Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

1993. Május 4., Kedd Gazdaság ESZAK-Magyarország 7 A TVK és a MÁV Miskolc (ÉM-I.S.)— Olyan meg­állapodást kötött tegnap egymás­sal a MÁV és a Tiszai Vegyi Kom­binát Rt., amely a maga nemében páratlan. A MÁV új üzletpoliti­kája kialakításában az eddigiek­nél lényegesen rugalmasabban kíván alkalmazkodni a fuvaroz­tatókhoz - a közúti szállítóktól pi­acot szeretnének visszanyerni -, ezért nagyobb figyelmet fordíta­nak a nagy cégekre - hangsúlyoz­ta Dudás József, a MÁV miskolci üzletvezetője. A tiszaújvárosi ve- gyigyár - mint ahogy azt Kucsma János vezérigazgató-helyettes el­mondotta - a csővezetékes szál­lításon kívül évente hétszázezer tonna árút fuvaroztat vasúton. Több, mint huszonháromezer vasúti vagon fordul meg a gyár­ban, értelemszerűen nem mind­egy, hogy milyen ütemezéssel, és az sem, hogy mennyi álláspénzt kell az kocsik után fizetni, ame­lyeket időn túl pakolnak ki, s be. Á tegnap aláírt megállapodás lé­nyege: a MÁV figyelembeveszi a TVK rakodási kapacitását, és en­nek megfelelően küldi Tiszaúj- városba a vagonokat, a kombinát­ban dolgozó, oda kirendelt vasu­tasok költségeit legalább egyhar- maddal csökkentik, és közösen működnek a vegyikárok elhárítá­sánál. Kimondva, kimondatla­nul: a MÁV a fuvarra rakodó já­rulékos költségeit kevésbé hárít­ja a TVK-ra, ezzel is megkísérli a versenyképesség elérését. Bár tény, hogy kocsi-álláspénz címen milliók folytak be a vasút kasz- szájába, de mind Dudás József, mind Kucsma János egyetértett abban, nem szabad, hogy büntető szankciók jellemezzék a MÁV-ot, s ugyanilyen fontos az is: ne áll­janak fölöslegesen a vagonok. A Tiszai Vegyi Kombinát az egyik legnagyobb fuvaroztatója a MAV- nak, épp ezért igen lényegesnek ítélték meg a vasúti Szakemberek ezt a szerződést, amelyet a közeli jövőben vélhetően több hasonló követ. 5 • : d mattól! ■ ,'í. 3 .! Felnőttképzés Miskolc (ÉM) - A Munkaügyi Mi­nisztérium az Észak-magyaror- • szági Gazdasági Kamara és a Szerviziroda Kft. közös szerve­zésében, holnap .. nemzetközi konferencia kezdődik Miskolcon. A részt vevők a gazdaságról, a munkaerőfejlesztésről és a fel­nőttek képzéséről értekeznek. Őzek puskavégen Miskolc (ÉM-KL) — A tavaszi vadászigényt bevezető kevésbé sikeres szalonkahúzást követően most sor került a. másik nagy va­dászeseményre, a májusi őzbak vadászatra. Nem csak a hazai Nimródok ké­szültekéire a nevezetes esemény­re, hanem - mint a korábbi évek­ben - így az idén is külföldi vendég­vadászok is érkeznek számos va­dásztársasághoz. Elsősorban me­gyénk alföldi vidékén, a Tisza- menti csenderesekben, szálerők­ben élő ózbakok kerülnek majd puskavégre. Mert az őz az utóbbi években mindinkább síkvidéki nemesvaddá „szelídült”. A leg­több zsákmányra most is a Szent- istván, a Mezőcsát, Ároktő vidé­kén lévő vadásztársaságok terü­letén számítanak. Ide váiják első­sorban a külföldi vadászokat is. Az előző évekkel szemben a má­jusi őzbak kilövést az idén a ko­rábbitól eltérő módon szabályoz­ták. A megfelelő ivararány vala­mint az állomány minőségének javítására golyóérett őzbak kilö­vését külön engedély alapján, csak külföldi vadászoknak enge­délyeznek május elsejétől. Hazai vadászok golyóérett őzbakra csak augusztus 1-seje és szeptember 30-a között lőhetnek. A vadász- társaságok hazai tagjai május el­sejétől augusztus 30-ig csak selejtbakot ejthetnek el. Az őzbak vadászat ideje alatt mintegy 800-900 selejt - és golyó­érett bak kilövését tervezik. Eze­ket elsnsnrhíin a Tisza-menti ré­Bányabezárás három változatban A terv szerint vállalkozások működtetnék tovább az aknákat Frontfejtés Lyukóbónyón Fotó: Laczó József Ráthy Sándor Budapest (ISB) — Minden bi­zonnyal tovább folytatódik a bor­sodi szénbányák nagyobbik ré­szének felszámolása és visszafej­lesztése. Az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium tavaly október­ben elkészített kormányjelentése szerint ugyanis az említett bá­nyáknak csak a kisebbik része képes gazdaságosan termelni, s mivel az állam nem képes finan­szírozni a veszteséges tevékeny­séget, fel kell számolni a ráfize­téses termelést. Tavaly óta a hely­zet nem változott, s az ipari közép­szintű érdekegyeztető tanács bá­nyászati és energetikai bizott­ságának közelmúltban megtar­tott ülésén ismét megfogalmazó­dott: nincs más lehetőség, a fel­számolást tovább kell folytatni. Mielőtt azonban az újabb munkahelyek megszüntetésének forgatókönyvét elemeznénk, ér­demes egy pillantást vetni a múlt­ra, s felidézni a mai válságos hely­zethez vezető utat. A Bükk hegy­ségtől északra és keletre jelentős mennyiségű miocén korú bar­naszén vagyon húzódik, amely­nek kitermelését manufakturális módszerekkel már több mint 200 éve megkezdték. A századforduló idején az akkori Magyarország széntermelésének mintegy 20 százalékát a borsodi medence ad­ta, s e bázisra épült a térség ne­hézipara is. Az államosítást kö­vetően, 1952-ben a bányaüze­meket két trösztbe - a Borsodi Szénbányászati Trösztbe és az Ózdvidéki Szénbányászati Trösztbe - szervezték. S bár idő­közben az extenzív fejlesztés nem járt együtt a bányaművelési kultúra fejlesztésével, mégis, a hatvanas években a két tröszthöz tartozó 40 bányaüzem már évi 6 millió tonna szenet hozott fel­színre évente. Később a bányákat a Borsodi Szénbányák Vállalat működtette. A térség legnagyobb kapacitású üzeme Lyukóbánya, tartósan évi 1 millió tonna szenet képes kiter­melni. Nyilvántartott szénvagyo- na meghaladja a 31 millió tonnát. A térségi hőerőművek illetve Mis­kolc lakosságának ellátásában kulcsszerepet betöltő bányaüzem földtani viszonyai kedvezőek, s ez az oka annak is, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat (BSZV) leg­kisebb költséggel termelő üzeme. Az edelényi bánya termelési ka­pacitása évi 4-450 ezer tonnára rúg, szénvagyona pedig 1,5 millió tonnára tehető. A döntően ener­getikai szenet termelő üzem költ­ségeit növeli, hogy a széntelep nem rendelkezik modern gépek­kel és berendezésekkel. Fekete­völgy kapacitása hasonló az ede- lényihez, ipari szénvagyona eléri a 4,2 millió tonnát. Problémát je­lent viszbnt, hogy a bánya ked­vező adottságú területei kimerül­tek, s így a további művelés mű­szaki és gazdasági kockázata rendkívül magas. Aputnoki üzem gyakorlatilag 4,8 millió tonnás ipari szénvagyonnal rendelkezik, s évente 4-500 ezer tonna szenet képes a felszínre hozni. Ugyanakkor a terület „elvi” szén­vagyona mintegy 140 millió ton­nát tesz ki, ám a rétegvízveszély és a széntelepre közvetlenül tele­pült homok miatt a bányamű­velési viszonyok igen kedvezőt­lenek és nagy kockázatúak. A Szeles bánya termelését gaz­dasági okok miatt már a BSZV fel­számolásának kezdetén leállítot­ták. A Rudolf aknát ugyanezen okok miatt ’92 elején bezárták, ám pályázat útján magánkezekbe került, s most igen alacsony ter­melési szinten működik tovább. Manufakturális módon termel a lakosság számára. A vadnai kül­fejtés is tovább működik, s ked­vező költségek mellett évi 15-200 ezer tonna szenet bányásznak itt. Az állami nagyberuházásként tervezett dubicsányi bánya meg­nyitása még várat magára: a bánya lejtős aknái és főfeltáró bányatérségei már elkészültek. Az itt nyilvántartott ipari szén- vagyon 40 millió tonna, s a már elkészült bányarész állagmegó­vási munkái évi 14 millió forintot emésztenek fel. A vállalat felszámolásának törté­netéhez hozzátartozik, hogy ’91 elején úgy tűnt, ha rendezik a 3,7 milliárd forintos adósságát a BSZV-nek, s megteszik a szük­séges racionalizálási lépéseket, akkor a későbbiekben már gazda­ságosan működtethető a cég. Másfél évvel később azonban ki­derült, hogy a piaci feltételek sok­kal rosszabbul alakultak, mint várták, s ezért új koncepciót kel­lett kidolgozni. Időközben vilá­gossá vált az is, hogy a lyukói, az edelényi és a feketevölgyi bánya­üzem nem képes veszteség nélkül gazdálkodni, s így nincs értelme e bányacsoportot gazdasági tár­saságba szervezni. Súlyosbítja a gondokat, hogy a felszámolási eljárás során a vállalat egyre job­ban eladósodott, s a korábbi tar­tozásait újabb 2,3 milliárdos tétel szaporítja. A válságos helyzet megoldására három forgatókönyvet dolgoztak ki: az 1992 januárjában elfoga­dott terv szerint Lyukóbányán kí­vül az edelényi és a feketevölgyi is hosszú távon működik, s a je­lenleg üzemelő bányák közül csak a putnokit zárják be 1995-ben. Ebben az esetben tehát létszám- csökkentésre nem került volna sor, ám a későbbi gazdasági szá­mítások kimutatták, hogy ez a terv csak évi 1,2-1,5 milliárd fo­rintos veszteség finanszírozása mellett valósítható meg. Az ez­után kidolgozott második forga­tókönyv szerint Lyukóbánya az ezredfordulóig üzemel, míg az edelényi, a putnoki és a feketevöl­gyi üzem ’93-ban befejezi a ter­melést. Ez a variáció a számítá­sok szerint nem igényel folyó fi­nanszírozást, de a három bánya egyidejű bezárása a ’93-’94-es költségvetési ráfordításokat je­lentősen növeli. A bezárásokkal kapcsolatos 4400 fős létszámleépítés, s az ezzel összefüggő foglalkoztatáspoliti­kai gondok azonban elsősorban Ózd és Edelény térségében ten­nék kezelhetetlenné ír munka- nélküliséget. A harmadik - a vég­rehajtást tekintve valószínűsít­hető - változat a bányabezárások ütemét a foglalkoztatáspolitikai szempontok és a munkanél­küliség kezelhetőségét figyelem­be véve készült. Eszerint Lyukó­bánya hosszú távon üzemel, míg Feketevölgyben és Putnokon eb­ben az évben befejezik az állami bánya művelését. A bezárások miatt vissza kell fejleszteni a széntermelés infrastruktúráját is: így a szénmosó ez év végén fe­jezi be működését. Természe­tesen a bezárandó bányákat és a mosót az erre szerveződött vál­lalkozásokban tovább lehet üze­meltetni. A második változat szerint a kö­vetkezőképpen alakul a térség foglalkoztatási helyzete: a putno­ki bánya bezárása az ózdi kör­zetben a jelenlegi 28 százalékos­ról 37-40 százalékosra növelné a munkanélküliek arányát. Az ede­lényi körzetben 6 ezerre nőne a munkanélküliek száma, s ará­nyuk elérné a 40 százalékot. A kazincbarcikai körzetben 2300-al bővülne a munkanélküliek tábo­ra, s arányuk 30 százalék fölé emelkedne. A Munkaügyi Központ által is vizsgált harmadik változat sokkal kisebb terheket róna az itt élő emberekre: a bányászati le­építések miatt a mikrotérségek foglalkoztatási helyzete nem romlana számottevően, hiszen az újonnan belépő vállalkozások, il­letve a bányák magánkézbe való vállalkozásszerű működtetése csupán 400 fővel emelné a mun­kanélküliek számát. Nagyon fon­tos lenne tehát, hogy az új bánya­vállalkozások rentábilisan mű­ködjenek. Ha viszont csődbe men­nek, akkor a 2. változat szerinti helyzet következik be, s ekkor igen nehéz helyzetbe kerülnek a bányászok s velük együtt a mikrotérségek is. A vázolt prob­léma megoldásában még nincs végleges döntés, de az bizonyos, az első program megvalósíthatat­lan, s az is valószínű, hogy a har­madik változat kivitelezése mel­lett foglalnak állást az érdekel­tek. Információink szerint a bánya- vállalkozások szervezése meg­kezdődött, de konkrét eredmé­nyek még nincsenek az ügyben. Magasak a hazai üzemanyagárak-----------JEGYZET-----------­, nem cdmentítá*. Bekecsi Szabó László Levelet kaptunk egy olyan vállalattól (vagy dolgozóitól?) amelyet az utóbbi időben nem sok szerencsével áldott meg az élet. Valami az üzem falain belül is bűzlik, valami kívülről is rág, de a lé­nyeg az, hogy az ott dolgozó vezetők és beosztottak egyaránt időnként szüksé-- gét látják, hogy számos-számtalan alá­írással levelet juttassanak el minisz­tériumba, polgármesteri hivatalba, szerkesztőségbe. Hónapokkal ezelőtt több, mint ötven dolgozó az éppen akkor és ott tevékeny­kedő igazgató mellett aláírásával iga­zolta a főnök nagyon becsületes, nagyon rendes tevékenységét. Kiderült mégsem olyan szép a menyasz- szony, mert bizony hivatalos helyeken inkább hittek a fiktív számlák a kétes hírű üzletek tényében, mint a rossz lóra tevő ötven ember aláírásának. Ahogy változott az igazgató személye, ahogy az új főnök látta az előd ténykedését, asze­rint változott meg a dolgozók véleménye is. Meg is írták nekünk, hogy az előző fő­nök mellett kiálló levelüket ők már meg­bánták. Idézet az újabb levélből: „amit 51 dolgozó elvileg aláírt - aláíráskor nem ismertük. A levél tartalmát az alá- íratók a dolgozók nagy többségével nem ismertették.”Ezért kérték egy újabb le­vélben a szerkesztőséget, hogy most ki­jelentik, a korábbi vezetők által elkö­vetett szabálytalanságokért nem kíván­nak felelősséget vállalni. Ezt a levelet is aláírták több mint ötvenen, s kérték, hogy közöljük. De hát az ember attól fél, hogy megint csak jön egy harmadik főnök, aztán az meg ezt a levelet fogja kifogásolni, és megint jön egy harmadik levél ismét több mint ötven aláírással, hogy e má­sodik levél tartalmát velük nem ismer­tették, és kezdődik megint minden elöl­ről.-----ÁRFOLYAMOK —­B udapest (MTI) — A kis tételben folyó kereskedéstől eltekintve 29 üzletben össze­sen 1744,996800 millió forint forgalmat bonyolított le a Budapesti Értékpapírtőzsde árfolyamértéken tegnap. Kárpótlási jegy Fo"ii MTI. ISB i$8í! i : ­CÓ N*«us. ‘Öjő EWir. lupu B.W»k New YÓÁ PtkW átW *v^~\ :... -xJR V WST les \\ — tőzsdei oiadäsiäUägar-görbo ■ nőm \ olt kötés "ff v minimális votelárajónlat a brókercégektől a a brókercégek maximális eladásiár-ajánlata •4 m+rrmr inmiitTTHtmi ii im ii ni mii In inni nmnitfJ Rj a S £ 2? £ 2: 2: Tőzsde Index (ideiglenes) május 3-án: 683,93 +1,34 Hivatalos árfolyamok HümnsE Érvényben: 1993. május 3. Valuta Deviza Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Angol font 135,51 Ausztria-d'oílá.- 61,03 Belga frank* 264,91 pán korona 14,16 Finnmarka 15,76 Fvándá frcüR 16.15 Holland forint 48,47 ír-font: * Yv.. 132,44 Japán yen* 78,16 Kanadai doltóiM 67.98 Kuvaiti dinár 287,34 Német márka 1 54,45 Norvég korona 12,87 . jólasz 58*32 Osztrák sch.* 774,04 Portugál es.* r l 58,83. Spanyol peseta* 74,46 Svájci frank- 60,38 Svéd korona 11,78 USA-dollar 86,42 F.r.TT <KVi7ns Piaeil 06.44 138,31 136,32 137,02 •62,27­' 61,55 ; -6548® 269,57 266,48 267,64 14.42 14,26 MM 16.16 Í5,93 ‘ Í6,Ö3 16,43 '■ 10,25-■ -16,33 49,33 48.79 49,01 135,04 133/44-­| 134,03 79,36 78,52 , 78,82 69,38 . 63.64 ■ .66,68; 292,84 289,56 290,94 55,41 mm 13,11 12,97 13,03 . 59,80 . 58,63 . 58,96; 787,64 778,54 781,94 59,93 59,28 59,56 ’ 75.98 75,14' 75,52-61,46 mm \ ' Wm 12,04 11.87 11,93 87,98 67,05 Bfü 108.40 107.11 107 61 Budapest (MTI-ÉM) — Drasz­tikusan romlott a hazai közúti fu­varozók helyzete az elmúlt né­hány év alatt - mondta Torma Im­re, a Magyar Közúti Fuvarozók Kis-Jugoszláviával szembeni em­bargó nemcsak több tízmillió forintos bevételkiesést okozott, de a fuvarozók hosszabb és rosszabb minőségű útvonalra kényszerül­személyi jövedelemadóját is. A hazai szolgáltatók a külföldiekkel szemben hátrányosabb helyzetbe kerültek, akik közül sokan il­legálisan tevékenykednek. A _____11/ /I /I « £.______—-------Cl_ í__3_V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom