló - immáron dühös - rokonság mondta az „ál­dást” a már rendőri őrizetben lévő fiatalembereknek. Panzió titok Miskolc - Sátoraljaújhely (ÉM-Nyl) — Miskolci turisták érdek­lődtek szerkesztőségünkben: meg tudnánk-e mondani, múködik-e a sátoraljaújhelyi Kossuth Turista­ház? Mi tudtuk, hogy nem, illetve, hogy tavaly óta panzióként üzemel, s az Elzett - Certa helyi gyáránál dolgozó olasz építőmunkásoknak ad helyet. Ám, biztos, ami biztos, felhívtuk a panziót. S ekkor estünk majdnem ha­nyatt... A panzió vezetője egysze­rűen nem volt hajlandó felvilá­gosítással szolgálni. Sót, arra biz­tatott bennünket, ne is foglalkoz­zunk a dologgal. Ha érdekli a tu­ristákat Miskolcon, hogy mi újság a Várhegy 10. alatt, hívják fel őket, s ne az újságot... A Tisztelt Vezető Ur nyilván el­feledkezett róla, hogy az újságok számára neki is tájékoztatási kö­telezettsége van, lévén olyan ügy­ről szó, ami a megyében számos turistát érdekelhet, s amit egy­szerűbb megtudni az újságtól, mint Újhelybe telefonálgatni... S különben is, miért titok az, amit Újhelyben, s a megyében is sok helyen, úgyis tud mindenki?! Mi különös lehet abban, hogy egy panzióvá átvedlett, azelőtt nép­szerű turistaházban most itt dol­gozó olaszok laknak?!... Minderről szerettük volna meg­győzni a Tisztelt Vezető Urat, ám ő egyszerűen lecsapta a telefont. A mai, piacgazdaságot építő világ­ban nem éppen meggyőző érv a megye legnagyobb sajtóorgánu­mával szemben. Benzinkút épül Szerencsen Szerencs (ÉM) — Csaknem ti­zenháromezer négyzetméteres területen épül fel Hegyalja leg­újabb benzinkútja, Szerencsen, a 37-es számú fő út mentén. A város határában létesülő kút, az Esso cég beruházásában valósul meg. Vevő és eladó egyaránt titokként kezeli a terület vételárát, az azon­ban bizonyosnak tetszik: nem­csak töltőállomás, hanem autós- szaküzlet, étterem és panzió épí­tése is szerepel a tervek között. A jelenlegi Áfor kúttal átellenben, a Fortuna Áruház szomszédságá­ban építik fel az új kutat, amely a környezetvédelmi előírásoknak onti\tv\r\rmfKÁl mncrfűlol „Hozzám kegyes volt a sors” Tanárnak lenni mindenütt nagy dolog, óriási felelősség Nekem szükségem van a nyüzsgésre, a diákjaim közelségére Fotók: Farkas Maya Marczin Eszter Sárospatak (ÉM) — Éppen óra végére érkeztünk. A hangulat a régi testnevelés óráink emlékét idézi. A csoport egyrésze már az öltözőbe igyekszik, néhányan a szerekkel bajlódnak, páran a tanártveszikkörül. Abeszélgetés sejthetően az évvégi jegyek körül forog, hiszen egy tanítóképzőben nem csupán arról van szó, hogy a hallgató megfelelt-e testnevelés­ből, vagy sem. □ Magukkal beszéltem meg tele- fonon a találkozót? - töri meg egy hang bámészkodásunkat a folyosó homályából. Bizonytalan ige­nünkre közelebb jön a kérdező és semmi kétség, az idősebb Sípos Györgyhöz van szerencsénk. • Lényeges, hogy az idősebb, ugyanis a fiam is Sípos György és történetesen ó is testnevelő tanár és éppen itt, a sárospataki tanító­képzőben - mondja házigazdánk, miközben a szobájába invitál. Ez itt az ő asztala - mutat a sajátja mellé. - Ritka ajándék az élettől, hogy apa és fia egyazon munka­helyen dolgozik, de hozzám leg­többször kegyes volt a sors, amit most már, közel a hetvenhez min­den nagyképűség nélkül állítha­tok. Persze voltak nehéz idősza­kaim is, de szeretek csak a jó dol­gokra visszaemlékezni.- Tanár úr - kezdenék összegyűj­tött kérdéseim felsorolásához, ám fejcsóválásából látszik, nem iga­zán tetszik a megszólítás. - Gyuri bácsi vagyok én szinte mindenki­nek - mosolyodik el -, ha lehet, maradjunk most is ennél. □ Ez csak természetes, tehát ha jól tudom Gyuri bácsinak a pataki képző az első és mindmáig utolsó munkahelye. Hogy került egy alföldi származású fiatalember Zemplénbe? • 1947-et írtunk, amikor kézhez kaptam a testnevelési főiskolán a diplomámat. Abban az időben ne­héz is és könnyű is volt az elhe­lyezkedés. Könnyű, mivel a taná­rok közül sokan voltak fogságban, így az ő helyükre pályázhattunk helyettesítőnek, viszont nagyon nehéz volt valóban üres állást találni. Nekem két lehetőséget ajánlottak fel, az egyik a pataki volt. Nem sokat gondolkodtam a dolgon, azaz mégis. Volt egy dr. Kiss Sándor nevű lelkész, akihez tanácsért fordultam. Fölkeres­tem Pesten a Rádai utcában és megkérdeztem, mit tegyek, el- menjek-e Sárospatakra? Az én papom gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: Ha Patakra me­hetsz, akár félévre is, de vállald el. Akárhogy alakul is az életed, elmondhatod majd tanítványaid­nak, „pataki tanár voltam”. Megfogadtam a javaslatot, és 1947. október 1-el pataki tanár lettem. Még ma is pontosan em­lékszem arra az érzésre, amikor először léptem be az épületbe. Mindig magabiztos ember vol­tam, de akkor kicsit elszállt a bá­torságom. A testnevelési főisko­lán szakmailag kiválóan felkészí­tettek, de hogy hogyan kell taní­tani a testnevelés tanítását, arról fogalmam sem volt. Ám az intéz­mény akkori pedagógus gárdája - akikről csak szuperlatívuszok- ban beszélhetek - észrevétlenül bevezetett a tanítóképzés rej­telmeibe. □ Olyannyira, hogy a testnevelés oktatásáról több tankönyve is megjelent... • Az ötvenes évek végére már elég sokat tudtam a képzésről, ekkor érkezett a minisztérium megbí­zása az első testnevelési tan­könyv megírására. A 120 olda­lasra sikerült munkát aztán or­szágszerte tanították, sőt később bővíteni kellett, melyhez szerző­társakat kértem fel. Azóta ké­szült még egy újabb, ennek tan­tárgypedagógiai fejezetét dolgoz­tam ki. □Említette, hogy tanácsadója biz­tatása segítette a munkahely választását. Közel negyvenhat év távlatából, hogyan látja, megérte? Valóban nagy dolog a pataki tanárság? • Elhagynám a pataki jelzőt, mert úgy érzem, tanárnak lenni min­denütt nagy dolog, óriási felelős­ség. Én az életemet erre áldoztam. Nem gazdagodtam meg, igaz nem is az volt a célom. Szolgáltam a tanítóképzést és ma is azt teszem. Ha nem így lenne, nem tudtam volna és ma sem tudnám a mun­kaerőm teljességgel a tanításra koncentrálni. Kérdezhetik; megérte-e? A ta­nítványok, a kollegák megbecsü­lését érezve, azt mondom, igen. És boldog vagyok, hogy még itt ülhe­tek. □ Azt beszélik, hogy Gyuri bácsi mindössze két hétig volt nyugdíj­ban. • Igen, 1988-ban végleg nyugdíj­ba vonultam, ami két hétig tar­tott. Visszahívtak. Most már, amíg az egészségem engedi és amíg szükségesnek ítélik a mun­kámat, tanítani szeretnék. Meg persze addig, amíg én is úgy ér­zem itt a helyem. Nem tudnék meglenni a főisko­lai légkör nélkül, amihez hoz­zájárul az is, hogy dr. Csajka Imre tanszékvezetővel egyetértésben tudunk dolgozni. Sokan mondják, hogy otthon nyugodtabb körül­mények között tevékenykedhet­nék, ami részben igaz, de nekem szükségem van a nyüzsgésre, a megszokott zajokra, diákjaim közelségére. Közgyűlés a hegyaljai Szőlő és Bortermelők Egyesületénél Tokig. (ÉM-BSZL) — Az elmúlt hétvégén tartotta soron követ­kező közgyűlését a Tokaj-hegyal- jai Szőlő és Bortermelők Egyesü­lete - stílszerűen Tokajban. Nem voltak úgynevezett nagy témák, nem voltak egetrengető beszá­molók, a résztvevőknek mégis az az érzése támadhatott, hogy az Egyesület létéről, jövőjéről volt szó. Mert hiszen ezt a szervezetet valóban csak tagja lelkes patró- nusai tartják el. Hivatalos hely­ről, politikai pártoktól, a kormány részéről ók egy fillér támogatást nem kapnak. Az elnökség részéről Czakó Béla soros elnök ezt el is mondta, de hozzátette azt is, hogy nemcsak anyagi, de politikai támogatást sem kapnak a rendszertől. így gazdálkodásuk teljes mértékben önellátó, s csak tagdíjbefizetések­ből tartják fenn magukat. Ennek ellenére a szakmai irányí­tás ezt nem sínylette meg, sőt Hegyalja szőlő és bortermelőit ar­ra igyekszik rávenni, hogy most már a minőségi szőlő és borter­melés alapjait igyekezzenek le­rakni az egyesülettel. A szakember elmondta, hogy ezt Czakó Béla a Hegyalján kialakult helyzetet elemezve megállapítot­ta, hogy kialakult itt a termelők olyan csoportja, akiknek van sző­leje, pincéje, feldolgozója és régeb­ben kialakított piaca. De sajnos ez a termelők igen csekély része - számuk alig éri el az öt százalékot. Van egy másik kategóriába tar­tozó szólőművelő csoport, akik­nek szőlőjük, feldolgozójuk, pin­céjük is van, de piacot nem tudnak találni. E kategóriába a szóló és bortermelők 10-15 százaléka tar­tozik. A legnagyobb baj az, hogy a har­madik csoportba tartozók vannak a legtöbben (a termelők nyolcvan százaléka) akiknek csak a szőlő­területük van, ki voltak szolgál­tatva a monopol helyzetben lévő borkombinátnak, és most a piac hiánya, a feldolgozás, a tárolás megoldatlansága őket súlytja leg­inkább. Tulajdonképpen itt Hegyalján ez több ezer családot súlyt. Pedig e híres-neves szólővidéken minden együtt van, csak nem megfelelő formában. De megvan itt a szaktudás, meg­vannak a jó erőben lévő szőlő­területek, megvannak a feldolgo­dunántúli borok helyzetével. Pedig ez itt végzetes lehet! Az éves munka értékelése során kitért a beszámoló a Tokaj-hegyaljai Álla­mi Gazdasági Borkombinát pri­vatizációjára is. Czakó Béla megemlítette, hogy e folyamat nem igazán az egyesület szájíze szerint zajlik, nem az itt élők érdekeit szolgálja az sem, hogy minden hegyaljai bor hivatalos minősítését csak Budapesten végezhetik el, holott Tarcalon több évtizede működik az a kuta­tóintézet, amely objektív bormi­nősítést végezhetne, hiszen arra minden személyi és tárgyi fel­tétellel rendelkezik. Dr. Kardos János az egyesület titkára azonban a szervezet ered­ményes munkájáról is szólt (si­keres kiállítás a FOODAPEST rendezvényen, más szervezetek­kel kialakított élő kapcsolat - To- kaj-hegyaljai Egyesület, borver­senyek rendezése stb.). Viszont szomorú szívvel jelen­tette be, hogy Tokaj-Hegyalján je­lenleg is az ötezer hektár szőlő területnek mintegy húsz száza­lékán a termelést abbahagyták a szőlősgazdák. Pedig meg kellene állítani a szólóterületek parlago­Főépítészek tanácskoztak Sárospatak (ÉM-ME) — Makovecz Imre Ybl és Kossuth-díjas építész munkáiból összeállított kiállítás megnyitójával kez­dődött május 4-én délelőtt Sárospatakon a Művelődés Házában az országos főépítészi tanácskozás. A tárlatot, - mely 200 nagy­méretű színes fotón és tervrajzon mutatja be a világhírű szakember munkásságának elmúlt hat évét - dr. Gyurkó János kör­nyezetvédelmi és területfejlesztési minisz­ter nyitotta meg. A résztvevők videó filmen kísérhették figyelemmel a legismertebb Makovecz alkotás; a Sevilla-i Világkiállítás magyar pavilonjának „megszületését”, a tervezőasztaltól egészen az átadásig. A keddi program délután a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a sárospataki önkormányzat által rende­zett főépítészi tanácskozással folytatódott, melyen a szakemberek a főépítészi tevé­kenységgel és a szakmával kapcsolatos ak­tuális kérdéseket vitatták meg. Az eseményen elsőként dr.Jánosdeák Gá­bor, a vendéglátó város polgármestere kö­szöntötte a meghívottakat. Kiemelte, nem csak a természeti értékek védelme fontos, építészeti kincseinkre is nagy gondot kell fordítanunk, hiszen ezek mindennapi éle­tünk keretét adják. Hozzátette, a ma épí­tészei is vannak olyan tehetségesek, mint a régi korok mesterei és munkáikkal hozzájá­rulnak az egyetemes kultúra gazdagítá­sához. A Makovecz-kiállítás Strasbourg és Párizs után Sárospatakon Dr. Gyurkó János miniszter bevezetőjében utalt arra, hogy a minisztérium fontos fela­datának tekinti a főépítészi munka segí­tését, ezen belül a „végeken” dolgozó szak­emberekkel való kapcsolattartást. Hiszen az ő tevékenységük nyomán valósul meg a települések építészeti értékeinek védelme, a területrendezés egységes érvényre jutása. A tanácskozás további részében a szakem­berek áttekintették többek között az építés és településrendezés intézményi és jogi problémáit, a műemlékvédelem jelenét és jövőjét, tájékoztatót hallgattak meg a Fő­építészi Kollégium további működéséről és megvitatták a területi főépítészi feladatok­kal kapcsolatos regionális tapasztalatokat is. A rendezvény a területi főépítészek havi munkaértekezletével zárult. Májusban is szép a pincesor Minden évszakban kikapcsolódást nyújt a falu lakosságának a híres megyaszói pincesor. Szép itt a szüretes, dolgos ősz, a pihenős tél, de a tavaszi, nyári munkák­ban megfáradt emberek is itt feledik leginkább a kínokat. Évtizedek óta itt ren­dezik a majálisokat, de a virágzó fák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom