Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-05 / 103. szám
1993. MÁJUS 5., Szerda Hitélet ÉSZAK-Magyarország 9 Cserkésztábor Billigheim (ÉM) — „A népi kultúrák hordozzák az emberi műveltség alaprétegét - azt a minden időben felhasználható, a túléléshez nélkülözhetetlen tudásanyagot - amivel önellátó módon, a természettel összhangban szükségleteinket kielégíthetjük és harmonikus környezetet teremthetünk.” Ez volt a mottója a Németországban, Billigheimben április 5-től 11-ig megrendezett Külföldi Magyar Cserkészszövetség Húsvéti Regős Táborának, amelyen részt vett Ujváry Mária a putnoki Gömöri Múzeum munkatársa. A következőket írja a táborról: ,, Az idén tizennegyedszer gyűltek össze az európai magyar cserkészek. A regős táborok mindig egy magyar tájegységet dolgoznak fel néprajzi szempontból, annak szokásait, zenéjét, táncait, énekeit ismerik meg. Tavaly Gömör volt a téma. Az idén általános néprajzi kérdésekről esett szó. A táborok szervezője, és vezetője Konthur Mária táborparancsnok cserkés- tiszt, az Európai Kerület regős előadója. Minden alkalommal egy könyvet és egy dalosfüzetet ad ki a témával kapcsolatban. A tábor ideje alatt délelőtt néprajzi előadásokon, délután különböző foglalkozásokon vettünk részt. Például népitánc, fafaragás, tojásírózás, gyöngyfűzés, hímzés. A hét közepén egész napos kirándulásra indultunk, a környék nevezetességeit tekintettük meg. Mivel a Regős tábor mindig a húsvéti szünetben van, így alkalom adódik a húsvéti ünnepkör népi és egyházi szokásainak megismerésére. Nagycsütörtökön a lábmosás szertartása, nagypénteken este ökumenikus Istentisztelet. Nagyszombaton a tűzgyújtás szertartása, utána fáklyás ünnepi körmenet. Szombaton délután kiállítást rendeztünk a táborban készített tárgyakból és záró díszelőadást tartottunk a tanultakból.” Szent Erzsébet ünnepségek Sárospatak (ÉM) — Magyar és német igeliturgiával tartanak szentmisét május 30-án, Pünkösdvasárnap a sárospataki templomban, délelőtt fél tizenegytől. Délután háromtól gyermeknap, pünkösdölés lesz, négy órától pedig templomi hangverseny Miklósi András (orgona) és a Művelődés Háza Kamarakórusa közreműködésével. Pünkösdhétfőn délelőtt tíz órától szentmise lesz, tizenegytől pedig a Rákóczi Múzeum előadótermében beszélgetés „Szociális háló és karitás; intézmény vagy karizma?” címmel. A Szent Erzsébet ünnepélyt délután három órától a vártemplomban tartják. Érsekségi kiállítás Eger (MTI) — Csaknem egyéves előkészület után megnyitották a tavaly nyáron megalapított egri érseki múzeum első gyűjteményét. A tárlat a török kiűzését követő korszaktól egészen a második világháború végéig mutatja be liturgikus tárgyak, textíliák, ötvösmunkák, szobrok által négy egri püspök és hét érsek életét és munkásságát. A tárgyak között van az a palást, amely az 1700-as években készült Erdődi Gábor püspök számára Mária Terézia koronázási palástjából. Szintén az uralkodónó ajándékaként került a püspök birtokába és a kiállítás darabjai közé a bécsi ötvösök több remeke: ereklyetartók, kely- hek és egy ampolnakészlet. A gyűjtemény értéke az a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló karrarai márvány szobrocska, melyet a hírneves olasz szobrász, Marco Casagrande alkotott. „Éi* világosságul jöttem e világra, bogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.55 (Jn. 12, 46.) Isteni jelenés - jelenetben Miskolc (ÉM) — Az ikszedik emelet párkányán áll a fiatalember. Alant játékautókká törpülő járművek cikáznak, a járókelők nagy mozgó folttá olvadnak össze. A fiatalember elkeseredett, nincs kedve tovább az élethez. Öngyilkos szeretne lenni. A lány meglátja, felmegy hozzá, beszélni kezd. Arról mesél, hogy az élet nem kedv-kérdés, s hogy van valaki, aki mindannyiunkat egyformán nagyon szeret. De egy ilyen helyzetben ez a „szöveg” csak méginkább felbosszantja az embert. Hiszen úgy látjuk, a bajban Isten eltűnik. Émberséggel kell tehát győzni, meggyőzni... A lány behunyja szemét, tagjai reszketnek, de egyik pillanatról a másikra ő is a párkányon áll. A fiú segítségét kéri... Ilyen, és ehhez hasonló kis jeleneteket adnak elő a Szent István nemzetközi keresztény színjátszó csoport - magyarul vajmi keveset tudó - tagjai. Hármuk közül csak Jákob Kürthy beszéli a nyelvünket, ő Ausztriában él, és szülei magyarok. Carolyn Ramm Amerikából érkezett, Sunny Sun pedig Dél-Koreából. Az előadásaikhoz nincsenek jelmezek, díszletek, Jákob elmeséli, hol vannak, hová mennek a jelenetben, a közönség feladata elképzelni a A párkányon... Fotók: Dobos Klára helyszínt. A minorita templomban nemrégiben négy ilyen kis „képet” mutattak be, aztán beszélgettünk. Nekem melyik tetszett a legjobban? - kérdik. Mondom, láttam Istent a párkányon. De méginkább érezte Jákob. Meséli, tíz éves korában nem akart tovább élni, mert szülei mindig veszekedtek. Kötélbe tette fejét... Egy belső hang térítette el az öngyilkosságtól, akkor még nem is sejtette, „ki” szóit. Ma már tudja... Ezért vállalta ezt a missziót, ezért játssza a szerepeket társaival együtt. A jeleneteket Charles M.Tanner írja, harminc év alatt mintegy kétezer kisebb vagy nagyobb darabja gy^lt össze. Ezeket mind le szeretnek magyarra is fordítani. Egyelőre azonban csak néhány van belőlük, de ezek szövegét a lányok, Carolyn és Sunny is szépen megtanulták. Használniuk a magyar szöveget nem mindig kell Magyarországon vagy a magyar nyelvterületeken sem, (jártak a közelmúltban Kárpátalján, Erdélyben, most a Felvidékre készülnek), hiszen gyakorta angolul tudó közönség előtt szerepelnek. Tartottak angolórát a Földesben, a Kossuthban és az Avasi Gimnáziumban is. Ha az iskola nem akarja, nem erőszakolják a keresztény programjukat, beszélgetnek erkölcsről, önmagukról. De úgy, hogy minden mondatukból érezhető legyen: Isten mindannyiunkat, egyformán nagyon szeret! A nézők között harmadrendi szerzetesek is voltak Alapkő a József-templomhoz Szerencs (ÉM) — Óra et labora, vagyis imádkozzál és dolgozzál! Ennek a latin mondásnak a szellemében telt el a munka ünnepének délelőttje Szerencsen, az új iskola mögötti területen, melyet régebben talán műveltek, hiszen a szürke talajt magvukból kibúvó zöldjükkel piciny növénykezdemények „tavasziasították”. Tavasz volt persze a kalendárium szerint is, az időjárás viszont egy nyári napnak is becsületére vált volna. Ä munka ünnepén a hívő embereknek Szent József, az ácsmesterjut eszükbe. Aki felnevelte Jézus Krisztust,. kemény munkájával kenyeret adott a Szent családnak. S mivel az új szerencsi templomnak ö lesz a védószentje, ezért választották az alapkő letételéhez ezt a napot. Az ünnepségen jelen volt Kupa Mihály képviselő, Magda Gábor polgármester, s Tóth László, helyi plébános hívására eljött Seregély István egri érsek. Megszentelte, letette az alapkövet, főidet szórt rá, s beszédében elmondta, hogy Istennek ez a háza igenis felépül. No nem máról holnapra érkezik el a felszentelés mostaninál is fényesebb ünnepe, de Isten áldásával és az itteniek munkájával és akarásásen annak a Jézus Krisztusnak, akinek Szent József is otthont adott. Az alapkőletétel után a bérmál- kozókat köszöntötte az érsek úr, mondta, nekik épül ez a templom, az ó gyerekeiknek és unokáiknak, mindenkinek, aki megmarad Krisztus követőjének, kereszténynek, ezen a földön boldogulást és üdvösséget építő embernek. Szerencs városának sokáig elég volt a Kisboldogasszony-temp- lom, ám a gondolat, hogy építsenek nagyobbat, már régóta volna az „ősi” épületet, hiszen nagyobb ünnepeken nem fértek be a hívek a templomba, s így a szentmisékből, az ünnepek hangulatából sokakhoz csak foszlányok jutottak el. Hogy a szükséges 35-40 millió forint honnan gyűlik össze? A plébános úr bizakodó. Reméli, kapnak pénzt az egyházmegyétől, a külföldi katolikus hívektől, s a helyi emberektől, vállalatoktól. Illetve egy ötlet szerint urnahelyeket alakítanak majd ki az altemplomban, s ezt már most meg lehet vásárolni. /4 Egy antikvárium polcán talált rá a könyvre. A fa borításról foszladozott a bőrkötés, az egyik rézkapocsnak már csak a helye látszott. Mégis szép volt. Igaz, ennél régebbi könyvek is gazdagították már a gyűjteményét, de nagyon örült ennek az 1853-ban megjelent kiadványnak is. Előbb csak a címet ízlelgette: „Elő lelki rózsafüzér, mellyben mindennapi áj- tatos gyakorlások „s minden időre alkalmazott imádságok és énekek foglaltatnak”. Eddig azt hitte, hogy a rózsafüzér a falusi asszonyok „találmánya”, s most ebből az évszázados könyvből megtudta: „Az 1826-dik esztendőben Francziaországnak Lyon nevű városában a„szent rózsafüzérnek egy uj szerkezetű társulata alakult, mellynek különös czélja az volt, hogy az Istenszülő szűz Anyának tisztelete újra föléb- resztessék, és az elhatalmasodott hite- lenség és erkölcstelenség okozta lelki veszély annak hathatós közbejárása által elháritassék... A„ katholikus kereszténység feje ő szentsége XVI. Gergel római Pápa 1832-dik évben Január 27- kén apostoli levélben jóváhagyta az il- lyetén jámbor egyesületeket...” A sok-sok litániát, éneket, imádságot tartalmazó oldalakat csak átlapozta. Inkább a képeket nézegette: gyönyörű rézmetszeteken ábrázolták Máriát, a Szentháromságot, Jézus szenvedéstörténetét. Előbb nem értette, hogy a soksok szent nevét, Pétert, Pált, Andrást, Jakabot, Jánost, Tamást, Bertalant, Mátét, Simont, Tádét, Mátyást, Barnabást, Istvánt, Vincét, Imrét, Miklóst, Lászlót, Fábiánt, Sebestyént és az egész naptárt felsoroló Minden- szentek-litániához miért éppen Szent Alajos képmását illesztették. Aztán rájött: a kiadónak is maga felé hajlik a keze, Bucsánszky Alajos így írta bele önmagát az imádságos könyvbe. Ettől kezdve egyre jobban érdekelte „az” ember. Megpróbálta a „lelkiesméret vizsgálásából” kiolvasni, mihez tartották magukat az 1800-as években élő ősei. Még szórakoztatták is a kérdések: „Nem gyakoroltad-e a„ pazar játékokat? Vagy a„ nyilvános lotteriát, nem kedvelted-e szenvedélyesen?” „Nem okoztál-e kárt kertekben, vetemények- ben, réteken vagy egyebütt, akár marha által, akár máskép?” S közben megtalálta azokat a passzusokat is, melyek rá is vonatkozhattak. Egyre gyakrabban kérdezgette önmagától, megtett-e mindent a családjáért, gyermekeiért, szüleiért? Helyesen él-e, ha csak a mindennapokra, az anyagi javak megszerzésére gondol, ha nem számol a múlandósággal, a halállal? így lett szinte észrevétlenül mindennapi olvasmánya, igazi kincse az imádságos könyv... Kelemen Didákról Miskolc (ÉM)—Pontosan egy hete történt, hogy a miskolci Ferences Világi Rend felvette Kelemen Didák, (minorita ferencren- di áldozópap, tartományfónök, temp- lomépító és iskolaalapító, hittudós, szónok és író) nevét. A névadó halálának 249. évfordulóján. Elkezdődött tehát egy új év, a 250. évforduló jegyében. Tóth Alajos, minorita rendfőnök elmondta, hogy ezt az évet a templomukban örök nyugalomra lelt Kelemen Didóknak szentelik, hogy jobban megismeijék őt szerte a világon. Az esztendőt az ó szellemében próbálják végigélni, nemcsak harmadrendi, hanem templomi „szinten” is.