Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

1993. Április 17., Szombat Katedra ESZAK-Magyarország 9 Negyvenezer diák sorsa A tanulók és a középiskolák helyzetelemzése a megyeházán Udvardy József Miskolc (ÉM) — Borsod-Aba- új-Zemplén középiskoláiban ebben az évben negyvenezer diák koptatja a padokat. Hely­zetükről, esélyeikről a megyei önkormányzat hivatalában tudományos igényességű, át­fogó, részletes elemzés ké­szült, amelyet a közgyűlés a legutóbbi március végi ülésén tárgyalt meg és fogadott el. A tájékoztató - mint Szabó György, a megyei közgyűlés el­nöke megjegyezte - nemcsak széles, átfogó képet nyújt a diákokról és a középiskolások­ról, hanem olyan dokumen­tum, amely egy a jövőbe te­kintő, a holnapot felvázoló közoktatási koncepció alapja lehet. A kitűnően szerkesz­tett, hosszabb gondolkozásra is inspiráló dokumentum hű tükre a társadalmi folyama­toknak, a kilencvenes évek elején tanuló tizenévesek gondjainak. Hol folytassam? A középiskolát választó diá­kok és szüleik előtt évről-évre ott tornyosul a kérdés: melyik iskolatípus a legmegfelelőbb a jövő megalapozására ? Amíg korábban léteztek bizonyos di­vatos pályák, s csak kényszer­ből választott szakmák, addig napjainkban inkább a teljes bizonytalanság a jellemző. Semmi garancia sincs rá ugyanis, hogy elhelyezkedhet egy kezdő autószerelő, vagy ál­lásra talál egy fiatal kozme­tikus. Az elmúlt esztendőben már nemcsak az alulképzet­tek jártak hiába munkahely után, hanem érzékelhetően növekedett az iskolázottak aránya a munkanélküliek kö­zött. Egy évre visszatekintve több mint másfél ezerrel nö­vekedett azoknak a fiatalok­nak a száma a megyében, akik munkanélküliként kezdik el pályájukat. Úgy tűnik, mosta­nában leginkább a jó nyelv- ismerettel lehet elhelyezked­ni. Minden bizonnyal nem véletlen,hogy a gimnáziumok között a túljelentkezés a leg­magasabb arányú a miskolci Avasi Gimnáziumban. Amíg a nyolc osztályos álta­lános iskolát 1945 óta alap­jaiban egyetlen törvény, vagy kísérlet sem rendítette meg, addig a középfokú képzés, s különösen a szakképzés szá­mos reformot élt meg, s nap­jainkban ismét megújításra szorul. Nálunk a változásokat a gazdasági visszaesés, a mun­kaerőpiaci tendenciák, a de­mográfiai helyzet, s a képzési követelmények módosulása egyaránt sürgetővé teszi. A vita alapján a közgyűlés ál­lásfoglalásában leszögezte : szükségesnek tartja, hogy a középfokú oktatás fejlesztésre megyei koncepciót dolgoz­zanak ki. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az a megye valamennyi intézmé­nyére kiterjed. Ezért a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ön- kormányzat felkérte az intéz­ményeket fenntartó települési önkormányzatokat, hogy ve­gyenek részt ebben és támo­gassák ezt a munkát. A tes­tület fontosnak ítélte meg azt is, hogy a gyermekeink jövőjét meghatározó koncepciót az érintett települési önkor­mányzatok képviselői megvi­tassák és a tennivalókról egyetértés alakuljon ki. Minden gyerek érettségizzen? A tanulmányt készítő szak­emberek következtetéseik kö­zött megállapítják : a közok­tatás legnagyobb léptékű vál­A Földes Ferenc Gimnázium számítógépes szaktanterme ma. Ez a demográfiai változás lehetővé teszi a középiskolák iránt megnyilvánuló igények szinte teljes kielégítését. Borsod-Abaúj-Zemplénben a nyolc osztályt követően majd­nem minden gyerek a közép­iskolákban folytatja tanulmá­nyait. A tovább tanulók 95 százalékos aránya nemzetkö­zi összehasonlításban is kivá­ló eredménynek számít. Ugyanakkor semmiképpen sem feledkezhetünk meg róla, hogy a tanulmányokat folyta­tó gyerekek fele a szakmun­Dísznövénvkertészek okta­tása a miskolci Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Szak­munkásképző iskolában. kásképzókbe, vagy a meglehe­tősen alacsony színvonalú szakiskolákba nyújtotta be felvételi kérelmét. Ha az európai felzárkózás ma­gasztos célja lebeg a szemünk előtt, akkor a kilencvenes évek magyar közoktatásában nincs sürgetőbb teendő, mint a kép­zési szerkezet és a belső ará­nyok megfontolt átrendezése. Miközben az-igények orszá­gosan is a gimnáziumi típusú képzés, továbbá a szellemi szolgáltatás és az infrastruk­túra világába vezető szakkép­zési irányok felé fordulnak, nálunk a képzés szerkezete to­vábbra is az iparcentrikus, és az extenzív gazdaság munka­erő szerkezetének sajátossá­gait rögzíti. Miközben a színvonalasabb középsikolai képzést, az érett­ségizettek számának növelé­sét sürgetjük, tudnunk kell hogy a megyében évente két­ezer gyerek nem végzi el az ál­talános iskolát. Egy bizonyos nagyságú analfabéta, félanal­fabéta réteg folyamatosan új­ratermeli önmagát. Létszá­muk csak bővül azoknak a se­regével, akik megkapják ugyan az általános iskolai vég­bizonyítványt, de nem olvas­nak folyékonyan, nem tudnak tisztességesen írni, és a szám­tani alapműveletekkel sincse­nek tisztában. Nyilvánvaló, hogy az ő elhelyezkedési esé­lyeik a legrosszabbak. Sem a válsággal küszködő, sem a modern gazdaság nem tart tői a konkrét tennivalókat il­letően. Mint megállapítják, vi­lágszerte tapasztalható, hogy a többirányú képzést adó, úgy­nevezett multifunkcionális is­kolák alkalmazkodnak a leg­rugalmasabban a lakosság igényeihez és a munkaerő­piaci folyamatokhoz. A hazai kísérletek csak megerősítik a nemzetközi tapasztalatokat. Nem mellékes az sem, hogy a többfunkciós iskolákban lehe­tővé válik a szakközépisko­lákban felhalomozódott szel­lemi potenciál és anyagi erő megőrzése. Az ilyen irányú fej­lesztéssel elkerülhető az át­alakításnak az a buktatója, amikor a hagyományos, szak- képesítést nyújtó középiskolá­kat egy funkciójú, a gimná­ziumhoz leginkább hasonló intézménnyé kívánják átala­kítani. Nem tartjuk szükségesnek bő­vebben magyarázni, hogy a szocialista nagyiparra alapo­zott szakképzés nem felel meg a privatizáció útjára lépett magyar gazdaságnak. Az ipari szakképzés számos területen csődhelyzetbe került. Minden­képpen meg kell előzni, hogy az ipari szakközépiskolai, il­letve a szakmunkásképzés a munkanélküliek utánpótlá­sának intézményes bázisa legyen. Ezért az ipari szak­képzés struktúráját, képzési irányait a következetések sze­rint alapvetően és mielőbb mó­dosítani kellene. A kiút nem­csak Borsod-Abaúj-Zemplén­ben, hanem az egész ország­ban a különböző feltételek megteremtésével és biztosí­tásával a többfunkciós képzés meghonosításában rejlik. Elavult szakmák ferenciált szakmai felkészült­séget nem tudnak egyidejűleg nyújtani. Elhibázott lenne azonban a szakképzésnek ezt a formáját egy adminisztratív lépéssel megszüntetni. A még életképes területeket nyilván­valóan meg kell tartani. A már meglévő intézményhálózat, az infrastruktúra pedig jól beil­leszthető abba az elképzelés­be, amely a külföldi tapaszta­latok alapján a 16 éves korban letett alapvizsgára épül. El­képzelhető az is, hogy a három éves szakmunkásképző inté­zetek maguk is vállalkozná­nak az alapvizsgára való fel­készítésre. A szakképzés eszközigényes, az anyagi források ésszerű fel- használása ma már létkérdés. A szakmabeliek szerint cél­szerű lenne a szakterületek tagozódását áttekinteni és a gazadság módosuló igényeit figyelembe véve az egyezte­tést az iskolák között elvégez­ni. A szakirányú iskolákat a jövőben is hasznos bizonyos mértékig specializálni, mert az anyagi és szellemi erők kon­centrálása részben csökkenti a költségeket, részben pedig a színvonalas munka feltétele­ként jön számba. A következő gondolat: tör­vényben kellene érdekeltté tenni a kisiparosokat és a vál­lalkozókat abban, hogy jó sza­kembereket neveljenek. Je­lenleg ugyanis a hároméves képzési idő alatt az iparos fi­zeti tanulójának az ösztöndí­jat, a tb. járulékot, az ebédhoz­zájárulást, a munkaruhát. Át­adja szakmai ismereteit, amit ma már neki sem adnak in­gyen. Esetleg kineveli saját konkurenciáját, adjasajátter- melőeszközeit, munkaidejé­nek egy részét. Mindezt évi ti­zenkétezer forintnyi adóalap­csökkentésért. Megoldást az jelentene, ha a kisiparos meg­kaphatná a gyakorlati képzés fejkvótáját, vagy a képzés költ­ségeit leírhatná az adójából. Mit tehet a megye? A tanulmány szerint a szak­munkásképző intézetek még a mai, elavult technológiai vi­szonyok között is csak korsze­Az elemzés készítői megálla­pítják: a középfokú intézmé­nyek fenntartása, oktatási struktúrájuk átalakítása olyan alapvető ellátási kérdés, amelyet csakis összhangoltan és szervezetten lehet eredmé­nyesen megoldani. E feladatra az önkormányza­ti megye adottságainál fogva a legalkalmasabb. Tenniva­lóinak hatáskörök és eszközök hiányában ma a megyei ön- kormányzat még nem tud ele­get tenni. Pedig a munkaerő- kereslet és kínálat manapság A patináns egekor Fráter György nevét viselő, ma Földes Ferenc Gimnázium épülete Miskolcon Fotók: Fojtán László rűtlen tudást adnak át tanu­lóiknak. A végzősök szakmai ismeretei és készségei nem teszik lehetővé a változtatást, a mobilitást. Egyre nyilván­tapasztalható kiélezett fe­szültségeinek csökkentése komplikált feladat és a regio­nális sajátosságok gondos mérlegelését igényli. Tehát a Megelőzni a baji Lénárt Béla Miskolc (ÉM) — Átalakulás előtt (alatt?) áll közoktatá­sunk, hiszen választ kell adnia egy sor kihívásra. Új ál­lampolgári eszmény nevelési igénye, új értékrendek ko­pogtatnak az iskolák kapuin, demográfiai apály kö­vetkezik, a gazdaság átalakulása új követelményeket tá­maszt a szakmai képzés terén, pluralizálódik az iskola (egyházi, magán stb.), a normatív fenntartás anyagi fe­szültségeket szül, előtte vagyunk a törvényi szabályozás­nak, s ezek csak a legfontosabbak! Nagy tehát az a szo­rítás, melyben iskoláink ma élnek, s most kell bebizo­nyítani, van-e megújulási készségük és képességük, mek­korák belső szellemi, anyagi tartalékaik. Nem szükséges bizonygatnunk, hogy mindez sokkal éle­sebben jelentkezik egy olyan régióban, mint megyénk, ahol a nehézipari, nagyüzemi szerkezet látványos össze­omlásából eredő válság, az ezzel járó munkanélküliség az átlagot jóval meghaladó. Intézményeink működési zavarai küszöbön állnak, jövőjük egyre bizonytalanabb, elengedhetetlen túlélési, átalakítási stratégiák keresése. Egyszóval iskoláink belső tartalmi, szerkezeti változások előtt állnak, irányai, nagyságrendje azonban kiszámít­hatatlanok. Az újra való törekvés egyrészt kívánatos, hiszen belső energiák mozgósításával jár, várhatóan alakulóban van­nak a hatékony és racionálisan működő iskolák. Ugyan­akkor a veszélyek is hatványozottabban jelentkezhetnek. Ha az intézményi innovációk elszigeteltek, csak telepü- lésszintűek és nem veszik figyelembe a nagyobb térségi érdekeket, káosz keletkezhet. A jószándékú törekvések keresztezhetik egymást, egymás vizeiben való halászást jelenthetnek, ahol elvtelen harc indul meg a túlélésért, a tanulókért, mint az intézményi fennmaradás legfőbb forrásaiért. Áránytalan túl- és alulképzési struktúrák alakulhatnak, szükségtelen szakmák képzése indulhat, halaszthatatlanul szükségesek nem jelennek meg a mun­kaerő-piacon stb. E veszély felismerése, elhárításának szándéka vezette a megyei önkormányzatot arra, hogy legalább a középfokú oktatás-képzés területén tegyen kísérletet olyan hely­zetkép felvázolására, mely kiindulópontja lehet egy át­fogó fejlesztési koncepció későbbi kidolgozásának. A feladat távolról sem volt egyszerű. A jelenlegi törvényi szabályozás ilyen megyei koordinatív szerepvállalást csak akkor tesz lehetővé, ha az minden középfokú intéz­ményt fenntartó önkormányzat együttes akaratával, szándékával egyezik. Ennek érdekében került sor olyan megállapodásra, amely megnyitotta az utat az együtt­működés és a helyzetelemzés elkészítése felé. A megvalósítás érdekében széleskörű vizsgálódás, esz­mecsere indult, csak minden egyes intézmény felkere­sése, a rendelkezésre álló statisztikai adatok elemzése, elméleti tanulmányok készítése után állt össze a tanul­mány első vázlata. E vázlatot a fenntartó önkormányza­tok egy szakmai fórum, majd a tájékoztató elkészülte után azt az önkormányzat illetékes bizottsága elemezte mélyrehatóan. Csak ilyen előzmények után került a megyei közgyűlés elé Tájékoztató a középfokú oktatás helyzetéről és fejlesztési elképzeléseiről címmel. Az anyag az összes együttműködő önkormányzathoz, az érintett iskolákhoz a megyei önkormányzat és bizottsá­ga minden tagjához eljutott. De természetesen kézbe ve­hetik a minisztériumban, a KMB hivatalában, a regio­nális oktatásügyi központban is, mint ahogy forgathatj ák lapjait a megye képviselői is, reményeink szerint esetleg azzal a szándékkal, hogy a szak- és közoktatási törvény parlamenti vitájában felhasználják. Tankönyvzavar-ok Budapest (MTI) — A művelődési tárca és a Pénzügy­minisztérium felelős azért, hogy áldatlan állapotok alakultak ki a tankönyvellátás terén - jelentette ki Pokor- ni Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszerve­zetének ügyvivője csütörtöki sajtótájékoztatóján. Mint elmondta: a PDSZ és a művelődési minisztérium március elején tárgyalt a tankönyvek ártámogatásának új rendszeréről és a tankönyvteíjesztés módszereiről. Ér­dekképviseletük megdöbbenéssel tapasztalta azonban, hogy a kultuszminisztérium és a pénzügyi tárca mind a mai napig nem készítette el a tankönyvtámogatás új rend­szerét szabályozó rendeletek tervezetét, noha erre kor­mányhatározat kötelezi őket. Pokorni Zoltán kitért arra is, hogy a tárgyaláskor a művelődési tárca 10 napot kért a helyzet megoldását célzó javaslat kidolgozására. A ha­táridő lejárt, ám semmi sem változott. A PDSZ állásfog­lalását ismertetve az ügyvivő szólt arról is, hogy a szep­temberi tankönyvellátás érdekében a kiadók számára kell költségvetési támogatást biztosítani, a pénzt vala­mennyi tankönyvkiadással foglalkozó kiadó között kell szétosztani. Az érdekképviselet megítélése szerint a művelődési minisztérium a pedagógusokra igyekszik há­rítani a felelősséget a tankönyvek kései megrendelése mi­att. A PDSZ ezt a vádat egyértelműen visszautasítja, hi­szen a késedelem a jogszabályok hiányából adódik. A sajtótájékoztatón megjelent Danka Attila, a Nemzeti Tankönyvkiadó kereskedelmi igazgatóhelyettese, aki hozzászólásában ugyancsak a pedagógusok mellé állt. Ki­fejtette: a pedagógusok nem vétkesei, hanem áldozatai lesznek annak, hogy szeptemberben zavarok lehetnek a tankönyvellátásban. A pedagógusok már csak azért sem küldhették el a megadott határidőre a tankönyv-megren­deléseket, mivel az ahhoz szükséges nyomtatványokat és jegyzékeket ugyancsak késve kapták meg. Szó esett a sajtótájékoztatón a pedagógusok májusban esedékes bé­remeléséről is. Ezzel kapcsolatban elhangzott: „a PDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásnak megfelelően

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom