Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

1993. Április 7., Szerda Abaúj Tájain Santa Barbara Encs (ÉM) — Az olaszországi testvérváros, Mássá Marattima kulturális küldöttsége, a Santa Barbara kórus április 10-én ér­kezik Encsre. Az 1952-ben alakult kórusnak, mint arra neve is utal, kezdetben bányászok voltak a tagjai. Az alapító és az első karnagy, Don Omero Martina vezetésével tanulmányozták az egyházi ze­nét, elsősorban a klasszikus kó­rusműveket, de nem hanyagolták el a világi és a hagyományos népi zeneirodalmat sem. A kórus je­lenlegi karmestere 1980 óta Maurició Morgantini. A kórus számtalan olaszországi és külföl­di sikert ért el. Az arezzói nem­zetközi kórusversenyen 1974-ben elsők lettek, ugyancsak abban az évben elnyerték az „Apolló mú­zsái” díjat. A belgiumi Charleoi- ban rendezett nemzetközi kórus­fesztiválon, és a brüsszeli világki­állításon ez az együttes képviselte Olaszországot. Többször szere­peltek olasz, svájci és belga rá­dióműsorokban is. Az utóbbi évek jelentősebb sikerei közé tartozik, hogy 1986-ban részt vettek a milánói dóm sokéves restau­rálásának befejezése tiszteletére rendezett fesztiválod, 1988-ban és 1990-ben hangversenykörutat tettek Németországban. Koncer­teztek Spoletóban, Sienában, Bressnone-ban. Rendszeres sze­replői, házigazdái Mássá Marittima zenei rendezvénye­inek. Tavaly CD-stúdiófelvétel készült a kórussal. A háromnapos testvérvárosi láto­gatás során a Santa Barbara kó­rus tagjai megismerkednek a me­gye néhány nevezetességével és koncertek keretében maguk is be­mutatkoznak. Műsorukban klasszikus és egy­házi kórusművek szerepelnek. Április 11-én este 7 órától az en- csi Kazinczy Ferenc Általános Is­kola aulájában adnak ünnepi mű­sort, ezt követően az Abaúji Peda­góguskar tagjaival találkoznak. Másnap Aggtelekre utaznak, ahol szintén fellépnek, ugyancsak áp­rilis 12-én este fél héttől pedig a miskolci minorita templomban adnak ünnepi hangversenyt. A találkozó megszervezéséhez az encsi házigazdák az Európa Ta­nácstól kaptak támogatást. De a forrói önkormányzat is hozzájá­rul a költségek fedezéséhez, hi­szen augusztusban az Abaúji Pe­dagóguskarral a forrói néptánco­sok, valamint kísérő zenakaruk, a kassai Csámborgó együttes is ellátogat az olaszországi testvér- városba. Pedagógusoknak Forró (ÉM) — Tapasztalatok a honismeret általános iskolai taní­tásában címmel pályázatot hirdet a Kazinczy Ferenc Társaság me­gyénk abaúji illetve zempléni ré­szein működő tanítók, tanárok számára. A helytörténet, irodal­mi és népi hagyományok, földraj­zi és etnikai jellemzők tanításá­val kapcsolatos dolgozataikhoz a forrói múzeumban Szalipszki Pétertől, illetve Szikszón a Kassai út2. szám alatt PozbaiDezsőnétől kérhetnek segítséget az abaúji résztvevők. A pályamunkákat augusztus 15- ig kell elküldeni a Kazinczy Fe­renc Társaság címére (3981 Sáto­raljaújhely Pf.: 217.) Az ered­ményhirdetés és a díjkiosztás a szeptemberben Abaújszántón megrendezendő honismereti kon­ferencián lesz. Forrói Krónika Forró (ÉM) — A helyi önkor­mányzat lapjának, a Forrói Krónikának a legutóbbi számá­ban olvashatunk többek között a község 1993-as költségvetéséről. A képviselő-testület döntése sz­erint ebben az évben 63 millió 470 ezer forintot fordítanak működési kiadásokra. Ebből a pénzből szeretnének vá­sárolni egy többfunkciós autót, ebből kellene fedezni a csator­Aki ismeri a szív titkait Filip Gabriella Gönc (ÉM) — A Borsó-hegyen is, még a házfalak tövében is fehér­lett a hó, de már melegen sütött a nap. így az idős ember elér­kezettnek látta az időt a met­széshez. Hozta is a létrát, hogy rendbe tegye az udvar fölé maga­sodó lugast. Még munkához sem látott, amikor megérkezett a lánya Miskolcról, hogy nyolcvan­egyedik születésnapján köszönt­se az egyedül élő édesapját. így bennünket már a szobában fogad id. Fojthó Gyula mézeskalács- és gyertyakészítő mester, és mielőtt a munkájáról beszélgetnénk koc­cintunk az egészségére. Kínálna gönci barackkal is, de szilva is van, maga szedegette mindegyik szemet, a borára is büszke, mond­ja, hogy milyen nyavalyákra jó az Izabella szőlőből készült ital. Az egészségről csak annyit szól, hogy úgy van már, mint a hőmérő, mu­tat, de semmit sem csinál. Közben a lánya ingatja a fejét: nem is tud­na tétlenkedni a papa. Hiába hív­ják Miskolcra, a fia pedig Nyék- ládházára, csak ragaszkodik a ré­gi otthonához. Ezt a házat még a dédapja építette. Itt élt minden őse. A nagyapja híres csizmadia mester volt, az apja pedig mézeskalácsos. Ő már tőle tanulhatta a mester­séget, de az édesapja Kézsmárkon volt inas, miután felszabadult be­járta az Osztrák-Magyar Monar­chiát. Dolgozott Kassán, Lőcsén, Nagyváradon, Kolozsvárott, Iglón, Pécsett. Egy pozsonyi mű­helyben pedig három évig ma­radt. Onnan hozta a feleségét is, aki szülésznő volt. Édesapja 1907-ben, akkor már mesterként költözött haza. Azóta van mézes­kalácsos mester Göncön. Gyula bácsi kisgyermekkora óta segéd­kezett a műhelyben. Elsősorban a sokoldalúsága miatt tetszett ne­ki ez a szakma.- Az élettelen anyagból egy kis fantáziával csodálatos dolgokat tud készíteni az ember. Ez a szak­ma művészet is - fogalmazza meg ars poeticáját, aztán mindjárt hozzá teszi, hogy mindenki mű­vésze lehet a szakmájának, ha tisztességgel megtanulja, és sze­retettel csinálja. Amikor sike­reiről kérdezzük, elkezdi a felso­rolást, hogy az árui nagyon ked­veltek, vitték Amerikába, Olasz­országba, de a múltról eszébe jut­nak a keserű emlékek is. A nyol­cvanegy esztendő alatt megélt két világháborút, három forradal­mat, négy gazdasági válságot. Ötször volt a fronton, még most is elevenen élnek benne a háború borzalmai. Aztán a , jó világról” mesél, az internálásról, az el­lenőrzésekről, arról az esetről, amikor két kiló liszt eltérést mu­tatott a könyvelés, és ezért ötez­er forintra büntették. Arra is nagyon vigyáztak, nehogy „tisz­' tességtelen” haszonhoz jusson a kisiparos.- Pedig megdolgoztam én min­denért. A nyolcvanegy év alatt egy nap sem voltam munkanélküli. Nappal a földön voltam, öt holdon gazdálkodtunk, éjszaka műhely­ben. Volt úgy, hogy egy héten ke­resztül nem aludtam. De soha, Ki tudja, hány abaúji lány kapott már ilyen szívet... A „jó világban" a debreceni tal­lér mintá|ából is ki kellett ka­parni a keresztet ebbe„ a hervadt életbe senkitől semmit nem kértem. Igaz, hogy a rózsából gyakran csak a tövis ju­tott nékem, mégis azt mondom, hogy boldog vagyok. Hiszem az Istent, szeretem a munkámat... De beszéljünk inkább a mézeska­lácsokról! Ezzel át is megyünk a műhelybe. A hatalmas kemence most még hi­deg, de hamarosan be fogja fűteni az idős mester. A közeli telepü­lésekre még el-eljár termékeivel. Utoljára az elmúlt év novem­berében, a gönci búcsún árulta mézeskalácsait. Alig maradt be­lőlük néhány mutatóba. A láda mélyéről előkerülnek a mézeska­lács-szívek, a huszárok, a bábuk. Csalóka az elnevezés, figyel­meztet a titokra, ezekben egy csepp méz sincs, attól megsárgul­na a tészta, nem lenne ilyen tartós a forma. Természetesen a díszí­tés is az ó munkája. Mostanában már nehezebben megy az írás, de ha a mézeskalácsokat cifrázza, akkor nem remeg a keze. Meg­mutatja a régi mintákat, a tész­taszaggatókat is, ezek többségét az édesapja is használta. Körül­belül százféle termék készült a műhelyben: marcipánok, mogyo­rós, mandulás édességek, de a fótermék a mézeskalács volt. Emellett természetesen a gyer­tya. így tudták hasznosítani a méz kipergetése után fölöslegessé való sonkolyt. Még azt is elma­gyarázza Gyula bácsi, hogyan kellett kifőzni, bruknikra kiterí­teni, a napon fehéríteni a viaszt. Be is mutatja, milyen a szép gyer­tya. Éppen a napokban készült el egy hatalmas példány, ez lesz a gönci római katolikus templom húsvéti gyertyája. Amíg a mézeskalácsos mesterség titkaival ismerkedtünk, megér­kezett az ifjabb Fojthó Gyula is. Az édesapja műhelyében ó is kita­nulta a mesterséget, aztán cukrá­szatot is, majd vendéglátóipari technikumba járt. Azt még nem lehet tudni, hogy a négy unoka és a két dédunoka közül, lesz-e, aki átvegye a nagypapa műhelyét. Viszont a szőlómetszéshez már van segítség. Mindenkinek köny- nyebb, amíg együtt dolgozhat apa és fiú... Ez a kúria nem gazdátlan Kázsmárk (ÉM) — Lapunkmár- cius 17-i számában éppen ezen az oldalon írtunk arról, hogy meg­kezdődött a Péchy-kúria fel­újítása. Két évvel ezelőtt vásárol­ta vissza a család egykori tulaj­donát Platthy Gáspár. A kúria, miután utolsó lakói is kiköltöztek innen, volt tsz-iroda, raktár, végül birkaistállóként hasznosí­tották. Ezért a felújítás megkez­dése előtt előbb a felgyülemlett trágyát kellett elszállíttatni a helyiségekből. Tehát, a kázsmárki Péchy-kúria nem gazdátlan, a felújítás folya­matban van. (Lapunk március 25- i számában téves képaláírást kö­ÉSZAK-Magyarország 5 Jogtalan birtoklások Abaúji történetek Felsőgagy (ÉM) — A Mondolai család ere­detéről mit sem tud Csorna József, legalább­is ezt írja az 1897-ben Abaúj-Toma várme­gye nemes _ családjai címmel megjelent kötetében. Úgy gondolja, a mohácsi vészt követő években származtak Abaújba. S még az is lehet, hogy jogtalanul foglalt birtoklás alapján, hiszen 1582-ben Fuló Mátyás és Zakai György visszaköveteltek a Mondola- iaktól bizonyos földeket, melyeket tőlük erővel foglaltak el. Az első ismert ős Kristóf, neki három fia volt. A felsőgagyi kastélyban laktak min­daddig, míg 1560-ban Bebek György gömöri főispán ki nem űzte őket a kastélyból. Az arany, ezüst ingóságokat, leveleket elvette, a birtokokat elfoglalta. A Mondolaiak tilta­koztak a pozsonyi káptalannál, sérelmükre orvoslást keresve Ferdinánd király elren­delte a megyénél a károsultak visszahe­lyezését. Ennek első végrehajtási kísérlete kudarcba fulladt: a törvény embereit az al­ispánt és a szolgabírót Bebek Györgyné em­berei kivont karddal fogadták, s elűzték. Az asszony ezért a vármegye színe elé idézte­tett, ám ott nem jelent meg, ezért fél aranymárka megfizetésére kötelezték. A küldöttség később másodszor is megismé­telte a visszahelyezési kísérletet, ám a ka­pu bezárult előttük, s ismét karddal várták őket. A küldöttség azonban nem vette figye­lembe az ellenállást, és Mondolai Pétert a kastély s az ahhoz tartozó birtokokba vis­szahelyezte. Versenyző verselek Fellépésre várva Fotók: Dobos Klára Encs (ÉM - FG)—Az első versmondók már a gyermekeiknek mesélhetnek arról a szavalóversenyról, melyet évről -évre ilyen­tájt, a költészet napja közeledtével rendez meg az encsi József Attila Könyvtár. A Közművelődési Intézmények munkatársai az idén is elküldték meghívólevelüket Abaúj általános iskoláiba. A felhívásra ti­zenöt településről nyolcvanöt felsős tanuló jelentkezett. Bár „nevében” már nem lát el járási, területi feladatokat az encsi könyvtár, de ezt a hagyományt a későbbiekben is folytatni sze­retnék. Igaz, az eltelt tizenkilenc esztendő alatt volt már nagyobb érdeklődés is, de akik ott lehettek az április 2-án, a Petőfi Sándor Általános iskolában megrendezett szavaló­versenyen, mindenképpen gyarapodtak. Sok-sok új verset hallhattak, megízlelhet­ték a versmondás örömét, a verseny izgal­mát, fejlődött kiejtésük, előadókészségük. S amíg a zsűri az eredményekről döntött, meghallgathatták Erdős Judit és barátai vidám műsorát, együtt énekelhettek, együtt örülhettek a dalnak, a versnek. A zsűri pedig a következőképpen határo­zott. Az ötödik osztályosok versenyében el­ső lett Schellenberger Viktória (Encs, Kazinczy F. Ált. Isk., tanára: Duleczky Béláné), második Zsíros Mária (Encs, Petőfi S. Ált. ísk., tanára: Petró Jánosné), har­madik Szíjgyártó Edina (Gönc, tanára: Tóth Béláné). A hatodik osztályosok közül első lett Rontó Zsuzsanna (Felsődobsza, tanára: Juhász Endréné), második Nyíri Beáta (Encs, Kazinczy F. Ált. Isk., tanára Széplaki Lászlóné), harmadik Kocsis Bernadett (Gönc, tanára: Szolnoki Tibor). A hetedike­sek versenyében az első helyezést ért el Pálhegyi Krisztina (Ináncs, tanára: Pálhegyiné Kramcsák Róna), második lett Szegedi Szilárd (Encs, Petőfi S. Ált. Isk., tanára: Varga Istvánné), a harmadik helyezettet Takács Dóra (Encs, Petőfi S. Ált. Isk., tanára: Varga Istvánné). A nyolcadik osztályos szavalok versenyében első helyezett lett Tulák Katalin (Felsődobsza, tanára: Juhász Endréné), második Sárosi Gabriella (Felsődobsza, tanára: Juhász

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom