Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-17 / 113. szám
4 ESZAK-Magyarország Megyei Köríoíp/Hírdeiés 1993. Május 17., Hétfő---------JEGYZET--------é ú^dáa^ Brackó István Az idegenrendészeti törvénytervezet kapcsán hangzott el a parlamentben, hogy az elmúlt évben 37 millió külföldi fordult meg Magyarországon. Önmagában is óriási ez a szám, hát még az arányokat tekintve! Olyan ez, mintha a Föld minden lakója egy esztendő leforgása alatt ellátogatna Kínába. A legújabbkori népvándorlás készület- lenül érte a világot. Pedig az emberiség, történelme során bőven szerezhetett volna tapasztalatot. Mi, magyarok is, hiszen mi is vándorló nép voltunk. A múlt idő használata felesleges, hiszen (ki) vándoroltak a kurucok, a negyven- nyolcasok, a századfordulós nincstelenek, aztán a zsidók, később az ötvenhatosok. Közben bejöttek a törökök, aztán az osztrákok, majd a németek, s végül az oroszok. Nagy volt itt a jövésmenés, s most sincs ez másként. A 37 millió külföldire büszkék is lehetnénk, de ez a szám nem elsősorban idegenforgalmi kuriózum. Sok a menekült, a csencselő, s akad kábítószerrel üzletelő is. A statisztika szerint egymillió (!) látogatót be sem engedtek a határon. Ók és még sokan mások, nem a főváros látványosságaira vágytak, nem a Balaton vonzotta őket... Egy szakember ezt a tényt úgy fogalmazta meg, hogy migrációs szempontból Magyarország Európa legveszélyeztetettebb országává vált. Ez a kicsi, huzatos, viszonylag szegény hely megtelt. Ha munkát nem is, de tetőt, élelmet adni csak a nem magyar állampolgárságú magyaroknak tud. Önvédelemből kényszerülünk erre. A népvándorlásnak ez az áradata már terhes, veszélyes. A falak leomlottak u- gyan, de a sorompókezelőnek észnél kell lennie. A határon és a zöld határon is... A rakacai gyógyító horgászat Régen elég volt csak a botokra, az úszókra figyelni A szákban néhány keszeg ficánkol Fotó: Nagy József Rakaca (ÉM - N.J.) — A vízre hajló lombok enyhet adó árnyai alól egészen más arcát mutatja a tó. Felszínét itt könnyű szél fodrozza. Közvetlenül a part közelében színes sátor áll, körötte megannyi horgászkodásra utaló készség. Az úszók nem mozdulnak, a halak délutáni sziesztájukat tartják, semmiféle csali nem hozza izgalomba őket. Ilyenkor a horgász az elemózsiás táskájában kotorász, valamit élelmet, apró pogácsát, zsíros kenyeret keresve. A sátor színes ponyváját meg- meglebbenti a szél, a középkorú férfi ilyenkor kipillant, mi van a botokkal. Egy ideje ugyanis már nemcsak a halakra kell odafigyelni, harapnak-e, de a váratlan, hívatlan látogatókra is. Stofán Eleknek, aki Kazincbarcikáról jár 15 éve a Ra- kacai-tóhoz, ugyan nem volt még itt igazán kellemetlen élménye, de ha ilyenről hall az ember, maga is számol a veszéllyel. • Pedig az egészségem már nem az igazi, szívbillentyű cserém volt, óvatosabban kell élnem. Központifűtés-szerelőként dolgoztam a BVK-ban, nehéz volt megszokni a műtét utáni helyzetet. Ez segített, a horgászat, a csend, a víz közelsége. Talán az egyetlen foglalatosság, ami valódi nyugalmat ad. Sohasem úgy jöttem ide, hogy élelmet szerzek magamnak a tóból, ezért sokszor látogatott meg a szerencse. A halat szeretem a vízben is, akkor is, ha elkerüli a horgokat, de lábasban, fazékban, serpenyőben is, ezerféleképpen elkészítve. Fenséges eledel. □ Elkészíteni is van kedve, vagy csak csipegetni, kanalazni? • Ez együvé tartozik, és csak akkor jó igazán, ha a főzésben, sütésben is örömét leli az ember. □ Ha nem akad semmi a horogra ? • Akkor rákászunk. Valamikor itt gyönyörű példányokat lehetett fogni. Ki is szedték a szebbjét. Egy vendéglős lejárt érte Pestről, de vitték Svájcba is a rakacai, jóízű kecskerákot. Mostanra már csak kevés maradt, sok fáradtság, kevés öröm a rákász sorsa. A sátor egy miskolci barátomé, ő engedte át egy kis időre. Ez megvéd az időjárás szeszélyei ellen, de mástól nem. Ezért többen is igyekszünk egymáshoz közel, hallótávolságban tanyát verni. Szeretnénk, ha a horgászat ezután is a legkedvesebb időtöltésünk maradna. Akik régi barátai a tónak, azok nemcsak a saját érdekeiket tekintik fontosnak,nem azt, hogy itt békés horgász víz álljon rendelkezésükre elfogadható fogási körülményekkel.Kell az is, hogy fennmaradjon a tó környékének jó híre megyén kívül is. Fogyatkozó jelzők idejét éljük Miskolc (ÉM - B.I.) — Ha az ember kifogy az érvekből, akkor jöhetnek a jelzők. A stiláris sallangok szépnek láttathatják a rútat, tetszőnek a visszatetszőt. A kegyes hazugság ápol és eltakar, de hamar lepereg a zománc. Gond van, ha a bűvész cilinderében már nincs több nyúl, s hétszer rossz, ha kopnak és fogynak a jelzők. Most ilyen időket élünk. Volt korszak, amikor vallottuk, hittük, hogy meg kell különböztetni a kapitalista és a szocialista gazdaságot. Vonatkozott ez a piacra, a mezőgazdaságra és az iparra is. Volt aztán szocialista realizmus, kommunista erkölcs, szovjet irodalom... Pedig akad néhány dolog, amely oszthatatlan, jelzők késével szét nem vágható. Keserves csalódások árán kellett rájönnünk arra például - s ezért nagy árat fizetünk -, hogy a piacgazdaság törvényei egyetemesek, s ugyanazon mértékkel lehet csak mérni Solohovot és Steinbecket, Paszternákot és Pabló Nerudát. Örkény István is kinőtte kalodáit és skatulyáit, noha a „dobozolás” még most sem fejeződött be. A zsenikre jellemző, hogy nemcsak halálukat élik túl, hanem a maguk kreálta csapdába sem esnek bele... Más kérdés, hogy néhány örök, a tapasztaláson és a hagyományon alapuló etalon kikezdhetetlenül megmarad. Úgymint: a franciás erotika, az angol hidegvér, a német alaposság, a spanyol hevesség, a szláv mélabú, a magyar virtus... Mi jelez és mit? Jelen esetekben nem alkalmi divatról, nem a napi érdekek drótján rángatott politikai bábjátékról van szó. Hisszük, hogy lezárul egy kor: cikornyáival és tirádáival együtt. Hisszük, hogy az erdőjáró ember nevén nevezi a fát, s ha a civilizált rengetegben egy kisnövésű teremtményt lát, akkor nem töri a fejét valami megszépítő jelzőn, hanem egyszerűen csak azt mondja, hogy pigmeus. Jelző nélkül. A Munkástanácsok Szövetsége úgy gondolja:- a íársadaiembiztasítiei vagyam kazös vagyam, késésen keII derítenünk róla,- ez a vagyam jé gazda kezében meg javíthatja 1® millió ember életét.- rajtunk m ráülik,milyen fesz az életünk javere. Mntsünk kftzésan az egészségügyi és nyMgdfj'-eHátésrél !
