Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

1993. Május 5., Szerda Araúj Tájain Rej t vény fej tők Encs (ÉM) — Országos kereszt­rejtvényfejtő csapatversenyt ren­deztek az encsi művelődési házban. Az Abaúj Kupát a Forró és Vidéke Takarékszövetkezet il­letve az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. encsi fiókjának támo­gatásával sikerült megszervezni. Régebben a Füles is segítette a versenyt, ám most ők még rejt­vények készítésével sem támo­gatták a rendezvényt. A mester­fokú kategória rejtvényeit az en­csi Kiss József állította össze. Ha­ladó kategóriában 13 csapat, mes­terfokúban pedig 7 csapat indult a kupán. A versenyen a következő ered­mények születtek: Haladó kategóriában első a Sark- Carbovan (Salgótarján), második az encsi Diótörő, harmadik pedig a Kispesti Munkásotthon Góbé csapata. Mesterfokú kategóriá­ban első a Kispesti Munkásotthon I. csapata, második a miskolci FIRESZ, a harmadik pedig a pé­csi Vasutas Klub. A helyezetteket Menyhért Zsolt helyi porcelán- festő munkáival jutalmazták. Pillanatfelvétel Abaújvár (ÉM) — Pontosan egy hónap telt el az abaújvári Idősek Napközi Otthona megnyitója óta. A hangulatos ünnepről megma­radnak a fotók, a szép emlékek, de vajon mit tudnak megvalósí­tani az akkori tervek közül? Úgy tűnik, a legfontosabbat sikerült elérni: bár faluhelyen általában nehezen működnek a hasonló klu­bok, itt egyre több a „napközis”, és már hátuk mögött van a má­sodik nagy esemény, az otthon­ban megünnepelt anyák napja is. A napközi otthon kialakításához (a régi, üresen álló önkormány­zati szolgálati lakás átépítéséhez) természetesen szükség volt a Népjóléti Minisztérium és a Me­gyei Önkormányzat anyagi támo­gatására is. Mint ahogy a falu- gondnoki rendszer beindítása sem ment segítség nélkül. De ah­hoz már nem pénz, hanem egy sajátos, manapság egyre ritkább, emberközpontú szemlélet kell, hogy az Idősek Napközi Otthona egyben a házi szociális gondozás és a családsegítő szolgálat köz­pontja is legyen; hogy a falugond­noki busz ne csak az iskolás gyere­keket vigye és hozza az iskolából, hanem csoportosan szállítsa az embereket, ha olcsón akarnak vásárolni egy városi diszkontáru­házban, ha csoportosan indulnak egészségügyi vizsgálatra. És ak­kor is, ha - főleg a fiatalok - szín­házba vágynak. Megszervezik a programot, elszállítj ák a jelentke­zőket. Igaz, ezek az utak önkölt­ségesek. De havonta, kéthavonta mindig megtelik a busz. _______ M egszabott jövő Garadna (ÉM) — Nehéz döntés született meg Garadnán a közel­múltban. A 480 lakosú települé­sen megszavazták: csatlakoznak a gázprogramhoz, amelyhez az önkormányzatnak mintegy 15 millió forintot kell előteremtenie. Egy ilyen kis településnél ez óri­ási összeg, és a hitelek hosszú éve­ken át kihatnak életükre. Kihagy­ni azonban nem szabad ezt a le­hetőséget. Ebben az évben is közbejött már egy-két váratlan kiadás. A mun­kanélküli ellátásból kikerültek száma hamarosan tizennyolcra emelkedik, és az önkormányzat feladata, hogy jövedelmüket kie­gészítse a megszabott 5120 forint­ra. Az intézmények működtetése mellett nem is telik másra. Pon­tosabban marad 400 ezer forint fejlesztésre. Ismerve azonban a mai árakat, ez maximum arra elég, hogy csatlakozhassanak im­már nemcsak elviekben, de anya­giakkal is az Enccsel és másik tíz településsel közösen tervezett hulladéktároló programjához. Garadnán ugyanis a talajviszo­nyok miatt nem oldható meg a szemét elhelyezése. Kellene ugyanakkor egy szenny­ÉSZAK-Magyarország 5 Fordítóiroda iroda nélkül Munkában otthon Fotók: Dobos Klára Filip Gabriella Szikszó (ÉM) — „Ha tolmácso­lás, szakfordítás, nyelvoktatás, üzletközvetítés, külkereskede­lem, utaztatás - akkor Szinkron” -olvasom Abaúj egyetlentolmács- és fordítóirodájának szórólapján. S mert az ígéret szerint angol, cseh, francia, lengyel, magyar, né­met, olasz, orosz, román, spanyol és szlovák nyelven állnak rendel­kezésünkre, hatalmas irodaházat keresnénk Szikszón, ahol sok-sok fordító szorgoskodik. Ehelyett a Miskolci úti emeletes ház egyik lakásában találjuk meg az irodát és annak mindösszesen két tag­ját, Kriván Jánost és feleségét, Barbarát.- Amikor 1990-ben megkezdtük a munkát még ennél is „ kisebb” volt az iroda - mondja a házigaz­da. - Akkor még nem volt Szikszón crossbar, félnapokat is telefonál­gatással töltöttünk. Most viszont már sokkal egyszerűbb minden. Ezt saját szemünkkel is láthat­juk, mert közben telefaxon meg­érkezik az egyik megrendelő vál­lalattól egy többoldalas angol nyelvű szöveg. Az irodavezető a- zonnal intézkedik. Néhány tele­fonhívás, és már mégis találja azt a munkatársát, aki a megadott határidőig le tudja fordítani a szakszöveget. Még néhány moz­dulat, és a, .munka” egy másik vá­rosba érkezik.- Mi a feleségemmel csak német­ből fordítunk - teszi hozzá magya­rázatképpen -, negyven állandó külsős munkatárssal dolgozunk, szerencsére megbízható, jó kol­légákat találtunk. Igényes, szép munkát adnak ki a kezükből. Le­hetőség szerint szövegszerkesztő­vel szedve, bekötve kapja a meg­rendelő a fordítást. Közben Barbara asszony amo­lyan hosszú lére eresztett német kávéval és kedves szóval traktál bennünket. Nagyon jólesik hal­lani, milyen szépen megtanulta nyelvünket. Pedig mint mondja, nem volt könnyű. Viszont nagyon sok segítséget kapott első munka­helyén, a szikszói kórházban. Közgazdász végzettsége ellenére segédápolónak állt, s a betegek között rákényszerült a nyelvtan­ulásra. Amikor a második kislány megszületése után újra munkát vállalt, bérelszámoló lett egy vál­lalatnál, közben pedig óraadó­ként németet tanított az általá­nos iskolában. A félállásból las­san főállás lett, megszerette a gyerekeket, a tanítást. De hogy kerül Abaújba egy kónig- steini asszony? És lehet-e fordító- irodát fenntartani egy kisváros­ban? A történet könnyen kitalálható. A selyebi születésű fiatalember le­érettségizett a mezőkövesdi gim­náziumban, aztán jelentkezett egy drezdai egyetemre. Miközben gépészmérnöki diplomát szer­zett, kiválóan megtanulta a né­met nyelvet, és megismerte leen­dő feleségét, Barbarát. Az egye­tem befejezése után egy itthoni vállalat kiküldött munkatársa­ként továbbra is az NDK-ban dol­gozott. Amikor lejárt a szerződés, hazaköltözött Selyebre az akkor már három tagú család. A kislá­nyuk, aki azóta már az egri főisko­la utolsó éves német - angol sza­kos hallgatója, nagyon hamar megtanult magyarul. De aztán mégis német iskolába járt, mert egy újabb lehetőség adódott, így öt évre ismét az NDK-ba költöz­tek. Az újabb kiküldetés után már a szikszói lakásukba tértek haza. Ettől kezdve a családfő nyelv­tanárként dolgozott, a TIT-ben nyelviskola-vezetést vállalt, részt vett az orosz szakos tanárok átképzésében. Az évek során egy­re több helyre hívták tolmácsolni. S ahol egyszer megismertek, oda újra és újra visszavárták. Állandó fordítója a Megyei Önkormány­zatnak, a Borsodi Sörgyárnak, a Vasipari Szövetkezetnek, az Abaúj Bútorgyárnak. Tanít a szikszói gimnáziumban, a Észak­magyarországi Regionális Okta­tási Központban, egyelőre normál csoportokat vezet, de a későbbiek­ben műszaki szaknyelvet is fog oktatni. Örömmel meséli, hogy a korábbi átképzős csoportjában az orosz tanárok kilencven száza­lékának elsőre sikerült a közép­fokú nyelvvizsga. Az már csak ter­mészetes, hogy a lányainak is. Bár a kisebbiknek, aki elsős gim­nazista, csak alapfokú nyelvvizs­gája van, persze csak azért, mert az általánosból nem jelentkezhe­tett a középfokúra. Azt viszont nem igazán érti, miért csodálkozunk azon, hogy itt nyi­totta meg a Szinkron Tolmács- és Fordító Irodát. Mindannyiunk helyett fogalmaz­za meg a választ Barbara asszony, némi kőnigsteini magyarsággal: szeretni kell ezt az Abaújt. Egyedül nem megy — Gönc (ÉM) — Azt már ugye, má­sok is megmondták, hogy hiába, egyedül nem megy. Nemrégiben a gönci önkormányzat is rádöb­bent erre az aranyigazságra, és az eredetileg csak önmagára ter­vezett közműfejlesztési program­jába bevont még néhány környező települést. Mivel igen nagy ösz- 8zegekről van szó, be is adták pá­lyázataikat, és most váiják az eredményt. Ha minden jól megy, három' éven belül új szennyvíz­tisztító telepe, két éven belül ki­bővített, és a tisztító iszapjának tárolására is alkalmas szilárd hulladéktárolója lesz Göncnek. Bármennyire is összefüggnek, mégiscsak különböző dolgokról van szó, így más-más települések fogtak össze. A szennyvíztisztító telep építése Telkibányát, Gönc- ruszkát, Abaújvárt, Zsujtát, Pá- nyokot, Hemádszurdokot, Hidas­németit és Tomyosnémetit is é- rinti. A beruházásba fizetendő a szemét összeget a „termelt” szennyvíz mennyiségével arányosan róják ki az egyes falvakra. A szilárd hul­ladéktárolónál pedig (ebben Göncruszka, Abaújvár, Zsujta és Pányok érdekelt) a lakosság lét­számát veszik alapul. Félreértés azonban ne essék. Ez nem jelent csatornázást csak Gönc esetében. A településekről, úgymond tengelyen szállítják majd be a szennyvizet a vasút és patak közé tervezett telepre. így látták a főiskolások Hétvégi kirándulás bérminibusszal Garadna (ÉM) — Lassan igazából „be­indul” az a kis busz, melyet tavaly ősszel nyert pályázat útján a Népjóléti Miniszté­riumtól a garadnai önkormányzat. Persze a február közepére datálható munkába ál­lása óta is járt épp' eleget. Ahogy eredeti fe­ladatai között szerepelt, hordta az óvodá­sokat Novajidrányba, majd haza; vitte az ebédet az időseknek, hogy ekképpen biz­tosítsák nekik legalább a napi egyszeri me­leg ételt; kórházba vagy orvoshoz szállítot­ta, akinek éppen szüksége volt rá. Másra nem is futotta volna az idejéből. Most azonban a humanitárius feladatok mellé betársult egy kis üzlet is. Nyáron min­dig akad olyan társaság, akik legalább a hét végén szeretnének a lakóhelyüktől távol pi­henni, de hat-nyolc ember együttes utazása már egy kicsit nehézkes. Ezen segíthetnek, ha bérbe veszik az önkormányzati buszt. Nem lesznek időhöz kötve, kényelmesebb, és talán még olcsóbb is lesz így a kirándulás, mintha felülnek a menetrendszerinti jára­tokra. A nyolc személyes kis jármű ebben a szerepben valószínűleg a nyár első jelentős eseményének napján, az iskolai ballagáskor debütál. Abaúj i felhők Fölöttük is kék az ég... (ÉM - DK) — Szavamra mondom, hogy a fotó eredeti abaúji felhőket ábrázol. Valahol Szikszó környékén örökítettem meg a látványt. A felhők egyébként csak ijeszt­gettek, esőt talán nem is tudtak volna kicsi­karni magukból. De csodálatossá tették a tájat, s kiemelték a vármegye jelképévé lett turulszobrot. Persze a felhők is lehetnének jelképesek. Régóta jáijuk Abaújt, tudjuk, viszonylag szegény vidék. (Sofőrünk, ha arrafelé vesz- szük utunkat mindig hoz magával enniva­lót, mondván, hogy a kis csereháti telepü­lések nemigen váljak terülj-terülj asztal­kámmal.) Látszatra nem is történik sok minden a megyében. „Már a perei szamarat is megír­tuk” - mondta mindig kolléganőm, mikor szó került a hetente egyszer megjelenő oldalról. Mert bizony néha nehezen jöttek össze a témák. (Bár a csacsi, Bandika - és termé­szetesen gazdája -mindenképpen megérde­melték a róluk szóló írást.) Viszont hosszú hónapok óta mégis mindig megtelt az oldal, többnyire - remélhetőleg - érdekes írások­kal, amelyek többször szóltak eredmények­ről, mint botrányról... A következő héttől - ha Isten is úgy akaija - elkezdi munkáját az abaúji szerkesztőség, s az oldalt eddig összeállító kulturális rovat befejezi - ilyen jellegű - abaúji tevékenysé­gét. A felhők viszont időről-időre mindig megjelennek majd, lebegnek az abaúji táj fölött. De ez semmit nem jelent, hiszen „ók” mindenütt ott vannak... Aranyosi majális Aranyos (ÉM) — Ökumenikus találkozót szervezett május elsején Abaújszántó, Abaújkér, Abaújalpár község és Encs város önkormányzata az Aranyosi völgyben. A szép idő és a vallásos jellegű rendezvény több ezer látogatót vonzott a völgybe. A ta­lálkozó vendégei voltak dr. Lipp László (atya), dr. Szendrei László honvédelmi ál­lamtitkár és Simándi József Kossuth-díjas operaénekes. A műsorban színjátszók, fúvószenekarok, néptánccsoportok szerepeltek. A Honvéd Művészegyüttes Kodály- és Liszt-műveket •. . . •. - tt i , , 1_ _1 *1 j_-------------- -il-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom