Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

4 ESZAK-Magevhország Levelezés 1993. Április 8., Csütörtök A Duna vizéről Az EM április 5-i számában „A szlovák pozí­ciók jobbak” címmel megjelent, Bős-Nagy­marossal . foglalkozó íráshoz szeretnék hozzászólni, konkrétan is a Duna elosztásá­val foglalkozó részhez. Ehhez azonban visz- sza kell térnem a trianoni jogtalansághoz, ami alapján a határ a Duna közepére került. Ebből következik, hogy avízmennyiségfele- fele arányban oszlik meg a két ország között. Tehát a víz aránytalan elosztásával (a szlo­vákok 5 százalékot akarnak adni a Duná­ból), azaz újabb jogtalansággal nem szabad tetézni a régit. Számomra nem tetsző dolog az is, hogy a bős-nagymarosi szerződés megkötésének az osztrákok is részesei voltak, de valamilyen okból kiugrottak. Ugyanakkor elnézték az osztrák magántőke támogatását (talán még segítettek is neki(k)). Enélkül még ma sem volna problémánk Bős-Nagymarossal. Ez bizony nem szép dolog a sógoroktól! Nem il­lik bele a sokat emlegetett támogatásaik sorába. Hol vannak a Duna-Majna-Rajna csatorna finanszírozói? Hallgatnak? Miért? Haviár József Miskolc Húsvéti meglepetés Tisztelt Szerkesztőség! Dapsy Krisztina vagyok, első osztályos gimnazista. Az elmúlt nyáron sok szép helyen megfordultam a barátaimmal. A ki­rándulások során fényképeztem is, a ter­mészet, s jó kedvünk bőven kínálta a témát. Csak hobbiból készítek fotókat, nagyon sze­retem e foglalatosságot. Ez a fénykép a ked­vencem, Szelcepusztán, a Ménes-tónál ké­szült. A barátaimnak szeretnék örömet sze­rezni megjelenésével. Ha lehet, akkor még karácsony előtt, mert meglepetésnek szánom. Tudom, nagy kérés, de kérem segítsenek nekem, mert számomra is remek karácsonyi ajándék lenne. Számítok Önökre! - köszönettel Dapsy Krisztina, Al- sószuha Kedves Krisztina! Ha nem is karácsonyi, de reméljük húsvéti meglepetést sikerült sze­reznünk neked és barátaidnak a felvétel közlésével. A szeretet ünnepe táján nem je­lent meg rovatunk, de már akkor terveztük, hogy kérésedet egy későbbi ünnep kapcsán megpróbáljuk teljesíteni. íme. Fotó: Amatőr felvétel- Szerkesztői üzenetek ­Taliga József, Mályinka: Őszintén örülünk annak, hogy jó tapasztalatokat szerzett kór­házi gyógykezelése során. De jóleső érzés­sel szólhatunk arról is, hogy megyénk szá­mos egészségügyi intézményéről, kórházi osztályáról vélekednek hasonlóképpen ol­vasóink, akiktől nagy számban érkeznek hozzánkköszönőlevelek. Rovatunkban nem győznénk hellyel ezek közlését, ezért az ilyen j ellegű kéréseket nem tudjuk felvállal­ni, teljesíteni. Ha elismerését mindenkép­pen nyilvánosságra szeretné hozni, úgy azt tanácsoljuk, fizetett hirdetésként közölje gondolatait a Közlemények (értesítés) ro­vatban. S még annyit: az adott kórházi osz­tályon belül konkrét személyeket nem lehet megnevezni. * Mihalik Rezsőné, Rudabánya: Bevonulási segélyre azok is jogosultak, akik munkanél­küliként lettek hadkötelesek. A 9000 forint azonban csak azoknak jár, akiknek család­juk - feleségük és gyermekük - van. A se­gélyt nem a helyi önkormányzattól, hanem BODNÁR ILDIKÓ rovata A közöny nem ismer határt Mi köze hozzá!? - hangzik el na­ponta a visszautasító és hangsú­lyában is fenyegető válasz. Igen. Mi közöm hozzá? Mi közöm ahhoz, ha valaki félórán át álló helyzetben bömbölteti ked­venc kocsiját, szénmonoxiddal szennyezve a már úgyis alig élvezhető levegőt. Amikor olyan kipufogót szerel az autójára, amely 120-130 decibel­lel hirdeti: itt van, megjött a nagy Ő. Mi közöm hozzá, hogy a tömegközlekedési eszközök padlózatát, üléseit napraforgó, mogyoró, narancshéj és ki tudja még mi minden szennyezi, akár egy mókusodút. (A szemét között az ember is elfér - nem igaz?) Mit tartozik rám? Mi közöm hozzá? Egyáltalán, miért veszem észre, hogy a fiatalok egynémely kor­osztálya az udvariasság leg­elemibb szabályait, az együttélés normáit sem ismeri? S ha trágár beszédjükért figyelmeztetni meri őket valaki, bizony nyom­dafestéket nem tűrő kifeje­zésekkel illetik a szólni merőt. Mi közöm hozzá, hogy petárdákat dobálnak a járókelők után, hogy pánikot keltenek. Mikor, ha most nem élvezzék az életet? Erre ins­pirálja őket a televízió, a mozi, a horror kiadványok és szexlapok igénytelen kultúrpolitikája. Hol és kitől tanulnának illemet? A családban nincs erre mód, az iskolákban pénz. Mi közöm hozzá, hogy a „védett állatbarátok” kutya-macska kul­tusza miatt már lépésenként ürülékbe botlik az emberfia. Miért csodálkozunk azon, hogy a gazdi jobban vicsorog, mint a szegény állat, ha valakiben még van bátorság szót emelni és fi­gyelmeztetni őt kötelmeire. Egyáltalán, mi közünk a poli­tikához? Az állampolgárra tar­tozik, hogy a pártok - és pártocs- kák - reánk, a népre hivatkozva marják egymást? Mi köze az egyszerű embernek ahhoz, hogy akár a jobb, akár a baloldal kul­túrálatlan politikai stratégiája, taktikája magyarságtudatát piszkolja, gyűlölködést szít, egy­másnak ugraszt békében élő nemzetiségeket, vallási felekeze­teket, fajokat? No és beleszólhatunk-e média- törvénybe, valamint abba, hogy olyan televíziót, rádiót és nyom­tatott sajtót szeretnénk, amely kiszolgálja a Kárpát-medencében élő és régen együtt dolgozó népek kulturális igényeit? Igen! Van okunk aggódni és félni a mindennap tapasztalható kö­zöny, intrika, uszító acsarkodás és az együttélést megnehezítő praktikák láttán. Csakhogy: a „mi köze hozzá” elvét vallók maguk is szenvedő alanyaivá válnak majd e kö­zönynek. Illés Endre Miskolc Lakossági fórum a kamatadóról A Jogvédő Liga április 2-án la­kossági fórumot rendezett Miskolcon, melyenrésztvettmeg- hívott vendégként Tompa Sándor országgyűlési képviselő is. Sajnos gyér volt az érdeklődés, mind­össze 25-30-an jelentek meg, holott nagyobb részvételre számí­tottak a szervezők. (Talán tar­tanak valamitől az állampolgá­rok, vagy netán a közömbösség a távolmaradás oka?) A megyei szervezet vezetője, Bo- da Tibomé tájékoztatta a hallga­tóságot arról, hogy a liga 1991-től, vagyis a kamatadó megszava­zásától fáradozik ennek az em­bertelen és igazságtalan tör­vénynek a visszavonásáért, mely­nek érdekében tavaly december­ben petíciót nyújtották át a Par­lamentnek, kérve a lakáshitel­kamatok mielőbbi újratárgya­lását. A jelenlevők nemcsak e témában szólaltak fel, hanem számos egyéb problémáikat is megosztot­ták a liga képviselőivel. Volt aki­nek a vízdíj akkal volt gondj a, míg másoknak a lakásszövetkezetek­kel, az önkormányzati támogatá­sokkal, stb. Legtöbben azonban azt sorolták el, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek a kamatemeléssel, s mert képtelenek fizetni a meg­emelt összeget, az OTP-től fel­szólítást kaptak. Bányai Péter, a Jogvédő Liga or­szágos ügyvivő testületének el­nöke beszámolt a hallgatóságnak a jelenlegi peres ügyekről, valamint arról, hogy az aláíráso­kat folyamatosan adják át a Par­lamentnek. Tompa Sándor or­szággyűlési képviselőnek is több kérdést tettek fel a jelenlevők, aki többek között vállalkozott arra, hogy konkrét indítványként a Parlament elé terjeszti a törvény újratárgyalását. Boda Tibomé a megyei szervezet vezetője Kér(d)és a miskolci mozikhoz Az Észak-Magyarország régebbi cikkében egy újságíró felvetette a kérdést: miért nem játszák a mis­kolci mozikban a 24. Filmszemle alkotásait? Többek között az Ózdról készült dokumentumfilmet hiányolta. Neki szerencséje volt. Ezt a négy részes sorozatot a Magyar Televí­zió 2-es csatornája sugározta. Ezen felül több magyar film is lát­ható a mozikban. Én szintén hiányolok egy filmet a miskolci mozikból. Azt, amelyet a budapesti mozik már három hete bemutattak. Igaz, ez nem magyar film és nem is a Éilmszémlén be­mutatott, de szintén aktuális. Ez pedig nem más, mint George Or- wel 1984 című nagy sikerű köny­vének filmváltozata. Vagyis az örök érvényű 1984. A budapesti bemutatók után türelmesen vártam egy hetet, gondoltam ez a késési idő reális főváros és vidék között. De aztán eltelt a második hét és a harmadik is. A miskolci mozik műsorán pedig még mindig nem szerepel az 1984. Szerintem pedig ennek a filmnek is lenne közönsége, bár nem garantált, hogy a nézettségi listát vezetné. No, igen, a Drakula és a Twin Peaks c. filmek vetítését már a budapesti mozikkal egyidőben kezdték. De olyan alkotás, amely értelmes és szól valamiről, az Miskolcon már luxus? Miért? Váromaválaszt...ésaz 1984 című filmet! Nagy Erika Miskolc Bizományos talány rejt vény fej tőknek Nagy tisztelettel venném, ha a kedves olvasók közül valaki meg­fejtené az alábbi talányt. Történt ugyanis, hogy a miskolci Corvin utcai Bizományi Áruház bútorosztályán elhelyeztek egy szürke csíkos, két heveróból és két fotelból álló garnitúrát, melynek eladási ára 28 ezer forint volt. A bútor annyira megtetszett, hogy azonnal hazarohantam a pénzért, de amikor fizetni akartam meg­lepetésemre közölték, hogy az ám nem eladó, még árazás alatt van. (Sokallották ugyanis az összeget.) Én azt feleltem, nyugodtan szám­lárvák morf nolrom P7Pn ar árnn majd vele megbeszélem a vételt, de azt is titokban tartották előt­tem. Ezek után a pénztárnál meghagy­tam a telefonszámomat, hogy mi­helyst lehet, értesítsenek. Ettől kezdve két héten át napon­ta egyszer személyesen, egyszer pedig telefonon érdeklődtem. A sokadik hívásomra végre rám mosolygott a szerencse, mert kö­zölték, enyém a bútor, méghozzá 19.500 forintért. Szinte repültem az üzletbe, ahol hosszas tana­kodás után kiderült, nem ügyan- arról a garnitúráról van szó. Két r»cm mrílva - mórnnc 9.0-án - a hrí­lajdonosnak a meghagyott tele­fonszámomat, hogy az árat egyez­tessük, hiszen mint mondtam, többet is adtam volna érte. Mind­hárman jól járhattunk volna! Jó az eladónak, mert az elképzelt összeget megkapja, jó nekem, hiszen elfogadható áron a bú­torhoz jutok. Csak azt nem tudom, az üzletnek ez miért üzlet. Mit szól az egész­hez az áruház vezetősége? Ha ezt az egészet valaki érti, hívjon fel a 320-100-as telefonon. Szívesen váltanék szót a fenti esetről. íT .ohof na-rara hnCTV 611 ÍS értem Kutyaliűség A külsőbőcsi református elemi is­kola 3. osztályos tanulója voltam (ennek már 63 éve), amikor édes­apánk megajándékozott bennün­ket, gyermekeket egy korcs kisku- tyussal. Talpas hamarosan mind­annyiunk kedvence lett. Nagyon hűséges állat volt, szinte család­tagnak tekintettük. Kölyökkorá- ban a csodával határos módon menekült meg a vízbefúlástól, ezért emberileg érthető, hogy ösz­tönösen félt a folyóvíztől, kü­lönösen a lakásunk közelében folyó - akkor még kristálytiszta - Hernádtól. Egy forró nyári napon, amint végeztem az aznapi munkámmal, fürdeni indultam a Hernádra. Természetesen hűsé­ges Talpasomat is magammal vit­tem, s mivel hamis és harapós jószág volt, láncra kötöttem. Na­gyon örült a kirándulásnak, ám amikor a folyót meglátta őrült félelem lett úrrá rajta, így erővel húztam be a vízbe, hogy ó is meg­tisztuljon, felfrissüljön. Néhány perces kényszer úsztatás után kivittem a partra, s láncával az egyik fűzfabokorhoz kötöttem, én pedig élvezettel, űztem tovább kedvenc sportomat, a mell-, hát- és vízalatti úszást. Ámikor az egy­két perces vízalatti tempózásból feljöttem, a kutyusomat nem lát­tam sehol. Néhány másodperc múlva aztán kiderült a valóság: ahogy a víz alá bukva eltűntem a szemei elől, ő azonnal eltépte kö­telékét és utánam vetette magát, hogy megmentsen a vízbefúlás­tól. Micsoda ragaszkodás, gazdi­szeretet, hűségés bátorság kellett önzetlen tettéhez! Tarcsi Lajos Miskolc Kulisszatitok Pazar, színpadi díszletnek is beillő épületet emeltek a miskol­ci Kazinczy utcában. A mű még nem készült el, de az aikoto máris pihen. Mert ugyan mire is vélhetnénk azt a nagy csendet, ami a palánk körül tapasztal­ható? Az érdeklődő közönség pedig már egyre jobban várja a hosszú ideje „függőn/7 mögé zárt sok-soK milliós épület de­bütálását. Fotó: Fojtán László A rezes banda A pörbölyi szerencsétlenség szo­morú apropóján vetem fel a követ­kezőket. Közismert, hogy a jel­zőberendezés azért nem műkö­dött, mert tönkretették, kiberhel- ték. Érthetetlen azonban, hogy hogyan tudta és tudják általában a tolvajok eladni az akkumulá­torokat. Erről mi is tehetünk! A törvénytelen fekete piacok, bol- hapipcok, amiket régebben KGST piacoknak becéztek, jelenleg is él­nek, virágoznak és súlyos károkat okoznak. Á vasúti biztosító beren­dezések rézkábeleit is ellopják ál­lítólag. A MÉH vagy más felvásár­ló vállalat miért nem kéri el az eladótól a személyi igazolványt? Ha lelkiismeretesen feljegyeznék az illető nevét, címét utána lehetne járni, hogy a kábel hon­nan származik. A lebukástól félő tolvajok így nem mernék érté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom