Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

1993. Április 7., Szerda Szólástér ÉSZAK-Magyarország 13 /P/ártatlanság Pártfegyelmit kapott a kormány­párt egyik renitens tagja. Az illető megsértette a pártfegyelmet az­zal, hogy a párttal való egyeztetés nélkül tárta ország-világ elé sokak által szélsőségesnek tartott nézeteit, egy másik párttagnak szintén a párttal való egyeztetés nélkül ország-világ színe elé tárt, közfelzúdulást keltő, szélsőséges nézeteit bírálva. Mármost! Kérdés, nem is annyira pártpoli­tikai, mint logikai: két nézet kö­zül, ha egyik sem azonos a párté­val, miért csak az egyik von párt­fegyelmit maga után? Ezek szerint az egyik nézet kevés­bé nem azonos a pártéval, a másik pedig nagyon nem azonos. Hajói értem. Fecske Csaba Rendszerváltás az üzérkedőknek? Tisztelt Szerkesztőség! Sokszor hangzik el napjainkban ajkunkról e szó türelem, mert a türelem rózsát terem. Engem is békességes, türelmes embernek ismernek. Sajnos azonban már bennem is fogytán van a türelem. Nem tudom, hogy meddig kell még tűrnünk a megpróbáltatást, a megaláztatást! Igaz, a papok is azt prédikálják, hogy a túróké és szenvedőké az Isten országa. De vajon ha azok­nak kellene tűrni és szenvedni, akik most erre kérnek minket, ők is oly türelmesek lennének-e és szenvednének-e oly kitartóan, mint ahogyan a szenvedőket báto­rítják? Azt hiszem rögtön felad­nák az álláspontjukat. Azt min­den ember tudja, hogy egy rend­szerváltás nem megy máról-hol­napra. Úgy gondolom, hogy azért a türelemnek is van határa és hogy velem együtt sokáig tűrnénk még, ha azt látnánk, hogy ez a rendszerváltás a dolgozóknak kedvez, nem pedig az üzérkedők­nek. Köszönöm. Pirigyi András Cigánd Ez a nép már szenvedett eleget Országgyűlés Elnökének Szabad György Úr részére Budapest Tisztelt Elnök Úr! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, illetve fordulunk Önhöz, hogy szíveskedjék a Tisztelt Ház elé tolmácsolni kéréseinket. A nép helyzete nagyon rossz és remény­telennek látszik! Természetesen az alsó rétegre gondolunk!- a munkanélküliekre,- a nyugdíjasokra,- a munkavállalókra,- a hajléktalanokra. Megyénkben, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a munkanél­küliek helyzete kilátástalan, a nyugdíjasok helyzete aggasztó, a munkavállalókra egyre nagyobb teher nehezedik, a hajléktalanok­nak még esélyük sincs a talpra ál­lásra. Ezek a társadalmi rétegek vannak a legnehezebb helyzet­ben. Kéréseink: - a munkanélküliekjá- radékát emeljék vissza 2 évre,- a nyugdíjasok járandóságát e- meljék 20 százalékkal,- a munkavállalók bérét emeljék 20 százalékkal,- a hajléktalanoknak biztosítsa­nak erkölcsi és anyagi támogatást a talpra álláshoz. Uí.: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a nép már szenvedett eleget! El kellene gondolkodni azon is, hogy milyen jövőnek nézünk elé­be. A nép tűr, amíg lehet, de egyszer megpattan a láncszem, és akkor olyan kovácsot fognak keresni, aki össze tudja kovácsolni a lánc­szemet. Nyílt levél a Magyar Köztársaság parlamenti képviselőihez Képviselő Hölgyek és Urak! Kénytelen vagyok a nyilvánossá­got felhasználva Önökhöz fordul­ni, mert mondandóm a lakosság huszonöt, a választópolgároknak pedig a negyven százalékát érin­ti. A nyugdíjasokat. Tudom, a társadalom más réte­geinek is van gondja bőven, de ez egy olyan réteg, amely legalább negyvenévi tisztes munka után szeretne normális életet élni. Ab­ból, amit negyven év alatt meg­előlegezett. Nos, az Önök magatartása (tisz­telet a kivételnek) a nyugdíjak ér­tékmegőrző ténykedése terén, enyhén szólva a két és fél millió nyugdíjas megalázása. Tudjuk mi, hogy a nehéz helyzetben levő gazdaság teherbírása véges, de azt is tudjuk, hogy rengeteg pénz megy el nehezen indokolható köl­tekezésre. Önök, akiket mi vá­lasztottunk meg, hogy gondjain­kat vállukra vegyék, egyszerűen érzéketlenek sorsunkkal szem­ben. Hetekig, hónapokigvitázgat- nak a nyugdíjakról, de amikor sa­ját fizetésükről van szó, percek a- latt döntöttek. Ha pedig azt néz­zük, mit nyújtanak ezért a pén­zért, akkor mi szégyenkezünk Ö- nök helyett. Az Önök keresete egy hónapban meghaladja az átlag­nyugdíj egész évre eső összegét! És ezért közel egyharmaduk még annyi fáradságot sem vesz, hogy részt vegyen a parlamenti ülése­ken. Most azt tapasztaljuk, hogy a saját-határozatukat sem hajtják végre, holott arról döntöttek an­nak idején, hogy a nyugdíjemelés mindig a nettó bérnövekedéssel azonos lesz. Ez évre 14 százalékot szavaztak meg, ami önmagában sem éri el az előbbi szintet, de ha ezt a terv szerint adják ki, a valóságban még a 10 százalékot sem éri el. Két hónap eleve kiesik, a két rész­let pedig semmiképpen nem adja az évi 14 százalékot. Mikor veszik végre tudomásul, hogy a nyugdí­jak emelése, értékmegőrzése nem szívesség az Önök részéről, ha­nem kötelesség! Mi ezt a pénzt ne­gyven éven keresztül előre be­fizettük az államnak és munka­helyünk ennek a többszörösét ad­ta. No és a negyven év kamata? Mi tehát nem kérünk, hanem kö­vetelünk! Azt, amit mi előre oda­adtunk! Ha pedig ezt Önök nem értik meg, akkor méltatlanok a képviselő­ségre. Kiket képviselnek Önök tulaj­donképpen? A választókat, vagy a pénzügyi kormányzatot? Ami­kor pirulás nélkül felvették a ti­zenharmadik havi illetményüket, gondoltak-e arra, hogy a nyugdí­jas most azt számolgatja, elég lesz-e a pénze a jövő heti kenyér­re?! Gondoltak-e arra, hogy egy év múlva választások lesznek és Önöknek számot kell adniok ar­ról, hogyan képviselték választó­ik érdekeit? Mi számon fogjuk kérni! Ha Önök annak az energiának, a- mit a médiaháborúra fordítanak, csak a felét arra fordítanák, hogy a szociális gondokat enyhítsék, akkor már régen nem itt tar­tanánk. De Önök el akarják hitet­ni az országgal, hogy ma a leg­nagyobb gond az, ki a Rádió és a TV elnöke. Nem pedig az, hogy több millió ember honnan fizeti ki a gázszámlát és a gátlástalanul emelt árakat az üzletekben. Önöknek nincsenek filléres gond­jaik, mert „hála” az adórendsze­rünknek, az Önök pénze biztosít­va van elég tisztességesen. Ez az út vezetne Európába? Alig hiszem. Vagy csgk a nép egy kis- sebb része megy Európába, a töb­binek meg: irány Ázsia?! Azt hiszem Önöknek, legalábbis nagy részüknek ez volt az első és utolsó képviselői mandátumuk. Az újabb lehetőséget Önök köny- nyelmúen eljátszották. Igaz, nem távolnak üres zsebbel. Több-kevesebb tisztelettel: Adám Mátyás Miskolc, József A. u. 6 Mai történet egy sapkáról, amelyet képesek voltak ellopni T. Szerkesztőség Kérése egy 73 éves MÁV-nyugdí- jasnak, hogy az alábbiakban leírt esetet, ha lehetőség van rá - el­szomorító példaként - leközölnék. Mi lesz velünk? Mi lesz a mai gye­rekekből? Az egyik unokám 13 éves, az avasi 3-as ütemű ál­talános iskola 7-ik osztályos tanu­lója. Neve Zimonyi Gábor. Már­cius 24-én Gábor névnap lévén csekély nyugdíjamból megaján­dékoztam - kívánságára - egy sö­tétkék, emblémás, siltes sapká­val. Ára: 890 forint volt. (Tessék ezt elképzelni, a nyugdíjból ezt az összeget elvonni. Mit jelent az?) Március 30-án délután volt iskolában és 16 órakor ment haza - a Jósika utcában lakik - szóra­kozva a járdán 2-3 iskolatársával, amikor egy hasonló korú gyerek BMX kerékpárral mellé érve, lekapta a fejéről a sapkát és elro- hantvele. Szegény gyerek azt sem tudta hirtelen felfogni, hogy mi történt vele. A többiek is csak ámultak. Még először azt hitték, hogy viccel a gyerek. De az bizony szépen elrohant a kerékpáron. Még azt hitték, hogy a gimnázi­umnál lefordult a főútról és ott el is esett, de felugrott és tovább ro­hant, míg végül eltűnt a gyerekek szeme elől, a sapkával együtt. A gyerek egy szőke hajú jói öltözött, BMX kerékpárral rendelkező, 12- 13 év körüli gyermek volt. Kérdezem: mi lesz ebből a gye­rekből, ha megnő, ha most már ilyenre képes; hol vannak az ilyen gyermek szülei, akik nem veszik észre, hogy honnan lehet ilyen drága sapkája? Hol szerezte? Hogy jutott hozzá? Ezzel a lopás­sal egy 2 gyermekes család életét keserítette meg, akik egyik fize­téstől a másikig alig tudnak meg­élni vasutas keresetből. Nagyon kérném a T. Szerkesztő­séget, hogy ha szükséges, némi változtatással, vagy kiegészítés­sel írásomat az Észak-Magyaror- szágban leközölnék. Hátha a ked­ves szülőkben valami lelkiisme­ret felébredne és visszajuttatná az unokám sapkáját. Igen bízva a T. Szerkesztőség megértésében, egy unokáját sze­rető nagyapa ilyen mérvű ag­godalma iránt, és hogy az írásom nem marad figyelmen kívül. Tisztelettel: Zimonyi István MÁV-nyugdijas Miskolc 3530 Szemere u. 20. fsz. 1. Az önkormányzat figyelmébe! Legyenek Miskolcon utcai lottó- és sorsjegyárusok! Kérem szíveskedjenek soraimat 'minél előbb közölni, hogy az ön- kormányzat is vegyen róla tudo­mást. Városunk főutcájáról kitelepítet­ték a különféle árusokat. Ez így jó is lenne, de hová lettek a sors­jegyárusok, amikor ők nem holmi látványos giccset, cserépfazekat, zöldséget árultak. Ezek a kis áru- dák hozzátartoznak a nagyváros életéhez. Séta közben megvehettük a lot­tószelvényeket (amelyeket talán máskor elfelejtenénk), válogat­hattunk a sorsjegyek között, ame­lyek olykor azonnali pénzhez jutást is biztosítottak. Ha betértek az emberek az Ex­pressz étterembe, mindig megáll­tak, közvetlenül az ajtó mellett megvehették a szelvényeket. Nem kellett a zsúfolt, füstös Lot­tózóban várakozni. Hiába keres­sük most már kedves elárusítót, nem találjuk. Helyén lehámlott vakolat, hulladék .javítja” az ut­caképet. Kis zöld pultja éppen takarta a falat, s jelenléte miatt szemetelni nem tudtak az em­berek. Nem tudom elképzelni, ez a kis elárusítóhely mivel rontotta az utcaképet. Mindemellett azt sem képzelem, hogy ezek az árusok olyannyira jól keresnének, mellényzsebből kivágnák a licitpénzt. Rokkant emberek ők bizonyára, akik saját- magúk keresik meg kenyerüket, s nem szaporítják a segélyért á- csingózók létszámát. Valószínű mástis eltartanak önmagukon kí­vül. Miért kell fafejűségből, go­noszkodásból a kisembereken üt­ni még. Azt is feltételezem, hogy adót, helybérletet is fizetnek, te­hát eleget tesznek az elvárások­nak. Az, hogy nem keresnek an­nyit, hogy licitpénzt, adót, hely­bérletet tudjanak fizetni, arról nem tehetnek. Az ó jövedelmük nincs annyi, mint a többi árusnak, így követelni sem lehet annyit. Legyen méltányos velük az ön- kormányzat, s hagyja őket a he­lyükön: a Pátria-háznál, s az Ex­pressz étteremnél. Szolid jelen­létükkel ők semmilyen városké­pet nem rontanak. Inkább az em­berek hangulatát javítják a nye­rési lehetőséggel. Fontolják meg az illetékesek! (név és cím a szerkesztőségben] Húsvéti virrasztásra várják a népek közti megbékélés híveit Az Erdélyi Gyülekezet-Megbékí lés Közössége húsvéti virrasztás ra hívja Nagyszombat (1993. áj rilis 10-én) éjszakára Kelet-Eim pa megbékéléséért mindazoka Válasz egy névtelen levélírónak! Sajnos nem kezdhetem megszólítással so­raimat, mert az, aki rendszeresen levelet írogat nekem, nevét soha nem írja alá, így nem csak azt nem tudom ki, de azt sem, fér­fi-e vagy nő? Néhány sorban szeretnék mindössze rea­gálni leveleire, melyeket azóta kapok, mió­ta bátorkodtam az egyházi iskolák vissza­adása során támadt vita idején az Észak- Magyarországban hozzászólni az egyházi iskolák, nevezetesen a volt zárda visszaa­dása mellett. Csakhogy én nevemet és cí­memet adtam e cikkhez és az abban foglalt véleményemhez! Nem rejtőzködtem el ge­rinctelen módon és nem lövöldöztem so­raimmal orvul senkire sem! A részemre küldött levelek írója tele van gyűlölettel a katolikus egyház, a demokrá­cia és minden iránt, ami a mostani áta­lakulás eredménye! (Legutóbbi levelét be- küldtem a szerkesztőségbe, bizonyítandó állításomat.) Gúnyos megszólításában, ci­nikus, ellenszenvtől átitatott soraiban o- lyan történelmietlen megállapításokat tesz, ami minden realitást nélkülöz. Ahol emberek vannak, mindenütt fellelhetők hi­bák, kisebb nagyobb bűnök, de ez nem azt jelenti, hogy az adott közösség rossz és csak negatív előjelet kaphat. Szüntelenül sárral dobálja az Egyházat, amely a történelem folyamán intézményeivel és szerzetes-rend­jeivel mind a mai napig támogatója és segí­tője az elesetteknek és minden rászoruló­nak. A levélíró Szent Istvántól kezdve sok mindenkin keresztül a kereszt szent jeléig ontja rágalmazó, gyalázkodó sorait! Ki merem jelenteni, én a történelmet nem a kommunista párt brossuráiból tanultam meg. Ha akadtak is néhányan olyanok, akik méltatlanná váltak akár a kereszténység­hez, vagy magyar mivoltukhoz, ez nem azt jelenti, hogy az adott közösségben minden­ki elmarasztalható. Ilyen szélsőséges, káros indulatoktól izzó vélemény soha nem lehet igaz. Valótlanságokat és rágalmakat tartal­mazó levelet valóban nehéz névvel aláírni! Ezért most azt kérem az ismeretlen levél­írótól, ne töltse idejét ilyen irományok fogal­mazásával és elküldésével, mert ezek után most már még aláírással sem méltatom fi­gyelemre, és anélkül fogom őket az enyé­szetnek adni, hogy abból egy sort is elolvas­nék. Tóth Józsefné Miskolc Nyomják Krahácsot! Mint újságolvasó ember érdeklődéssel fi­gyelem a kormány „gatyaösszehúzó” eről­ködéseit. Előrebocsátom mint jó magyar, magyar­nemzetiségi egyetértek mindennel, mert mi mást tehetnék. Aki le van..., az ne ugráljon. /Bölcs krahácsi közmondás./ De engedtes­sék meg, hogy szerény képességeim szerint segítsek az ilyen pihentagyúaknak, akik luxusfizetésért dedósoknak tekintik ezt az egész Krahácsot, mondván hogy az egész­ségügy mankóira visszaáramoltatnak be­lőle valamicskét. Csepp a tengerben. Tény az, hogy az alkohol és a dohányzás káros az egészségre. Ez oké! Kérdem én /tisztelet a sok szegény, sovány kisnyugdíjasnak!/, nem kellene luxusadót kivetni a 80 kg-ot megha­ladó honfitársunkra is? Hisz ez is káros az egészségre /szív, máj, epe stb./. Vagy teszem azt a gépkocsitulajdonosokra /darázsfé­szek!/, mivel a sok kén, ólom, szénmonoxid is káros az egészségre. Továbbá luxusadó­val sújtanám a kereskedelmet, a közleke­dést, a különböző szolgáltatókat és min­dent, mindenkit amiért idegbajt okoznak nekünk. Azokat is megtisztelném uzsora­adóval, akiknek van munkájuk, vagy nincs; van lakásuk, vagy nincs; van gyerekük, vagy nincs; van kutyájuk, macskájuk, vagy nincs; a luxusadót megadóztatnám luxus­adóval; az élőket mert élnek, a holtakat nem lehet, mert nem jogi személyek, így az utá- namaradókat. Megadóztatnám a Társada­lombiztosítási Igazgatóságot, a Népjóléti Minisztériumot, az APEH-ot, amiért a TB. több milliárdos kinnlévóségét nem hajtatja be, vagy nem is akarja?! Ez a luxus! Ezekből a luxusadókból talpra lehetne állí­tani az egészségügyet és talán jutna vala­micske a szegény képviselők fizetésemelé­sére is, ami bizony „megalázóan” kevés! Biz­tos vagyok benne, hogy a T. Ház egyhangú­an megszavazná. Nem gatyázna vele, mint a nyugdíjasok alamizsnájával. Nos, Honfi­társaim, állapítsák meg Önök: nyomják-e Krahácsot vagy sem. Azt már lábujjhegyre állva merem megkérdezni: a sok összehú­zott, lobogógatyájú krahácsi, mucsai csak addig számít, míg a szavazócéduláját lead­ja?! Vagy..., de nem folytatom, mert félek hogy megadóztatnak ömlengéseimért A Virrasztás este 10-kor kezdődik ■ és hajnali 4-ig tart. Éneklés, ■ imádság váltogatja egymást köz­ben Üzeneteket hallgatunk meg , többek közt Pomogáts Béla, mai katolikus-protestáns eucha- risztia ünnep lesz. Ez után kerül sor a Hajnali Húsvét-Köszöntőre a felkelő nap fényében. A részt venni szándékozókkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom