Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
1993. Május 29., Szombat Em-Hétvége/Látókör Alfred de Müsset Szerelmi ének Emlékezz, ha kitárja a hajnal pazar palotáját a Napnak, emlékezz, ha ezüst fátyla alatt az Éjszaka elálmodozva halad, az öröm szavára, ha szived megremeg, édes álomra, ha elhív az este, egy erdőmély-szülötte halk hangra felfigyelj: Emlékezz! Emlékezz, ha a vad, kegyetlen Sors örökre szétszakít bennünket, ha búm, éveim és a bánatom agyonölik reménytelen szivemet, gondolj én bús szerelmemre s a válásra! Távoliét, idő szív-sebre nem balzsam s dobbanása szivemnek mindig, mindig csak ez: Emlékezz! Emlékezz, ha a hideg föld alatt tört szivem örök álmot alszik, emlékezz, ha egy virág magányosan, édes-árván síromon kinyílik; nem látlak többé, de halhatatlan lelkem mint hű testvér gyakran felkeres, figyelj az éjre: egy hang sír bele: Emlékezz! Kiss Gyula fordítása Dobrisa Cesaric Félálom Olykor, ha szemhéjam lehunyom: folyó tündöklik mögötte - halkan susogó, s ismerős csónak ring a vén fűz alatt - Dráva-menti nyarak aranykora, ó! Mellettem Lola ül, a sárga szuka, s Lord is itt hasal - simogatom suta, félszeg gyerekként őket. A pillanat verőfénye kertünk burjánzó, buja Tán mégis dőreség volt ritka neveket gondolni vagy lopni vanília-szemére, szájára, finom pihéire /tizennyolc évesen engedékenyebb és hevesebb volt réveteg fenyőhajtásainál/; hiszen a kertészlány nem szokott választékos beszédhez, körmét a fagyos agyag lakkozta, s a tenyerét, tenyerét a holt szerszámok fájdalma becézte, mikor a televényt gyúrta, vagy ha vihar idején buraként óvta a születésnapi azáleát, a fagy perzselte cikláment. De hát szerette a lányt, s éppen daltalan dalai miatt. S talán mert túl léginek, szivárványosnak és álomszerűnek látta őt, ajkával csak a hold szépia-sebeit érintette a leány homlokán. Elmúltak az évek, el a szerelem. De a lány most is ott térdel a beteg szívekért fáradozva, és némán, szavak nélkül tudja csak eldalolni a csikorgó fagyot; ilyenkor csontjaiban szárba szökik a magas karcsú virág, az amarillisz. Gabulya Pál fordítása Renat Harisz Korareggel Nézd! Asszonyodnak kora reggel nem bánatos, könnyes szeme: fáradt-kék az éj öröme szemei alatt, kora reggel. Mily nyugodt szemek kora reggel, s álomkuszasággal teltek - pillantásaiktól rend lett, s fénylő fegyelem, kora reggel. Kohut Katalin fordítása Angelo Campiselli zöldjére ragyog, emlékezni kútra, hintára, körtére és mogyoróra. S hogy felcsillámlik mind szivemben újra: ezüst szemcsék, homokban széjjel szórva. Cseh Károly fordítása Marin Sorescu • # Összpontosítás Ó, be kicsi vagy, ország! A nők szempillája hosszú és fekete. S hogy át ne érjenek a határon, Csattal erősítik tarkójukhoz A túl elnyúlt szálakat. Nyár égeti Nyár égeti a tenger sóját, amely bőrödön fehérük, s fényes kristály lesz ott abból. Sok ezer csillag tündöklik már a testeden, és mind olyan szépen egybeolvad a napsugarakkal. Egy galaxis feszül a roppant térbe: az ég, a part, a tenger és a tested. Genova, 1982. VII. 4 Tusnády László fordítása Kiforgatják a holtakat is Néha-néha a földből, Sűrítővei préselik össze És egybecementezik őket, Mert kicsiny ez az ország. És felszántják, feltörik Még a sírokat is olykor. Vízvezetékcsövekkel szerelik föl, így azt a vizet kortyolod, Ami nagyapád koponyáján átfolyt. De milyen hideg ez a víz! Fenyőgallyakat hoz magával S bár messze ide a fenyvesek csúcsa, Nagyapa járt arra egyszer S emlékezetében minden megmaradt. Jevgenyij Csekanov Szerelem a szénapadláson Vetkőzött a szénapadláson, hová réseken fény szökött, s halkan, zsongítón, mint az álom, közben egy szúnyog zümmögött. Neszében lassan felém fordult, s minden fényfolt táncát kezdte, mikor, mint forró tej, úgy csordult tenyerembe fehér melle. Cseh Károly fordítása ÉSZAK-Magyarország 9 Hegyaljai Kiss Géza emlékezete Kováts Dániel Száz esztendővel ezelőtt, 1893. március 21-én a zempléni Mádon született Kiss Géza a község iskolaigazgatójának fiaként. A még ma is álló szülőház homlokzatán nemsokára emléktábla hirdeti emlékezetét, s méltó, hogy e kerek évfordulón szóljunk róla. A szülőföld iránti vonzalom vezette, amikor megkülönböztető elemként fölvette a Hegyaljai előnevet, s egyházi íróként, költőként, elbeszélőként így vált a maga korában ismertté. A tehetséges ifjú a sárospataki református főiskola tanulója lett, ahol nemcsak a gimnáziumi osztályokat járta végig, hanem teológiai tanulmányokat is folytatott. Diákévei alatt kitűnt tollforgató képessége; több írása jelent meg a nevezetes Sárospataki Ifjúsági Közlöny hasábjain, amelynek egy időben felelős szerkesztője is volt. Nyolcadik gimnazistaként az Erdélyi János Önképzőkör ifjúsági elnöki tisztét töltötte be a verselgető ifjú, akinek első költeményét a pápai kollégium Szövétnek című lapja közölte tizenhét éves korában. A pataki diákévek több irányban is elindították; nemcsak az irodalmi alkotás ízét ismerte meg, hanem a helyi hagyományok iránti érdeklődése is itt ébredt fel, vonzódást érzett a zempléni történeti múlt alakjai iránt, s itt kapott ösztönzést a lelkipásztori hivatáshoz. Az első világháború éveire esik lelkészi pályakezdése, amikor Megyaszón, Erdőhorvátiban és Ungváron teljesített káplánként szolgálatot. A bukás űzte el Kárpátaljáról, s előbb Ujcsanáloson lett helyettes lelkész, majd pedig Budapesten hitoktató. Fővárosi éveit használta ki arra, hogy beiratkozzék a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol irodalomtörténeti értekezésével filozófiai doktorátust szerzett 1925-ben. Útja közben Monokra, Mádra vitte tovább, s 1926 februárjában megválasztották lelkészükké a bocsi reformátusok. Tizenkét éven át tevékenykedett ebben a nagy gyülekezetben, míg 1938 szeptemberében meg nem hívták a debreceni Árpád téri templom papjává, ahol nyugdíjazásáig, tizenhárom évig szolgált. 1947 és 1949 között a Független Magyar Demokrata Párt képviselője volt Hajdú és Bihar választókerületében, s bár lelkészi hivatását ebben az időszakban is gyakorolta, politikai és morális állásfoglalásai miatt támadások érték, s 1952-ben nyugdíjazták. Nevét könyvei szélesebb körben is ismertté tették. Első verseskötetét pataki főiskolás diákként 1914-ben adta ki A mi szerelmünk címmel, s Ady Endrének is elküldte. A nagy költő „Kedves Fiam!” megszólítással válaszolt a kezdő pályatársnak Mádra, arra biztatva őt, hogy „legközelebbi könyved legalább hat ív legyen!” A fiatalember arról is beszámolt Adynak, hogy érdeklődéssel figyeli Móricz irodalmi tevékenységét is, amire a költő válaszában ugyancsak kitért: „Külön örülök annak, hogy Móricz Zsigmondot édesapáddal együtt figyeled, mert Zsigánk minden figyelmet megérdemel.” S ezzel zárta sorait: „Szívesen köszönt a patakiakkal együtt Ady Endre.” Móricz Zsigmonddal még közvetlenebb kapcsolatba került az ifjú ember; írt róla a pataki ifjúsági lapban, később megküldte neki Kossuthról szóló könyvét (mely Móriczot a Nyugatban egy Kossuth-tanulmány megírására ösztönözte), s kalauza lett Móricznak pataki látogatásakor. 1914 és 1947 között igen tevékeny alkotó volt Hegyaljai Kiss Géza. Verseskönyvein kívül megjelentek elbeszélései, prédikációi is. Művelődéstörténeti érdeklődését jelzik a reformáció nagyasszonyairól, fejedelmi támogatóiról írott munkái, valamint Sylvester Jánosról, Geleji Katona Istvánról, Kossuth Lajosról, Arany Jánosról, Gárdonyi Gézáról írott tanulmányai. Megírta Monok történetét. Munkáit olvasva nemcsak protestáns elkötelezettségéről győződhetünk meg, hanem a szűkebb pátria tájai és népe iránti erős vonzalmáról is. Kék hegyek közt című elbeszéléskötete bizonyítja, hogy szolgáljon akár a Hegyalján, akár a Hemád partján vagy az Ung vidékén, értékeli a környezet és a benne élő egyszerű ember képét és küzdelmeit. Nem volt eredeti írói-költői tehetség, de legjobb művei a korabeli írogató értelmiségiek átlaga fölé emelik. Optimista lélek, aki a fényeket fedezi fel inkább, mint az emberi sorsok árnyoldalait. Talán általánosíthatjuk azt, amit Móricz Zsigmond írt jószándékúan 1930-ban Hegyaljai Kiss Géza Miskolcon megjelent Kossuth-köny- véról: „tiszta, nemes, egyszerű, igazságos”. Mint ahogy a Tiszabecsi galambok c. elbeszélés kálvinista pap szereplőjéről is voltak elismerő szavai 1934-ben; „Ady-nak mutatnám örömmel, ha itt lenne még közöttünk a két nagy emberkereső szemével” - írta Bőcsre Kiss Gézának. Becsülték konzervatív irodalmi körökben; több köz- művelődési egyesület tagjává választotta. Amint azt fia, ifi. Hegyaljai Kiss Géza vegyészmérnök áttekintéséből tudjuk, ötvennél több lapban, folyóiratban jelentek meg írásai, s számos rádióelóadását hallgathatták a budapesti és a kassai rádió hullámhosszán. Huszonöt éves írói jubileumát 1935-ben a Gárdonyi Géza Társaság Budapesten, a Lévay József Közművelődési Egyesület pedig Miskolcon ünnepelte. A közszereplés és az irodalmi munkálkodás szempontjából öregkorát a csöndes visszahúzódás jellemezte. 1966. október 26-án, 73 éves korában Debrecenben halt meg, ott helyezték örök nyugalomra. Születésének centenáriuma indokolja, hogy alakját a feledés homályából előhívjuk, hiszen a zempléni kulturális hagyomány részének kell munkásságát tekintenünk. Válogatott - főként helyi kötődésű - írásait Hegyaljai csillagok címmel a Kazinczy Ferenc Társaság jelenteti meg most Hőgye István gondozásában, s emlékülésen idézzük fel Hegyaljai Kiss Géza emlékezetét Tokaj- Hegyalja mai nemzedékei előtt. Fordította: Juhász József Emlékezet és remény verőfényével ragyog a kora nyár. A létigéző sugá- rözönben folyó susog, tündöklik, kert zöldell a lehunyt szemhéj mögött, akár a horvát Dobrisa Cesaric versében, vagy boldog látomássá lobban a hajdani kis kertészlánx alakja, akinek csontjai kaayÜSSiirájE^ gá magasztosulnak a visszapillantásban, ahogyScs® zef Hanzlik sodró soraiblmrMert mint a májusi illatok, gyönyörűen hömpölyögnek, duzzadnak az emlékezés hullámai: eget és földet, létet és elmúlást összemosnak a parttalan áradásban, miként a nagy romantikus francia költő Alfred de Musset költeményében, hogy a szerelem örökkévalóságát érzékeltessék. De a megélt pillanat mágiája is felfénylik ebben a csillámló öz#i£IÉs- ben. Az ölelés (jpome, a szápt# fcipicv-1 •'^^^^^rsében; s ennek a földi raí jongásnak égi tükörképeként kozmikussá nő az élmény: ég, part, tenger és test csillagrendszerré áll ösz- sze az olasz Angelo Roberto Campi- selli nyár-izzású, sófehéren vakító metafóráihan - hogy aztán lecsitulva, újra a köznapi apró csodákban leljen otthonra az érzés, ahogy a tatár Renat Harisz áhítatos, asszo- nyiságot ünneplő soraiban. Otthont jfel a^ssÄelem, ha van léttere - s ez ^Än&Ä:dig adatik meg. Ilyenkor a ^jAd^^^ilménye groteszkbe fordul, politikai töltetet kap, és a női csoda csattal tarkóhoz erősített hosszú szempillák látványává torzul, miképp a román Marin Sorescu „helyzet) elentésében”. Május van, zöld-arany ragyogás, illatok hömpölyögnek - higgyünk az Örök-Asszonyiban.- cs. k. Josef Hanzlik Amarillisz
